Rozsda koncert

Most már lassan hagyománnyá válik, hogy a Rozsda együttes élő koncerttel  lép fel a klubunkban.  Mivel nálunk ötven éves az átlag életkor, nagy szeretettel hallgatjuk őket, mert  ők is a hatvanas-hetvenes évek zenéit játsszák. Igy előfordul, hogy közösen is énekelünk velük. A Shadows együttestől Bill Haley-n át, az Omegától az Illésen keresztül  adják elő a jobbnál jobb slágereket. Most legutóbb egy énekesnő is jött velük, aki többek közt Koncz Zsuzsa  Ha én rózsa volnék című  slágerét is elénekelte  nagy sikerrel.  Voltak közülünk olyanok, akik táncra is perdültek.   Nagyon élveztük ezt a koncertet is, és örülünk, mert megígérték, hogy a jövőben is eljönnek hozzánk.

Ali
2016

Portugál és török napok

 Legnagyobb örömünkre újra kezdődtek a nemzetek napjai. Először a brazil nappal kezdtünk, majd következett a portugál és a török nap. A brazil napról már írtunk, amelynek sikerén  felbuzdulva rendeztük meg a portugál és török napot.
 Mind a három alkalommal a jól bevált módszert követve a Wikipédia anyagát alapul véve ismertettük az országokról a tudnivalókat.  Kvíz kérdéseket is készítettünk, melyek nagyon jól sikerültek. A portugál nap kérdéseit 13-13 helyes megfejtéssel  döntetlen lett, a török napét a dohányosok csoportja nyerte 18 ponttal, a nem dohányosok 17 pontot értek el.
Mind a két alkalommal verset is hallhattunk. A török napon Nazim Hikmet egyik versét olvasta fel Éva. Mind a két alkalommal hallhattuk Mikit portugálul illetve törökül énekelni.
Rendhagyó módon a török napot a török himnusszal kezdtük, és tervezzük, hogy ezentúl mindig meghallgatjuk az adott ország himnuszát.  A klubteret az adott ország zászlóival díszítettük fel.  A műsor és a kvíz után jött a kaja. Hagyományosan az adott ország ételeit készítette el Bea illetve Mezsu. Mindenkinek ízlett a portugál illetve török étel, s az azt követő  gyümölcssaláta. Úgy döntöttünk, hogy gyümölcssaláta ezentúl mindig lesz .
A visszajelzések szerint   a klubtagok jól érezték magukat. A következő alkalommal Indiát akarjuk bemutatni.

Ali
Éva
2016

Micike

Élveztük új életünket a Budaörsi úton egy kiskandúrral (régi macskánk elveszett). Janka lányomnak az a zseniális ötlete támadt, hogy egy macska, nem macska. Így az internetről szerzett egy kislány cicát, akinek Hercegnő volt a neve. Csipikénvel, a kandúrkával izgatottan vártuk érkezésüket. Késő este értek haza: kinyílt a macskakosár ajtaja és belőle bizonytalan léptekkel előtipegett egy furcsa kis lény, akit én mindennek neveztem volna, csak nem macskának. Hosszú, vékony lábai voltak. Feje, mint egy fürjtojás. A hasa viszont hordócska. Leginkább egy birodalmi lépegetőre hasonlított a Csillagok háborújából. Bizakodóan nézelődött dülledt kis szemeivel egészen addig míg Csipi el nem kezdte ütni-verni a kis betolakodót. Én először csak álltam földbe gyökerezett lábakkal, aztán ordítani kezdtem, hogy tűnjön el a lakásból, ez a szerencsétlen kis torzszülött. Majd bezárkóztam a szobámba és fájdalmas dühömben koponyákat festettem. Másnap reggel új szerzeményünk megállt előttem a konyhában és tátogott, mint egy hal. Érdeklődésemre, hogy ez mi akar lenni Jenke rezzenéstelen arccal közölte velem, hogy ő most „némán nyávog”, mert néma volt az anyja. Telt-múlt az idő, a cicát Micikének kereszteltem, mert olyan micikés volt. Hála a gondoskodásnak, a sok jó ételnek a cica gyorsan sokat fejlődött és mindent elkövetett, hogy a szívembe zárjam. Szépségversenyt ugyan nem nyert volna, viszont néha megállt, szemei fönnakadtak, aztán eldőlt, mint egy kis zsák, ezért „vicces” Micikének hívtam (ilyenkor úgy nézett ki, mint aki be van drogozva). Jelenleg, nagy „szerelemben” élünk mi ketten, jön utánam a lakásban, mint egy kiskutya, az ágyam végében alszik. Hát ilyen vagyok én és a macskám.

Judit
2016

Irodalombarátok köre

           Új csoport alakult a klubban. Többen többször mondták nekem, hogy kéne egy irodalmi kör, ahol beszélgetni lehetne az irodalomról, gondolatokról, érzésekről. És persze nekem, a magyar szakos tanárnak címezték a témát.
 Először elengedtem a fülem mellett ezeket a hangokat. Ugyan kit érdekelne itt Ady magányossága, József Attial bánata vagy Csokanainak aza kívánsága, hogy a versírásból éljen meg?
De csak addig mondogatták nekem, hogy el kezdtem gondolkodni, hogyan is lehetne ezt csinálni. Azt találtam ki, hogy minden alkalomra más hozzon verset. Így nem az én ízlésvilágom érvényesül, hanem a tagoké.
Eredetileg egy hónapban egy alkalomra gondoltam. De olyan sikere lett a beszélgetésnek, hogy elhatároztuk, minden hétfőn délután találkozunk.
A második alkalomra Misi egy József Attila-verset hozott nekünk, íme:

József Attila: Együgyü ének

Fiatalember, húszesztendős, velem egyidős
Szép szeretőjét nagyon szereti
Ugy szereti, épp mind medrét a folyó, amelyikben a halak is lebúnak az
iszapba, ha elfáradtak
Csak símogatja és nagyon szereti
Ha virágot kap, mind odaadja, a kenyeret is odaadja, nem szegi meg maga
Fölolvassa neki az újságot, megvárja, amíg elalszik, aztán elalszik ő is
Tüzet rakni is segít és fütyörészve vágja föl a fát
Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó.

A vers 1925. áprilisában íródott,  József Attila ekkor 20 éves volt.
A versformáját tekintve szabadvers. Ezt a versformát Kassák Lajos honosította meg. Ez azt jelenti, hogy nem kötött a vesrssor, nincs rím , ezek helyett belső lüktetése van a versnek. A mű meghatározó hasonlata:”szeretőjét úgy szereti,mint medrét a folyó” A folyóban a halak is lebuknak az iszapba, ha elfáradtak. Ezért úgy gondoljuk a „ meder „  kifejezés a biztonságot jelenti. A vers szereplője szeretőjét annyira szereti, hogy mindent megad neki, , „ csak símogatja és szereti”. Mindent odaad neki : a virágot , a kenyeret. Ellátja információval, őrzi álmát, és csak szeretője után alszik el.
A záró gondolatban a költő visszatér  a verset kezdő hasonlathoz: „ Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó.”
Ez egy kedves, derűs  szerelmes vers. Ez a hang sajnos eltűnik József Attila későbbi verseiben.

Éva és Ali
2016

Farsang

Idén február 10-én ünnepeltük a farsangot, vagyis búcsúztattuk a telet.A szokásokhoz híven müsorral is készültünk. Éva egy rövid ismertetőt mondott a farsangi szokásokról, amely nagy mértékben segítette kvíz kérdéseinek megválaszolását. Ezért mindenki nagyon figyelt. Ennek meg is lett az eredménye: az egyik csoport maximális pontot ért el. A másik csoport csak egyetlen egy kérdésre nem tudta a választ. A győztes csapat tagjai kaptak fejenként plusz egy tombolajegyet. Az ismertető után Margit vette át a szót. Ő is beszélt néhány szokásról, és egy kedves verset is elmondott. Utána megint Éva következett: találós kérdéseket tett fel az egybegyűlteknek .Akinek sikerült válaszolni az kapott egy szem csokoládét. Összesen 11db csokoládé volt, ami kevésnek bizonyult. Mind a 15 kérdésre tudták a választ a klubtagok és szocmunkások. Ebben az évben a finom hagymás zsíroskenyér mellé mindenki kapott egy fánkot. Gyümölcssalátát is kaptunk, aminek mindenki nagyon örült. Bödöcs Zoli rögtönzött táncházzal búcsúztatta a telet. A dunántúli ugrós lépéseit tanítgatta néhány lelkes klubtagnak. Egy kisebb csoport táncolt vele. A tombola is nagy sikert aratott Én személy szerint egy vadonatúj fülhallgatót kaptam, aminek nagyon megörültem.

Ez a farsang is nagyon jól sikerült. Este 18 óráig roptuk a táncot.

Éva
Ali
2016

A munka világa

 Tavaly augusztus óta dolgozom a könyv nagykereskedésben. Most decemberben leltároztunk. Viszonylag enyhe volt az ősz és a tél eleje is, így nem tünt fel, hogy nincs fűtés. A gondok akkor kezdődtek, mikor  munkások jelentek meg, hogy a raktárépületben egy kis irodát alakítsanak ki. Tárva-nyitva hagyták az ablakokat  és ajtókat. Minket arra kárhoztattak, hogy a hideg teremben  villanyradiátorok mellé kucorogva töltsük napjainkat .
 A harmadik hét után már nem bírtam tovább.  Úgy kezdődött, hogy a hidegtől megfájdult a fejem. Először csak egy ponton, aztán végig az egész fejem  fájt. A szememből folytak a könnyek l,  mozdulni se mertem, nehogy még jobban fájjon. Estére már rázott a hideg, és felszökött a lázam.
Próbálok visszagondolni, mit rontottam el, mitől  lettem beteg. Tegnap még délelőtt semmi bajom nem volt. Ültem a radiátor előtt, és olvastam. Nem nagyon tudtam figyelni, mert éreztem: hideg van.  Ettől ideges lettem , és nem tudtam igazán az olvasásra koncentrálni. Kimentem rágyújtani, hátha  jobb lesz. Visszamentem, és persze semmi nem lett jobb. Megint kezembe vettem a könyvet. A  szerző a szerelem és házasság furcsaságairól írt. A középkorban az egyik német tartományban különös dolog történt. A pestisjárványok és háborúk nagyon megtizedelték a lakosság számát. Ezért a  tartomány vezetői elrendelték, hogy  minden  férfi  két  nőt vehet feleségül, ezzel is  segítve a népszaporulatot.  A törvény arra is kitért, hogy  a férjeknek kötelességük otthonaikban a békét biztosítani. A könyv szerzője arról már nem írt, hogy milyen hatása volt a törvénynek, sikerült-e  megállítan i a népessg csökkenését.
 Szóval beteg vagyok. Magatehetetlenül fekszem az ágyban, gyengének és elgyötörtnek érzem magam. A termotakaró alatt is fázom. Férjem a csúszóelleállásról tart kiselőadást. Szakszerüen, pontosan. Én mindig szerettem a fizikát, érdekelt, de most mintha idegen nyelven szólnának hozzám.  Mikor elmondtam a doktornőnek, milyen körülmények között dolgozom, azonnal kiírt. Azt mondta legyek csak otthon, erősödjek meg, aztán majd jelentkezzem, ha jobban érzem magam. A biztonság kedvéért  antibiotikumot is írt fel.
Szóval fekszem az ágyban. Ismerem magam:egy-két nap gyengeség, aztán mihelyt jobban leszek,megyek a dolgaimat intézni. De most megijedtem. A megfázásos betegségek alattomosak. Mindenféle szövődményei lehetnek, s  nekem ez már nem hiányzik
Fekszem az ágyban. Mi mást tehetnék? Várom, hogy a szervezetem – ez a csodálatos valami – megint győzzön , mint már annyiszor. A munka megvár, mint mondani szokták.

