Indiai nap

 Arról, hogy hogyan készül el egy nemzeti nap, még nem írtam. Most itt az alkalom.
 Először a wikipédia anyagából emeljük ki a legfontosabb részeket: Történelem, élővilág, etnikai megosztások, vallás, államforma és egyéb gazdasági adatok, földrajzi elhelyezkedés, sport stb.
 A következő lépés az Indiáról szóló, mintegy 300 kép összegyűjtése volt Misivel. Kiválasztottam egy Ravi Sankar számot, ez festette alá a képeket.
 A wikipédia anyagából Évával elkészítettünk egy 23 kérdésből álló kvíz sorozatot.
 Egy másik csoport, Laci és Magdi vezetésével a dekorációt készítette el. 37 mandalát színeztünk ki. Mindegyik egy kis remekmű volt. Misi, Miki és Kati egy elefántot rajzoltak le egy maharadzsával, majd szépen le is festették apró precizitással. Én India térképét rajzoltam le a projektor segítségével. Julika a Ramajanaból választott ki egy részt.
 A színjátszó csoport egy indiai népmesét adott elő korhű jelmezekben.
 Miki két számot énekelt el, az egyiket indiai nyelven a másikat angolul
 Bár néha le vagyok szidva, hogy túl korán készítem el a programokat, és meghajtom a társaságot, most direkt jól jött, mert egy héttel előbbre kellett hozni az előadást.
 Nem feledkezhetünk meg a kajáról, ami ismét nagyon finom lett. Még a kétféle szósz is nagyon jól sikerült. Ezt Mezsunak és Beának köszönhetjük.
 Maga az előadás másfél óráig tartott, de ezt senki nem nehezményezte. Ami Évával meglepetést hozott nekünk, hogy az egyáltalán nem könnyű 23 kvíz-kérdést a nemdohányzók csapata 23 helyes válasszal nyerte, míg a dohányosok 22 pontot értek el.
 Ez a nemzeti nap is nagyon jól sikerült. Már kérdezték a többiek, hogy melyik lesz a következő. Ez majd valamelyik klubházgyűlésen dől el.
 Érdemes volt két-három héten keresztül dolgozni, ezért hálásak is vagyunk klubtársainknak, és ők is nekünk.

Ali
2016

Én és a klub

Nagyon rég nem voltam a klubban. Azon kívül, hogy lemaradtam egy csomó jó programról a társasági életem is nagy kárt szenvedett. Tényleg szeretek ide járni. A klubújságot a kezembe véve nagyon kellemes élményre tettem szert. Az csak egy dolog, hogy nagyon szép képekkel gazdagodott, informálódtam egy csomó eseményről, amiről lemaradtam. Főleg a személyes hangvételű cikkek voltak, amiben élek, és ami nagy hatással van rám. Gyógyhatással voltak a hangulati vasútra, amiben élek, és ami sokszor megnehezíti a mindennapjaimat. A klubban a kimaradásom ellenére úgy fogadtak, mintha rendszeres bejáró lennék. Igazából a cikkek és ez a tapasztalat ihlette írásom. Sok mindent szeretnék írni arról milyen jó érzéseim és tapasztalataim vannak a klubbal kapcsolatban... Például a cikk a munkáról, vagy a hangulatokról, de a többi cikk is, amit nem említek, milyen mély érzéseket keltettek és milyen hasznos gondolatokat ébresztettek fel bennem. Mostanában az elkötelezettség terén van sok-sok tennivalóm. Rettentően hasznos számomra, hogy biztonságos körülmények között a saját templomomban felelősséget vállalhatok egyre nagyobb területéért az életemnek. Nagyon szomorú vagyok, hogy előreláthatólag nem fogok tudni járni a klubba annyit, amennyit szeretnék, hisz itt mindig békére lelek, és maga ez a tudat is nagyon fontos. Szóval ez az írás elég eseménytelen, mert sokszor a túl sok esemény túl izgatóan hat rám. De a gondolataimat és az érzéseimet sikerült lecsillapítani egy köszönet erejéig. Igazán szorongok a megmérettetésekől, de a klub légkörében ez is enyhül. Kicsit túl érzelgős az írásom, de felindulásból írtam, egy pozitív tapasztalás okán, ami a klub összetett és mégis megélhető, emberi léptékű hangulatából adódik. Itt a csönd is kellemes.

