Önkéntesek napja

Az egyik klubház gyűlésen elhatároztuk, hogy augusztus 31-én megtartjuk az Önkéntesek napját. Ha jó idő  lesz kint a kertben bográcsozni fogunk. Szerencsénk, volt gyönyörű szép volt az idő. Már 12 órakor elkezdtük az előkészületeket. Egy lelkes kis csoport a kaját készítette elő. A főmenü tarjából és főtt krumpliból készült pörkölt volt. Utána: puncsos, vaníliás és csokoládés, banánnal díszített torta volt az édesség, amit Mezsu állított össze. Amíg az előkészületek folytak, Tomival megraktuk a tüzet, és ő volt a főszakács is. Először a pörköltet és a tortát fogyasztottuk el, majd elkezdődött a vendégeink felköszöntése:

Kedves Önkéntesek! Hogy Popper Pétert idézzem „a legtöbb, amit egy ember a másiknak adhat, az ideje".  Ti nemcsak az időtökből adtatok nekünk, hanem a tudásotokat is megosztottátok velünk. A türelmetekről nem is beszélve. Engedjétek meg, hogy mindannyian megköszönjük, hogy vagytok nekünk!

Híres előadók: Cher

Cher 1946. május 20-án született Amerikában, California államban, jelenleg 70 éves. Énekesnő és kiváló színész is egyszerre. Eddigi karrierje során nyert 1 Oscar-díjat, 1 Grammy-díjat és 3 Golden Globe-díjat. Leginkább a „POPZENE ISTENNŐJE”.néven ismert.

Leginkább Madonnához tudnám őt hasonlítani. Kiváló zenei karrierje mellett 16 filmben is szerepelt. Zene pályafutását a 60-as évek közepén kezdte, a mai napig 25 albuma jelent meg és 79 kislemeze, köztük olyan dalokkal, mint a Believe, The Shoop Shoop song, vagy az I got you című dalok, amelyekről a cikkem végén részletesebben írok. Minden idők egyik legsikeresebb énekesnője, több mint 100 millió albumot adott el világszerte. Ő az egyetlen Madonna mellett, akit kétszer is Európa vezető énekesének választottak. Cher az egyetlen előadó, akinek három turnéja is szerepel a 2000-es évek legsikeresebb koncertsorozatait felvonultató listán. Believe című dala a zenetörténet harmadik legsikeresebb női slágere.

Ajándék

Ajándék egy a klubban dolgozó szociális munkás, aki valamivel több, mint egy éve érkezett hozzánk. Ő egy kedves, aranyos, vidám, mosolygós, segítőkész lány. Nagyon örülök neki, hogy Őrá esett a klub választása, hogy Őt vették fel. Mindjárt leírom, hogyan ismerkedtünk meg, és mi minden történt velünk ez alatt a másfél év alatt.
Mikor Ági elhagyta a klubbot Ajándék vette át a hírek szerelmesei csoportot. Nagyon szerettem járni a foglalkozásokra. Sajnos egy darabig nem túl sokat beszélgettünk Ajándékkal, de aztán egyszer csak megtört a jég.
2015 februárjában ellátogattunk a Szépművészeti múzeumba, a Rembrandt kiállításra. Én csak azért mentem el, mert úgy gondoltam egyszer érdemes megnézni a képeit. Mindketten gyorsan, alig egy óra alatt végigjártuk a kiállítást, és pont összefutottunk a kijáratnál és együtt mentünk haza. Míg vártunk a buszra, és a buszon is végig beszélgettünk, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy ez kellemetlen számomra. Általában pedig így szoktam érezni. Nagyon jól társalogtunk, teljesen fel tudtam oldódni.
Júliusban az önsegítő táborba is ő kísért el bennünket és ott is rengeteg minden történt velünk. Egyik nap valamitől rosszabb kedvem volt, mint máskor. Ő rögtön észrevette, és rögtön a segítségemre sietett. Nagyon jól esett Tőle ez a figyelmesség. Ha mindenki más is figyelne a másikra, mindenki könnyebben vehetné az életet. Ő mondhatni már a szememen látta, hogy bajom van. És ez szerintem egy csodálatos képesség. Rendkívül közel kerültünk egymáshoz a tábor öt napja alatt. Eddig még soha senki nem került olyan közel hozzám, mint Ő. A tábor első napjától kezdve egy hullámhosszon voltunk, egy nyelvet beszéltünk, jól haladt köztünk a kommunikáció.
Egy csodálatos embert ismertem meg benne. Nem tudom, hogy mivel érdemeltem én ezt ki, nem is érdemlem meg, hogy valaki ilyen jó legyen hozzám. A tábor után már sokkal többet beszélgettünk szóban is és Facebookon is. Mindig írunk pár kedves szót egymásnak névnapkor vagy születésnapkor. Azóta is volt több közös programunk is. Például Activitiztünk és kártyáztunk is.
Szerintem az a legcsodálatosabb a világon, ha egy ember úgy ad valamit nekünk, hogy nem vár érte cserébe semmit. És Ajándék pontosan ilyen ember. Örülök, hogy megismertem, és sajnálom, hogy elment máshova dolgozni. Sose fogom elfelejteni. Ő tényleg egy Ajándék! :-)

Miki
2016

Dalkör Ilonával

2014-ban kerültem a klubba, és a dalkör is azok között a csoportok között volt, amiket meglátogattam. Első perctől kezdve jól éreztem magam a csoporton, rendkívül jó és oldott volt a hangulat. Gyerekkoromban nagyon jó hangom volt, bár középiskolás koromban már nem énekeltem annyit, mert mutálni kezdtem, és úgy gondoltam nincs jó hangom, de ahogy elkezdtem járni a csoportra, rögtön jobban kezdett érdekelni az éneklés. Felkeltette az érdeklődésemet.

Legtöbbször népdalokat énekelünk ezeken a keddi napokon, amikor a dalkör időpontja van. De van, hogy különféle memóriagyakorlatokat is végzünk. Ilona, a dalkör vezetője, mindig kedves, vidám és jókedvű. Nagyon jó hangulatban szoktak telni ezek a keddi délutánok. Olyan is előfordult már, hogy csak az Ilona és én voltam a csoporton, de akkor is megtartottuk. Sőt néha olyan is előfordult, hogy én tartottam meg a csoportot, ha Ilonának más elfoglaltsága volt. Nem sűrűn fordult elő egyébként ez. A többi csoporttársam nevében is mondhatom, köszönjük szépen, hogy rendszeresen eljár hozzánk Ilona, és hogy felvidítja minden kedd délutánunkat. Nagyon-nagyon köszönjük Neki, és reméljük, hogy a jövőben is ellátogat hozzánk kedd délutánonként.

Miki
2016

Kirándulás a Római partra


Az egyik klubház gyűlésen határoztuk el, hogy teszünk egy hajós kirándulást a Dunán és ellátogatunk a Római partra. Kezdetben arról volt szó, hogy a Boráros térről indulunk hajóval, de ezt az ötletet végül elvetettük, mert túl hosszúra nyúlt volna a hajókázás. Végül a Batthyány térről indultunk.
13 órára volt megbeszélve a találkozó, én oda is értem pontban délután 1 órára, mikor megdöbbentve láttam, hogy még csak a Zoli érkezett meg. Na, mondom, itt valami nem stimmel. Vártunk, vártunk, 10 perc is eltelt már, csak nem jött senki. Olyan helyen álltunk, ahonnan pont rá lehetett látni a kikötőre, oda sem érkezett meg még senki. Valahogy az eszembe ötlött, hogy talán a megbeszélt kikötő valamivel délebbre van, és ott várnak ránk a többiek. Elindultam hát déli irányba, és igazam lett. A többiek egy másik kikötőnél vártak bennünket, úgyhogy szerencsésen megtaláltuk őket. Mindenki más is időben megérkezett, természetesen a hajó is, úgyhogy indulhattunk a Római partra. Bár azt mondták, hogy a hajóút 1 óra 20 perces lesz, mégis 45 perc alatt a célunkhoz értünk. Egy-két helyen kötött csak ki a hajó, és meglehetősen gyorsan haladt a vízen észak felé, sodrással szemben.

A klubház feldíszítése ünnepekkor

Amióta a klubba járok, 2010-óta mindig tartottak heti rendszerességgel képzőművészeti csoportot.
Először Elenával művészettörténet is volt. Amikor elment tőlünk, Mezsu vette át a helyét.

Sok érdekeset csinálunk. Varrtunk apró állatfigurákat, rajzoltunk képeslapokat, húsvétra wc-papír gurigából nyulat csináltunk, és még sok egyéb, más tevékenység volt.
Nem tudom miért, de ez az állandó foglalkozás valami miatt abbamaradt pedig tennivaló lett volna bőven.
Az egyik klubház gyűlésre jött egy szimpatikus kis hölgy, Kati. Ő felajánlotta, hogy a különböző eseményekre: nemzetek napjai, klub szülinap, karácsony, húsvét, azaz minden kiemelkedő alkalomra, amikor feldíszítjük a klubot, segít nekünk ötleteivel és koordinálja a munkánkat. Karácsonyra "Betlehem" készült, húsvétra tojásokat festettünk, indiai napra Misivel együtt kettesben egy elefántot festettek le, egy rajtaülő maharadzsával.
Laci és Magdus vezetésével megszámoltam 37 nagy és 2 kis mandala készült el. Én India térképét készítettem el.
Remélem, Kati későbbiekben is jön, szükségünk van kreativitására, ötleteire.

Ali
2016

Mozgáscsoport Rékával

Nem egy könnyű feladat megmozgatni klubtagjainkat. Ez utoljára Kingának, majd később Orsinak sikerült. Kinga inkább játékos feladatokat adott nekünk, például a mandala színeinek eljátszása, míg Orsi jógaórát tartott.
Egyszer én is részt vettem egy ilyen jógafoglalkozáson. Kötött izomzatomnak és sportsérüléseimnek köszönhetően majdnem padlót fogtam. Mindenem fájt mire vége lett az egyórás foglalkozásnak.

Nemrég egyik klubház gyűlésen Réka bejelentette, hogy szeretne egy új mozgáscsoportot indítani, ahol lesz egy kis bemelegítés és egy kis játékos mozgás, ha van hozzá kellő érdeklődés. Körülbelül 8-10-en jelentkeztek. Jött a péntek 3 óra, tényleg elég sokan összegyűltek. Én is kimentem a kertbe, de most már óvatosan, mint megfigyelő, tanulva az Orsival való jógaórából. Elkezdődött a bemelegítés, légző gyakorlat, vállkörzés és még néhány könnyebb gyakorlat. Ez tartott 5-10 percig, majd jött az, amitől előre tartottam, 50 perc kőkemény jóga. Klubtársaim közül kik könnyebben, kik nehezebben csinálták a gyakorlatokat. A leglazább és legügyesebb Anita volt. Mint utóbb kiderült, Ő régen balettozott. Mondhatnám így könnyű. A többiek is kiadtak magukból annyit, amennyit csak tudtak. Még Csaba is, pedig a gyakorlatokat még nézni is fárasztó volt. Réka nem kímélte a klubtagokat, már az első alkalommal leamortizálta a társaságot. Jó volt nézni, ahogy a többiek próbálták követni Réka utasításait. Ő maga is minden feladatot végigcsinált. Mondanom sem kell profi módon. Remélem, a kezdeti lelkesedés nem hagy fel, és sokáig fog működni és bővülni ez a csoport, ami még a 35 fokos kánikulában is 3 fős törzstagjával is működött.

Ali
2016

Amit a mi színes életünkről tudni lehet…!

Képzeljetek magatok elé egy színes ékszerdobozt, ami tele van csuda jó játékokkal. Nem csocsó-figurákkal, hanem hús-vér férfiakkal, asszonyokkal.