V. Éva
2016

Teréz anya

Teréz anya Szkopjéban született, 1910. augusztus 26-án. A mai Albániában és Macedóniában is kisebbségben élő aromán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta. A Szentszék Teréz anya halálát követően a szokásos öt év helyett egy évvel elindította a boldoggá avatási eljárást, amely az első lépés a szentté avatás felé. Teréz anya az önzetlenség és a nagylelkűség legendája. Belső harmóniában és lelki nyugalomban élte életét.
Most megosztanék veletek néhány idézetet tőle, és elmondanám róluk a véleményemet. A mosolygásról két idézetem is van: „A béke egy mosollyal kezdődik.” A béke fontos szerepet töltött be az életében, egész életében tulajdonképpen a világbékéért harcolt. És véleményem szerint nagyon szép gondolat, egy mondatban említeni a békét a mosolygással. A másik idézet: „Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra - s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.” Énnekem is volt olyan időszaka az életemnek, mikor nem mosolyogtam sokat, és olyan is, mikor mindenkire mosolyogtam. Már attól jobban érzi szerintem az ember magát, ha rámosolyog valakire. És nem csak a mosolygás a fontos, hanem a kedves szavak is. Lehetek én kedves bárkihez anélkül is, hogy akarnék tőle valamit, vagy el szeretnék érni bármit. „A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.” A szerelemről is szép szavakban osztott meg velünk, kitűnő gondolatokat: „A szerelem olyan gyümölcs, aminek mindig szezonja van, és mindenki számára megszerezhető.” Sokaknak az a hozzáállásuk, hogy nem tesznek inkább semmit, mert úgysem tudnak vele megváltoztatni bármit is. Hát ő nem így gondolta: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” És végezetül néhány idézet az életről. Az élet ugyan sok szenvedéssel jár, de én úgy érzem, hogy megéri „végigcsinálni”! „Az élet szépség, csodáld meg!” „Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?”
Az utolsó idézetet pedig külön ki is emelném! „A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!” És ide leírnék még egy gondolatot, amit a kis, fekete noteszomba is fel van írva, ami a következő: Attól, hogy valaki nem jó hozzám, én még lehetek jó hozzá!

Miki
2016

Bowling & Pizza & Karaoke

Egyik nap délután, egészen pontosan ebéd után, a  klub előtt elmentem vásárolni egy adatkábelt a régi telefonomhoz. Szerettem volna letölteni róla a képeket, amiket még Barcelonában készítettem. Bár a telefont már nem használom, mivel sajnos az akkumulátor tartó levált, de a képek azért még rajta voltak. Elmentem egy boltba, ahol lehetett ilyen kábelt venni, és megvettem. És mit ad az Élet, összefutottam az egyik régi barátommal, akivel egy ideje már nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. Néha váltottuk azért pár levelet a Facebookon, de régebben majdnem napi szinten kapcsolatban voltunk. És mekkora véletlen, hogy én pont akkor mentem arra, amikor ő munkába ment, hiszen ott dolgozik a Dózsa György útnál, ahol az az üzlet is volt ahol a kábelt vettem. És el kell mondanom, hogy mennyire nem hiszek a véletlenekben. Pár szót váltottunk csak, de azt azért megbeszéltük, hogy majd telefonálok, és beszélünk még. Így is volt vasárnap felhívtam és tök jót beszélgettünk és megbeszéltük, hogy ő és én, meg még az egyik másik közös barátunk a Peti elmegyünk egyik nap bowlingozni. Az egész az András, így hívják egyébként a srácot akivel összefutottam, ötlete volt egyébként. Mondta hogy hívjam meg még a Jani-t is, aki szintén közös barát, és hogy hétvégére intézzem a programot mert a Jani hétközben külföldön dolgozik. Nem tudom, hogy Isteni szerencse volt-e, de elsőre sikerült jó dátumot találni a „gurigázáshoz” mindenkinek jó volt a szombati nap. Így hát össze is jöttünk szombaton 18 órakor és bowlingoztunk egy jót. Hát hogy jót, az egy kicsit túlzás, már abból a szempontból, hogy volt olyan játék, amikor 3x egyetlenegy bábut sem találtam el.  Minden játék 10 gurításból áll egyébként. Ott bénáztam, állandóan mellé gurult a golyó, nem nagyon tudtam rendesen koncentrálni. Aztán támadt egy ötletem, hogy mi lenne, ha kipróbálnám a bal kézzel gurítást, hátha úgy jobban megy. Jobb kezes vagyok egyébként, de nem fogjátok elhinni, bal kézzel sokkal több bábút tudtam felborítani. 5 játékot játszottunk egyébként összesen. Az egyik játék alatt volt, hogy csak 40 pontom volt, míg a győztes 104 ponttal nyert. Ekkor még a jobb kezemet használtam. Mikor átálltam a balkezes gurításokra, feljavult a dobó átlagom, már 70, 80 pontot is elértem már. Volt olyan játék, ahol zsinórban, egymás után 5x dobtam 9-et. Bowling után pedig elmentünk, ekkor már csak 3-an voltunk csak egyébként, pizzázni egyet. Aztán éjszakára nem mentem haza, a Petinél, és a barátnőjénél töltöttem az éjszakát, mert pizzázás után még el akartunk menni karaokezni is. Ekkor már este 11 óra fele járt az idő. Volt egy hely a Petiék lakásának közelében, ahova lehetett volna menni énekelni, de pechünk volt, zárva volt a hely. Így a Petiéknél dalolásztunk különféle dalokat. Az időjárás nem volt valami kedvező, 15 fok körül volt a hőmérséklet éjfél környékén. Olyan fél 2-kor feküdtünk le, és másnap 10-kor keltünk. Aztán még egy moziba is elmentünk vasárnap. Hosszú ideje nem volt már ennyire mozgalmas, eseményekkel teli napom. De ki tudja, hátha még lesz. Én nagyon remélem.

Miki
2016

Kínai Horoszkóp: A Kutya

Elképzelhető, hogy van olyan, akit nem érdekel ez a téma, mert úgy gondolja, hogy hülyeség, hogy az embernek van horoszkópja és meghatározott szempontok szerint történik vele minden az életében. De engedjétek hogy elmondjam, hogy mennyivel másabb a kínai asztrológia, mint az európai. Ebben nem az van, hogy mivel ma sütni fog a nap jó kedved lesz és találkozol életed szerelmével, hanem itt meghatározott tulajdonságai vannak a különböző jegyeknek. Minden jegynek más és más. Leírja, hogy mi motíválja az adott jegyet, milyen foglalkozás jó neki meg, ehhez hasonlókat. Egyelőre a Kutya jegyről fogok írni, mivel én is ebben a jegyben születtem.

A wachaui kirándulás

Wachauba a kirándulás a Csaba ötlete volt. Általában ő szokta kitalálni, hova menjünk, vagy utazzunk el. Sokkal kreatívabb, mint én, de mindenhova szívesen vele tartok. Igazából az anyukája szeretett volna elutazni a barátnőjével, de a barátnőjének közbejött valami, ezért felajánlotta nekünk az utazás lehetőségét. Szombat reggel indultunk, negyed 7 volt a találkozó időpontja. Mondanom sem kell, hogy jól elszámoltam magam, csak a szerencsén múlott, hogy időben odaértem, mert nem néztem meg, hogy reggel mikor jön a busz. Jött egy 6 óra 5 perckor és a következő csak 20 perccel később érkezett, amivel már lekéstem volna az indulást, csak a szerencsén múlott, hogy odaértem időben. De szerencséje is lehet néha azért az embernek, nem? Mindennel meg voltam elégedve a kirándulással kapcsolatban. Normális volt a sofőrünk, és az idegenvezető is jól tájékozott volt. Mindent tudott és mindent el is mondott. Semmit sem tudtunk tőle kérdezni, amit ne mondott volna el magától. Kulturális, társadalmi, földrajzi, gazdasági és törtélelmi szempontok szerint beszélt Magyarországról és Ausztriáról is egyaránt, az utazás alatt. Körülbelül 8 órát utaztunk a buszon, de ebből ő 6 vagy 6 és fél órát biztos, hogy beszélt. Még egyszer leírom, hogy nagyon meg voltam vele elégedve. Melki-apátság, ami a kirándulásunk első célállomása volt, az Unesco világörökség védelmét élvezi, több mint 900 éve élnek itt szerzetesek, mind a mai napig. Naponta a világ minden tájáról érkező látogatók, turisták tömegei zarándokolnak az épületegyütteshez, hogy megcsodálják ennek az építészeti remekműnek a csodás szépségét. Az épületegyüttesben, amelynek csak a déli szárnya 240 méter hosszú, főtengelyének hossza 320 méter, 500 helyiséget foglal magában és 1365 ablaka van, mindig van mit tenni: rendszerint 100 alkalmazott és a melki nagytérség cégeinek 200 dolgozója áll az apátság szolgálatában. Az szerzetesek mind a mai napig 3 fő szempontot vesznek figyelembe az élethez. Ezek a következők: békesség, mértékletesség, erő. Ezen kívül még az igazságosság is nagyon fontos számukra, és nagyon tetszett az is, hogy tudásukat az életük végéig gyarapítják. Szokták is mondani, hogy: „A jó pap holtig tanul!”. Most bemásolnék ide egy idézetet, amit a kiállításon láttam: „Weit das Hertz!” Annyit tesz, hogy nyisd ki a szíved a Világnak, vagy az én olvasatomban ez azt jelenti, hogyha nevetsz, a Világ, mindig visszamosolyog rád. Úgy is lehet mondani, hogyha te segítesz másokon, biztos, hogy rajtad is fog segíteni valaki.

Portugál nap

Pár évvel ezelőtt hagyomány volt, hogy minden hónapban csináltunk nemzetiségi napot. Ez kicsit alábbhagyott, részben azért, mert nem könnyű megszervezni, másrészt anyagilag is megterhelte a klub költségvetését. Körülbelül két hónappal ezelőtt, elhatároztuk, hogy újra folytatjuk ezt a hagyományt. Az első a brazil nap volt, amelynek nagyon jó volt a visszhangja.
A következő a portugál nap volt. Azért választottuk Portugáliát, mert egy hozzánk hasonló kis ország. Történelme nagyon érdekes, és keveset tudunk róla. Portugália nagyhatalomnak számított a gyarmatosítás idején Európában. A legnagyobb gyarmata Brazília volt. Annak ellenére, hogy csak egy tízmilliós kis ország, magát a nyelvet kb. 230 millióan beszélik. Éghajlata a partvidéken óceáni, a déli partvidéken mediterrán. Az éghajlat változékonysága miatt nagyon gazdag a növényvilág. Államformája ma már köztársaság, az Európai Unió tagja.
Maga a portugál nap programja délután 3-kor kezdődött. Miki két portugál dalt énekelt. Utána Karesz által kiválasztott Fernando Pessoa egyik versét hallgattuk meg, melyhez három műfordítás közül kellett kiválasztani a helyeset. Ez csak nyolc embernek sikerült. Ezután következett az ismeretterjesztő előadás, mely közben Portugáliával kapcsolatos képeket vetítettünk le. Utána két csoportra oszlottunk, és elkezdődött a kvízjáték. Nagy meglepetésre mind a két csapat maximális pontszámot ért el.
Ezeken a napokon hagyomány az, hogy az országra jellemző ételt készítünk el. Ezen a napon bab egytálétel készült. Hozzávalók 70 dkg csirkecomb, 1,3 kg sertéscomb, 3 db vöröshagyma, 6 gerezd fokhagyma, 1-2 db babérlevél, petrezselyem, 6 db közepes sárgarépa, 3 db paradicsom, 2 dl ház paradicsomlé, 1 kg bab, 10 dkg kolbász, 1 közepes kelkáposzta, 1 kaliforniai paprika, tengeri só, bors, chili, 2 ek. mangalicazsír, és víz. Elkészítés: 1. Enyhén sós vízben felteszem főni a babot. (gyorsabban elkészül ha előző este vízbe áztatom) 2. A meghámozott hagymát, fokhagymát apróra darálom, a sárgarépát meghámozom és karikákra vágom, a paradicsomot, paprikát feldarabolom, kolbászt is karikákra vágom, petrezselymet felaprítom. Egy másik (elég nagy) edényben felforrósítom a zsírt, megfonnyasztom rajta a hagymát, fokhagymát, majd beleteszek minden hozzávalót a csirkecombok, a káposzta, a répa és paprika 1/3-ad része kivételével. Felöntöm vízzel, felforralom, majd közepes tűzön főzöm. 20 perc múlva beleteszem az edénybe a csirkecombokat is. 3. Ha megfőtt a bab, kétfelé osztom és az egyik részt botmixerrel átpasszírozom. 4. Mikor már a húsok és a répa majdnem megfőttek, hozzáadom a leveleire szedett kelkáposztát, a maradék répát, paprikát is. Ekkor beleteszem az egész és a pürésített babot is. Tovább főzöm mindaddig amíg minden kellőképpen megpuhul. Párolt fehér rizzsel tálalom. A fő étel után, jött a gyümölcssaláta, ami legalább nyolc féle gyümölcsből állt. Többek között ananász, banán, körte, alma, őszibarack stb. Körül belül fél öt körül elkezdtük a táncmulatságot is. Olyan jól sikerült a nap, hogy elhatároztuk, januártól folytatni fogjuk. Először a török nappal, majd ha minden jól megy, akkor februárban az indiai nappal.

Éva , Ali , Miki

Tizenegy éves a klub

Kedves Vendégeink, kedves segítő Munkások és szeretett klubtársak!