Szilvi
2016

Művészetterápia


Február elején egy szimpatikus kis hölggyel ismerkedtünk össze, aki önkéntesként művészetterápiás csoportot vezetett.
Szerdán délutánonként ½5-től 6-ig tartottak a foglalkozások. Ezek mindig azzal kezdődtek, hogy megbeszéltük, ki hogy érzi magát. Utána egy relaxációs gyakorlat következett. Volt, amikor zene, volt, amikor egy mese felolvasása folyt a relaxáció alatt. Utána következett az a feladat, hogy rajzoljuk le azt a képet, amely megragadt bennünk ez idő alatt. Ezek után megbeszéltük az elkészített alkotásokat. Egyszer agyaggal dolgoztunk, máskor festettünk vagy rajzoltunk.
Miki: Jó volt a légkör, Ildikó mindig nagyon kedves volt.
Ali: Bár én rajzolni nem tudok, mégis nagy kedvvel próbáltam megeleveníteni a bennem felgyülemlett gondolatokat. Kb. 10-12 alkalommal jöttünk össze, és érdekes volt, hogy minden esetben más és más témával foglalkoztunk. Annyira tetszett nekünk a terápia, hogy megkértük Ildikót: ha lehet, folytassuk szeptemberben a foglalkozásokat. Ő ígéretet is tett rá.
Miki: Én is nagyon jól éreztem magam. Különösen az tetszett, amikor zenére rajzoltunk. Én csak pár órán tudtam részt venni. Az egyik művem olyan jól sikerült, hogy mindenkinek nagyon tetszett. Haza is vittem magammal, hogy kirakjam otthon a falra.
Éva: Nekem is nagyon jó emlékeim vannak. Kellemes meglepetésként ért, hogy milyen színekkel dolgoztam ösztönösen. Sokkal vidámabb és élénkebb alkotások születtek, mint amit én gondoltam. Saját magamról jobb véleményem lett ez által.
Anna: Mindig nagyon izgatottan vártam a foglalkozásokat. Általában kellemesen éreztem magam, de volt olyan is, hogy felzaklatott a téma. Ettől aztán órákon keresztül feszült voltam. Mindennek ellenére várom, hogy újra induljon ez a csoport.
Judit: Én azért érdeklődtem, mert nagyon szeretem a klub Alkotó csoportját. Azt gondoltam, ez is valami hasonló lesz. Megragadott a légkör nyugodtsága. Annyira sikerült a relaxáció, hogy magam előtt láttam egy nagy barna medvét, amit meg is csináltam agyagból. Nagyon ki tudtam rakni papírra az érzéseimet, és ez nagyon jól esett.
Reméljük, hogy szeptemberben ténylegesen folytatódhat ez a csoportfoglalkozás, amit mindannyian nagyon szerettünk.

Ali
2016

A Húsvétról

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. A Biblia szerint Jézus pénteki keresztre feszítése után harmadnapra feltámadt. Kereszthalálával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával győzedelmeskedett a halál felett. Időben a húsvétot megelőző ünnep a zsidó Peszáh, amikor az egyiptomi rabságból való szabadulásra emlékeznek. A húsvét egybeesik a pogány tavaszi napéj egyenlőséggel, a termékenységi ünnepekkel is. Ennek szintén eleme a feltámadás, az újjászületés.

A név eredete: A hús magunkhoz vételének első napja a negyven napos böjt után, ekkor ehettek először húst. A katolikus egyház 1581-ben Kánonban rögzítette azt a számítási módot, amely kijelöli a húsvét naptári helyét.
Húsvétvasárnap: Az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére kosárral mentek az emberek, a kalács, a sonka, a bor megszentelésére.
Húsvéthétfő: locsolkodás, hímes tojások ajándékozása.

Jelképek:
  • A főtt tojás a család összetartozásának jelképe: ha eltévednek jusson eszükbe kikkel ették a húsvéti tojásokat. Így ha eltévednének, biztosan hazatalálnak.
  • a víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit.
  • régebbi korokban a piros színnek védőerőt tulajdonítottak.
  • a termékenység ünnepe is, így kötődik a nyúlhoz és a tojáshoz, mert a nyúl nagyon szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét.
  • hazánkban a legjellemzőbb díszítés a geometrikus volt.