Ebben a miliőben a Félsziget klubban „lépett fel” augusztus közepén Müller Csaba úr, mint „visszajáró lélek”, aki arkangyali hangon szórakoztatott minket. Kis társaság a mi Klubunk, de lelkes zenehallgató. Már többedszer jött el énekelni, gitározni hozzánk, mindig volt hozzánk „egy-egy kedves szava”. Nekünk ez hiányzik: a zeneterápia is.
Igaz, látogatunk más csoport-terápiákat is. Van mesecsoport Megyeri Zsuzsival (pszichológus), csoport-terápia Rovenszky Rékával (zene-táncpedagógus), Alexander csoport Évával, az egyetemi tanárral.
Mindezt koronázta az Önkormányzat képviselője. Ő az a jóképű „srác”, akivel mindannyian „per-tu” beszélgettünk, akinek tisztelve köszönjük meg a teadélutánt, amit Co-Hen-est keretében kaptunk. Mindannyian plátói szerelembe estünk az angol nyelvbe, dallamba, szövegbe.

Gyere máskor is Csaba, mosolyogva vár az egész tapsoló közönséged.

Lévi
2016

Pompeji – katasztrófa és kulturális hagyaték I. rész

Művészetbarátoknak – röviden!


Az emberiség történetének egyik legtragikusabb és ugyanakkor – az utókor számára – egyik leggazdagabb kulturális kincset adó eseménye történt Krisztus után 79-ben, az akkori Római Birodalom területén.
Az itáliai félsziget középső részén található Vezúv vulkán minden előjel nélkül, hatalmas robbanással tört ki. Forró, az átégéstől szivacsos állagú kőzeteivel és forró hamuval borította be 3 méter vastagon Pompeji kb. 20 000 fős városát és annak környékét. A hamuréteget talajtakaró vonta be a századok során.
Megrázó, korabeli leírásokból sejthetjük, hogyan estek áldozatul a természet vak erőinek vétlen emberek, állatok tízezrei, a menekülésre még esélyük sem lévén.
De nézzük Pompeji korábbi történetét!
Az ősi vulkáni tevékenység nyomán növénytermesztésre kiváló, foszfátban gazdag talaj alakult ki, amely kapcsolódott a kedvező klímával. Így a környék „éléskamrája” lett a campaniai vidék. A növénytermesztéshez pedig állattenyésztés társult. A városokban a mezőgazdaság termékeit feldolgozó kézművesek telepedtek meg. A nápolyi öböl a tengeri hajózáshoz adta meg a kedvező feltételeket. A Római Birodalomban nagy szerepet játszott a földtulajdon. Amellett, hogy rabszolgatartó társadalom volt, az előkelőségek többnyire földbirtokosok is voltak. Ez azért fontos, mert a környék mezőgazdasági központjai, majorságai az idő haladtával részben villákká is alakultak. Szokássá vált, a gazdag tulajdonosok kényelmét kiszolgáló épületek létrehozása a gazdasági épületek mellett.
Pompeji további történetével a következő részben foglalkozunk.

2016

Sziget 2016.

A fiam 23 éves és szereti a kihívásokat. A nyári időszakban is dolgozik, az országos mentőszolgálatnál.
Néha mesél. Múltkor egy részeg ember testvére hívta ki őket azzal, hogy vigyék haza a részeg öccsét. – Ez nem taxi! - világosította fel a fiam az illetőt. – Fogja a testvérét és támogassa haza! – mondta.
- De nem tudom, értse meg! Szó, szót követett. Végül a részeg férfit elvitte a mentő az egyik kórház detoxikálójába.

Na de a Sziget! Az nagyon izgalmas. Nem lehet kihagyni. A fiamnak ott kell lennie. Vállalt hát egy éjszakai szolgálatot. Este 18 órától, másnap reggel 6-ig kellett ügyelni. 17 esetük volt, nem részletezem. A papírmunkákat nem tudták befejezni, annyira elúsztak. Ugyanis minden egyes esetet külön rögzíteni kell. Név, születési dátum, anyja neve stb…
 Egyébként a fiamnak lesújtó véleménye volt a Szigetről, hiszen ő csak a rossz oldalát látta: az eszméletlenségig lerészegedett, meg drogos fiatalokat. Azt mondta, hogy volt ott egy tizenöt éves kislány, szintén részegen, és olyan holmiban, ami semmit sem takart. Ez nagyon felháborította őt.
Jól van - gondoltam magamban. Minden esélye megvan rá, hogy jó apa legyen, olyan, aki odafigyel a gyerekeire.

Éva

Nagypapám és én

Ebben a cikkemben az anyai nagypapámmal való kapcsolatomról fogok írni. Általában mindenki jóban szokott lenni a nagyszüleivel, ezzel én sem voltam másként.
Udvari Lászlónak hívták, viszont sajnos az anyukámmal nem volt felhőtlen a kapcsolata. Az az igazság, hogy nem szerette annyira, amennyire kellett volna. Én megfogalmaztam magamnak, hogy a nagyapa az édesanyám helyett is engem szeretett. El is mondtam ezt anyukámnak, nem biztos, hogy megnyugtattam vele, de engem mondjuk, megnyugtatna ez a tény. Én ezért osztottam meg vele.
Túl sok időt sajnos nem töltöttem nála, csak nyaranta 1-1 hetet és karácsonykor 1-1 napot, de olyan élményeket kaptam tőle, amiket, míg élek nem felejtek el. A kakaót például olyan istenien tudta készíteni, hogy az ízét még ma is érzem a számban. Keserű kakaóból készítette, nem édesből. Úgy csinálta, hogy a kakaót egy kis tejjel felöntötte, majd kikeverte mézzel és csak utána öntötte fel az egészet tejjel. Azóta sem ittam olyan finom kakaót. És nem csak a kakaóra emlékszem, hanem arra is, ahogy tanítgatott.
Elmentünk együtt horgászni. Aztán ultizott velem. Sakkozni is megtanított. Vette a fáradságot és mindezekre megtanított. Valószínűleg, mondjuk, én is jó tanuló voltam. Nagymaroson volt telke és volt hozzá kert is, amit ő a saját kezével művelt. Volt saját méze, szőlője és bora is. A boros pincét a saját kezével építette fel.

Gyümölcsökből és zöldségekből sem volt hiány a kertben. Mezőgazdász ember volt, aki mindent tudott a mezőgazdaságról, és mindezt gyakorolta is.
Mindig jól bánt velem. Bár sosem mondta, hogy szeretlek, de éreztette azzal. ahogy törődött velem. Sosem volt ideges, türelmetlen vagy ingerlékeny, még akkor sem, ha délutáni pihenéséből keltettem fel azzal, hogy én nem tudok napközben aludni. Egyetlen egyszer az is előfordult, hogy elporolta a fenekemet, mert nagyon rosszul viselkedtem. Mondhatni megérdemeltem a fenékre csapást.
Sajnos ma már nincs köztünk. Nagyon sokat dohányzott, majd tüdőrákban meghalt. Rendszeresen járok hozzá a temetőbe, és emlékét örökre megőrzöm!

Miki
2016

Na ezt übereld! - romantikus novella


- Hogy egyeseknek milyen sürgős! - mondta Hajdú Ferenc, übertaxis félhangosan autója volánja mögött. Egy fiatal srác ugyanis a piros jelzés ellenére átment a zebrán.
2014. augusztus 30. volt, éjjel 2 óra. A férfi a Hősök terére igyekezett, ugyanis ott egy fiatal nő várta. Egyszóval fuvarja volt.
A nő a 7-es troli megállójában várta. Egy világoskék blúz és egy fehér szoknya volt rajta. Ferenc magában megjegyezte: „Milyen csinos!” A nő beült a hátsó ülésre és bemondta a címet. -Tudja, egy buliban voltam, innen nem messze, de eluntam magam és eljöttem. Mások még azt mondták hajnali 5-ig maradnak. Tudja, sok szimpatikus csajszi meg pasi gyűlt ott össze, de aztán fél 2 körül jutott eszembe, hogy a macskám még nem kapott vacsorát. - mondta még a nő.
Ferenc némán hallgatta, majd amikor a nő abbahagyta „monológját” bekapcsolta a rádiót. A RÁDIÓ 1-en épp a „More than a feeling” című szám ment.
- Szeretem ezt a számot - mondta halkan elmélázva a nő.- Jó szám és
- Elnézést, hogy félbeszakítom, de ön nem Rezes Judit?
A nő hallgatott egy sort, majd bizalmatlanul, lassan, halkan így szólt:
- Ismerjük egymást? Valóban Rezes Judit vagyok. Honnan a
- Tudtam én! - csapott vidáman a kormányra a férfi. - Nem emlékszel? A gimnáziumban. harmadikban és negyedikben egy osztályba jártunk. Hajdú Feri vagyok. Te korrepetáltál anno matekból.
A nő elmosolyodott.
- Jé, tényleg! Hajdú Feri! Buta voltál a geometriához, mint a tök! Te inkább töriből, meg irodalomból voltál jó.
 A férfi bólintott.
- Igen. Hány éve is érettségiztünk?
-17 éve.
- Akkor te is most vagy 35.
- Annyi vagyok. Na és, mondd Feri, nős vagy?
- Elvált. Emlékszel Kiss Eszterre?
- Arra a stréberre? Hát hogyne! Szinte minden tárgyból ötöse volt. Hiába hívtuk néha-néha bulizni, mindig az volt a válasza: „bocs, fiúk, lányok tanulnom kell…”
- Ő volt a feleségem - mondta halkan a férfi.
Judit a szája elé kapta a kezét.
- Jaj, ne haragudj! Ezer bocs! Én nem akartam…
- Semmi baj, Judit! Azért váltunk el 2009 őszén, mert megcsalt a legjobb barátommal. Sohasem bocsátottam meg neki! Még ma is elönt a szomorúság, ha arra gondolok, hogy ő és Péter…
A nő halkan szólalt meg:
- Nagyon sajnálom, Feri…
Időközben a rádióból már Britney Spears Toxicja hallatszott. Az autó már a Rákóczi úton járt az Uránia mozi környékén.


D.Zsolt
2016

Balatonszárszói nyaralás

Idén Balatonszárszóra mentünk nyaralni. Az, hogy hova utazunk már tavasszal eldőlt, és azt is hamar megtudtuk, hogy mikor fogunk utazni. Tavaly is itt töltöttük a klub nyaralást, úgyhogy nekem már ismerős volt a hely.
A hétfő reggel 9 órai találkozóra mindenki idejében odaért, így már indulhattunk is a Balatonra. Ez a vakáció egy kicsit különbözött a tavalyitól. Előző évben mi klubtagok szerveztük meg a programot, idén a szociális munkásokkal együtt közösen döntöttük el, hogy mit fogunk csinálni a nyaralás hat napja alatt.
Hétfőn dél körül érkeztünk meg a szálláshelyünkre. Még nem lehetetett elfoglalni a szobákat, ezért lementünk a partra és ettünk egy lángost. Ezt követően mindenki elfoglalta a szobáját, majd csendes pihenő következett és a délutáni program strandolás volt. Sajnos nem volt valami meleg a víz. Egészen pontosan 18 fokos volt. A nyaralás előtt 2 napig egyfolytában esett az eső, ezért nagyon lehűlt a tó. Sokat tanakodtunk, hogy belemenjünk-e egyáltalán a vízbe, de végül mindenki rávette magát, hogy megmártózzon. Azt gondoltam magamban, mondom, itt vagyok a Balatonnál, muszáj belemennem a vízbe. De egyébként csak arra volt nehéz rávenni magát az embernek, hogy nyakig megmártózzon. Mikor már benne voltunk a vízben, kellemes volt hőmérséklete. Alig akartunk kimenni fürdés után.