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit. Különösképpen Fonti Krisztina alpolgármester asszonyt, Müller Csaba urat, a Népjóléti Iroda vezetőjét és főorvos asszonyunkat Dr. Rocsa Ágotát és Kosza Piroska doktornőnket és a Családsegítő munkatársait.
Nagy nap ez a mai, ünnepelünk. Megható találkozás ez. 11. éve indult útjára a Kékgolyó utcában Félsziget klubházunk.
Ez idő alatt történt sok minden, örömteli esemény, de voltak borúsabb napok is. Itt vagyunk, létezünk, összetartó kis csapat lettünk. A teljesség igénye nélkül, röviden, verses formában ilyenek vagyunk.

Néha-néha zaj támad és meglazul a fegyelem,
de pár perc múlva csend honol a szigeten.
Van itt móka, zene, tánc, dalolás és alkotás,
irodalom, főzőcske és kártyázás.
Előadjuk mi magunkat, nem kell hozzá biztatás.
Talentuma szerencsére a tagoknak
más és más.

Ez adja a Félsziget arculatát, formáját.
A segítők is tettre készen, látván, hogy nagy terheket cipelünk,írnak, ügyintéznek, beszélőre hívnak, kinek mi a segítség. Orvosnőink szeretettel, értelemmel kezelik a bajokat,s ha szükséges a pirula is adva van.
Fő szempont, hogy fenntartónknak köszönetet mondhatunk.
Biztosítva nekünk nyugodt jelent, holnapot.
Ezért mi szeretetünk jeléül mosolyt adunk és alkotunk.
Megértjük, vigyázunk e szigetre, mely nekünk életet adó első? második? otthonunk.
Az elmondottak alapján leszögezzük, semmi kétség a felől, hogy Félszigetünk
létjogosultsága szükségszerű és bizonyított.
Boldog Születésnapot Félsziget Klubház és mindenkinek erőt, egészséget kívánok az életben.
A végszó: köszönjük, hogy együtt lehetünk, segíthetjük egymást küzdelmeinkben.

H. Margitka
2015

Quimby koncert

Voltam a Quimby együttes koncertjén. 20 órakor kezdődött és körülbelül 22 óráig tartott. Az unokahúgom, Lilla kedvéért mentem el a koncertre, és nem csalódtam. Fantasztikus élmény volt. Szerintem sokkal jobb élőben hallgatni a számokat, mint lemezről. Persze megvan annak is a maga varázsa, de ha engem kérdeztek, akkor inkább élőben hallgatok meg valamit. Lilla egyébként 19 éves, és állatorvosnak tanul a Szent István Egyetemen, júniusban fejezte be az első évét. A Quimby egy alternatív rock együttes, epikus, sanzonos hangvételű dalok, expresszív zenei világ, erőteljes előadásmód, szimbolikus szövegvilág jellemzi, melyet helyenként népi elemekkel fűszereznek. A zenekar 1991-ben alakult Dunaújvárosban. Első albumok 1993-ban jelent meg. 1998- ben elnyerték az év hazai albuma díjat, Diligramm című lemezükkel. Majd 2003-ban a zenekar szünetre vonult. 2005-ben tértek vissza egy új albummal, mely elnyerte Az év hazai modern rock albuma díjat, és platina-lemez lett. A Quimby innentől egyre nagyobb népszerűségre és ismertségre tett szert, részben a Csík zenekar „Most múlik pontosan” című dalának feldolgozása miatt is. A Quimby legutóbbi albuma 2013 decemberében jelent meg Kaktuszliget címmel, és 2014 januárjában elérte a platinalemez státuszt. Nekem a dalaikban a gitár hangja tetszett a legjobban. Nem is tudom, hogyan lehetne ezt pontosan megfogalmazni, a gitár hangját hallom meg legjobban a dalokból. Szeretem, ha szól egy gitár. Nem nagyon hallgattam Quimby-t a koncert előtt. Korábban összesen 2 számokat ismertem az Andróidő című számot, és a Most múlik pontosan dalt. Sajnos ezeket nem játszották a koncerten, viszont az Autó egy szerpentinen és a Megadom magam című daluk elhangzott.
De azért, hogy ne legyen olyan jó kedvem, a szomszédom, már úgy értem, hogy aki mellettem állt, kitalálta koncert közben, hogy megpróbál sörös pohárral a kezében úgy ugrálni, hogy nem borul ki a sör. Elmondom, nem sikerült neki! ☺ A kezében tartott pohárból a sör fele az én ruhámon landolt. Nem voltam túl boldog a dologtól, már csak azért sem, mert 15 fok volt akkor este. A koncert is szabadtéren volt ugyan, a Kobuci kertben, az volt egyébként a nagy szerencséje, hogy a tömegben nem érezte az ember a hideget. Gyilkos szemekkel néztem az illetőre, aki persze rögvest bocsánatot kért. Körülbelül 100 perc zenélés után, szerette volna befejezni a zenélést az együttes, a közönség unszolására, azonban folytatták. A frontember a következő mondattal csitította le az ujjongó közönséget. „Gyermekeim, 10 óra elmúlt, halkan vigadjatok!” Háromnegyed 11-kor fejeződött be végül a koncert, és ahogy vége lett, meghajolt a zenekar, és esni kezdett az eső. Mondhatni, végszóra megjött a vihar is. A sör eddigre már végre megszáradt a ruhámon, de nem volt szerencsém ezzel a mai nappal, ázni kezdtem megint. Az eső szerencsére hamar alább hagyott, nem lett elázás a dologból. Hát ilyen élményeim voltak a Qumby koncerten. Unokahúgommal megbeszéltük, hogy elmegyünk a következő Quimby koncertre is. Énszerintem ti is hallgassátok a dalaikat! Szerintem nagyon jók, és fel tudják vidítani az embert, ha valamiért rossz kedve van!

Miki
2015

Karaoke

A karaoke japán vegyülékszó, jelentése: „üres zenekar”. Lényege, hogy egy zeneszámot az eredeti előadó helyett valaki más énekel. Az amatőr előadó az adott zeneszám instrumentális, azaz ének nélküli változatát hallja, a szöveget pedig valamilyen megjelenítőről (monitor, tv, kivetítő) olvasva énekelheti. A legtöbb karaoke-klipen a szöveg az éneklés idejében elszíneződik, ezzel jelezve, hogy hol kéne tartani. Az ügyesebb éneklőknek sikerül is ezt betartani, ha mégsem, akkor sincs nagy gond, ez belefér, mert vicces lehet a társaságnak, hiszen a karaoke alapvetően társasági szórakoztató műfaj. Ennyit általában a karaoke-ról, és most írok egy kicsit arról, hogy én hogy kerültem kapcsolatba vele.

Szüreti bál

Egyik alkalommal klubház gyűlésen Anna felvetette, hogy mi lenne, ha szüret alkalmából csinálnánk egy bulit a klubban. Egy kis csapat egyből el is vállalta, hogy megszervezi a dolgot. A feladat három részből állt. Az első rész a lecsó elkészítése volt. A második rész egy diavetítéssel egybekötött rövid előadás volt a szüretről, a harmadik rész két felvonásból állt. Az első a színjátszó csoport előadása, majd a második felvonásban Miki „stand up comedy”-je.
A műsor szervezésében a klubtagok közül öten vettünk részt. Név szerint Éva, Csilla, Ali, Marci és Miki. A kaját a szocmunkások vették és egy kis lelkes csoport, 4-5 fő, készítette elő a lecsóhoz a hozzávalókat. Séfként Tomi és Karesz felváltva ügyködött. Amíg az egyik dolgozott, a másik ultizott velünk. Majd váltották egymást. A műsor a kaja után kezdődött 4 óra körül. Az előadásban a borról, a szüretről és a szüreti mulatságokról volt szó. Sok érdekes dolgot megtudtunk, többek közt azt is, hogy a bort
Dionüszosznak, a görög istennek köszönhetjük, és hogy Rómában is komoly történelme van a szőlő szüretelésének és a bor készítésének. Hosszú ideig a borokat úgy készítették, hogy az összes fajta szőlőt egyszerre szüretelték le és hordókban egészséges, sebhelymentes lábú rabszolgákkal tapostatták ki a szőlőt, melyből must lett. Lévén, hogy nem egyforma a szőlők érési ideje, ezek a borok még nem voltak teljesen jó minőségűek. Csak később jöttek rá, hogy a szőlőt külön-külön kell leszüretelni. A bort vizezték, ennek az a története, hogy egy rabszolga az általa megdézsmált bort tengervízzel pótolta ki. Így született meg a fröccs. A borivás kultúráját Olaszországban és a déli országokban annak is köszönhetjük, hogy nagyon kevés volt az iható vízkészlet. A mai napig is ezekben az országokban sokféle fűszerezett bort és bort használnak a főzéshez. Háromféle bort különböztetnek: meg a fehéret, a vöröst és a rozét. Magyarországon is a legnagyobb mezőgazdasági munka a szőlőszüret, mely végeztével kezdődnek a szüreti mulatságok, bálok, melyet minden borvidéken megtartanak. A XIX. századtól kezdve van az, hogy Magyarországon is különböző időkben tarják a különböző fajtájú szőlők szedését. Így a szüretelés akár 2 hónapig is eltart. Híres szőlővidékeinken Tokajban, Egerben, Somlón és más történelmi borvidékeinken ennek köszönhetően világhírű borokat is termelünk. Az újbort csak Farsangkor szokták megbontani. Utána a színjátszó-csoport egy pár perces előadást adott elő Örkény Istvántól: egy kávéházi jelenetet, melyben a „tudatlan” férj nem tudta megnevezni azt a folyadékot, amit fogyasztani szeretett volna. De igen,
csak idegesítette a feleségét. Viszont a személyzet jól bírta a strapát, míg kiderült, kávét akar inni. A novella után jött a stand up comedy, benne Miki, élete különféle történeteit adta elő. Többeknek tetszett. Miki aggódott, hogy nem fogják megérteni és, hogy nem fognak nevetni rajta, de amikor látta, hogy mindenki csak úgy fetreng a kacagástól, ő is jobban belejött és elmúlt a lámpaláza. Ezután következett a zene és a tánc. A dalokat a klubtagok és a szocmunkások kérései alapján állítottuk össze. Mindenki nagyon jól érezte magát. Sokan táncoltak közülünk. Kivételesen a klubház 6 óra helyett 7 órakor zárt. Nagyon sajnáltuk, mert olyan gyorsan elrepült az idő.

Ali és Miki
2015

A kedvenc együttesem

Hosszú évekig tartott, mire rájöttem, hogy mi is tetszik nekem igazán. Évekig hallgattam mindenfélét, több előadótól is mindenféle dalokat. Amik tetszettek persze és még most is tetszenek, de úgy igazán kedvencem nem volt sosem. Legalább is egy darabig. Aztán 16 éves koromban, ez megváltozott. Akkor hallottam ugyanis a Scooter együttes No Time To Chill albumát először. Első hallásra megtetszett. 12 dal hallható a lemezen, és mindegyik tetszett már első hallásra. De nemcsak egyszer hallgattam meg őket. Éppen az általános osztálytársaimmal töltöttem el egy hétvégét az egyiküknél Érden, és ezt az albumot hallgattuk orvérzésig. Reggeltől estig ez ment a magnóban. Ha ennyiszer hall valamit az ember, szerintem még azt is megszereti, amit korábban nem szeretett. Legalábbis én így vagyok vele. És így kezdődött a történet. Aztán folytatódott. Gondoltam érdemes lenne meghallgatni a korábbi albumaikat is és így is tettem. Azok is mind nagyon tetszettek, és elkezdtem megvásárolni őket cd formátumban, egytől egyig mindet. 4 év lemaradást kellett behoznom, úgyhogy nem volt könnyű dolgom, de mindegyik albumot megszereztem utólag végül. És mióta léteznek aukciós oldalak, a régi kislemezeket is sikerült beszereznem. És akkor most írnék arról is, hogy hogyan alakult az együttes. 1994-ben alakultak és kezdetben, és azóta is háromtagú az együttes.