Éva
2016

Ételek 25 évvel ezelőtt és most


Azzal kezdeném a cikkemet, hogy megemlítenék néhány terméket, amelyeknek manapság már nem olyan az íze, mint volt azelőtt, a minőségükről nem is beszélve. Utánozhatatlanul finom volt régebben a sűrített tej. Tonnaszámra bírtam magamba nyomni. Aztán finom volt mindig a kifli vagy a kenyér. A Bedeco kakaót imádtam magában is kanalazni és tejjel italként meginni. A zacskós kakaónak még most is érzem az ízét a számban. Egyáltalán nem olyan volt az íze, mint a ma. A füstölt sajt illata is itt él még bennem, sokkal tömörebb volt, jóformán alig lehetett felvágni - és az íze!!! Áttérve a húsipari termékekre, isteni volt a baromfivirsli és párizsi is. Lehet, hogy akkor is sok „haszontalan” dolog volt benne, de legalább finom volt. A gépsonkából a ma gyártottak közül egyik sem olyan, mint akkor volt. Gyakorlatilag a mai gépsonkának semmilyen íze nincs. És végül, de nem utolsó sorban megemlítem még a tejet. Zacskós tejet lehetett csak kapni, ami 3-4 napon belül lejárt. És ha lejárt, nem megkeseredett, mint a mai tejek, hanem megsavanyodott, ahogy a tejnek azt kell.

Bármilyen szomorú beismerni, a mai élelmiszerek tele vannak tartósítószerekkel, ízfokozó anyagokkal és adalékanyagokkal, amiket nem tudni miért, de beletesznek az élelmiszerekbe. Például fogalmam nincs, hogyan bírja ki egy mai párizsi 3-4 napig a hűtőben felbontott állapotban, illetve mégis tudom.
A tartósítószerek miatt bírja ki. Ki lehet jelenteni, hogy manapság a mennyiség a minőség rovására ment. Mindenből 50 félét lehet kapni, de senki nem tudja melyik a legjobb, illetve tudja, a legdrágább a legjobb, de azt meg ki tudja megfizetni??? Egyébként elárulom, hogy mégis kétségbe kell vonnom az előző állításomat. Nem a legdrágább a legjobb, mindenből ki kell tapasztalni, hogy melyiket érdemes venni. De ha kitapasztalja az ember, hogy melyiket vegye, akkor meg azzal a nehézséggel áll szemben, hogy az adott termék elfogy a boltok polcairól és kénytelen lesz másmilyet venni. Régen mindenből csak egy volt, de az biztos, hogy finom és ehető volt, és biztos lehettél benne, hogy legközelebb is olyan lesz.

Mert ma már megveszel valamit, aztán később, mondjuk 2 hónap elteltével már egészen más íze van. Például nem is olyan rég lisztet akartam venni. Körülbelül 25 féle liszt volt a polcon. 70 Ft-os ártól 800 Ft-osig. Én nem a legolcsóbbat vettem, hanem a 125 Ft-osat, de ki tudja megjegyezni, ezt a sok terméket, hogy melyiket kell venni. Hogy legközelebb is ugyanazt vegyem, ugyanolyan legyen a minősége, mint volt, erre semmi esély nincs. Azelőtt mindenért külön kellett elmenni. Bevallom, tényleg valamivel tovább tartott a vásárlás, mint most. Különálló bolt volt az illatszeres, a savanyúságos, a zöldséges, a pék, az italdiszkontos. Külön kellett piacra menni és az ABC-be. Valamivel tovább tartott a bevásárlás, de legalább minden jó volt és finom. Most ez a sok bolt mind egy helyre költözött, hipermarketek néven, egy helyen találhatóak, de én akkor is visszasírom a régi szép időket. És nem túl sokat éltem benne, mert 8 éves voltam, amikor történt a rendszerváltás. De örök életre szóló élményeket szereztem, és hátha majd egyszer visszatérnek a régi szép idők.