Falatka

Sose fogom elfelejteni azt a napot, mikor megismerkedtem a Falatkával. Úgy köszöntött engem, mintha már ezer éve ismertük volna egymást. Mindig így fogadott: Szervusz kedves barátom! Hogy vagy? Ez nagyon jól esett nekem. Még sosem találkoztam ilyen emberrel, aki ilyen kedves lett volna hozzám. Mondhatni, Ő volt a klub lelke. Mindig mindenkihez kedves volt. Mindig mindenkinek mondott pár kedves szót. Sose volt ideges vagy rosszkedvű. Ha rosszabb is volt a kedve, nem lehetett rajta látni. Ilyenkor kevésbé volt aktív, kevesebbet beszélt, de nem sokszor fordult ilyen elő vele.
A legtöbbször a konyha környékén sürgött forgott. Eleinte ő főzte a kávét. Meglátott engem, illendően köszöntött, és már mondta is, hogy: rögtön hozom a kávét. Sosem ittam olyan jó kávét, amilyet Ő csinált. Amíg volt főzőklub keddenként, addig abban is aktívan részt vett. Hagymát vagy krumplit pucolt, kavargatta az ételt, bármit rá lehetett bízni. A palacsintasütésben is verhetetlen volt.
Az „Édes péntek” csoport oszlopos tagja volt. Előfordult, hogy 50-nél is több palacsintát sütött meg egyhuzamban. Ott állt a tűzhely mellett és csak sütötte őket. És hozzá kell tennem, hogy nem 10 percig tart megsütni 50 palacsintát


Búcsú Lacitól

Szervusz Lacikám! Üdv a koránkelőknek!!!

Így köszöntöttük egymást minden nap. Legyen az a hét bármely napján, még kedden reggel 10 órakor is, Lacit nem lehetett megelőzni. Akár esett az eső vagy a hó, vagy +40 fok hőség volt, már a klub nyitása előtt Ő ott volt, még én sem tudtam megelőzni. Időjárástól függően a klub ajtaja előtt, vagy a kertben a padoknál, ott volt Laci és pöfékelte az elmaradhatatlan szivarkáját. Még be sem léptem az ajtón Ő már a kávét csinálta, és ürítette ki a mosogatógépet Magdussal. Itt van Ali barátom a poharad mondta szertartásosan. Nekem már csak a kész kávét kellett kitöltenem.
Amikor a konyhában már minden rendben volt Laci rákattant a számítógépre és a Google segítségével megkereste például Csanáloserdőt Romániában. Büszkén mutatta be szülőhelyét és a többi helyet, ahol mozgalmas élete során járt. Ezeken kívül még sokszor „utazott” a neten vonattal is, bár a vonat füttyétől félt, ez már gyerekkori fóbiája volt.
A másik nagy szenvedélye az órák voltak. Nem csak gyűjtötte, hanem javította is őket. Akkor örült a legjobban, ha valaki egy régi órát adott neki, az sem volt, baj, ha nem járt. Ha volt hozzá alkatrésze meg is csinálta őket. Órákig tudta nézni a neten a retró magnókat és rádiókat is. Büszkén mutatta nekem, hogy ilyen MK-21-es kazettás magnója neki is volt.
Laci kívülről fújta a régi kabarétréfákat is. Nagyon sok anekdotát és viccet is ismert.
Kedvenc hobbyja még a zenehallgatás volt. Legjobban a Fonográf együttest szerette. Ha karaoke volt a klubban Ő is vállalta, hogy énekeljen. A dalkörben is részt vett.
Laci sütni és főzni is nagyon szeretett. Az Ő nevéhez fűződött az édes pénteken a palacsinta party. Ezt a szeme miatt abba kellett hagynia, mert neki is, mint nekem szürke hályog műtétje volt, és ez mindkettőnknek zöld hályoggal párosult. Neki ráadásul leszakadt a retinája is, amit visszaragasztottak. Nagy szeretettel emlegette  Burka doktornőt. Mindkettőnket ő operált meg. Ráadásul Laci csak egy szemére látott, így neki jobban kellett vigyáznia. Talán Laci volt a klubban az egyetlen, akit mindenki szeretett, és aki mindenkivel jóban volt.  Halála mindnyájunkat megrendítette.  Csak 58-éves volt.

Ali
2016

Indiai nap

 Arról, hogy hogyan készül el egy nemzeti nap, még nem írtam. Most itt az alkalom.
 Először a wikipédia anyagából emeljük ki a legfontosabb részeket: Történelem, élővilág, etnikai megosztások, vallás, államforma és egyéb gazdasági adatok, földrajzi elhelyezkedés, sport stb.
 A következő lépés az Indiáról szóló, mintegy 300 kép összegyűjtése volt Misivel. Kiválasztottam egy Ravi Sankar számot, ez festette alá a képeket.
 A wikipédia anyagából Évával elkészítettünk egy 23 kérdésből álló kvíz sorozatot.
 Egy másik csoport, Laci és Magdi vezetésével a dekorációt készítette el. 37 mandalát színeztünk ki. Mindegyik egy kis remekmű volt. Misi, Miki és Kati egy elefántot rajzoltak le egy maharadzsával, majd szépen le is festették apró precizitással. Én India térképét rajzoltam le a projektor segítségével. Julika a Ramajanaból választott ki egy részt.
 A színjátszó csoport egy indiai népmesét adott elő korhű jelmezekben.
 Miki két számot énekelt el, az egyiket indiai nyelven a másikat angolul
 Bár néha le vagyok szidva, hogy túl korán készítem el a programokat, és meghajtom a társaságot, most direkt jól jött, mert egy héttel előbbre kellett hozni az előadást.
 Nem feledkezhetünk meg a kajáról, ami ismét nagyon finom lett. Még a kétféle szósz is nagyon jól sikerült. Ezt Mezsunak és Beának köszönhetjük.
 Maga az előadás másfél óráig tartott, de ezt senki nem nehezményezte. Ami Évával meglepetést hozott nekünk, hogy az egyáltalán nem könnyű 23 kvíz-kérdést a nemdohányzók csapata 23 helyes válasszal nyerte, míg a dohányosok 22 pontot értek el.
 Ez a nemzeti nap is nagyon jól sikerült. Már kérdezték a többiek, hogy melyik lesz a következő. Ez majd valamelyik klubházgyűlésen dől el.
 Érdemes volt két-három héten keresztül dolgozni, ezért hálásak is vagyunk klubtársainknak, és ők is nekünk.

Ali
2016

Én és a klub

Nagyon rég nem voltam a klubban. Azon kívül, hogy lemaradtam egy csomó jó programról a társasági életem is nagy kárt szenvedett. Tényleg szeretek ide járni. A klubújságot a kezembe véve nagyon kellemes élményre tettem szert. Az csak egy dolog, hogy nagyon szép képekkel gazdagodott, informálódtam egy csomó eseményről, amiről lemaradtam. Főleg a személyes hangvételű cikkek voltak, amiben élek, és ami nagy hatással van rám. Gyógyhatással voltak a hangulati vasútra, amiben élek, és ami sokszor megnehezíti a mindennapjaimat. A klubban a kimaradásom ellenére úgy fogadtak, mintha rendszeres bejáró lennék. Igazából a cikkek és ez a tapasztalat ihlette írásom. Sok mindent szeretnék írni arról milyen jó érzéseim és tapasztalataim vannak a klubbal kapcsolatban... Például a cikk a munkáról, vagy a hangulatokról, de a többi cikk is, amit nem említek, milyen mély érzéseket keltettek és milyen hasznos gondolatokat ébresztettek fel bennem. Mostanában az elkötelezettség terén van sok-sok tennivalóm. Rettentően hasznos számomra, hogy biztonságos körülmények között a saját templomomban felelősséget vállalhatok egyre nagyobb területéért az életemnek. Nagyon szomorú vagyok, hogy előreláthatólag nem fogok tudni járni a klubba annyit, amennyit szeretnék, hisz itt mindig békére lelek, és maga ez a tudat is nagyon fontos. Szóval ez az írás elég eseménytelen, mert sokszor a túl sok esemény túl izgatóan hat rám. De a gondolataimat és az érzéseimet sikerült lecsillapítani egy köszönet erejéig. Igazán szorongok a megmérettetésekől, de a klub légkörében ez is enyhül. Kicsit túl érzelgős az írásom, de felindulásból írtam, egy pozitív tapasztalás okán, ami a klub összetett és mégis megélhető, emberi léptékű hangulatából adódik. Itt a csönd is kellemes.

Szilvi
2016

Művészetterápia


Február elején egy szimpatikus kis hölggyel ismerkedtünk össze, aki önkéntesként művészetterápiás csoportot vezetett.
Szerdán délutánonként ½5-től 6-ig tartottak a foglalkozások. Ezek mindig azzal kezdődtek, hogy megbeszéltük, ki hogy érzi magát. Utána egy relaxációs gyakorlat következett. Volt, amikor zene, volt, amikor egy mese felolvasása folyt a relaxáció alatt. Utána következett az a feladat, hogy rajzoljuk le azt a képet, amely megragadt bennünk ez idő alatt. Ezek után megbeszéltük az elkészített alkotásokat. Egyszer agyaggal dolgoztunk, máskor festettünk vagy rajzoltunk.
Miki: Jó volt a légkör, Ildikó mindig nagyon kedves volt.
Ali: Bár én rajzolni nem tudok, mégis nagy kedvvel próbáltam megeleveníteni a bennem felgyülemlett gondolatokat. Kb. 10-12 alkalommal jöttünk össze, és érdekes volt, hogy minden esetben más és más témával foglalkoztunk. Annyira tetszett nekünk a terápia, hogy megkértük Ildikót: ha lehet, folytassuk szeptemberben a foglalkozásokat. Ő ígéretet is tett rá.
Miki: Én is nagyon jól éreztem magam. Különösen az tetszett, amikor zenére rajzoltunk. Én csak pár órán tudtam részt venni. Az egyik művem olyan jól sikerült, hogy mindenkinek nagyon tetszett. Haza is vittem magammal, hogy kirakjam otthon a falra.
Éva: Nekem is nagyon jó emlékeim vannak. Kellemes meglepetésként ért, hogy milyen színekkel dolgoztam ösztönösen. Sokkal vidámabb és élénkebb alkotások születtek, mint amit én gondoltam. Saját magamról jobb véleményem lett ez által.
Anna: Mindig nagyon izgatottan vártam a foglalkozásokat. Általában kellemesen éreztem magam, de volt olyan is, hogy felzaklatott a téma. Ettől aztán órákon keresztül feszült voltam. Mindennek ellenére várom, hogy újra induljon ez a csoport.
Judit: Én azért érdeklődtem, mert nagyon szeretem a klub Alkotó csoportját. Azt gondoltam, ez is valami hasonló lesz. Megragadott a légkör nyugodtsága. Annyira sikerült a relaxáció, hogy magam előtt láttam egy nagy barna medvét, amit meg is csináltam agyagból. Nagyon ki tudtam rakni papírra az érzéseimet, és ez nagyon jól esett.
Reméljük, hogy szeptemberben ténylegesen folytatódhat ez a csoportfoglalkozás, amit mindannyian nagyon szerettünk.

Ali
2016

A Húsvétról

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. A Biblia szerint Jézus pénteki keresztre feszítése után harmadnapra feltámadt. Kereszthalálával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával győzedelmeskedett a halál felett. Időben a húsvétot megelőző ünnep a zsidó Peszáh, amikor az egyiptomi rabságból való szabadulásra emlékeznek. A húsvét egybeesik a pogány tavaszi napéj egyenlőséggel, a termékenységi ünnepekkel is. Ennek szintén eleme a feltámadás, az újjászületés.

A név eredete: A hús magunkhoz vételének első napja a negyven napos böjt után, ekkor ehettek először húst. A katolikus egyház 1581-ben Kánonban rögzítette azt a számítási módot, amely kijelöli a húsvét naptári helyét.
Húsvétvasárnap: Az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére kosárral mentek az emberek, a kalács, a sonka, a bor megszentelésére.
Húsvéthétfő: locsolkodás, hímes tojások ajándékozása.

