MeZsu írása Aliról

Ali

Őfelsége Erzsébet királynő áll vele szemben. Ali kvízkérdéseket tesz fel neki. Felajánlja, hogy ha jól válaszolja meg a kérdéseket, egy bélyeg a jutalma. Olyan, amilyen még a királynő gyűjteményében sincs.

Bár odakinn fényes nappal van, a budai lakásban teljes a sötétség. Ali akkor jön rá, hogy a királynős jelenet csak a fejében zajlott és nem a valóságban, amikor meglátja a szobában a mentősöket. Körülállják és várnak. Apja azt kéri a tőlük, hogy ne fogják le, inkább beszéljenek vele nyugodtan, akkor hagyja magát megszúrni. Ali nem tiltakozik. Amikor indulnak a kórháza, a kertben derűsen ráköszön a bámészkodó szomszédra. Még arra is emlékszik, hogy a mentőben egy nagydarab ápoló és az apja állnak mellette.
Aztán snitt.

Másnap, harmadnap vagy egy hét múlva – ezt nehéz lenne eldönteni –, amikor újra eszméleténél van, a szemüvegét keresi. Lekötözött kezét kiszabadítja, a kötelet odaviszi az ápolókhoz és elneveti magát. Nem sérelmezi, hogy a pszichiátriára szállították, hogy sajog a csuklója, hogy eltűnt a szemüvege, inkább kimegy a folyosóra és kér egy cigit. Azt mondja, valószínűleg nem okozna nagy kárt senkiben, de mérget nem venne rá, ezért nem bánja, ha megkötözik. Egyszer a kórházban egy birkózó srácnak megmutatott néhány „fogást”, amivel hatástalanítani lehet, ha kezelhetetlenné válik valaki, például ő. Mivel küzdősportokkal is foglalkozott fiatal korában, értett hozzá.  A testcselekre persze nem volt szükség, Ali nem bántott soha senkit. Legerőszakosabb cselekedete az volt, amikor egyszer otthon hangokat hallott, és meg volt róla győződve, hogy betörők vannak a másik szobában. Berúgta a zárt ajtót, még az ágyneműtartót is felnyitotta, hogy megbizonyosodjon arról, hogy senki nincs ott. Amikor szülei hazaértek, elképedve nézték a széttört ajtót. Ali azt füllentette, hogy elcsúszott, így történt a „baleset”. Nagyjából mindenki tudta, hogy ez lehetetlen, mégsem firtatták.

Kultúra, szubkultúra, ellenkultúra I. rész

E sorozat részei nem kőbe vésett, megváltoztathatatlan próféciák, hanem vitát és gondolkodást provokáló írások. Abban reménykedek, hogy lesz alkalom arra, hogy az itt leírtakat egyszer szóban megvitassuk, megbeszéljük. Szerintem vita közben születnek az igazi gondolatok. Ami nem azt jelenti, hogy keresztben le akarjuk nyelni vitapartnerünket, hanem azt, hogy ha sikerül közös nevezőre jutnunk, akkor jobban megismerjük egymást, megerősödik barátságunk.