Kirándulás Szentendrére „egyedül”

Aki elolvassa a címet, biztos azt hiszi, megzavarodtam, vagy elírtam valamit. Hát nem. Tettem egy kirándulást Szentendrére egyedül, azt is leírom mindjárt, hogy miért. Higgyétek el, nem zavarodtam meg.
Szóval kitaláltuk, hogy kirándulunk egyet Szentendrére. Éppen aktuális lett volna egy szombati csoport és a szociális munkások közül éppen nem ért rá senki megtartani a programot, így kitaláltuk, hogy akkor mi magunk teszünk egy kirándulást Szentendrére. Hamar kitaláltuk, hogy hova szeretnénk menni, nem sokat tanakodtunk rajta, elsők között lett megnevezve Szentendre. Sok érv szólt amellett, hogy ide menjünk, többek között az, hogy: közel van, HÉV-vel megközelíthető, ami viszonylag olcsó, a Batthyány tértől 40 perc alatt oda lehet érni, szép és mindenképpen érdemes megnézni. Rajtam kívül többen is jelezték, hogy el fognak jönni, összegyűltünk legalább 5-en, 6-an, akik jöttek volna. Úgyhogy nem gondolkodtunk a dolgon tovább, kihirdettük a szombati csoport programjaként, a kirándulást Szentendrére. 11 órára beszéltük meg a találkozót a Széll Kálmán térre, ezúttal sikerült idejében odaérnem, de valahogy a többiek nem nagyon akartak megérkezni. Vártam, várakoztam, aztán elkezdtem körbe járni a téren, hogy hátha nem ott várakozom, ahova meg lett beszélve a találkozó, de senki nem jött. Eltelt 10 perc, majd 20, továbbra sem jött senki. Utólag kiderült, hogy a többiek beszéltek egymással telefonon, és megbeszélték, hogy mivel úgy is lóg az eső lába, elhalasztják a kirándulást. Sajnos az én számom senkinek nem volt meg, így nem tudtam róla, hogy elmarad a csoport. De azért azt szeretném jelezni, hogy egy csepp eső sem esett.  Szóval semmiképpen sem szerettem volna dolgom végezetlenül hazamenni, mivel 2, 2 és fél órát már amúgy is elvesztegettem a készülődéssel és az utazással, Budakesziről jöttem be a megbeszélt helyre, úgy döntöttem, ha egyedül is, de elmegyek Szentendrére. További indokok voltak még, amiért az utazás mellett döntöttem, hogy készítettem elemózsiát, persze megehettem volna otthon is, de végül így út közben ettem meg, na meg amúgy is régen voltam már Szentendrén, körülbelül 15 éve, úgyhogy ezeket mind számba vetve, döntöttem végül az utazás mellett.

Csütörtöki csopik

Nekem a kedven napom a klubban a csütörtök, és ezzel osztozom egy kisebb csoporttal, ami 8-10 embert érint.
Ugyanis nekem fél egykor számítástechnikai konzultációm van, Ágnessel, majd ezt követi a Mandala, utána a Flow csoport, majd a Buddhista csoport. Az első háromról már többször írtam, így most inkább a Flow és a Buddhista csoportot említeném meg, melyet Mezsu vezet. Az első csoport Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyvére épül fel. Hol Mezsu, vagy Zoli olvas fel a könyvből, a felolvasást bármikor meg lehet szakítani, akár azért, mert nem teljesen értjük meg a szöveget, vagy azért, mert eszünkbe jutnak gondolatok, melyeket meg akarunk beszélni a többiekkel. Ennek köszönhetően lassan haladunk előre a könyvben, és Mezsunak is oda kell figyelnie, mert van, hogy messze elkalandozunk az adott témától. Maga a flow szó áramlatot jelent.
A Flow olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban, amit csinál. Koncentrál, kézben tartja az adott helyzetet, mozgósítja belső erőforrásait és energiáit, tudatos, teljesítőképessége maximális – a legjobb formáját nyújtja. Időlegesen megszűnnek a mindennapi problémái,a gondjai háttérbe szorulnak, időérzékelése is megváltozik, eltűnik a külvilág, és úgy érzi, mintha állna az óra.
Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, olvasás, problémamegoldás, beszélgetés, játék a gyerekkel, művészeti tevékenység, alkotó, vagy akár futószalag melletti munka. Ez azt jelenti, hogy a Flow nem a tevékenység tartalmától függ, hanem a minőségétől.
A Flow egyéni élmény, mely egyben az alapköve is lehet egy sikeres üzleti vállalkozásnak, egy zenei vagy festői műalkotásnak, felfedezésnek is.
A Buddhista csoport először Mezsu -  Pressing Lajos szemináriuma alapján készült - jegyzetiből lett megtartva. (Pressing Lajos maga is pszichológus és buddhista tanító). Ugyanolyan a keret, mint a Flow csoportnál. Itt is sokat beszélgetünk és osztjuk meg egymással gondolatainkat. Amikor kimerítettük a jegyzetek anyagát, felvetettem, hogy van egy nagyon jó interjúkönyv a Dalai Lámával. Szerencsére Mezsunak is megvolt a könyv, melynek címe: A boldogság művészete, kézikönyv az élethez. Őszentsége a Dalai Láma és Dr. Howard C Cutlertől. Dr. Howard C. Cutler egy pszichiáter, ez azért volt jó, mert a kétféle kultúra ütközése miatt nagyon érdekes gondolatokat boncolgat, vet fel ez a könyv, melyen keresztül mi is sok érdekes dolgot tanulhatunk meg a Buddhista gondolkodásmódról és a Dalai Lámáról, a keleti és a nyugati emberek gondolkodásáról. Sokat tanulhatunk magunkról.
Mindkét könyvet tudom ajánlani mindenkinek, akiket mélyebben is foglalkoztatnak ezek a kérdések.

Ali
2015

Félsziget tábor Balatonszárszón

Már jóval a táborba indulás előtt eldőlt, hogy hova is fogunk elutazni nyaralni a Félsziget klubházzal, a helyet úgy hívják Balatonszárszó. Ajándék volt az, aki javasolta, hogy ide utazzunk el idén, hiszen ő már évek óta erre a helyre jár nyaralni. A tavalyi táborhellyel senki nem volt túlságosan megelégedve, én megjegyzem, hogy ebből semmit nem vettem észre, mert én mindennel meg voltam elégedve, de döntés született, hogy 2015-ben máshova fogunk elutazni. A pontos időpont július 21 és 25 közötti 5 napra esett. Július 21-én indultunk a Déli pályaudvarról, ahova 10.45-re volt megbeszélve a találkozó. Mindenki időben megérkezett, volt, aki jóval korábban odaért már, de lényeg, hogy senki nem késett el. Megemlíteném még, hogy az idei egy rendhagyó tábornak tekinthető, hiszen ezúttal úgynevezett „meghívásos rendszerben” dőlt el, hogy ki az, aki elutazhat, a szociális munkásaink döntötték el, hogy kit hívnak meg Balatonszárszóra. Kicsit tartottam tőle, hogy működni fog-e a dolog, mert a rendhagyó szó nem csak azt jelentette, hogy csak az mehetett el, akit meghívtak, hanem azt is, hogy a tábor programját is mi, táborozók állítottuk össze. Az eszközöket és minden egyebet biztosított hozzá a Félsziget klub. Ajándék intézett minden dolgot a tábor folyamán. Elintézte, hogy mindenről legyen számla, plusz ebédet szervezett, ha szükség volt rá, tologatta az étkezések időpontját, és mindennel a nyakára lehetett járni, ha ügyes bajos dolga volt az embernek. Sosem volt ideges, türelmetlen, vagy ingerült. Bármikor, bármiben készséggel állt a rendelkezésünkre. Mindezek természetesen igazak voltak a Kareszra is, szervezni nem szervezett ugyan annyit, mint az Ajándék, de az összes csoportot ő tartotta, levezette, hanganyagot szerzett hozzá és alaposan felkészült. Minden nap voltunk a strandon, léghokiztunk, voltak közös beszélgetéseink, elutaztunk Tihanyba, kártyáztunk, voltunk a József Attila emlékházban, elmentük közösen együtt jól érezni magunkat az utolsó estén. Ezeket a programokat fogom most részletezni napi bontásban.

Alkotás utcai alkotócsoport

 - Misi, te is tagja vagy a csoportnak, mit tanultatok Ágitól?
- Azt tanultuk, hogy engedjük el magunkat, hogy kijöjjön az ösztönös művészet.
- És technikai szempontból?
- A színek harmóniájának helyes használatát, az árnyékolást, hogyan kell egy portrét megszerkeszteni, a grafikai elemek használatát, a rézkarc és az acélmetszet egyszerű használatát. Egy papírt befestettünk, majd ráhelyeztünk egy másikat, és egy pálcikával rajzoltunk rá, ami a másik oldalon megjelent. Ennél a technikánál sietni kellett, nehogy az akrilfesték megszáradjon. Nonfiguratív és közös rajzokat is készítettünk. Tavaly volt először, hogy részt vettünk a Tárt kapu című kiállításon, ahol képeink nagy sikert arattak.
Idén már nem is kellett pályázni, automatikusan felkértek minket a részvételre. Természetesen idén is ott voltam a kiállítás megnyitóján. Tőlünk nemcsak az én, hanem Zoli képeit is kiállították. Büszkék vagyunk, mert csak három képet lehetett pályáztatni, de tőlünk hat képet állítottak ki. Ez a siker Ági odaadó segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg. Remélem, ez a sikersorozat továbbra is folytatódni fog, és még sokat tanulhatunk Ágitól, aki mindezt munka után társadalmi munkában csinálja.

Ali
Misi
2015

Válogatott foci- és Fradi kézilabameccsek

Ahogy ígértem, írok egy cikket a Magyar Labdarúgó-válogatott meccseiről és a Ferencváros Kézilabda csapatának meccseiről. Először az előbbivel foglalkozom. Szóval elkezdtünk járni a Csabával a Fradi labdarúgó meccseire, egyébként a Dusánnal is össze szoktunk futni a meccseken, ő a Csaba barátja, aki megszervezte a barcelonai utunkat, amiről az egyik legutóbbi cikkemben írtam. Vagy a meccsen találkozunk vele, vagy meccs előtt összefutunk, és együtt megyünk ki. Csabában merült fel az ötlet, hogy járhatnánk a labdarúgó válogatott meccseire is. Úgy is éppen Európa bajnoki selejtező meccsekre készül a válogatott, és elkél a biztatás a csapatnak. Nem voltam ellene a dolognak, természetesen, szívesen vettem a gondolatot, benne voltam én is.
Kicsit problémásan indult ez is, mert a meccsekre a jegyet, eddig nem lehetett megvenni online. Ahhoz, hogy megvegyük mindkettőnk jegyét mindkettőnknek jelen kellett lenni a vásárlásnál, mert szükség volt a szurkoló kártyára a vásárláshoz. Akkor kitaláltuk, hogy a Csaba majd megveszi nekem is, mert a munkahelyéhez közel van egy jegyárusító pont, ahol meg tudja venni a jegyeket. De ezt én meg igazságtalannak tartottam, hogy folyton a Csaba rohangáljon a jegyek miatt. Úgyhogy igazán nem volt egyszerű az eset. Aztán idővel ez is változott, interneten lehetett megvenni a jegyeket. Az ember kiválaszthatja, hova szeretne ülni, és on-line ki is fizetheti a jegyet.
Szóval elkezdtünk járni a meccsekre. Hát az elkezdtünk az egy kicsit túlzás, eddig egyetlen meccsen voltunk, a finnek ellenin, amin nyertünk is, és így megmaradt az esélyünk a továbbjutásra. Na persze nem nagy győzelemre kell gondolni, egy góllal győztük le Finnországot. Most március végén jön a következő meccs, amire kimegyünk a Görögország elleni. A továbbjutás esélye sajnos nem a mi kezünkben van. Győznünk kell, mert a harmadik helyen állunk csak. A második helyet kell megcéloznunk, és ahhoz képest is 2 ponttal le vagyunk maradva. Tehát nem elég, hogy győzünk, de még a második helyezettnek is botlania kell. Szóval bőven elkél a biztatás a csapatnak. De nem is voltunk kevesen a Finnek elleni meccsen, bár két szektor le volt zárva a stadionban, de ezen felül teljesen tele volt a stadion.
Ez körülbelül 15-17 ezer embert jelent. Nagyon jó volt a meccs, jól szórakoztunk végig. Többet is támadtunk, mint a finnek és valahogy sikerült begyömöszölni azt az egy, győztes gólt. 

Nagy baj van

I.