Jelképek:
  • A főtt tojás a család összetartozásának jelképe: ha eltévednek jusson eszükbe kikkel ették a húsvéti tojásokat. Így ha eltévednének, biztosan hazatalálnak.
  • a víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit.
  • régebbi korokban a piros színnek védőerőt tulajdonítottak.
  • a termékenység ünnepe is, így kötődik a nyúlhoz és a tojáshoz, mert a nyúl nagyon szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét.
  • hazánkban a legjellemzőbb díszítés a geometrikus volt.

Éva
2016

Ételek 25 évvel ezelőtt és most


Azzal kezdeném a cikkemet, hogy megemlítenék néhány terméket, amelyeknek manapság már nem olyan az íze, mint volt azelőtt, a minőségükről nem is beszélve. Utánozhatatlanul finom volt régebben a sűrített tej. Tonnaszámra bírtam magamba nyomni. Aztán finom volt mindig a kifli vagy a kenyér. A Bedeco kakaót imádtam magában is kanalazni és tejjel italként meginni. A zacskós kakaónak még most is érzem az ízét a számban. Egyáltalán nem olyan volt az íze, mint a ma. A füstölt sajt illata is itt él még bennem, sokkal tömörebb volt, jóformán alig lehetett felvágni - és az íze!!! Áttérve a húsipari termékekre, isteni volt a baromfivirsli és párizsi is. Lehet, hogy akkor is sok „haszontalan” dolog volt benne, de legalább finom volt. A gépsonkából a ma gyártottak közül egyik sem olyan, mint akkor volt. Gyakorlatilag a mai gépsonkának semmilyen íze nincs. És végül, de nem utolsó sorban megemlítem még a tejet. Zacskós tejet lehetett csak kapni, ami 3-4 napon belül lejárt. És ha lejárt, nem megkeseredett, mint a mai tejek, hanem megsavanyodott, ahogy a tejnek azt kell.

Bármilyen szomorú beismerni, a mai élelmiszerek tele vannak tartósítószerekkel, ízfokozó anyagokkal és adalékanyagokkal, amiket nem tudni miért, de beletesznek az élelmiszerekbe. Például fogalmam nincs, hogyan bírja ki egy mai párizsi 3-4 napig a hűtőben felbontott állapotban, illetve mégis tudom.
A tartósítószerek miatt bírja ki. Ki lehet jelenteni, hogy manapság a mennyiség a minőség rovására ment. Mindenből 50 félét lehet kapni, de senki nem tudja melyik a legjobb, illetve tudja, a legdrágább a legjobb, de azt meg ki tudja megfizetni??? Egyébként elárulom, hogy mégis kétségbe kell vonnom az előző állításomat. Nem a legdrágább a legjobb, mindenből ki kell tapasztalni, hogy melyiket érdemes venni. De ha kitapasztalja az ember, hogy melyiket vegye, akkor meg azzal a nehézséggel áll szemben, hogy az adott termék elfogy a boltok polcairól és kénytelen lesz másmilyet venni. Régen mindenből csak egy volt, de az biztos, hogy finom és ehető volt, és biztos lehettél benne, hogy legközelebb is olyan lesz.

Mert ma már megveszel valamit, aztán később, mondjuk 2 hónap elteltével már egészen más íze van. Például nem is olyan rég lisztet akartam venni. Körülbelül 25 féle liszt volt a polcon. 70 Ft-os ártól 800 Ft-osig. Én nem a legolcsóbbat vettem, hanem a 125 Ft-osat, de ki tudja megjegyezni, ezt a sok terméket, hogy melyiket kell venni. Hogy legközelebb is ugyanazt vegyem, ugyanolyan legyen a minősége, mint volt, erre semmi esély nincs. Azelőtt mindenért külön kellett elmenni. Bevallom, tényleg valamivel tovább tartott a vásárlás, mint most. Különálló bolt volt az illatszeres, a savanyúságos, a zöldséges, a pék, az italdiszkontos. Külön kellett piacra menni és az ABC-be. Valamivel tovább tartott a bevásárlás, de legalább minden jó volt és finom. Most ez a sok bolt mind egy helyre költözött, hipermarketek néven, egy helyen találhatóak, de én akkor is visszasírom a régi szép időket. És nem túl sokat éltem benne, mert 8 éves voltam, amikor történt a rendszerváltás. De örök életre szóló élményeket szereztem, és hátha majd egyszer visszatérnek a régi szép idők.

Miki
2016

Híres emberek: Demjén Ferenc

Demjén Ferenc, művésznevén „Rózsi, 1946. december 21-én, Diósgyőrben született. Énekes, dalszövegíró, zeneszerző, basszusgitáros, zongorista. Édesanyja eredetileg énekesnői
pályára készült, ám akkoriban azt nem tartották erkölcsös pályának. Édesapja dalárdákban énekelt, hangja erős és érces volt, „Rózsi” tőle örökölte hangerejét. Demjén Ferenc polgári családban nevelkedett, a Kertész utcai Általános Iskola után elvégezte a Petrik Lajos Vegyipari Technikumot (ma: Petrik Lajos Szakközépiskola) és vegyésztechnikus lett, ám ebben a szakmában csak egy-két hónapot dolgozott, hogy a gyakorlatot megszerezze. Elkezdte fejleszteni zenei tehetségét, Gosztonyi Jánostól tanult zongorázni, aki gyakran elvitte őt a Zeneakadémiára, ahol orgonán is gyakorolhatott. Zenei karrierje a Bergendy zenekarban kezdődött. 1970-ben találkozott Bergendy Istvánnal, aki meghívta saját együttesébe. Szövegíróként a Jöjj vissza, vándor című dallal debütált, amelyet további slágerek követtek. 1970 őszétől Bergendy és zenekara már minden szombaton az E-klubban játszott. Az országos ismertséget az 1970-es szilveszteri televízió műsor hozta el számukra, melyben Hofi Géza műsorszáma három perccel rövidebb lett és a fennmaradó időt kitöltendő, előadhatták a Mindig ugyanúgy című számot. 1977-ben Demjén Ferenc – mivel a zenekarban már túlságosan keveredtek a műfajok és nem tudtak újat hozni, valamint ő nem tudott fejlődni ebben a formában – kilépett a zenekarból. Pályafutását a V’ Moto-Rock együttesben folytatta. Az új szólóalbumának dalait már az 1977. év őszén megalakult együttessel mutatta be. 1978-ban és 1983-ban Kovács Kati lemezein működött közre.
Szöveget írt többek között 1985-ben a Szerelem első vérig, 1987-ben a Szerelem második vérig és a Moziklip, valamint az 1996-ban bemutatott Honfoglalás című, nagy sikerű filmek betétdalaihoz, amelyeket részben ő is adott elő. Jó pár, mondhatni mindegyik közülük, azóta is sokat játszott sláger. A rendszerváltozást követően szólókarrierbe kezdett és azóta szinte évente új nagylemezt jelentetett meg. 1996-ban munkásságért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét. 2012-ben Kossuth-díjat kapott, amely a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetés. A Bergendyvel 6, a V’ Moto-Rockkal szintén 6, majd szóló karrierje során további 17 lemeze jelent meg. Dalainak ő írja a szövegét, némelyiknek a zenéjét is ő komponálta. Megemlíteném nagy slágereit is. A Bergendys korszakából megemlítendő a Darabokra törted a szívem, Jöjj vissza vándor, és Te is jársz néha tilosban. A V’ Moto-Rockkal adta elő az Angyallány, a Fekszem az ágyon, és az El kell, hogy engedj című dalokat. És végül, de nem utolsó sorban szólókarrierje alatt olyan hatalmas slágereket írt, mint a Szabadság vándorai, Jégszív, Szerelemvonat, Hogyan tudnék élni nélküled, és a Sajtból van a Hold. Nem ismerem minden számát, de azok, amik a rádióban hallhatók, vagy a tévében láthatók egytől-egyig kiválóak. Én pont akkoriban kezdtem el zenét hallgatni, mikor szólókarrierjébe kezdett, így majdnem mindegyik számát ismerem. Az egyik legfőbb témája, amellyel a dalaiban foglalkozik, az természetesen a szerelem. Egy dalát, külön ki is emelném, mert annyira tetszik, ez pedig a Szabadság Vándorai. Ha tehetitek, minél több dalát hallgassátok meg!

Miki
2016

Helyes testtartás - Alexander-technika


Az Alexander-technika annak a fizikai és lelki feszültségnek a feloldására szolgál, amely a legtöbb emberben felgyülemlik élete során. Általában nem teszünk semmit az öntudatlan izomfeszültség ellen, amely egy idő múlva életünk minőségére is kihat. Az Alexander-technika egy olyan pszichofizikai módszer, amely a hibás testtartási szokások mozgásminták tudatosításával, s ezek elhagyásával az optimális mozgásminta kialakulását eredményezi. Egyszerű gyakorlati módszer, amely segít visszaállítani a mozgás szabadságát s csökkenti a felesleges feszültségeket a testben. Ez a technika ajánlott kortól, nemtől, foglalkozástól függetlenül mindenkinek. Mi már 2-3 hónapja tanuljuk ezt a módszert Gusztos Évától. Ő az ATE tagja. Számunkra az a helyes testtartás, amit az Alexander -technika megkíván, egy kicsit fárasztó és néha olyan érzés, mintha megfájdulna a derekunk és a hátunk, de ezek csak a kezdeti nehézségek. Szóval nem könnyű megszokni és megtanulni a helyes testtartást. Éva mindig megkérdezi, hogy szoktuk-e gyakorolni órán kívül is a módszert, odafigyelünk járás vagy ülés közben a helyes testtartásra, mozgásunk koordináltságára. Nekem az utcán szokott eszembe jutni, vagy amikor felállok.
Éva mondta, hogy addig, amíg természetessé válik ez a mozgáskultúra, még sok időre és, gyakorlásra lesz szükségünk, mert az úgynevezett kényelmes, rossz beidegződést, nehéz elhagyni. Kb. 6-8-an járunk a csoportba. Éva módszere az, hogy megmutatja, mit vár el tőlünk, majd egyenként korrigálja a tartásunkat, és ellenőrzi elég lazák vagyunk-e, majd gyakoroljuk a mozgássorozatokat és nekünk is szemre kell vételezni, hogy ki mit csinál jól vagy rosszul. Remélem, eljön majd annak is az ideje, amikor természetessé válik az Alexander-technika számunkra is. Addig is köszönjük Éva töretlen türelmét…

Ali
2016

Activity

Felmerült az ötlet a klubtagokban, hogy lehetne közösen Activity-t játszani. Össze is ültünk néhányan, név szerint Éva, Judit, Ali, Marci és én. Bár páratlan volt a résztvevők száma, mégis tudtunk két csapatot alkotni. Az Éva és az Ali volt együtt, én pedig a Judittal és a Marcival voltam egy csapatban. Meg volt beszélve a játékra egy időpont kedd délutánra, de aznap csak ketten gyűltünk össze. Másnap, szerdán elővettem a játékot, és spontán alakult egy 5 fős társaság.
Abban nincs megegyezés, hogyan is lenne jó játszani, hogy előre megbeszéljük, vagy csak úgy, ha összejövünk néhányan és elkezdünk játszani. Nagyon nehezen indult a játék, ugyanis a Judit nem tudta a játékszabályokat, én próbáltam elmagyarázni neki, de valaki mindig közbeszólt, hol Marci, hol Ali. Úgy kellett volna intézni (most már tudom, utólag mindig okos az ember), hogy most csöndet kérek, elmondom a szabályokat, aztán mindenki egymás után hozzáteheti a magáét. De nem így történt, bekiabálós rendszer volt, és eléggé össze is zavarodtam ebben, sokszor egymás után mondtam a „hülyeségeket”. Valahogy én így vagyok ezzel, ha koncentrálnom kell és közben zavarnak, akkor nem tudok odafigyelni semmire. De aztán végül csak elkezdtünk játszani.
A játéknak voltak érdekes részei, mert ha például valaki elkezdett mutogatni valamit, és a többiek egymás után kiabálták be a megfejtéseket, akkor még a mutogató is belezavarodott, még ha ki is mondta valaki a megfejtést, hogy az tényleg jó, és hogy most akkor tulajdonképpen ki is volt az, aki kimondta, vagy kimondta-e tényleg. Számomra a mutogatás a legnehezebb, de előfordult velem az is, hogy mikor körül kellett írni valamit, véletlenül kimondtam a megfejtést. Utóbbira a Szárszói táborban volt példa, sportrovatot kellett körülírnom, és azzal kezdtem, hogy. „vannak az újságban különböző rovatok”. Ezzel pedig már le is lőttem a poént.
De egyébként meg a lényeg az, hogy kellemesen eltöltöttünk együtt 90 percet, és már meg van beszélve a következő időpont!