Jelen sorozatban megpróbálom a kultúra általános vázát leírni, ahogy a biológus felépíti az emberi csontvázat – természetesen boncolás után – hogy azután rápakolhassa az izmokat, a különböző szerveket, végül a hámszöveteket, így kapva a teljes emberi testet.
Sokszor feltettem magamnak a kérdést: mi rejlik a kultúra mögött, mi adja végső magyarázatát? Lehet arról vitatkozni, hogy honnan származik az ember: Isten teremtménye, az anyagnak nevezett „valami” különleges megnyilvánulása, avagy földönkívüli lények a Földön hagyott magvaiból szökkent szárba az élet (mert ilyen nézet is van). Egy biztos, a kultúra az a többlet, ami az embert emberré teszi, ami lényegét adja világának, amellett hogy eszközöket készít magának. Gondoljuk csak el: a kultúra rendkívül tág fogalom. Hogy milyen ruhát hordunk, hogy hogyan közlekedünk autónkkal, hogy hogyan vásárolunk az üzletben (és mit,); hogy hogyan beszélünk barátainkkal és ellenlábasainkkal, hogy hiszünk-e Istenben, avagy azt képzeljük, hogy mindent meg tudunk oldani saját erőnkből, hogy mit várunk magunktól és másoktól, és még lehetne sorolni…
Egyes nézetek szerint az ember génállománya az emberszabású majmokétól mindössze max. 3,6 százalékban tér el. Az egyetlen különbségnek azt tekinthetjük a kutatók szerint, hogy az embert jobban foglalkoztatja a múlt és a jövő. Elméleti síkon tekintve a kultúra nem más, mint egy szimbólumrendszer. E rendszerben jelenik meg az ember, mint cselekvő, aki vagy elutasít, vagy elfogad egy szimbólum által jelölt pozíciót. (A kultúra kialakulásával most nem foglalkozunk.) Látszólag nem tűnik nagy dolognak. Pedig ebben rejlik minden rejtély kulcsa: ha megfigyeljük, az ember szempontjából a kultúra nem más, mint elfogadások és elutasítások bonyolult rendszere. Miközben pedig szimbólumokból felépített világunkban egymásra találunk, (értsd: elfogadjuk egymást), mindezt szimbólumok (értsd: jelek) segítségével tesszük. Tetézi a dolgokat, hogy döntéseinket nem racionális elvek alapján (értsd: észérvek) hozzuk meg, hanem többnyire érzelmeinkre alapozzuk. Ezért előfordulhat, hogy értékrendünk (kultúránk) ellentmondásokat rejt.
A kultúra legvégső üzenete, hogy megerősítést hordoz: ha tetszik nekünk egy festmény, ha tetszik egy könyv, ha tetszik egy zenei előadás, ha tetszik egy színdarab, tudjuk, nem vagyunk egyedül: tartozunk valahová.

2016

MŰVÉSZETBARÁTOKNAK – RÖVIDEN

Pompeji – katasztrófa és kulturális hagyaték II. rész

Ahogyan ígértem, folytatom Pompeji történetét. Nos, egy véletlen során fedezték fel 1711-ben a fantasztikus „hagyatékot”. Ettől kezdve a pompeji-i ásatások a régészet fejlődését tükrözik. E fejlődés a bányászat-szerű feltárással kezdődött, míg napjainkban a megtalált emlékeket a korszerű technika segítségével restaurálják, az épületek közötti kertrészeket is korhűen állítják vissza, régi fényüknek megfelelően.

Pompeji XX. századi történetének tragikus eseménye volt, amikor a második világháborúban a szövetséges erők tévedésből 165(!) bombát dobtak le a részben feltárt városra, tetemes károkat okozva.
A város területének kb. 50 százaléka közterület volt, ami arra utal, hogy – az ókori szokásoknak megfelelően – a közélet, a kézműves munka, a politikai és a társadalmi élet a szabad ég alatt zajlott. Pompeji virágzását kedvező földrajzi fekvésének is köszönhette: dél-Campaniának (egy olaszországi tartomány) és a tengeri kereskedelemnek, valamint az észak és dél közötti árucserének is.
A tehetősebb polgárok házaiban gyakoriak voltak a falfestmények, melyek majdhogynem mesebeli világot ábrázolnak meleg színek kavalkádjával. A XX. század emberének perspektívához szokott szemének valóságos kirándulással ér fel e falfestmények szemlélése. Később a faldíszítésben megjelentek a perspektivikus ábrázolás kezdetei. A pompeji-i arisztokrácia művészet iránti rajongását és ízlését fejezik ki a finom kivitelű padlómozaikok. A szobrászat a görög kultúrát idézi. Az építészetben az – egyébként megszokott – átrium gyakran előfordult. A vallási életet mutatják a különböző isteneknek emelt impozáns templomok. A halottkultusz emlékét külön városrész őrzi, mely szerves része Pompejinek. A köznép szórakoztatására külön színház-negyed épült.
Pompeji emlékeinek segítségével szinte teljes képet kaphatunk a Római Birodalom városainak hétköznapjairól.