Mi csak úgy hívtuk, hogy az Öreg. Magas volt, majdnem 2 méter, szálfa egyenes, nagy erős csontozattal, nagy kezekkel és lábakkal. A bal szemére nem látott. Hiába mondták neki az orvosok, hogy műtéttel helyre hozható, ő nem feküdt be a kórházba. 40 éven át a bányában dolgozott, 60 évesen nyugdíjba ment, de nem nyughatott. Mindig csinált valamit.
- Legózik – mondta a férjem. És tényleg barkácsolt mindenfélét. Ha éppen nem volt mit csinálni, akkor beszélt, hogy jövőre még rosszabb lesz, pedig már most is nehéz, stb. Mindig ugyanaz lett a nóta vége:
- Én nem itt mondom, de 10 millió ember előtt – hajtogatta. És mert nagyot hallott, eléggé hangosan is mondta.
Egy szép nyári délelőtt csörgött a telefon. Felvettem.
- Évi nagy baj van, gyere gyorsan! – kiabálta a telefonba az öreg.
- De hát mi történt?
- Ne kérdezz semmit, gyere!
Letettem a telefont, és kapkodva ráncigáltam magamra az utcai ruhát. Szinte futva tettem meg az utat, siettem, ahogy tudtam. Közben mindenféle átfutott az agyamon. Elesett, nem tud felállni, vagy rosszul lett, mert nem vette be valamelyik gyógyszerét, vagy a jó ég tudja mi történhetett? Kifulladva nyitottam be a konyhába.
- Hát mi történt? – kérdeztem lihegve.
- A szobában van valami nyöszörgést hallottam. Menj, nézd meg mi az! – kiabálta magából kikelve az öreg. Látva, hogy ő jól van, a ház sem ég, megkönnyebbülve nyitottunk be a szobába, s már én is hallottam a furcsa hangokat. Az egyik szekrényből jöttek. Kitártam a résnyire nyitva hagyott ajtót, s két újszülött kismacskát találtam, amint keservesen sírnak anyjuk után.
- Hol van az anyjuk?
- Kint a ház előtt láttam. Vidd innen ezeket!
Kimentem a ház elé és a kicsiket letettem anyjuk mellé. Visszamentem a házba. Az öreg még mindig háborgott.
- Csak résnyire hagytam nyitva az ablakot, de úgy látszik annak a rusnya macskának az is elég volt! Oda kölykezett, aztán meg ott hagyta őket.
Időbe telt, míg megnyugodott. Megvártam, hogy lehiggadjon, aztán hazamentem. Útközben azon morfondíroztam, hogy egy ilyen nagy erős ember, hogy félhet ennyire két kis macskától. És hogy két kis macska, micsoda nagy baj lehet.

Brazil nap a klubban

Brazília történelme

A XV. században fedezték fel Brazíliát, amikor egy Indiába tartó flotta az atlanti-óceán déli részén váratlanul szárazföldre bukkant. 1530-as évektől vált gyarmattá. A terület kiaknázását az ország nevét adó brazilfa kitermelésével kezdték, majd az 1580-as évek táján nagy területeken cukornádat ültettek. Az ültetvényeken főleg Nyugat-Afrikából behurcolt fekete rabszolgákat dolgoztattak. A cukornád mellett a kávé termesztése is megindult. Az ország belső részének gyarmatosítása csak azután kezdődött meg, hogy a Mato Grosso egységben arany és gyémánt lelőhelyeket tártak fel. Brazília a 19. században vált független állammá. A rabszolga kereskedelmet a 19. században betiltották, de csak 1880-ban hoztak törvényt a rabszolgaság intézményének eltörléséről. A köztársaságot 1889-ben kiáltották ki. 1808-ban a portugál királyi család Brazíliába menekült Napóleon császár elől. 1811-ben Brazília a birodalom teljes jogú, azonos jogállású tagja lett. Az udvar központja az 1773-ban alapított, Rio de Janeiro lett. VI. János király megnyitotta a brazil kikötőket barátai, azaz Anglia és európai katolikus országok előtt.  Ezt a lépés tekintik Brazília de facto függetlensége kezdetének. 1816-ban Brazília francia művészeket fogadott be, akik jelentős szerepet töltöttek be Rio de Janeiro építészetében. Az anyaország és a brazilok gazdasági érdekellentétéből adódó konfliktus felerősítette az elszakadást pártoló mozgalmat. I. Péter kikiáltotta az ország függetlenségét. Október 12-én császárrá nyilvánították, majd december 1-én megkoronázták. Az ezt követően vívott függetlenségi háború 1824. március 8-án, az anyaország fegyverletételével ért véget. A császárság intézménye nem sokkal élte túl a rabszolga felszabadítást. A megerősödött hadsereg élén Teodoro Fonseca 1889. november 15-én vértelen puccsal megdöntötte a kormányt és kikiáltotta a köztársaságot. A császári család európai száműzetésbe vonult. Tagjai 1920-ig nem térhettek vissza Brazíliába.

Élővilág

Brazíliában található a Föld egyik legváltozatosabb növényvilága. Ezt a különböző időjárási, földszerkezeti és domborzati adottságainak köszönheti. Brazília 25%-a védett valamilyen formában. Ennek nagyjából fele bennszülött-föld. Másik felét vagy tagállamok, vagy szövetségi állam nyilvánította védett területté. Állatvilága is egyedülálló. A madarak közül az óriás tukán, újvilági papagájfajták.
Majmok közül az arany oroszlán majmocska, skarlát arcú majom, szürke gyapjas majom, három ujjú lajhárfélék.
Még különlegesebbek is vannak, például a hatöves tatú, vizi disznó, sörényes farkas, ormányos medve, közönséges tapír.
Vízi világából a legismertebbek:  piranha, elektromos angolna, amazonasi folyami delfin,
Nemzeti parkjai híresek és egyedülállóak a világon.

Egyéb adatok

Hivatalos nyelve a portugál, népessége 203 millió, területe 8.547.404 km2, az ország legmagasabb pontja 2.884 méter, az Amazonas hossza 6.480 km, vízgyűjtő területe legnagyobb a világon. Dél-Amerikában a legnagyobb az esőerdők területe.
1500. április 22-én fedezték fel a portugálok.
Konyhaművészetében a rizs és a bab a fő étel.
Foci világbajnokságon csak 1978-ban nem vett részt, a többi alkalommal igen.
A nyári olimpiai játékokon 1920-ban vett először részt.
A téli olimpiai játékokon 1992-ben vett először részt.


V. Éva
Ali
Wikipédia
2015

Barcelonai utazás

Csütörtök este bepakoltam a cuccokat a barcelonai utazáshoz és korán lefeküdtem, már háromnegyed kilenckor, hogy fel tudjak kelni másnap negyed négykor. Bár felkelni sikerült, de azért sokat nem tudtam aludni. Igazság szerint el tudtam aludni, de fél 12-kor már néztem az órát és kettőig nem aludtam. Utána elszenderedtem egy órára, de aztán már rögtön kelni kellett. Elég korán volt még, és gurulós bőröndöm volt, megpróbáltam húzni az úton, de valami iszonyat hangja volt. Gondoltam, ha ezt most itt végighúzom ezen az úton, felébred az egész utca. Taxival mentem a Budapest szállóig. Itt elkövettem egy hibát. Mert nem a házamhoz rendeltem a taxit, hanem a Fő utcára, odáig pedig gyalogolnom kellett. Meg nem tudom mondani, hogy miért nem a házamhoz rendeltem! Talán azért, mert elég nehéz hozzám odatalálni, és gondoltam megkímélem a sofőrt a keresgéléstől. A kiállási díj így is, úgy is ugyanannyi lett volna, úgyhogy rendelhettem volna a lakásom elé is, de most már mindegy. Aztán odaértünk a Budapest szállóhoz, jött a Dusán is, ő a Csaba ismerőse, ő volt az egyik, akivel utaztam a másik pedig természetesen a Csaba volt. 4 óra 10-kor találkoztunk, de jóval előbb odaért mindenki és elindultunk a repülőtérre. Már háromnegyed 5 előtt kint voltunk a reptéren. Szépen bejelentkeztünk, volt még bőven időnk, elsők között álltunk az utolsó kapuknál. Amely kapu után már a gépre lehetett felszállni. Fontos volt, hogy idejében odaérjünk, mert a beszállás a gépbe érkezési sorrendben történt és szerettünk volna egymás mellett ülni. A repülés nem volt valami nagy élmény. A felszállás szörnyű volt, iszonyú érzés volt a fülemben. Na de ehhez képest milyen volt a leszállás! Mikor elkezdtük az ereszkedést, ismét iszonyú fájdalom jelentkezett a fülembe, azt hittem belebolondulok. De szerencsére 5-10 percig tartott csak, és utána elmúlt. Utána is rossz volt még, olyan érzés volt, mint mikor víz megy az ember fülébe, és nem akar kijönni. Szóval 6-kor szálltunk fel és már fél 9-kor Barcelona repterén voltunk. A hőmérséklet még nem volt magas, 8 fok lehetett. Az volt az első gondolatom, hogy Szent Földre léptem és meg kell csókolnom a talajt. Egy külön busz vitt minket a terminálra. Miután kijöttünk a terminálból is, szintén egy külön buszra kellett felszállni, ami elvitt minket Barcelona központjába a Placa de Catalunya-ra. Ez egy olyan tér, mint Budapesten a Széll Kálmán tér, központban van, mindenhez közel.

Placa de Catalunya

Búcsú Ágitól

   Itt ülök a számítógép előtt. Fejemben kavarognak a gondolatok. Még túl friss a hír, talán ezért nem tudok napirendre térni felette. A klubház gyűlésen tudtuk meg, hogy Ági elmegy tőlünk. Sokan a könnyeiket nyelték, Laci el is sírta magát. Engem is szíven ütött a hír.
Ágiban egy olyan Embert veszítünk el, akit mindenki szeretett, akinek mindenkihez volt egy jó szava. Bármit kértünk tőle, egyből a segítségünkre sietett, lány létére ő volt a klub egyik ezermestere. Akár a számítógépről volt szó vagy, hogy leesett a függöny karnisa, bármivel lehetett hozzá fordulni. Talán az ő szavaival lehetne a legjobban kifejezni, mit és kit is jelentett számunkra:
„2007. óta vagyok olyan szerencsés, hogy veletek élhetek, veletek oszthatom meg hétköznapjaimat… A szívem egy darabjai vagytok, a szívem egy darabja a klubház nekem. A család egy formája.”
Sajnos nem ő az egyetlen, aki a szívünkhöz nőtt, és akitől meg kell válnunk, és a válás egyetlen oka az anyagiak. Olyan emberek mentek el tőlünk, akiknek sokat köszönhettünk, akik sokat tettek értünk, kis közösségünkért. Annyira szerettek velünk lenni – bár ez sokszor nem könnyű –, hogy legszívesebben innen mentek volna nyugdíjba. Nem neheztelünk rájuk, megértjük őket. Csak egyet tehetünk: megköszönjük, hogy voltak nekünk, és sok szerencsét és boldogságot kívánunk nekik. Egyúttal köszönjük a többieknek, akik maradnak, és ezt a csodálatos hivatást választották.
Ági, kívánjuk neked, hogy megtaláld a számításodat, mind anyagilag, mind emberileg. Benned minden tehetség megvan ahhoz, hogy elérd a céljaidat, a többi már nem rajtad múlik. Megértünk téged, és sok sikert kívánunk!

Ali
2015

Táborozás - Agárd - 2014

Először F. Lacival találkoztam, ő mesélt a tábori élményeiről. Nagyon jól érezte magát, szívesen maradt volna még. Aztán Miki számolt be arról, milyen jól érezték magukat hárman egy szobában. Tévéztek, beszélgettek, viccelődtek. Csaba a kosztot dicsérte. Nagyszerű ellátást biztosítottak nekik. Az ebedet ott kapták. Finom, kiadós adagokat. A reggelit és a vacsorát maguknak kellett megoldani.

Idén Vasárnap reggel 10 körül indultunk Agárdra, és csütörtök délután jöttünk vissza. Ritkaság, hogy főszezonban tudtunk menni kirándulni, de az időjárás így is megviccelt minket. Csütörtökön egész nap esett az eső.

Emiatt páran korábban mentek haza. Laci számára az egyik legjobb időtöltés a fürdés volt. Sajnálja, hogy a lovaglás idén is elmaradt. Az elhelyezés ugyanúgy, mint tavaly: fa-, és kőházakban volt. Kedden jöttek le kerületen kívüliek, és akkor Tomi bográcsozott. Gulyáslevest készítettünk együttes munkával. Én – mondta Laci – személy szerint nagyon jól éreztem magam.
Az idén is voltunk hajókiránduláson.

- Bár szerintem – mondta Misi – a tavalyi hajóút szebb volt, és a kaja is finomabb volt tavaly, mint idén, amit a közértből egészítettünk ki, mert a büfék nagyon drágák voltak. De a fagylaltot idén sem hagytuk ki! A legérdekesebb számomra, ami egyben a legnagyobb élményt is jelentette: a Brunszvik kastély.

Péntek esti láz!

Június 27-én a szociális munkások bevásároltak, délre hoztak a klubba sajtot, margarint, felvágottat, zsömléket, zöldségeket. A klubtagok segítségével szendvicseket készítettünk…
Utána berendeztük a termet, hiszen vendégeket vártunk: a Matéria klub tagjait. Készítettünk üdítőket is, Margit és Laci kávét főztek.  A vendégek két óra előtt jöttek valamivel, így pont az előadás kezdetére érkeztek meg. A színjátszó kör egy Karinthy Frigyes novellát dolgozott fel, aminek a címe: A hónapos szoba. Anna alakította a háziurat, Éva volt a háziasszony, Miki az érdeklődő vevő, aki a szobát ki akarja venni.