Miki
2016

Ki miért jár a klubba?

Zoli

- Szia, Zoli! Ha jól tudom, te a régi klubtagok közé tartozol. Mióta vagy klubtag?
- 2007 óta járok rendszeresen ide. Itt olyan jól érzem magam, hogy ez a második otthonom.
- Milyen változást hozott az életedbe, hogy ide jársz?
- Sok barátom lett.
- Ezt örömmel hallom, mert tudom, hogy nem könnyű a barátságodat elnyerni.
- Személyesen miben változtál meg, amióta felfedezted a klubot? Már három éve ismerlek, és azt figyeltem meg, hogy nyitottabb lettél.
- Én is észrevettem, ebben sokat köszönhetek ennek a kis közösségnek.
- Mik a kedvenc csoportfoglalkozásaid?
- A beszélgetős csoportok: a mandala, az ismeretterjesztő, mese csoport, a klubtaggyűlés és a hírek szerelmesei, meg az irodalomkör.
- Van-e olyan csoportfoglalkozás, amit szeretnél, ha lenne?
- Bármilyen beszélgetős foglalkozás, ami a hasznunkra válik. Az ulticsoportot is
szeretem, az is jó terápia.
- Majdnem elfelejtettem megkérdezni, hogyan kerültél ide?
- Már évek óta tudom, hogy megnyílt ez a klub. Még a Szigony utcai klubban hallottam róla. 2007-ben a barátnőm elhagyott, utána kerültem ide.
- Nagyon szépen köszönöm ezt az őszinte beszélgetést.

Ali

A Szombati csoportokról

Kéthetente Tamás és Zsuzsa vezetésével vannak szombati csoportok, jó időben kirándulással, hidegben és télen múzeumlátogatással. Ha sikerül olcsó színházjegyet szerezni, akkor eljutunk színházba és koncertekre is.

Azért jók ezek a szombati csoportok, mert egyenként talán el se jutnánk ezekre a helyekre.

Ráadásul általában kapunk egy sajtos lángost, kávét és üdítőt is.



A teljesség igénye nélkül felsorolok egy pár helyet, amit a szombati csoporttal látogattunk meg: a Bajor Gizi Emlékmúzeum, az Erzsébet téri régi buszpályaudvar (Olasz formatervezés kiállítás), Ludwig Múzeum, Sziklakórház, Néprajzi Múzeum.

Voltunk ezen kívül buszos budapesti városnézésen, a Pszinapszison, az Óbudai Napokon.
 
 

Kirándultunk a Kopaszi Gátra és a Normafához, ellátogattunk a Margitszigetre.




Jártunk az MTV-nél, a Várban (Otthonok kincsei kiállítás), a Millenáris Parkban, a MOM Parkban, a Gesztenyés kertben, a Szépművészeti Múzeum Toulouse Lautrec kiállításán.

 Láttuk a száz éves házakat a kerületünkben, és a Parlamentben a Seuso-kincseket.





2014
Ali

Élet a Félszigetben

10. éves Születésnapunk Ünnepe

Ahhoz, hogy egy mag szárba szökkenjen, szükség van földre, levegőre, vízre és napfényre.
A négy elem közül, ha valamelyik hiányzik, az élet nem indul el. A földet, a vizet a Félsziget csodálatos épülete, környezete biztosítja. A levegőt a szociális szférában dolgozó, magasan kvalifikált szakemberek jelentik. A napfényt az emberek lelkében gyúló szeretet, egymásra figyelés, közösségben töltött idő jelzi. Immáron 10 éve megszülettünk és elmondhatjuk, nem volt könnyű mindig az utunk. Voltak, vannak nehézségeink, de igyekeztünk szebbé, élhetővé tenni napjainkat és fejlődni, mint egy gyermek. November 26-a nagy nap. Lázasan készülünk az együttlétre. Sok szép közös program vár bennünket. Zajlik az életünk, hiszen egyre több szabadidős programban vehetünk részt. Irodalmi kör, alkotó csoport, főző klub, önismereti csoport, színjátszás, kirándulás és még sorolhatnám. Ünnepi fénybe öltöztetjük klubszobánkat és ünnepi uzsonna is készül az asztalra. De hát a titokzatos szülinapi torta ízét, már a szánkban érezzük. Bizonyára felelevenítjük az eltelt éveket, hiszen voltak szívet melengető, vagy éppen vicces pillanatok, derűsebb vagy szomorúbb napok. Vendégeket is várunk, hisz így teljesedik ki örömünk. Legfőképpen köszönetet szeretnénk mondani a fenntartó intézménynek és a segítő dolgozóknak azért, hogy biztosítják a feltételeket, hogy mi is élhessünk és otthon lehessünk a klubházban. Köszönjük az alázatos munkát és jó egészséget kívánunk!
Boldog Születésnapot Kívánok Félsziget Klubház!

H. Margit
2014

Születésnapi köszöntő

Hogy kinek mit jelent ez a tíz, vagy néhány pár éve, amit a Félszigettel töltött, nehéz lenne megfogni egy szóban. Klubtagként lehetett menedék, egy megtartó hely, lépcsőfok akár a munka, vagy az önálló élet felé, új barátságok, kapcsolatok színtere, vagy csupán, mint egy nappali, amelybe jó betérni, leülni, ismerősökkel találkozni, olvasni, kártyázni, vagy éppen csoportokon személyes dolgainkat, érzéseinket, megosztani…

Hogy mi jut eszembe a Félszigetről? Először képek, ahogyan várakoznak a nyitásra Laciék, a pénteki palacsintaillat, meghitt Mandalás beszélgetések, sok-sok ismerős mondat, arc, biztonság, fészek, otthonosság… Frenetikus bulik, táncok, nagy kacagások…

Emellett a Félsziget egy olyan hely, ahol egy közösség napról-napra, együtt alakítja együttélésének pilléreit, ez egy folyamatos tanulást jelent és mintául szolgálhat mindannyiunk számára…

Jó volna még nagyon sokáig együtt tanulni!!!

Isten éltessen még soká Félsziget Klubház!!!! :-)

Zsuzsa
2014

Mitől vannak a hangok ?

Egy elnyomott érzés, egy magamba zárt indulat, amit nem tudok levezetni. Egy régi rossz emlék, amit nem tudok feldolgozni. Érdekes ez a hanghallás, mert amikor leülök írni - koncentrálok arra, amit írok -, mintha megszűnnének. Mindig úgy érzem, hogyha nem mondom ki, feszültséget okoz az agyban. Ha kimondom, a feszültség oldódik. Most itt vagyok, írom ezeket a sorokat, nagyon figyelek magamra, hogy előjönnek a hangok. De semmit nem érzékelek. Mintha olyan lenne, ha boldog vagyok, jól érzem magam, akkor jönnek elő. Teljes erőből megpróbálják ezt a jókedvet elrontani. De úgy istenesen, hogy soha ne felejtsem el. Úgy próbálnak ezek a hangok megtörni, mintha egy nagyon agresszív katonatiszt mondaná. És ha meghallom, rögtön az jut eszembe, nem engedem magam megtörni. Van hang, ami úgy akar bántani: „Nincs nője, és nem is lesz soha már!” Ha ezt meghallom, belül valami megváltozik, legszívesebben odaütnék, de magamat nem bántom. Szerencsére engem nagyon nehéz a sodromból kihozni. Nagyon nehezen megyek magam ellen. Így a hang nem éri el a megfelelő hatást. Csak attól félek, hogyha valamit nagyon sokat emleget, berágok és csapkodni kezdek, és akkor ő győz. Nem szabad hagynom, hogy a hangok eluralkodjanak rajtam. Nyugalommal kell tűrnöm és bíznom, hogy majd eltűnik.

Epi
2015

Csaba és én

Kéne írnom, most valami bevezetőt a cikkhez, de az az igazság, hogy semmi ötletem nincs rá. Leírhatnám, hogy milyen okból született ez az írás, de ha leírnám baklövést követnék el, mert nem szeretném előre lelőni a poént. Majd a végén ti is meglátjátok miért. :-)
Csabával a barátságunk, úgy kezdődött, mint minden másik barátság. Bemutatkoztunk egymásnak, váltottunk egymással pár szót. Ha találkoztunk a klubban, Csaba mindig felém fordult, köszönt, megkérdezte, hogy vagyok, és persze én is ezt tettem, ahányszor csak találkoztunk. Aztán persze egyre többet beszélgettünk, és valahogy szóba került közöttünk a foci. Kiderült, hogy végül is ugyanannak a csapatnak szurkolunk. Ez a csapat a Fradi. Bár korábban én elvesztettem a bizalmamat a Fradi iránt, de újra feléledt bennem. Szóval első közös klubon kívüli élményünk egy Fradi meccs megnézése volt. Most leírom, hogy miket csináltunk még.

Rozsda koncert

Most már lassan hagyománnyá válik, hogy a Rozsda együttes élő koncerttel  lép fel a klubunkban.  Mivel nálunk ötven éves az átlag életkor, nagy szeretettel hallgatjuk őket, mert  ők is a hatvanas-hetvenes évek zenéit játsszák. Igy előfordul, hogy közösen is énekelünk velük. A Shadows együttestől Bill Haley-n át, az Omegától az Illésen keresztül  adják elő a jobbnál jobb slágereket. Most legutóbb egy énekesnő is jött velük, aki többek közt Koncz Zsuzsa  Ha én rózsa volnék című  slágerét is elénekelte  nagy sikerrel.  Voltak közülünk olyanok, akik táncra is perdültek.   Nagyon élveztük ezt a koncertet is, és örülünk, mert megígérték, hogy a jövőben is eljönnek hozzánk.

Ali
2016

Portugál és török napok

 Legnagyobb örömünkre újra kezdődtek a nemzetek napjai. Először a brazil nappal kezdtünk, majd következett a portugál és a török nap. A brazil napról már írtunk, amelynek sikerén  felbuzdulva rendeztük meg a portugál és török napot.
 Mind a három alkalommal a jól bevált módszert követve a Wikipédia anyagát alapul véve ismertettük az országokról a tudnivalókat.  Kvíz kérdéseket is készítettünk, melyek nagyon jól sikerültek. A portugál nap kérdéseit 13-13 helyes megfejtéssel  döntetlen lett, a török napét a dohányosok csoportja nyerte 18 ponttal, a nem dohányosok 17 pontot értek el.
Mind a két alkalommal verset is hallhattunk. A török napon Nazim Hikmet egyik versét olvasta fel Éva. Mind a két alkalommal hallhattuk Mikit portugálul illetve törökül énekelni.
Rendhagyó módon a török napot a török himnusszal kezdtük, és tervezzük, hogy ezentúl mindig meghallgatjuk az adott ország himnuszát.  A klubteret az adott ország zászlóival díszítettük fel.  A műsor és a kvíz után jött a kaja. Hagyományosan az adott ország ételeit készítette el Bea illetve Mezsu. Mindenkinek ízlett a portugál illetve török étel, s az azt követő  gyümölcssaláta. Úgy döntöttünk, hogy gyümölcssaláta ezentúl mindig lesz .
A visszajelzések szerint   a klubtagok jól érezték magukat. A következő alkalommal Indiát akarjuk bemutatni.