Miki
2016

Híres emberek: Demjén Ferenc

Demjén Ferenc, művésznevén „Rózsi, 1946. december 21-én, Diósgyőrben született. Énekes, dalszövegíró, zeneszerző, basszusgitáros, zongorista. Édesanyja eredetileg énekesnői
pályára készült, ám akkoriban azt nem tartották erkölcsös pályának. Édesapja dalárdákban énekelt, hangja erős és érces volt, „Rózsi” tőle örökölte hangerejét. Demjén Ferenc polgári családban nevelkedett, a Kertész utcai Általános Iskola után elvégezte a Petrik Lajos Vegyipari Technikumot (ma: Petrik Lajos Szakközépiskola) és vegyésztechnikus lett, ám ebben a szakmában csak egy-két hónapot dolgozott, hogy a gyakorlatot megszerezze. Elkezdte fejleszteni zenei tehetségét, Gosztonyi Jánostól tanult zongorázni, aki gyakran elvitte őt a Zeneakadémiára, ahol orgonán is gyakorolhatott. Zenei karrierje a Bergendy zenekarban kezdődött. 1970-ben találkozott Bergendy Istvánnal, aki meghívta saját együttesébe. Szövegíróként a Jöjj vissza, vándor című dallal debütált, amelyet további slágerek követtek. 1970 őszétől Bergendy és zenekara már minden szombaton az E-klubban játszott. Az országos ismertséget az 1970-es szilveszteri televízió műsor hozta el számukra, melyben Hofi Géza műsorszáma három perccel rövidebb lett és a fennmaradó időt kitöltendő, előadhatták a Mindig ugyanúgy című számot. 1977-ben Demjén Ferenc – mivel a zenekarban már túlságosan keveredtek a műfajok és nem tudtak újat hozni, valamint ő nem tudott fejlődni ebben a formában – kilépett a zenekarból. Pályafutását a V’ Moto-Rock együttesben folytatta. Az új szólóalbumának dalait már az 1977. év őszén megalakult együttessel mutatta be. 1978-ban és 1983-ban Kovács Kati lemezein működött közre.
Szöveget írt többek között 1985-ben a Szerelem első vérig, 1987-ben a Szerelem második vérig és a Moziklip, valamint az 1996-ban bemutatott Honfoglalás című, nagy sikerű filmek betétdalaihoz, amelyeket részben ő is adott elő. Jó pár, mondhatni mindegyik közülük, azóta is sokat játszott sláger. A rendszerváltozást követően szólókarrierbe kezdett és azóta szinte évente új nagylemezt jelentetett meg. 1996-ban munkásságért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét. 2012-ben Kossuth-díjat kapott, amely a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetés. A Bergendyvel 6, a V’ Moto-Rockkal szintén 6, majd szóló karrierje során további 17 lemeze jelent meg. Dalainak ő írja a szövegét, némelyiknek a zenéjét is ő komponálta. Megemlíteném nagy slágereit is. A Bergendys korszakából megemlítendő a Darabokra törted a szívem, Jöjj vissza vándor, és Te is jársz néha tilosban. A V’ Moto-Rockkal adta elő az Angyallány, a Fekszem az ágyon, és az El kell, hogy engedj című dalokat. És végül, de nem utolsó sorban szólókarrierje alatt olyan hatalmas slágereket írt, mint a Szabadság vándorai, Jégszív, Szerelemvonat, Hogyan tudnék élni nélküled, és a Sajtból van a Hold. Nem ismerem minden számát, de azok, amik a rádióban hallhatók, vagy a tévében láthatók egytől-egyig kiválóak. Én pont akkoriban kezdtem el zenét hallgatni, mikor szólókarrierjébe kezdett, így majdnem mindegyik számát ismerem. Az egyik legfőbb témája, amellyel a dalaiban foglalkozik, az természetesen a szerelem. Egy dalát, külön ki is emelném, mert annyira tetszik, ez pedig a Szabadság Vándorai. Ha tehetitek, minél több dalát hallgassátok meg!