2016

PINGPONG A FÉLSZIGET KLUBBAN

Amikor első alkalommal beléptem a klubba, rögtön feltűnt a falhoz támasztott pingpong-asztal. Rögtön megkérdeztem a klub vezetőjét, Zsuzsát, hogy lehet-e használni. Ő igent mondott, és nemsokára ő is beállt kicsit játszani velünk.

Az első állandó partnerem Margit volt. Ő főleg tenyeressel játszik, jellegzetesen tartva ütőjét, és minden lehetséges labdát visszaad. Nagyon tetszik benne, hogy mindig kiegyensúlyozott, nyugodt, még akkor is, ha nem áll éppen nyerésre. Egy nap csatlakozott hozzánk Antal. Antinak orvosi tanácsra is minél több mozgásra van szüksége, így hárman sokszor játszunk, de Margit és Anti szinte minden nap. A sok gyakorlást követően mindketten egyre jobbak. Később időnként csatlakozott hozzánk Patrik is, aki kiváló játékos.

Mostanában, ha lemegyek a klubba, első dolog, hogy megnézzem, melyikük van ott, és hívjam játszani.
Versenyt is szoktak rendezni szombatonként, ilyenkor a nagyobbik terembe viszik az asztalt, és úgy rendezik el a szobát, hogy kényelmesen lehessen elférni, mozogni a labda után. Itt a játékosoknak lényegesen nagyobb tere van, mint a kisszobában, ahol rendszeresen játszunk.
A mezőny ilyenkor nagyon nehéz. A fiúk (fiatalemberek) nyernek legtöbbször, de meg kell említenem Ágit, aki nagyon jó technikával veri meg ellenfeleit. Ő elmesélte, hogy régen teniszversenyző volt, hát úgy tűnik, egyéb labdajátékokhoz is ért.
A játék öröme és izgalma mellett az is jó, hogy a rendszeres játékosok között már kialakult kapcsolat, egyre jobban megismerjük egymást. Jó lenne, ha még többen is csatlakoznánk hozzánk, hiszen a mozgás, a sport nagyon fontos, hogy fittek maradjunk, állóképességünk javuljon. És hasznos ahhoz is, hogy kialakuljanak új, jó kapcsolatok.

Sz-né Zsuzsa
2016

ÖRMÉNY NAP

 Örményország a történelem előtti idők óta lakott. Vannak, akik szerint itt volt a bibliai Édenkert. Örményország egy fennsíkon fekszik az Ararát-hegy szomszédságában, ahol a zsidó-keresztény hagyomány szerint Noé bárkája földet ért a vízözön levonulása után. Történelme során az örmény királyság hol független volt, hol autonómiát élvezett különböző átmeneti birodalmakban. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan – nevezetesen, hogy két kontinens határán fekszik –, Örményországnak számos inváziót kellett átélnie: jöttek asszírok, görögök, rómaiak, bizánciak, arabok, mongolok, perzsák, törökök és oroszok. Örményország már az emberi civilizáció óta lakott. Az örmények baltákat és késeket készítettek rézből, bronzból, majd vasból és ezzel kereskedtek. A gyengülő araboktól 884-ben nyerte vissza függetlenségét az ország. Időszámításunk szerint 40 óta jelent meg a kereszténység Örményországban. A szeldzsuk törökök verték meg Bizáncot és hódították meg Örményországot. Az örmények súlyos diszkriminációnak voltak kitéve a Török Birodalom miatt a keresztény vallás miatt. Az I. világháború kitörésekor mintegy két millió örmény élt az Oszmán Birodalom területén. A szultán ellen harcoló ifjú török mozgalom nevéhez fűződik az örmény népirtás. I.e. 782-től