A közönségnek nagyon tetszett a jelenet, sokat nevettek, vastapssal köszönték meg az előadást. A vendégek közül az egyik meghívott egy Babits – verset olvasott fel. Ezután vendégül láttuk a Matériásokat, mi is ettük a finom szendvicseket, ittuk az üdítőket, meg a kávét. Három óra körül elindultunk a MOM-ba, ahol helyet kértünk a délutáni rendezvényre. Zsuzsa halálra váltan közölte, hogy a zenekar még nem jött meg, várnunk kell egy kicsit. Vártunk. Kb. tíz perc múlva jött megint Zsuzsa, de most már nevetve.  Kiderült, hogy már rég megérkezett a Rozsda zenekar, bent a teremben próbálnak, mehetünk. Felmentünk.

Fent a teremben körben székek  voltak,  a terem egyik végében a zenekar, a másik végében üdítők és édesség asztalokon. A zenekar rákezdett egy nótára, elég kellemes volt, de nem az igazi. Miki énekelt, s megkérte a zenészeket, hogy kísérjék őt. Demjén Ferenc egyik számát énekelte el. Nagyon jól sikerült. Később mások is kedvet kaptak az együtténeklésre.  Egy-egy számot együtt énekeltünk a zenekarral, például a Petróleumlámpát is, táncoltunk és énekeltünk. B. Csabát nagyon hiányoltuk, mert ő mindig fergeteges hangulatot tud ilyenkor csinálni. Este hatig tartott a buli.
Sokan maradtak a buli végéig. Az együttessel Zsuzsa megbeszélte, hogy máskor is találkozzunk még. Jó lenne megint egy jó buli a Rozsda együttessel.
Ui.: Mariann nagyon elégedett volt mindennel, szóval nyugodtak lehetünk, nem?

2014
Éva

Toulouse-Lotrec kiállítás

 
Augusztus 9-én délután elindultunk a klubból, hogy megnézzük a Szépművészeti Múzeumban Toulouse-Lotrec képeinek kiállítását.  Elég sokan összegyűltünk. A múzeumnál csatlakozott hozzánk Karesz és a barátnője is.
A kiállítás nagyon érdekes volt. Nekem nagy élményt jelentett, hogy eredetiben láthatom a művész plakátjait, rajzait. A kiállítás tematikus volt. Összegyűjtötték a színházzal kapcsolatos képeit, a párizsi örömlányokéról készített rajzokat és a barátait ábrázolókat.
 
Némafilmet lehetett nézni a művész által megörökített színésznőkről.  Litográfiát lehetett készíteni egy vizuális eszköz segítségével
- Nektek mi tetszett, hogy éreztétek magatokat?

János: Nekem nagyon tetszett a kiállítás. Engem lekötött, és ez nagy szó nálam. Aztán még felmentünk a második emeletre, ahol az állandó kiállításokat nézhettük meg. A kis infásnő című festményt is láthattuk.  És még a tetőtérbe is felmentünk, ahol egy szobor kiállítás látható

Anna: Tetszett a kiállítás, bár én hamar elszakadtam a csoporttól. De mindent végignéztem. Én is felmentem az emeletre, megnéztem az ottani kiállításokat is.

Lévi: Nekem is tetszettek a képek. Kicsit elcsodálkoztam, hogy felnőttként milyen emberek között szeretett lenni a festő. A litográfiái nagyon híresek. Ezeket nagyon nehéz megcsinálni, nagy szakértelem kell hozzá.


            A Montmartre éjszakai életébe Aristide Bruant költő és sanzonénekes vezette be; a nyolcvanas évek közepétől Toulouse-Lautrec szinte csak éjjel élt. Állandó látogatója a kabaréknak, egy ideig első és talán egyetlen szerelmével, Suzanne Valadonnal együtt, aki előbb híres festők modellje volt, majd maga is festő lett. A szórakozóhelyeken Toulouse-Lautrec ámulva nézte a divatos kánkánt, megismerte a híres táncosnőket, énekesnőket, akikről festményeit, litográfiáit készítette. Nem kerülte el a nyilvánosházakat sem: előfordult, hogy heteket töltött ilyen intézményekben, s a lányok szerették emberségéért, gyengéd együttérzéséért.



2014

Kirándulás a MOM parkba

Június 14-én délután találkoztunk a klubban. Egész szépen összegyűltünk, lehettünk vagy tízen. Lesétáltunk a MOM előtti Gesztenyésbe, ahol egy nagy színpadot állítottak fel. A színpadon éppen gyerekeknek szóló műsort hallgathattunk. Estére rock zenét hirdettek meg. Az út szélén két oldalt árusok pakolták ki portékájukat. Lehetett venni finom lekvárokat, szörpöket, népi ihletésű ruhákat, finom borokat, stb… Mariannal ott találkoztunk. Mariann elmesélése szerint délelőtt kutyás bemutató volt. Rendőrkutyák vonultak fel, gazdáik bemutatták, mi mindent tudnak az ebek.
Lévi és még néhányan megmérették a cukrukat, a vérnyomásukat és a koleszterin szintjüket. Sajnos én erről lemaradtam, pedig kíváncsi lettem volna az eredményeimre. Este fél hét körül befutott Gyöngyi is a férjével.

A mester jelleme

I.
Felkészül a legrosszabbra. Tanul más és a saját hibáiból. Megértő, jó, magabiztos. Bízik önmagában, vissza tudja adni mások jóságát. Tudja viszonozni mások jóindulatú közeledését. Önmagát vizsgálva tudja, hol tart, merre kell tovább haladnia. Tudja, hol foglal helyet a világban. Ösztönösen megérzi, mi a rossz, mit kell kivédeni. A rossz csábításának ellenáll. Nem lehet megvesztegetni, pénzért nem adja el magát. Meg tudja találni saját belső nyugalmát, ami őserőből ered. Ebből nem lehet kizökkenteni. Gyors felfogású, de sohasem kapkod. Minden őt ért eseményt hidegen mérlegel, és nyugodtan dönt.


II.
Beszéde nyugodt, megfontolt, mélyről fakad. Talán őserőből. Tudja viszonozni mások jóindulatú közeledését, aminek a beszédtársa nagyon örül – de nem mutatja ki. Istent tiszteli, szereti, hozzá igazodik. Van egy belső képe istenről, amit összehasonlításra használ és így mindig tökéletes képet kap embertársairól. A másik összehasonlítás az ő volt mestere, akit tisztelt és szeretett. Ha felgyülemlik benne a düh, amit a világ rossz dolgai okoznak, edzéssel vezeti le. Az edzés segít neki semlegesíteni a rossz gondolatokat, és minden rossz érzéstől, amit eddig tapasztalt. Így visszanyeri lelki egyensúlyát. Van egy különleges gondolata: ha egyedül lenne a földön, megőrülne a magánytól, vagy hite segítene átvészelni ezeket a nehéz időket.

Epi
2014

Majális a Matériával

Klubház-gyűlésen elhatároztuk, hogy jó idő esetén csinálunk egy fergeteges összejövetelt és vendégségbe híjuk a Matériás klubtársainkat. Május 10-e szombatot jelöltük ki időpontnak.
Lázasan jöttünk délben a klubba, én is felpakolva a 6 személyes kávéfőzőmmel, hiszen vendégeinket kávéval is meg akartuk kínálni. Elterveztük, hogy finom ételt főzünk bográcsban. Sürgölődtünk, forgolódtunk az alapanyagok elkészítésével, kinn a tűzhelyet is elkészítették. Karcsikánk irányította a főzési műveleteket a szabadban. Közben a kertben a fiúk, lányok lázasan dolgoztak, hogy tiszta udvarunk és kertünk legyen. Főzésünk ered-ménye zöldborsós húsos ragu lett, melyet tészta- és krumplikörettel lehetett választani. 3 óra körül megérkeztek a vendégek, mindenki hamar megtalálta a beszélgetőtársát benn a klubszobában is és a kerti padokon ülve. Én és Laci folyamatosan lefőztünk két és fél kancsó kávét. Volt finom üdítő italunk, ásványvizünk. Jóízűeket nevetgéltünk, ápoltuk a kapcsolatot a vendég szocmunkásokkal, illetve egymással. Egy páran ping-pong meccset is játszottak. Közben fenséges illatok terjengtek, megfőtt a finom étel. Mindenki alig várta a kiosztását és elfogyasztását. A klubhelyiségben Mariann gyakorolta a lemezlovasi teendők megtanulását és beindult a kívánságműsor és a tánc. Hat óra előtt rendbe tettük a konyhát és mindenki elégedetten, elbúcsúzva egymástól hazafelé vette az irányt abban a tudatban, hogy máskor is megismételjük ezt a szeretetteljes együttlétet. Köszönjük!

H. Margit
2014

Húsvét

2014. április 23-án a klubházban húsvéti összejövetelt rendeztünk. A színjátszó kör újból eljátszotta Karinthy Frigyes egy kis művét, előadott egy Lázár Ervin mesét. Én elmondtam Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom című versét, B. Csabi népköltészeti alkotást olvasott fel, Margit pedig egy Sík Sándor verset.  Marianna köszöntő beszédet mondott.

A közel fél órás műsor után finom tojássalátát és sonkás szendvicseket ettünk. Utána táncoltunk, zenét hallgattunk este 6-ig.

Marci: Nekem az tetszett a legjobban, amikor Mezsu beöltözött nyuszinak.  Jól éreztem magam színjátszó-ként is, és a saláta is nagyon finom volt.
Mariann: Nagyon tetszett a színjátszó kör előadása. Nagyon jó volt a zene, egészében minden tetszett. A végén én is mondtam egy kis köszöntőt. Azért mondtam el, mert egy éve járok ide a klubba.
Laci: Kitűnően éreztem magam, gondolom más is. Az egész napi műsor tetszett, még a készülődés is. Segítettem a kenyerek megkenésében és a saláta elkészítésében. Nagyon meg vagyok elégedve mindennel.

2014
Éva

Míg élek, gondoskodom rólad II.rész

Délután 2 óra volt. Herczegh doktornő az irodájában ült és egy Agatha Christie regényt olvasott. Egyszer csak kopogtak. A nő felállt és kinyitotta az irodája ajtaját.
- Szia, kincsem! – köszönt az ajtó előtt álló őszes 60 év körüli, középmagas férfi.
- Szia, apu!
  A nő nagyon örült váratlan látogatójának.
      -   Szia, Andi! Jól vagy?
      -   Persze apu.
  A doktornő apja leült az egyik irodai székre.
     -    Apu, kérsz egy kávét? – hadarta a doktornő. – Tudok hozni egyet lentről a…
     -    Nem, kösz, aranyom! – vágott közbe a férfi. – Inkább mesélj valamit! Mi van veled?
     A nő sóhajtott egy hatalmasat, majd halkan ezt mondta:
     -     Ma behozták a harmadikra Péter bácsit.
     -     Petit? Az öcsémet?
     -     Igen.
     -     Mikor?
     -     Kb. másfél órája. Látszik rajta, hogy rengeteget iszik… Te mégiscsak jobban ismered,
Apu. Hogy lehetne leszoktatni a piáról?

Kiállításon voltunk

Kivételesen nem szombaton, hanem kedden mentünk múzeumlátogatásra.
Negyed kettőkor indultunk a Szépművészeti Múzeumba, megnézni a Rembrandt kiállítást. Körülbelül
15-en voltunk, a többiek a klubházban maradtak. Zoli is azok között volt, aki ezt a nem mindennapi
programot választotta.
- Szia, Zoli! Kedveled Rembrandt képeit?
- Igen, szépeket fest. A legtöbb festővel ellentétben, már fiatal korában is befutott festő volt.
Olasz mesterektől is tanult. Műhelyt alapított, ahol sok tanítványa volt.
- A kiállításon volt kedvenc képed?
- Igen. A csendéletek, amelyeket otthon
is kitennék a falra. Ezeket kortárs németalföldi festők készítették. Magától Rembrandttól egy
önarckép volt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Kár, hogy az egyik leghíresebb képét az Éjszakai
Őrjáratot nem tudták bemutatni. Egy méretarányos reprodukció is érdekes lett volna. Sok portré is
volt a kiállításon, hisz sok gazdag ember rendelt meg Rembrandttól képet. Ez akkor nagy divat volt.
Több kortársfestőtől volt kiállított kép, mint Rembrandttól, de így is érdekes volt a kiállítás.
A csendéleteket olyan festők is festették, akik Rembrandt előtt éltek, és számomra a nevük szinte
semmit nem mond, és sokak számára is ismeretlen, és mégis gyönyörű szép, és igényes képeket
alkottak.
Láttunk egy olyan térképet, amelynek a pontossága még ma is megállja a helyét.
Én örülök, hogy nem hagytam ki ezt a lehetőséget, és mindenkinek ajánlom.
- Köszönöm szépen, Zoli!