Ali
Éva
2016

Micike

Élveztük új életünket a Budaörsi úton egy kiskandúrral (régi macskánk elveszett). Janka lányomnak az a zseniális ötlete támadt, hogy egy macska, nem macska. Így az internetről szerzett egy kislány cicát, akinek Hercegnő volt a neve. Csipikénvel, a kandúrkával izgatottan vártuk érkezésüket. Késő este értek haza: kinyílt a macskakosár ajtaja és belőle bizonytalan léptekkel előtipegett egy furcsa kis lény, akit én mindennek neveztem volna, csak nem macskának. Hosszú, vékony lábai voltak. Feje, mint egy fürjtojás. A hasa viszont hordócska. Leginkább egy birodalmi lépegetőre hasonlított a Csillagok háborújából. Bizakodóan nézelődött dülledt kis szemeivel egészen addig míg Csipi el nem kezdte ütni-verni a kis betolakodót. Én először csak álltam földbe gyökerezett lábakkal, aztán ordítani kezdtem, hogy tűnjön el a lakásból, ez a szerencsétlen kis torzszülött. Majd bezárkóztam a szobámba és fájdalmas dühömben koponyákat festettem. Másnap reggel új szerzeményünk megállt előttem a konyhában és tátogott, mint egy hal. Érdeklődésemre, hogy ez mi akar lenni Jenke rezzenéstelen arccal közölte velem, hogy ő most „némán nyávog”, mert néma volt az anyja. Telt-múlt az idő, a cicát Micikének kereszteltem, mert olyan micikés volt. Hála a gondoskodásnak, a sok jó ételnek a cica gyorsan sokat fejlődött és mindent elkövetett, hogy a szívembe zárjam. Szépségversenyt ugyan nem nyert volna, viszont néha megállt, szemei fönnakadtak, aztán eldőlt, mint egy kis zsák, ezért „vicces” Micikének hívtam (ilyenkor úgy nézett ki, mint aki be van drogozva). Jelenleg, nagy „szerelemben” élünk mi ketten, jön utánam a lakásban, mint egy kiskutya, az ágyam végében alszik. Hát ilyen vagyok én és a macskám.

Judit
2016

Irodalombarátok köre

           Új csoport alakult a klubban. Többen többször mondták nekem, hogy kéne egy irodalmi kör, ahol beszélgetni lehetne az irodalomról, gondolatokról, érzésekről. És persze nekem, a magyar szakos tanárnak címezték a témát.
 Először elengedtem a fülem mellett ezeket a hangokat. Ugyan kit érdekelne itt Ady magányossága, József Attial bánata vagy Csokanainak aza kívánsága, hogy a versírásból éljen meg?
De csak addig mondogatták nekem, hogy el kezdtem gondolkodni, hogyan is lehetne ezt csinálni. Azt találtam ki, hogy minden alkalomra más hozzon verset. Így nem az én ízlésvilágom érvényesül, hanem a tagoké.
Eredetileg egy hónapban egy alkalomra gondoltam. De olyan sikere lett a beszélgetésnek, hogy elhatároztuk, minden hétfőn délután találkozunk.
A második alkalomra Misi egy József Attila-verset hozott nekünk, íme:

József Attila: Együgyü ének

Fiatalember, húszesztendős, velem egyidős
Szép szeretőjét nagyon szereti
Ugy szereti, épp mind medrét a folyó, amelyikben a halak is lebúnak az
iszapba, ha elfáradtak
Csak símogatja és nagyon szereti
Ha virágot kap, mind odaadja, a kenyeret is odaadja, nem szegi meg maga
Fölolvassa neki az újságot, megvárja, amíg elalszik, aztán elalszik ő is
Tüzet rakni is segít és fütyörészve vágja föl a fát
Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó.

A vers 1925. áprilisában íródott,  József Attila ekkor 20 éves volt.
A versformáját tekintve szabadvers. Ezt a versformát Kassák Lajos honosította meg. Ez azt jelenti, hogy nem kötött a vesrssor, nincs rím , ezek helyett belső lüktetése van a versnek. A mű meghatározó hasonlata:”szeretőjét úgy szereti,mint medrét a folyó” A folyóban a halak is lebuknak az iszapba, ha elfáradtak. Ezért úgy gondoljuk a „ meder „  kifejezés a biztonságot jelenti. A vers szereplője szeretőjét annyira szereti, hogy mindent megad neki, , „ csak símogatja és szereti”. Mindent odaad neki : a virágot , a kenyeret. Ellátja információval, őrzi álmát, és csak szeretője után alszik el.
A záró gondolatban a költő visszatér  a verset kezdő hasonlathoz: „ Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó.”
Ez egy kedves, derűs  szerelmes vers. Ez a hang sajnos eltűnik József Attila későbbi verseiben.

Éva és Ali
2016

Farsang

Idén február 10-én ünnepeltük a farsangot, vagyis búcsúztattuk a telet.A szokásokhoz híven müsorral is készültünk. Éva egy rövid ismertetőt mondott a farsangi szokásokról, amely nagy mértékben segítette kvíz kérdéseinek megválaszolását. Ezért mindenki nagyon figyelt. Ennek meg is lett az eredménye: az egyik csoport maximális pontot ért el. A másik csoport csak egyetlen egy kérdésre nem tudta a választ. A győztes csapat tagjai kaptak fejenként plusz egy tombolajegyet. Az ismertető után Margit vette át a szót. Ő is beszélt néhány szokásról, és egy kedves verset is elmondott. Utána megint Éva következett: találós kérdéseket tett fel az egybegyűlteknek .Akinek sikerült válaszolni az kapott egy szem csokoládét. Összesen 11db csokoládé volt, ami kevésnek bizonyult. Mind a 15 kérdésre tudták a választ a klubtagok és szocmunkások. Ebben az évben a finom hagymás zsíroskenyér mellé mindenki kapott egy fánkot. Gyümölcssalátát is kaptunk, aminek mindenki nagyon örült. Bödöcs Zoli rögtönzött táncházzal búcsúztatta a telet. A dunántúli ugrós lépéseit tanítgatta néhány lelkes klubtagnak. Egy kisebb csoport táncolt vele. A tombola is nagy sikert aratott Én személy szerint egy vadonatúj fülhallgatót kaptam, aminek nagyon megörültem.

Ez a farsang is nagyon jól sikerült. Este 18 óráig roptuk a táncot.

Éva
Ali
2016

A munka világa

 Tavaly augusztus óta dolgozom a könyv nagykereskedésben. Most decemberben leltároztunk. Viszonylag enyhe volt az ősz és a tél eleje is, így nem tünt fel, hogy nincs fűtés. A gondok akkor kezdődtek, mikor  munkások jelentek meg, hogy a raktárépületben egy kis irodát alakítsanak ki. Tárva-nyitva hagyták az ablakokat  és ajtókat. Minket arra kárhoztattak, hogy a hideg teremben  villanyradiátorok mellé kucorogva töltsük napjainkat .
 A harmadik hét után már nem bírtam tovább.  Úgy kezdődött, hogy a hidegtől megfájdult a fejem. Először csak egy ponton, aztán végig az egész fejem  fájt. A szememből folytak a könnyek l,  mozdulni se mertem, nehogy még jobban fájjon. Estére már rázott a hideg, és felszökött a lázam.
Próbálok visszagondolni, mit rontottam el, mitől  lettem beteg. Tegnap még délelőtt semmi bajom nem volt. Ültem a radiátor előtt, és olvastam. Nem nagyon tudtam figyelni, mert éreztem: hideg van.  Ettől ideges lettem , és nem tudtam igazán az olvasásra koncentrálni. Kimentem rágyújtani, hátha  jobb lesz. Visszamentem, és persze semmi nem lett jobb. Megint kezembe vettem a könyvet. A  szerző a szerelem és házasság furcsaságairól írt. A középkorban az egyik német tartományban különös dolog történt. A pestisjárványok és háborúk nagyon megtizedelték a lakosság számát. Ezért a  tartomány vezetői elrendelték, hogy  minden  férfi  két  nőt vehet feleségül, ezzel is  segítve a népszaporulatot.  A törvény arra is kitért, hogy  a férjeknek kötelességük otthonaikban a békét biztosítani. A könyv szerzője arról már nem írt, hogy milyen hatása volt a törvénynek, sikerült-e  megállítan i a népessg csökkenését.
 Szóval beteg vagyok. Magatehetetlenül fekszem az ágyban, gyengének és elgyötörtnek érzem magam. A termotakaró alatt is fázom. Férjem a csúszóelleállásról tart kiselőadást. Szakszerüen, pontosan. Én mindig szerettem a fizikát, érdekelt, de most mintha idegen nyelven szólnának hozzám.  Mikor elmondtam a doktornőnek, milyen körülmények között dolgozom, azonnal kiírt. Azt mondta legyek csak otthon, erősödjek meg, aztán majd jelentkezzem, ha jobban érzem magam. A biztonság kedvéért  antibiotikumot is írt fel.
Szóval fekszem az ágyban. Ismerem magam:egy-két nap gyengeség, aztán mihelyt jobban leszek,megyek a dolgaimat intézni. De most megijedtem. A megfázásos betegségek alattomosak. Mindenféle szövődményei lehetnek, s  nekem ez már nem hiányzik
Fekszem az ágyban. Mi mást tehetnék? Várom, hogy a szervezetem – ez a csodálatos valami – megint győzzön , mint már annyiszor. A munka megvár, mint mondani szokták.

V. Éva
2016

Teréz anya

Teréz anya Szkopjéban született, 1910. augusztus 26-án. A mai Albániában és Macedóniában is kisebbségben élő aromán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta. A Szentszék Teréz anya halálát követően a szokásos öt év helyett egy évvel elindította a boldoggá avatási eljárást, amely az első lépés a szentté avatás felé. Teréz anya az önzetlenség és a nagylelkűség legendája. Belső harmóniában és lelki nyugalomban élte életét.
Most megosztanék veletek néhány idézetet tőle, és elmondanám róluk a véleményemet. A mosolygásról két idézetem is van: „A béke egy mosollyal kezdődik.” A béke fontos szerepet töltött be az életében, egész életében tulajdonképpen a világbékéért harcolt. És véleményem szerint nagyon szép gondolat, egy mondatban említeni a békét a mosolygással. A másik idézet: „Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra - s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.” Énnekem is volt olyan időszaka az életemnek, mikor nem mosolyogtam sokat, és olyan is, mikor mindenkire mosolyogtam. Már attól jobban érzi szerintem az ember magát, ha rámosolyog valakire. És nem csak a mosolygás a fontos, hanem a kedves szavak is. Lehetek én kedves bárkihez anélkül is, hogy akarnék tőle valamit, vagy el szeretnék érni bármit. „A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.” A szerelemről is szép szavakban osztott meg velünk, kitűnő gondolatokat: „A szerelem olyan gyümölcs, aminek mindig szezonja van, és mindenki számára megszerezhető.” Sokaknak az a hozzáállásuk, hogy nem tesznek inkább semmit, mert úgysem tudnak vele megváltoztatni bármit is. Hát ő nem így gondolta: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” És végezetül néhány idézet az életről. Az élet ugyan sok szenvedéssel jár, de én úgy érzem, hogy megéri „végigcsinálni”! „Az élet szépség, csodáld meg!” „Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?”
Az utolsó idézetet pedig külön ki is emelném! „A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!” És ide leírnék még egy gondolatot, amit a kis, fekete noteszomba is fel van írva, ami a következő: Attól, hogy valaki nem jó hozzám, én még lehetek jó hozzá!