Jereván az Örményország fővárosa. 1920-23 között lángoltak föl újra az örmény népirtások. A becslések szerint másfél-két millió ember halt meg. A rettegés időszaka Lenin halála után Sztálin hatalomra jutásával kezdődött el. Az élet Örményországban is Hruscsov idejében javult meg. 1990 májusában hozták létre az önálló örmény hadsereget. Az örmény hadsereg a szovjet hadseregtől vált függetlenné. 2005-ben fogadták el a jelenleg is érvényes örmény alkotmányt. Örményország államformája köztársaság. A legnagyobb vallási csoportosulás a gregoriánus, 94,7 %. A vulkán eredetű talajon gyapot, szőlő, dohány és citrusféléket termelnek. Jereván környéke világszerte ismert borászat és konyak készítéséről, lásd Ararát Konyak. Az ismeretterjesztő előadás után egy ismert örmény költő verseit hallgattuk meg. Természetesen az örmény ételkülönlegesség sem maradhatott el. Egy fűszeres zöldséglevest ettünk, ami nem mindenkinek ízlett, mert egy kicsit túl csípős volt. De a többségnek annyira ízlett, hogy még repetáztak is belőle. Ez a nap is ugyanolyan jól sikerült, mint a többi. És már gondolkodunk a folytatáson.

Éva, Ali, Miki
2016

HOGYAN NÉPSZERŰSÍTJÜK KLUBUNKAT?



Egy újabb formája jelent meg klubunk megismertetésének a külvilág számára. Először a klubújságon keresztül lehetett követni második otthonunkat, a Félsziget klubházat, vele párhuzamosan a Facebook-oldalunkat. Ezt követte blogunk, amifelszigetunk.blogspot.hu.

Ezt a blogot az új újságcikkek alapján állítjuk össze, azzal a szándékkal, hogy minél többen ismerkedhessenek meg velünk, és hogy megszüntessük az előítéleteket, „bélyeget”, ami ránk nagyon súlyosan hat, pláne, ha valamelyikünk dolgozni szeretne és az állásinterjúnál, vagy az önéletrajzában kiderül, hogy mentális problémával rendelkezik. Még a csökkent munkaképességűek között is mi vagyunk a leghátrányosabb helyzetben. A rendszeres orvosi kezelés és gyógyszerezés mellett is sokunk több hetes-hónapos kórházi ellátásra szorul, ami kizárja azt, hogy munkát kapjunk. A munkalehetőség is beszűkül a 4 órás foglalkoztatásnál, van olyan, hogy egyetemi végzettség esetén is csak betanított munkával tudják sorstársainkat foglalkoztatni. A legtöbben takarítói vagy adatrögzítői állást tudnak csak betölteni, de az a leggyakoribb, hogy egyáltalán nem állnak szóba velünk.

A legújabb, amivel magunkra szeretnénk felhívni a figyelmet, az a Félsziget film, amelyet a youtube csatornákon lehet megnézni. Ebben a klub dolgozói és tagjai egy űrlénynek mutatják be mindennapos dolgainkat, a mi kis életünket a klubházban hétről-hétre. Ezt a filmet részletekben lehet látni a klub Facebook-oldalán is: Félsziget klubház. A film címe: Félsziget tv.


Ali
2016

FERGETEGES FARSANG

Idén is elérkezett a farsangi időszak. Már hosszú ideje téma volt köztünk, milyen jelmezt öltünk magunkra, eszünk-e finom fánkot, kié lesz a legtalálóbb jelmez…
Február 22-én szerdán délben már a szorgos kezek elkezdték a finom szendvicseket készíteni. Én 2 óra körül érkeztem, már nagyon vártak a társaim. Nemsokára magamra vettem a fura ősz parókát és a maxi-szoknyát, napszemüvegemet és bemutatkoztam, mint Hippi Nyanya. Sokan csodálkoztak, és nevetésben törtek ki.