Ali
2015

Fradi-meccs

Gondoltam, ismét írok valamit a klubújságba,és témám is volt természetesen. Téma az egyébként mindig van, csak rá kell vennie az embernek magát arra, hogy leüljön pár percre, összeszedje a gondolatait, és írjon. Csabával, mióta járok a klubba, tavaly január óta egész pontosan, jóban vagyunk. Már a kezdet kezdetén is szimpatikus volt nekem, és mostanra már eljutottunk oda, hogy barátomnak nevezhetem.
Kedves, aranyos, őszinte és mindenről lehet vele beszélgetni.
Mikor még új voltam a klubban és nem ismertem senkit, akkor is kezdettől fogva beszélgetett velem, kereste velem a közös témákat, segítőkész volt, nagyon sokat segített a beilleszkedésben.
Menet közben, ahogy egyre jobban megismertük egymást, kiderült, hogy mindketten ugyanannak a klubnak szurkolunk, és ez a klub nem más, mint a Fradi. Mondhatni, legalább is én így mondanám, zöld-fehér vér folyik mindkettőnk ereiben.
Csabában merült fel az ötlet, hogy ha már így szeretjük ezt a klubot, menjünk ki egyszer egy
meccsre szurkolni. Első pillanatban nem túlságosan örültem a dolognak, azt is megmondom miért. A
túl sok ember engem általában zavarni szokott. Nem szeretem a hangoskodókat, az agresszíveket, a
rendet be nem tartókat. Az ilyen meccseken pedig elég sok ilyen ember van. Már korábban is voltam
kint meccsen, és ezeket láttam, úgyhogy őszintén szólva nem volt igazán kedvem az egészhez. De
aztán erőt vettem magamon. Sok mindent azért nem csinálok, mert rossz tapasztalataim vannak a
dologgal kapcsolatban. Mostanában azonban elég sokszor kiderült, hogy érdemes azért mindennel
kapcsolatban még egy próbát tenni. Ha a második próbálkozás sem jár sikerrel, akkor lehet
befejezettnek tekinteni egy dolgot. Így végül elfogadtam az invitálást, és nem bántam meg. Még
emlékszem az első meccsre, amin kinn voltunk. Rengeteg ember volt ott, hatalmas volt a tömeg,
őrületes volt a hangoskodás és még sorolhatnám a negatív jelzőket. Gondolom, ezek alapján el
tudjátok képzelni, milyen lehetett. De azt is meg kell említenem, hogy ezek az emberek hangosak
ugyan, de békések, nem ártanak senkinek. Szokták mondani, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.
És ez így is van. Úgyhogy a hangoskodó emberek ellenére remek volt a meccsen a hangulat, és én
próbáltam erre koncentrálni, illetve arra, hogy társaságban vagyok, és nem vagyok otthon egyedül.

Az első meccsen, azt hiszem szeptemberben, vagy októberben voltunk, de azóta több meccsre is
kimentünk és elkezdtünk a labdarúgó válogatottunk meccseire is kijárni. Nagyon jó elfoglaltság,
mindenkinek csak ajánlani tudom. Őszintén szólva engem nem is érdekel, hogy mi történik a
meccsen, hogy nyerünk-e, vagy vesztünk. A lényeg, hogy együtt legyünk, beszélgessünk és hasznosan töltsük el az időt. Az elmúlt hétvégén pedig a Fradi kézilabdacsapatának egy hazai meccsén voltunk kinn. De erről és a válogatott meccsen történtekkel kapcsolatos élményeimről majd egy későbbi cikkben „mesélek”.

Miki
2015

Kirándulás a Normafához

Eszünkbe jutott, hogy elmehetnénk egyet kirándulni. Több lehetőség is felmerült bennünk, többek
között Szentendre, Visegrád, de hogy kezdésként ne menjünk olyan messzire, úgy döntöttünk, hogy a
Normafához megyünk kirándulni. Viszonylag közel van, mindenki számára, aki a klubba jár. És busszal könnyen megközelíthető. Így az összegyűlt társaság számára elfogadható volt, hogy oda kiránduljunk.
Az Anna, a Csilla, az Anita, a Falatka, a Csaba és én voltunk ott a kiránduláson. Bár nekem nem
sikerült odaérnem a Széll Kálmán térre a megbeszélt időpontra, de pár perc késéssel természetesen
azért odaértem. Sajnos rajtam kívül álló okok miatt, közlekedés, a legtöbbször nem tudok akkorra
odaérni, amikorra szeretnék. 11 órára volt megbeszélve a találkozó, 11 óra 5-re én is odaértem, és
végre elindultunk. A 21-es buszra szálltunk fel, amellyel a Normafa megállóig mentünk és innen
következett a dolog úgymond kirándulás része, ugyanis gyalog folytattuk az utunkat. A leszállást
követően egy már kialakított ösvényen, majdnem hogy úton, sétáltunk át a Normafától a János-hegyi
kilátóhoz. A táv nem volt túl nagy, 2, 2 és fél kilométer összesen, nagyon heves tempóban fél óra
alatt is meg lehetett volna tenni, ha siettünk volna, de mi nem siettünk. Szépen lassan sétáltunk,
útközben megálltunk ebédelni, mert már 12 körül járt az idő. Mindenki hozott magával elemózsiát, és
szépen mindenki elfogyasztotta, amit készített. Nem siettünk sehova, ez a nap a nyugalom, és a béke
jegyében telt. Miután mindenki befejezte, beszélgettünk egy keveset, majd újból útnak eredtünk és
folytattuk az utunkat a kilátó felé. Útközben az járt a fejemben, hogy vajon felmegyünk-e majd a
kilátóba is, mert attól tartottam, hogy nem fogom bírni a heves emelkedőt, ami előtte van, de ez csak
az én aggodalmam volt. Mindig ki szoktam bírni azt, amire vállalkozom. De végül aztán nem is
mentünk fel a kilátóba. Együtt indultunk hazafelé, mindenki a Széll Kálmán tér felé vette az irányt.
Félúton én elbúcsúztam a többiektől és fél 3-ra már otthon is voltam. A jövőben is tervezünk
kirándulásokat, ahogy korábban is írtam, Szentendrére vagy Visegrádra, de egyelőre nincs túl jó idő,
úgyhogy elképzelhető, hogy csak tavasszal fogunk legközelebb kirándulni. Minden kedves klubtagnak csak ajánlani tudom ezeket a kirándulásokat. Egyrészt kiváló szórakozás, nem utolsósorban kikapcsolódás, és mozgás is egyben. A természet nagyon jó hatással van ránk, saját tapasztalatból mondom. Ezúton kérlek benneteket, hogy minél többen csatlakozzatok a legközelebbi kiránduláshoz!

Miki
2015

Szilvia a Félszigetben napról napra

Szilvi vagyok. Az utolsók között jöttem, tehát új vagyok. Talán fél éve volt.
Négy szobás házban nőttem fel. Határ menti, településen, Délvidéken. Kilencen laktuk. Négy
nemzedék: dédszülők, nagyszülők, szülők és öcsémmel ketten gyerekek. Kis kert egyenlő gyereknek
nagy játszótér. Azt hiszem, szerencsés vagyok. Szeretem a természetet és utálom a pazarló,
környezetet nem kímélő életvitelt.
Miután Budapestre költöztem, kitágult a Világ. Mintha az Univerzumba lőttek volna ki. Nagy terek,
sok áru, sok szín és forma. Állandó zsibongás, és állandó lüktetés. Még éjszaka is. Őrlődtem a
végletek között. Akármi is érdekelt, megtalálhatóvá, elérhetővé tűnt. De mi is lenne az, amit
elérhetnék? Vagy, ami élhető számomra? A klubba sodródtam. Akkor azt hittem, hogy a rossz
döntéseim sorozatának köszönhetően. Ma már az ellenkezőjét gondolom.
A klub számomra: kis hely, elég sok ember. A legtöbbjüknek ez a hely fontos. A legtöbbjük szeret
beszélgetni. A legtöbbjük kíváncsi a másikra. A legtöbbjük tapasztalt már fájdalmat, és ettől meg
szeretné kímélni magát és barátait is. Nekem ez jó. Számomra élhető környezet.
Nem szeretek gondolkodni, inkább érezni szeretek. A klubba még gondolkodnom is könnyebb, hisz
nem egyedül teszem, mindig akad valaki, akit érdekel a „témám”. És ha nincs saját témám, hát
megtisztelnek az itteniek saját gondolataikkal.
Utálom a túl sok szabályt. Ennek ellenére itt szívesen betartom őket. Mert úgy érzem
megalkotásuknál az én véleményem is számít. A klubban megvan a reményem, hogy itt elfogadnak,
hogy hasznos vagyok, hogy új gondolatokkal gazdagodhatok. A klubban nem szoktam félni. Van, ami
nem tetszik, de azt el merem mondani és el is fogom. Itt a teatralitásomat sem kell szégyellnem.
Kösz, hogy itt lehetek.
Utóirat: A cikket azért írtam, mert Ali felbosszantott azzal a gondolatával, hogy sok olyan embert
ismer, aki sokat gondolkodik, és keveset tesz. Hát lám én is írtam egy újságcikket, és nekem nagyon
tetszik. Folytatás következik. Lehet, hogy nyitok egy rovatot. Szilvi a klubban, napról napra. Ha nem
dobáltok meg paradicsommal. Puszi mindenkinek, és a paradicsomot is előre köszönöm!

Szilvia
2015

Farsang

A farsang előtti napokban feldíszítettük a klubházat és megcsináltuk a majonézes krumplisalátát. De nem csak az étel készült el előre, hanem a színjátszó-csoport műsora is. Ez már a második alkalom volt, és nagy titoktartás övezte.
26-án délután Mezsu és Bea vezetésével elkészítettük a farsangi fasírtot, ami nagyon finom lett, csak az égett zsír miatt egy kis füsttel járt. A tűzoltók épp az utcában voltak és meglepetten nézték a klubházból kigomolygó füstöt.
A fánkokat készen vettük.

Délután 15 órakor kezdődött az ünnepi műsor. A színjátszókör két jelenetet adott elő. Az egyik Molnár Ferenc jelenete volt, a másik Karinthy Frigyes novellája. A szünetben B. Csaba elmondta Kosztolányi Dezső Játék című versét. Az előadást egy óriási vastaps zárta le.
A műsor után mindenki bemutatta a jelmezét. Volt Focista, Takarítónő, Túró Zsuzsi, Jó Boszorkány, Cigánylány, Metál Lady, Kisgyerek, Kéményseprő, Palacsintasütő, satöbbi. A szocmunkások egymásról készített álarcot vettek fel. A jelmezek bemutatása után enni kezdtünk. Minden nagyon finom volt, csak a krumplisaláta bizonyult kevésnek.
A farsangi ünnepség utolsó óráiban diszkózenére táncoltunk. A zenét kívánságműsor alapján állítottuk össze. Egész nap nagyon jó volt a hangulat. Miki azt mondta, hogy évek óta nem táncolt ennyit. Hat órakor alig lehetett kiüríteni a termet…

2014

Kuckóztunk

Az időjárás elkényeztetett minket. Eddig januárban tíz fok volt nappal, sőt néha több is, és éjszaka sem fagyott. Ezért a szombati nulla fok a hideg széllel váratlanul ért minket. Vacogva vártuk, hogy végre bemehessünk a klubba. Megérkezett Zsuzsa, s kinyitotta az ajtót.
A jó melegben feléledtünk. Laci kávét főzött, én teát készítettem. Csaba, János és Zoli leültek ultizni. Valahogy senkinek sem akaródzott kimenni a hidegbe. Tanakodtunk, mit tegyünk. Egyet értettünk abban, hogy legjobb lenne itt maradni a klubban. Anna magára vállalta, hogy szól a szocmunkásoknak. Tamás mosolyogva jött ki az irodából:
– Nehéz volt rászánni magatokat, hogy szóljatok? – kérdezte.
– Nem, nem volt nehéz – válaszolta Anna.
– Rendben. Milyen filmet szeretnétek nézni?
– Vígjátékot – mondtuk Annával egyszerre.
– Jó, de mit?
– Az őrült nők ketrecét –felelte Anna némi gondolkodás után.
Tamás keresésbe kezdett laptopján. Több oldalt is megnézett, de nem járt eredménnyel. A filmet megtalálta, de feliratozva. Megtalálta a film színpadi változatát is, de az nem tetszett nekünk. Végül a Van, aki forrón szereti című film mellett döntöttünk. Zsuzsa pizzát rendelt. Megegyeztünk abban, hogy előbb megesszük a pizzát, s utána kezdjük a mozit. Közben Fatime is megérkezett. Egy vékony blúz és egy vékony kabátka volt rajta. Én csak ránéztem, és fázni kezdtem. Ő a Várba szeretett volna menni a kiállításra. Mi viszont már eldöntöttük, hogy itt maradunk. Meghozták a három féle pizzát. Egy tejfölös és két paradicsomos alapú tésztát. Hamar elfogyott az ennivaló. A fiúk tovább kártyáztak, mi pedig átmentünk a csoportszobába filmet nézni.  Hamar este lett. Épp csak végignéztük a filmet, s már majdnem hat óra lett. Rendet raktunk magunk után, s indultunk haza. Hétfőn megkérdeztem a többieket, hogy érezték magukat. Mindenki azt válaszolta, hogy nagyon jól. Végül is a várbeli kiállítás megvár. Lesz még lehetőségünk elmenni oda.