Miki
2016

Helyes testtartás - Alexander-technika


Az Alexander-technika annak a fizikai és lelki feszültségnek a feloldására szolgál, amely a legtöbb emberben felgyülemlik élete során. Általában nem teszünk semmit az öntudatlan izomfeszültség ellen, amely egy idő múlva életünk minőségére is kihat. Az Alexander-technika egy olyan pszichofizikai módszer, amely a hibás testtartási szokások mozgásminták tudatosításával, s ezek elhagyásával az optimális mozgásminta kialakulását eredményezi. Egyszerű gyakorlati módszer, amely segít visszaállítani a mozgás szabadságát s csökkenti a felesleges feszültségeket a testben. Ez a technika ajánlott kortól, nemtől, foglalkozástól függetlenül mindenkinek. Mi már 2-3 hónapja tanuljuk ezt a módszert Gusztos Évától. Ő az ATE tagja. Számunkra az a helyes testtartás, amit az Alexander -technika megkíván, egy kicsit fárasztó és néha olyan érzés, mintha megfájdulna a derekunk és a hátunk, de ezek csak a kezdeti nehézségek. Szóval nem könnyű megszokni és megtanulni a helyes testtartást. Éva mindig megkérdezi, hogy szoktuk-e gyakorolni órán kívül is a módszert, odafigyelünk járás vagy ülés közben a helyes testtartásra, mozgásunk koordináltságára. Nekem az utcán szokott eszembe jutni, vagy amikor felállok.
Éva mondta, hogy addig, amíg természetessé válik ez a mozgáskultúra, még sok időre és, gyakorlásra lesz szükségünk, mert az úgynevezett kényelmes, rossz beidegződést, nehéz elhagyni. Kb. 6-8-an járunk a csoportba. Éva módszere az, hogy megmutatja, mit vár el tőlünk, majd egyenként korrigálja a tartásunkat, és ellenőrzi elég lazák vagyunk-e, majd gyakoroljuk a mozgássorozatokat és nekünk is szemre kell vételezni, hogy ki mit csinál jól vagy rosszul. Remélem, eljön majd annak is az ideje, amikor természetessé válik az Alexander-technika számunkra is. Addig is köszönjük Éva töretlen türelmét…

Ali
2016

Activity

Felmerült az ötlet a klubtagokban, hogy lehetne közösen Activity-t játszani. Össze is ültünk néhányan, név szerint Éva, Judit, Ali, Marci és én. Bár páratlan volt a résztvevők száma, mégis tudtunk két csapatot alkotni. Az Éva és az Ali volt együtt, én pedig a Judittal és a Marcival voltam egy csapatban. Meg volt beszélve a játékra egy időpont kedd délutánra, de aznap csak ketten gyűltünk össze. Másnap, szerdán elővettem a játékot, és spontán alakult egy 5 fős társaság.
Abban nincs megegyezés, hogyan is lenne jó játszani, hogy előre megbeszéljük, vagy csak úgy, ha összejövünk néhányan és elkezdünk játszani. Nagyon nehezen indult a játék, ugyanis a Judit nem tudta a játékszabályokat, én próbáltam elmagyarázni neki, de valaki mindig közbeszólt, hol Marci, hol Ali. Úgy kellett volna intézni (most már tudom, utólag mindig okos az ember), hogy most csöndet kérek, elmondom a szabályokat, aztán mindenki egymás után hozzáteheti a magáét. De nem így történt, bekiabálós rendszer volt, és eléggé össze is zavarodtam ebben, sokszor egymás után mondtam a „hülyeségeket”. Valahogy én így vagyok ezzel, ha koncentrálnom kell és közben zavarnak, akkor nem tudok odafigyelni semmire. De aztán végül csak elkezdtünk játszani.
A játéknak voltak érdekes részei, mert ha például valaki elkezdett mutogatni valamit, és a többiek egymás után kiabálták be a megfejtéseket, akkor még a mutogató is belezavarodott, még ha ki is mondta valaki a megfejtést, hogy az tényleg jó, és hogy most akkor tulajdonképpen ki is volt az, aki kimondta, vagy kimondta-e tényleg. Számomra a mutogatás a legnehezebb, de előfordult velem az is, hogy mikor körül kellett írni valamit, véletlenül kimondtam a megfejtést. Utóbbira a Szárszói táborban volt példa, sportrovatot kellett körülírnom, és azzal kezdtem, hogy. „vannak az újságban különböző rovatok”. Ezzel pedig már le is lőttem a poént.
De egyébként meg a lényeg az, hogy kellemesen eltöltöttünk együtt 90 percet, és már meg van beszélve a következő időpont!

Miki
2016