Hamarosan megérkezett a Rozsda zenekar, zenéjükkel szolgáltatták a jó hangulatot. Bátorkodtam Zsolt szociális munkást táncra kérni, de nem volt kész rá, viszont V. János igen. Na, beindult a klubház, mindenki felállt a kanapéról, táncra perdült, elindult a víg hangulat.
Következett a jelmezek bemutatása: B. Csaba, mint takarítónő, M. Margitka, mint Hosszú Toll nevű indián, a Búgócsiga csoportból Hópehelyke, R. Magdi Piroskaként a kosárkájával, Sz. Anna mint Kelet Gyöngye, Sz. Zsuzsa mint Szultána jelentek meg. Az első 3 helyezett szavazás után ajándékot is kapott, tortát, kávét, csokoládét.
A délután fénypontja a szocmunkásokból verbuválódott kamarazenekar volt, meglepetésnek szánták nekünk. Vivaldi négy évszak zeneművéből a tavasz tételt „játszották el”, élethű
megjelenéssel, nagy átéléssel, egy dirigens vezényletével. Húzták-vonták a keménypapírból készült vonós hangszereket, miközben szólt a háttérzene. A jutalmuk óriási tapsvihar volt.
Következett a várva várt finom szendvicsek és a fánkok elfogyasztása. A tánc folytatódott és a zenekar énekesnője szép dalokkal ajándékozott meg bennünket, és egy-két kívánságdal is elhangzott. Ilyen volt a farsangunk, nagyon jól éreztük magunkat, egyek voltunk, szórakoztunk, jövőre is legyen ilyen vicces, víg ünnepünk!

H. Margit
2016

EZ MÁR A SOKADIK, MOST ÉPPEN TAMÁSTÓL BÚCSÚZUNK

Tamás az egyike volt a szocmunkásoknak, akinek a nevét a leghamarabb megtanultam, ugyanis 2010-ben ő vezette a Legyen ön is milliomos kvízjátékot, amit én nagyon szerettem. Ennek köszönhető, hogy a klubújságban és a nemzetek napjaiban én is gyártottam a kvíz kérdéseket. A másik dolog az ultizás volt, amit mi egyszerűen csak munkának hívunk. A mai nap is, ha ráér, beül velünk dolgozni. Többek közt ő vezeti a szombati csoportokat is, amin sajnos én nem tudok részt venni. Jó időben kirándulni viszi a társaságot, ha rosszabb az idő, vagy az esemény adja magát, kiállításokra mennek el. A szombati csopi is egy rovat a klubújságban. Tamás nemcsak szervezője, de lelkes résztvevője a pingpong-versenyeknek, amiket általában télen, szombatonként tartunk meg.
Ő egy sokoldalú ember, nemcsak enni, de főzni is nagyon szeret. A kerti partik bográcsozása is az ő nevéhez fűződik. A táborozásoknál is ő az, aki mesterien forgatja a fakanalat. Tamás történelmet és filozófiát tanul az egyetemen. Most fog államvizsgázni. Többek közt ezért megy el tőlünk. Tamás irodalmi és történelmi tudását Julika használta ki, ő segített neki a youtube és a wikipedia használatával elkészíteni az Irodalombarátok körének előadásait. Én speciel nagyon sajnáltam, hogy nem indult érdeklődés hiányában olyan csoport, amit Tamás vezethetett volna történelem és filozófia témakörben, pedig biztos nagyon jó lett volna. Mindnyájan nagyon sajnáljuk, hogy elmegy tőlünk. Sajátos humora és hol komoly, hol laza hozzáállása hiányozni fog nekünk és munkatársainak is. Csaba sokszor igénybe vette a türelmét, és ilyenkor elvonultak a csoportszobába megbeszélésre. Én legtöbbször számítógépes segítséget kértem tőle, bármikor lehetett hozzá fordulni. Jelenleg legjobban talán ő ért a műszaki dolgokhoz.
Tamás nagyon következetes és rendszerető. Ultizás közben szereti, ha csak a kártyára koncentrálunk, és így van a munkájával is, bár ő az, aki a leghangosabban nevet, ami sokszor kihallatszik a szocmunkások szobájából is. Nincs olyan nap, hogy ne nevettetne meg mindnyájunkat, többek közt ez is hiányozni fog. Mint mindegyik szocmunkásunknak, aki elhagyott minket, neki is sok szerencsét kívánunk és azt, hogy ő is találja meg a számítását és a neki való munkát, anyagi elismerést.
Szia Tamás! Kontra, rekontra! Mindent bele!