Éva
2014

Míg élek, gondoskodom rólad I.rész

1999. június 2-a volt. 6:30-kor már világos volt, a nap hétágra sütött. Nyugis napra ébredtek a budapesti polgárok.
Dr. H. Andrea már negyed órája felkelt. Egy pszichiátrián dolgozott immár 11 éve.
Egyedül élt. Udvarlói hébe-hóba voltak, de még nem találta meg az igazit. Ham and eggs-et reggelizett és rostos őszibaracklevet ivott hozzá.
7:30-kor elindult a munkahelyére, a kórházba. Metróval és busszal utazott, mivel kocsija még nem volt. Szerény fizetéséből olyan luxusra, mint személygépkocsi nem futotta.
8:03-ra érkezett meg a melóhelyére. Felliftezett az 5. emeletre, az irodájához. Csend és nyugalom várta ott. 8:15-kor lecaplatott a földszintre. Egy ottani kávéautomatából ivott egy cappuccinót.
9 órakor elment vizit-megbeszélésre. Újhegyi főorvos ma iszonyúan fáradt volt. Össze-vissza hablatyolt a mániás depressziós, a szuicid hajlamú és a pánikbeteg páciensekről. Rossz volt őt hallgatni… Azért a doktornő jól szórakozott…

Az élet értelme

Betegen is meg kell találni az élet értelmét. Nem szabad hagyni, hogy a keserűség, rossz élmények befolyásoljanak, és egy járhatatlan útra vigyenek. Arra kell gondolni, hogy vannak olyan emberek, akiknek már semmijük sincs, és mégsem adják fel a reményt. Meg kell találnunk az életünket szebbé tevő dolgokat, mint például a csoportfoglalkozások, csoporton belüli beszélgetések adta jó hangulatot. Minden olyan cselekedetnek örülni kell, amit meg tudunk önállóan oldani. Szinte nem is lehet felfogni, hogy ér valamit, pedig egy beteg embernek nagyon sokat jelent.
A Menyustól tanultam, hogyha valamit be akarok indítani, rendszeressé akarok tenni, azt tíz napig kell ismételni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy honnan indultunk el. Van javulás. Nem olyan látványos, s el kell hinni a szociális munkásoknak, hogy igenis, javult az állapotunk.
Néha hallok a klubban elkeseredett mondatokat az életről. Nem szabad, hogy ez úrrá legyen rajtunk. Tudunk gondolkodni, bár nem úgy, mint a többi ember, talán az átlagnál még okosabbak is vagyunk.

Epi
2014

Dudu és Cila

Hol is kezdjem? Férjemnek minden macska Cila. Más nevet elképzelni se tud. Én elnevezhettem őket akárminek, neki akkor is csak Cila maradt az éppen aktuális macskánk.
Vidéken laktunk, s oda bizony elkél a kutya is és a macska is. Egy gyönyörű, játékos skót juhászkutyát kaptunk, mert a szomszédban lakó gyerekeknek csak addig kellett, míg kicsi volt, és dögönyözni lehetett. Szomszédunk felajánlotta nekünk ingyen a kutyát. Freddinek neveztük el, és nagy szeretettel voltunk iránta. Egyszer talán majd mesélek róla is.

Dudu kiskutyaként került hozzánk. Fiam az egyik Gyereknap alkalmából őt kérte ajándékul. Megígért mindent. Majd ő eteti, itatja, tanítja, csak lehessen övé a kiskutya. Megkapta. Csak az első napokban etette, itatta. Aztán rám maradt minden. Most már két kutyát etettem és a macskánkat, Cilit. Cili nem viccelt. Bátran megközelítette a láncra kötött kiskutyát, az meg veszettül ugatott. Így ment ez legalább egy hétig. Aztán egyszer arra lettem figyelmes, hogy Cili a kutya edényéből eszik. Na – gondoltam –, most vége a macskának! Ez a kis ugató vakarcs mindjárt szétszedi… Tévedtem. Dugó teljes nyugalommal várta, hogy a macska jól lakjon. S utána ette meg a maradékot.
Soha többé nem ugatta meg a macskát. Elfogadta, hogy ő is a családhoz tartozik. Békében éltek, míg Cili el nem tűnt egy napon.

Éva
2014

Dugó

Itt a klubházban tombol a kutyaszeretet. Mariann állandóan azt firtatja, hogy értik-e a kutyák azt, amit mond. Ali kutyás történetei és fotói is erről tanúskodnak. Nekünk gyermekkoromban semmilyen állatunk nem volt, köszönhetően anyám rend- és tisztaság mániájának. Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy férjem is szereti a kutyákat és a macskákat.   Dugót a szomszédtól kaptuk, ahol több kismacska született. Kövér volt, jól táplált, széle-hossza egy, ezért lett a neve: Dugó.
Mindig csodáltam a macskákat nyugalmukért, szépségükért, gyorsaságukért. Dugó tanulékonynak bizonyult. Néhány hét alatt megtanulta, hogy kint végezze el a dolgát. Ha ettem, az ölemben ült, és természetesen ő kapta a legfinomabb falatokat. Esténként férjem kedvenc foteljébe ült, úgy nézte a TV-t. Az erkélyajtón át közlekedett. Kiment, majd visszajött. Furcsa hangokat hallatott. Mintha közölni akarná, hogy mit tapasztalt az udvaron. Ez nem nyávogás volt, és nem is dorombolás. Valami egészen más. Természetesen én is beszéltem hozzá, pedig tudtam, hogy csak a hanglejtést érzékeli, semmi mást. Más hanghordozással beszéltem hozzá, mikor tiltottam valamit, vagy ha az erkélyajtóban megjelent. Ha vásárolni mentem, a kertek alatt elkísért az első sarokig, s ott várt, míg vissza nem jöttem.  Igazi jó pajtás volt.
Volt egy másik kismacskánk is, aki a füvet pofozta, ha játszani akart. Nagyon kecses, szép tigriscsíkos állat volt. Őt Kicsinek neveztük el. Senkitől nem fogadta el az ételt, csak tőlem. De ez már egy másik történet.

Éva
2014

Változunk…

Anna    

Anna gyerek -és kamaszkorában nagyon gátlásos volt.  Hiába tudta kívülről a verseket, hiába voltak az ő fogalmazásai a legjobbak. Idegenek előtt nem mert megszólalni.  Eltelt sok-sok év. A karácsonyi műsorban kiválóan alakította a vak koldus szerepét, s most új szerepre készül. Saját bevallása szerint a színjátszó kör léte, és a körbe járók hatása ez.  Kétségtelen, hogy segítjük és bíztatjuk egymást.
Az igazi áttörés az lesz, amikor Anna megszólal, és játszani kezd.

Mariann

Mariann eleinte nagyon kevés ideig maradt a klubban.   Talán zavarta a sok ismeretlen ember.   Én a nyáron ismerkedtem meg vele, azóta járok ide. Az utóbbi fél évben Mariann nagyon sokat változott. Már nem kiabál, ami nagyon jó. Próbál kapcsolatokat teremteni. Igaz, még mindig az időjárás a fő témája, de már másról is lehet vele beszélgetni. A különböző csoportfoglalkozásokon részt vesz, hol hozzászól, hol fegyelmezetten végighallgatja a többieket. A legutóbbi klubházgyűlésen az iránt érdeklődött, hogy van-e valaki, aki barátkozna vele.

Ali

Kb. három éve jár a klubba. Betegségétől függ, hogy mennyit beszél. Ha felmenő ágban van, akkor felgyorsul. Ha lemenő ágban van, akkor lelassul. Húsz évig nem mozdult ki otthonról. Nevelőanyja szerint nagyon jót tett, hogy a kórház után nem magába fordult, hanem emberek között van. Szinte minden foglalkozáson jelen van, ez segíti az újságírásban.  Viszonylag jól halad a számítógéppel is, annak ellenére, hogy csak másfél éve vett magának egy laptopot.  Rájött, hogy milyen sok mindenre használható. Minden nap másfél órát ül a gép előtt, zenehallgatással együtt többet. Amikor kórházba került, a család után a számítógép hiányzott neki a legjobban.

Éva

Augusztus óta járok a klubba. Eleinte fogalmam se volt, mit lehet itt tenni. Beültem a foglalkozásokra, de hozzászólni nem tudtam. Nem mintha nem lett volna mondanivalóm, de a gátlásaim erősebbek voltak. Aztán szép lassan feloldódtam. Kialakult, hogy melyik program érdekel, melyik nem. Karácsonykor én is szerepeltem, és ma már az újság készítésében is részt veszek. Szerintem ez a klubház minden dolgozójának és klubtársaimnak köszönhető.

Zoli  
                                                                                                                                         
- Szia, Zoli! Ha jól tudom, te a régi klubtagok közé tartozol. Mióta vagy klubtag?
- 2007 óta járok rendszeresen ide. Itt olyan jól érzem magam, hogy ez a második otthonom.
- Milyen változást hozott az életedbe, hogy ide jársz?
- Sok barátom lett.
- Ezt örömmel hallom, mert tudom, hogy nem könnyű a barátságodat elnyerni. Személyesen miben változtál meg, amióta felfedezted a klubot? Már három éve ismerlek, és azt figyeltem meg, hogy nyitottabb lettél.
- Én is észrevettem, ebben sokat köszönhetek ennek a kis közösségnek.
- Mik a kedvenc csoportfoglalkozásaid?
- A beszélgetős csoportok: a mandala, az ismeretterjesztő, mese csoport, a klubtaggyűlés és a hírek szerelmesei, meg az irodalomkör.
- Van-e olyan csoportfoglalkozás, amit szeretnél, ha lenne?
- Bármilyen beszélgetős foglalkozás, ami a hasznunkra válik. Az ulti csoportot is szeretem, az is jó terápia.
- Majdnem elfelejtettem megkérdezni, hogyan kerültél ide?
- Már évek óta tudom, hogy megnyílt ez a klub. Még a Szigony utcai klubban hallottam róla. 2007-ben a barátnőm elhagyott, utána kerültem ide.
- Nagyon szépen köszönöm ezt az őszinte beszélgetést.

V. Éva , Ali
2014

Gyors élet, lassú halál

Már több mint egy éve, hogy Karesz levetítette nekünk a Koma című filmet. Akkor megígértük magunknak, hogy több filmvetítést és annak megbeszélését fogjuk tartani.
Eltelt pár hónap, és beváltottuk ígéretünket. Először Popper Péter Mesterkurzusát néztük meg Karesz tanácsára. Megállapodtunk abban, hogy nem folyamatosan vetíti le a filmet, hanem megállíthatjuk bárhol, ha van valamilyen hozzáfűzendő gondolatunk.Előfordul, hogy egy vetítést két-három alkalommal tudunk csak végignézni, mert olyan sok a hozzászólás.
Most legutoljára dr. Várkonyi Zsuzsa előadását hallgattuk végig. Témája a „Gyors élet, lassú halál”.
Ebből csak az első részről beszélt, de az nagyon érdekes volt. A csoportfoglalkozás után még dohányzás közben is erről beszélgettünk. Az időt az előadónő több részre osztotta fel: zajló idő – amikor hétköznapi tevékenységeinket végezzük, intim idő – amikor számunkra fontos emberekkel vagyunk együtt, magán idő – amikor saját gondolatainkkal foglalkozunk, menekülő idő – amikor pótcselekvéseket végzünk… Ezek között az idők között átfedések is vannak, nehéz határvonalat húzni közöttük. Hisz minden bennünk játszódik le. Az ember magánidőben hallgathat zenét, de menekülhet is - ha rossz a kedve - a zenébe is. Nagy baj akkor van vagy lesz, ha valamelyik idő a többi kárára elhatalmasodik: például a depressziós alvásba menekül ahelyett, hogy értelmes elfoglaltságot keresne magának.( ez nem feltétlenül a munka: lehet zene vagy bármely más hasznos tevékenység). 

Éva, Ali
2014