Miki
2016

Bowling & Pizza & Karaoke

Egyik nap délután, egészen pontosan ebéd után, a  klub előtt elmentem vásárolni egy adatkábelt a régi telefonomhoz. Szerettem volna letölteni róla a képeket, amiket még Barcelonában készítettem. Bár a telefont már nem használom, mivel sajnos az akkumulátor tartó levált, de a képek azért még rajta voltak. Elmentem egy boltba, ahol lehetett ilyen kábelt venni, és megvettem. És mit ad az Élet, összefutottam az egyik régi barátommal, akivel egy ideje már nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. Néha váltottuk azért pár levelet a Facebookon, de régebben majdnem napi szinten kapcsolatban voltunk. És mekkora véletlen, hogy én pont akkor mentem arra, amikor ő munkába ment, hiszen ott dolgozik a Dózsa György útnál, ahol az az üzlet is volt ahol a kábelt vettem. És el kell mondanom, hogy mennyire nem hiszek a véletlenekben. Pár szót váltottunk csak, de azt azért megbeszéltük, hogy majd telefonálok, és beszélünk még. Így is volt vasárnap felhívtam és tök jót beszélgettünk és megbeszéltük, hogy ő és én, meg még az egyik másik közös barátunk a Peti elmegyünk egyik nap bowlingozni. Az egész az András, így hívják egyébként a srácot akivel összefutottam, ötlete volt egyébként. Mondta hogy hívjam meg még a Jani-t is, aki szintén közös barát, és hogy hétvégére intézzem a programot mert a Jani hétközben külföldön dolgozik. Nem tudom, hogy Isteni szerencse volt-e, de elsőre sikerült jó dátumot találni a „gurigázáshoz” mindenkinek jó volt a szombati nap. Így hát össze is jöttünk szombaton 18 órakor és bowlingoztunk egy jót. Hát hogy jót, az egy kicsit túlzás, már abból a szempontból, hogy volt olyan játék, amikor 3x egyetlenegy bábut sem találtam el.  Minden játék 10 gurításból áll egyébként. Ott bénáztam, állandóan mellé gurult a golyó, nem nagyon tudtam rendesen koncentrálni. Aztán támadt egy ötletem, hogy mi lenne, ha kipróbálnám a bal kézzel gurítást, hátha úgy jobban megy. Jobb kezes vagyok egyébként, de nem fogjátok elhinni, bal kézzel sokkal több bábút tudtam felborítani. 5 játékot játszottunk egyébként összesen. Az egyik játék alatt volt, hogy csak 40 pontom volt, míg a győztes 104 ponttal nyert. Ekkor még a jobb kezemet használtam. Mikor átálltam a balkezes gurításokra, feljavult a dobó átlagom, már 70, 80 pontot is elértem már. Volt olyan játék, ahol zsinórban, egymás után 5x dobtam 9-et. Bowling után pedig elmentünk, ekkor már csak 3-an voltunk csak egyébként, pizzázni egyet. Aztán éjszakára nem mentem haza, a Petinél, és a barátnőjénél töltöttem az éjszakát, mert pizzázás után még el akartunk menni karaokezni is. Ekkor már este 11 óra fele járt az idő. Volt egy hely a Petiék lakásának közelében, ahova lehetett volna menni énekelni, de pechünk volt, zárva volt a hely. Így a Petiéknél dalolásztunk különféle dalokat. Az időjárás nem volt valami kedvező, 15 fok körül volt a hőmérséklet éjfél környékén. Olyan fél 2-kor feküdtünk le, és másnap 10-kor keltünk. Aztán még egy moziba is elmentünk vasárnap. Hosszú ideje nem volt már ennyire mozgalmas, eseményekkel teli napom. De ki tudja, hátha még lesz. Én nagyon remélem.

Miki
2016

Kínai Horoszkóp: A Kutya

Elképzelhető, hogy van olyan, akit nem érdekel ez a téma, mert úgy gondolja, hogy hülyeség, hogy az embernek van horoszkópja és meghatározott szempontok szerint történik vele minden az életében. De engedjétek hogy elmondjam, hogy mennyivel másabb a kínai asztrológia, mint az európai. Ebben nem az van, hogy mivel ma sütni fog a nap jó kedved lesz és találkozol életed szerelmével, hanem itt meghatározott tulajdonságai vannak a különböző jegyeknek. Minden jegynek más és más. Leírja, hogy mi motíválja az adott jegyet, milyen foglalkozás jó neki meg, ehhez hasonlókat. Egyelőre a Kutya jegyről fogok írni, mivel én is ebben a jegyben születtem.

A wachaui kirándulás

Wachauba a kirándulás a Csaba ötlete volt. Általában ő szokta kitalálni, hova menjünk, vagy utazzunk el. Sokkal kreatívabb, mint én, de mindenhova szívesen vele tartok. Igazából az anyukája szeretett volna elutazni a barátnőjével, de a barátnőjének közbejött valami, ezért felajánlotta nekünk az utazás lehetőségét. Szombat reggel indultunk, negyed 7 volt a találkozó időpontja. Mondanom sem kell, hogy jól elszámoltam magam, csak a szerencsén múlott, hogy időben odaértem, mert nem néztem meg, hogy reggel mikor jön a busz. Jött egy 6 óra 5 perckor és a következő csak 20 perccel később érkezett, amivel már lekéstem volna az indulást, csak a szerencsén múlott, hogy odaértem időben. De szerencséje is lehet néha azért az embernek, nem? Mindennel meg voltam elégedve a kirándulással kapcsolatban. Normális volt a sofőrünk, és az idegenvezető is jól tájékozott volt. Mindent tudott és mindent el is mondott. Semmit sem tudtunk tőle kérdezni, amit ne mondott volna el magától. Kulturális, társadalmi, földrajzi, gazdasági és törtélelmi szempontok szerint beszélt Magyarországról és Ausztriáról is egyaránt, az utazás alatt. Körülbelül 8 órát utaztunk a buszon, de ebből ő 6 vagy 6 és fél órát biztos, hogy beszélt. Még egyszer leírom, hogy nagyon meg voltam vele elégedve. Melki-apátság, ami a kirándulásunk első célállomása volt, az Unesco világörökség védelmét élvezi, több mint 900 éve élnek itt szerzetesek, mind a mai napig. Naponta a világ minden tájáról érkező látogatók, turisták tömegei zarándokolnak az épületegyütteshez, hogy megcsodálják ennek az építészeti remekműnek a csodás szépségét. Az épületegyüttesben, amelynek csak a déli szárnya 240 méter hosszú, főtengelyének hossza 320 méter, 500 helyiséget foglal magában és 1365 ablaka van, mindig van mit tenni: rendszerint 100 alkalmazott és a melki nagytérség cégeinek 200 dolgozója áll az apátság szolgálatában. Az szerzetesek mind a mai napig 3 fő szempontot vesznek figyelembe az élethez. Ezek a következők: békesség, mértékletesség, erő. Ezen kívül még az igazságosság is nagyon fontos számukra, és nagyon tetszett az is, hogy tudásukat az életük végéig gyarapítják. Szokták is mondani, hogy: „A jó pap holtig tanul!”. Most bemásolnék ide egy idézetet, amit a kiállításon láttam: „Weit das Hertz!” Annyit tesz, hogy nyisd ki a szíved a Világnak, vagy az én olvasatomban ez azt jelenti, hogyha nevetsz, a Világ, mindig visszamosolyog rád. Úgy is lehet mondani, hogyha te segítesz másokon, biztos, hogy rajtad is fog segíteni valaki.

Portugál nap

Pár évvel ezelőtt hagyomány volt, hogy minden hónapban csináltunk nemzetiségi napot. Ez kicsit alábbhagyott, részben azért, mert nem könnyű megszervezni, másrészt anyagilag is megterhelte a klub költségvetését. Körülbelül két hónappal ezelőtt, elhatároztuk, hogy újra folytatjuk ezt a hagyományt. Az első a brazil nap volt, amelynek nagyon jó volt a visszhangja.
A következő a portugál nap volt. Azért választottuk Portugáliát, mert egy hozzánk hasonló kis ország. Történelme nagyon érdekes, és keveset tudunk róla. Portugália nagyhatalomnak számított a gyarmatosítás idején Európában. A legnagyobb gyarmata Brazília volt. Annak ellenére, hogy csak egy tízmilliós kis ország, magát a nyelvet kb. 230 millióan beszélik. Éghajlata a partvidéken óceáni, a déli partvidéken mediterrán. Az éghajlat változékonysága miatt nagyon gazdag a növényvilág. Államformája ma már köztársaság, az Európai Unió tagja.
Maga a portugál nap programja délután 3-kor kezdődött. Miki két portugál dalt énekelt. Utána Karesz által kiválasztott Fernando Pessoa egyik versét hallgattuk meg, melyhez három műfordítás közül kellett kiválasztani a helyeset. Ez csak nyolc embernek sikerült. Ezután következett az ismeretterjesztő előadás, mely közben Portugáliával kapcsolatos képeket vetítettünk le. Utána két csoportra oszlottunk, és elkezdődött a kvízjáték. Nagy meglepetésre mind a két csapat maximális pontszámot ért el.
Ezeken a napokon hagyomány az, hogy az országra jellemző ételt készítünk el. Ezen a napon bab egytálétel készült. Hozzávalók 70 dkg csirkecomb, 1,3 kg sertéscomb, 3 db vöröshagyma, 6 gerezd fokhagyma, 1-2 db babérlevél, petrezselyem, 6 db közepes sárgarépa, 3 db paradicsom, 2 dl ház paradicsomlé, 1 kg bab, 10 dkg kolbász, 1 közepes kelkáposzta, 1 kaliforniai paprika, tengeri só, bors, chili, 2 ek. mangalicazsír, és víz. Elkészítés: 1. Enyhén sós vízben felteszem főni a babot. (gyorsabban elkészül ha előző este vízbe áztatom) 2. A meghámozott hagymát, fokhagymát apróra darálom, a sárgarépát meghámozom és karikákra vágom, a paradicsomot, paprikát feldarabolom, kolbászt is karikákra vágom, petrezselymet felaprítom. Egy másik (elég nagy) edényben felforrósítom a zsírt, megfonnyasztom rajta a hagymát, fokhagymát, majd beleteszek minden hozzávalót a csirkecombok, a káposzta, a répa és paprika 1/3-ad része kivételével. Felöntöm vízzel, felforralom, majd közepes tűzön főzöm. 20 perc múlva beleteszem az edénybe a csirkecombokat is. 3. Ha megfőtt a bab, kétfelé osztom és az egyik részt botmixerrel átpasszírozom. 4. Mikor már a húsok és a répa majdnem megfőttek, hozzáadom a leveleire szedett kelkáposztát, a maradék répát, paprikát is. Ekkor beleteszem az egész és a pürésített babot is. Tovább főzöm mindaddig amíg minden kellőképpen megpuhul. Párolt fehér rizzsel tálalom. A fő étel után, jött a gyümölcssaláta, ami legalább nyolc féle gyümölcsből állt. Többek között ananász, banán, körte, alma, őszibarack stb. Körül belül fél öt körül elkezdtük a táncmulatságot is. Olyan jól sikerült a nap, hogy elhatároztuk, januártól folytatni fogjuk. Először a török nappal, majd ha minden jól megy, akkor februárban az indiai nappal.

Éva , Ali , Miki

Tizenegy éves a klub

Kedves Vendégeink, kedves segítő Munkások és szeretett klubtársak!