Ali
2016

ÉLELMISZER-ALLERGIA

Új ízek a konyhámban

„Az vagy, amit megeszel” – szól a mondás. Bár vannak, akik teljesen félreértelmezik a jelentését. Egyik barátom például kinevetett fenti szavak hallatán. Azt kérdezte: miért, mit szeretsz a legjobban enni? Válaszoltam: sültkrumplit. Akkor sültkrumpli vagy? – kérdezte rajtam röhögve. A jelentősége a mondatnak inkább abban van, hogy az, amit megeszünk, milyen minőségű. Mert olyan minőségű lesz az életünk, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy annyira leszünk egészségesek.

Én nem vagyok túl egyszerű helyzetben. Rengeteg mindenre vagyok allergiás. Úgy tűnik, hogy lassan egyre több mindenre. Hosszú időbe tellett mire rájöttem, hogy azok, amiket eszem, allergizálnak. Bőrkiütések jelennek meg a testemen, morog a hasam, vagy görcsöl, és nem ritka a hasmenés sem. 2013 környékén jelentkeztek nálam az első tünetek, de akkor még nem gondoltam, hogy ez ennyire komoly, és ilyen szinten befolyásolja majd az életemet. Aztán elérkeztem egy határhoz, amikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, és elmentem egy élelmiszer-intolerancia tesztre. Kiderült, hogy rengeteg mindent nem bírok megemészteni. Egyszerűbb azt felsorolni, hogy mit ehetek meg, mint azt, amit nem. Ehetek húst, zöldséget, gyümölcsöt és fűszereket. Ezeken kívül mehet még a krumpli, a durumtészta, a zab, a jázminrizs, a majonéz, a torma, a margarin és a tönkölybúzából készült saját sütésű kenyér. Engem allergizál a tej, a laktóz, a glutén, a kukorica, a tojásfehérje és sok más, amit most nem sorolok fel. Teljesen át kellett értelmeznem az életemet és táplálkozási szokásaimat. Lényegében semmit sem ehetek meg, ha például elmegyek valahova, csak és kizárólag azt, amit én készítek el magamnak. Mert, amit én főzök, abban mindig tudom, hogy mi van. És naplót is vezetek arról, hogy mikor mit eszem és hogy érzem magam táplálkozás után. Kezdetben, mikor megtudtam, mennyi mindent nem ehetek, nem is láttam mást, csak azt, hogy ezt sem ehetem meg és azt sem... A kedvenceimet, mint például a lángost, a rántott húst, a friss zsömlét, vagy mondhatnám a gofrit, a palacsintát, a hamburgert és a gyrost. Mindegyik tilos. Illetve ehetem őket, de biztos lehetek benne, hogy lesznek következményei. Nem is tudtam az elején, hogy mit is egyek. Úgy csináltam az elején, még kezdőként, hogy mindig csak és kizárólag ugyanazt ettem. Borssal és sóval fűszerezett húst és pácolt csirkecombot. Kétnaponta váltogattam őket. Mondhatni, hogy már a könyökömön jöttek ki.