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit. Különösképpen Fonti Krisztina alpolgármester asszonyt, Müller Csaba urat, a Népjóléti Iroda vezetőjét és főorvos asszonyunkat Dr. Rocsa Ágotát és Kosza Piroska doktornőnket és a Családsegítő munkatársait.
Nagy nap ez a mai, ünnepelünk. Megható találkozás ez. 11. éve indult útjára a Kékgolyó utcában Félsziget klubházunk.
Ez idő alatt történt sok minden, örömteli esemény, de voltak borúsabb napok is. Itt vagyunk, létezünk, összetartó kis csapat lettünk. A teljesség igénye nélkül, röviden, verses formában ilyenek vagyunk.

Néha-néha zaj támad és meglazul a fegyelem,
de pár perc múlva csend honol a szigeten.
Van itt móka, zene, tánc, dalolás és alkotás,
irodalom, főzőcske és kártyázás.
Előadjuk mi magunkat, nem kell hozzá biztatás.
Talentuma szerencsére a tagoknak
más és más.

Ez adja a Félsziget arculatát, formáját.
A segítők is tettre készen, látván, hogy nagy terheket cipelünk,írnak, ügyintéznek, beszélőre hívnak, kinek mi a segítség. Orvosnőink szeretettel, értelemmel kezelik a bajokat,s ha szükséges a pirula is adva van.
Fő szempont, hogy fenntartónknak köszönetet mondhatunk.
Biztosítva nekünk nyugodt jelent, holnapot.
Ezért mi szeretetünk jeléül mosolyt adunk és alkotunk.
Megértjük, vigyázunk e szigetre, mely nekünk életet adó első? második? otthonunk.
Az elmondottak alapján leszögezzük, semmi kétség a felől, hogy Félszigetünk
létjogosultsága szükségszerű és bizonyított.
Boldog Születésnapot Félsziget Klubház és mindenkinek erőt, egészséget kívánok az életben.
A végszó: köszönjük, hogy együtt lehetünk, segíthetjük egymást küzdelmeinkben.

H. Margitka
2015

Quimby koncert

Voltam a Quimby együttes koncertjén. 20 órakor kezdődött és körülbelül 22 óráig tartott. Az unokahúgom, Lilla kedvéért mentem el a koncertre, és nem csalódtam. Fantasztikus élmény volt. Szerintem sokkal jobb élőben hallgatni a számokat, mint lemezről. Persze megvan annak is a maga varázsa, de ha engem kérdeztek, akkor inkább élőben hallgatok meg valamit. Lilla egyébként 19 éves, és állatorvosnak tanul a Szent István Egyetemen, júniusban fejezte be az első évét. A Quimby egy alternatív rock együttes, epikus, sanzonos hangvételű dalok, expresszív zenei világ, erőteljes előadásmód, szimbolikus szövegvilág jellemzi, melyet helyenként népi elemekkel fűszereznek. A zenekar 1991-ben alakult Dunaújvárosban. Első albumok 1993-ban jelent meg. 1998- ben elnyerték az év hazai albuma díjat, Diligramm című lemezükkel. Majd 2003-ban a zenekar szünetre vonult. 2005-ben tértek vissza egy új albummal, mely elnyerte Az év hazai modern rock albuma díjat, és platina-lemez lett. A Quimby innentől egyre nagyobb népszerűségre és ismertségre tett szert, részben a Csík zenekar „Most múlik pontosan” című dalának feldolgozása miatt is. A Quimby legutóbbi albuma 2013 decemberében jelent meg Kaktuszliget címmel, és 2014 januárjában elérte a platinalemez státuszt. Nekem a dalaikban a gitár hangja tetszett a legjobban. Nem is tudom, hogyan lehetne ezt pontosan megfogalmazni, a gitár hangját hallom meg legjobban a dalokból. Szeretem, ha szól egy gitár. Nem nagyon hallgattam Quimby-t a koncert előtt. Korábban összesen 2 számokat ismertem az Andróidő című számot, és a Most múlik pontosan dalt. Sajnos ezeket nem játszották a koncerten, viszont az Autó egy szerpentinen és a Megadom magam című daluk elhangzott.
De azért, hogy ne legyen olyan jó kedvem, a szomszédom, már úgy értem, hogy aki mellettem állt, kitalálta koncert közben, hogy megpróbál sörös pohárral a kezében úgy ugrálni, hogy nem borul ki a sör. Elmondom, nem sikerült neki! ☺ A kezében tartott pohárból a sör fele az én ruhámon landolt. Nem voltam túl boldog a dologtól, már csak azért sem, mert 15 fok volt akkor este. A koncert is szabadtéren volt ugyan, a Kobuci kertben, az volt egyébként a nagy szerencséje, hogy a tömegben nem érezte az ember a hideget. Gyilkos szemekkel néztem az illetőre, aki persze rögvest bocsánatot kért. Körülbelül 100 perc zenélés után, szerette volna befejezni a zenélést az együttes, a közönség unszolására, azonban folytatták. A frontember a következő mondattal csitította le az ujjongó közönséget. „Gyermekeim, 10 óra elmúlt, halkan vigadjatok!” Háromnegyed 11-kor fejeződött be végül a koncert, és ahogy vége lett, meghajolt a zenekar, és esni kezdett az eső. Mondhatni, végszóra megjött a vihar is. A sör eddigre már végre megszáradt a ruhámon, de nem volt szerencsém ezzel a mai nappal, ázni kezdtem megint. Az eső szerencsére hamar alább hagyott, nem lett elázás a dologból. Hát ilyen élményeim voltak a Qumby koncerten. Unokahúgommal megbeszéltük, hogy elmegyünk a következő Quimby koncertre is. Énszerintem ti is hallgassátok a dalaikat! Szerintem nagyon jók, és fel tudják vidítani az embert, ha valamiért rossz kedve van!

Miki
2015

Karaoke

A karaoke japán vegyülékszó, jelentése: „üres zenekar”. Lényege, hogy egy zeneszámot az eredeti előadó helyett valaki más énekel. Az amatőr előadó az adott zeneszám instrumentális, azaz ének nélküli változatát hallja, a szöveget pedig valamilyen megjelenítőről (monitor, tv, kivetítő) olvasva énekelheti. A legtöbb karaoke-klipen a szöveg az éneklés idejében elszíneződik, ezzel jelezve, hogy hol kéne tartani. Az ügyesebb éneklőknek sikerül is ezt betartani, ha mégsem, akkor sincs nagy gond, ez belefér, mert vicces lehet a társaságnak, hiszen a karaoke alapvetően társasági szórakoztató műfaj. Ennyit általában a karaoke-ról, és most írok egy kicsit arról, hogy én hogy kerültem kapcsolatba vele.

Szüreti bál

Egyik alkalommal klubház gyűlésen Anna felvetette, hogy mi lenne, ha szüret alkalmából csinálnánk egy bulit a klubban. Egy kis csapat egyből el is vállalta, hogy megszervezi a dolgot. A feladat három részből állt. Az első rész a lecsó elkészítése volt. A második rész egy diavetítéssel egybekötött rövid előadás volt a szüretről, a harmadik rész két felvonásból állt. Az első a színjátszó csoport előadása, majd a második felvonásban Miki „stand up comedy”-je.
A műsor szervezésében a klubtagok közül öten vettünk részt. Név szerint Éva, Csilla, Ali, Marci és Miki. A kaját a szocmunkások vették és egy kis lelkes csoport, 4-5 fő, készítette elő a lecsóhoz a hozzávalókat. Séfként Tomi és Karesz felváltva ügyködött. Amíg az egyik dolgozott, a másik ultizott velünk. Majd váltották egymást. A műsor a kaja után kezdődött 4 óra körül. Az előadásban a borról, a szüretről és a szüreti mulatságokról volt szó. Sok érdekes dolgot megtudtunk, többek közt azt is, hogy a bort
Dionüszosznak, a görög istennek köszönhetjük, és hogy Rómában is komoly történelme van a szőlő szüretelésének és a bor készítésének. Hosszú ideig a borokat úgy készítették, hogy az összes fajta szőlőt egyszerre szüretelték le és hordókban egészséges, sebhelymentes lábú rabszolgákkal tapostatták ki a szőlőt, melyből must lett. Lévén, hogy nem egyforma a szőlők érési ideje, ezek a borok még nem voltak teljesen jó minőségűek. Csak később jöttek rá, hogy a szőlőt külön-külön kell leszüretelni. A bort vizezték, ennek az a története, hogy egy rabszolga az általa megdézsmált bort tengervízzel pótolta ki. Így született meg a fröccs. A borivás kultúráját Olaszországban és a déli országokban annak is köszönhetjük, hogy nagyon kevés volt az iható vízkészlet. A mai napig is ezekben az országokban sokféle fűszerezett bort és bort használnak a főzéshez. Háromféle bort különböztetnek: meg a fehéret, a vöröst és a rozét. Magyarországon is a legnagyobb mezőgazdasági munka a szőlőszüret, mely végeztével kezdődnek a szüreti mulatságok, bálok, melyet minden borvidéken megtartanak. A XIX. századtól kezdve van az, hogy Magyarországon is különböző időkben tarják a különböző fajtájú szőlők szedését. Így a szüretelés akár 2 hónapig is eltart. Híres szőlővidékeinken Tokajban, Egerben, Somlón és más történelmi borvidékeinken ennek köszönhetően világhírű borokat is termelünk. Az újbort csak Farsangkor szokták megbontani. Utána a színjátszó-csoport egy pár perces előadást adott elő Örkény Istvántól: egy kávéházi jelenetet, melyben a „tudatlan” férj nem tudta megnevezni azt a folyadékot, amit fogyasztani szeretett volna. De igen,
csak idegesítette a feleségét. Viszont a személyzet jól bírta a strapát, míg kiderült, kávét akar inni. A novella után jött a stand up comedy, benne Miki, élete különféle történeteit adta elő. Többeknek tetszett. Miki aggódott, hogy nem fogják megérteni és, hogy nem fognak nevetni rajta, de amikor látta, hogy mindenki csak úgy fetreng a kacagástól, ő is jobban belejött és elmúlt a lámpaláza. Ezután következett a zene és a tánc. A dalokat a klubtagok és a szocmunkások kérései alapján állítottuk össze. Mindenki nagyon jól érezte magát. Sokan táncoltak közülünk. Kivételesen a klubház 6 óra helyett 7 órakor zárt. Nagyon sajnáltuk, mert olyan gyorsan elrepült az idő.

Ali és Miki
2015

A kedvenc együttesem

Hosszú évekig tartott, mire rájöttem, hogy mi is tetszik nekem igazán. Évekig hallgattam mindenfélét, több előadótól is mindenféle dalokat. Amik tetszettek persze és még most is tetszenek, de úgy igazán kedvencem nem volt sosem. Legalább is egy darabig. Aztán 16 éves koromban, ez megváltozott. Akkor hallottam ugyanis a Scooter együttes No Time To Chill albumát először. Első hallásra megtetszett. 12 dal hallható a lemezen, és mindegyik tetszett már első hallásra. De nemcsak egyszer hallgattam meg őket. Éppen az általános osztálytársaimmal töltöttem el egy hétvégét az egyiküknél Érden, és ezt az albumot hallgattuk orvérzésig. Reggeltől estig ez ment a magnóban. Ha ennyiszer hall valamit az ember, szerintem még azt is megszereti, amit korábban nem szeretett. Legalábbis én így vagyok vele. És így kezdődött a történet. Aztán folytatódott. Gondoltam érdemes lenne meghallgatni a korábbi albumaikat is és így is tettem. Azok is mind nagyon tetszettek, és elkezdtem megvásárolni őket cd formátumban, egytől egyig mindet. 4 év lemaradást kellett behoznom, úgyhogy nem volt könnyű dolgom, de mindegyik albumot megszereztem utólag végül. És mióta léteznek aukciós oldalak, a régi kislemezeket is sikerült beszereznem. És akkor most írnék arról is, hogy hogyan alakult az együttes. 1994-ben alakultak és kezdetben, és azóta is háromtagú az együttes.