Művészetbarátoknak – röviden Kultúra, szubkultúra, ellenkultúra IV. rész

Mi is az ellenkultúra tulajdonképpen? Hívei mindent elutasítanak, ami hagyományos, ami a polgársághoz, a hagyományokhoz köthető. Sokszor önpusztító életformát élnek, kábítószert használnak, a mértéktelen alkoholfogyasztás, dohányzás megszokott dolog. Kulturális vetülete a kortárs művészet egyes irányzataiban is megmutatkozik.

A performance (ejtsd: pörformensz) (előadás), mint művészeti műfaj, az ellenkultúra egyik szüleménye. Ezekben az előadásokban a művészek saját életük veszélyeztetésével próbálnak tabukat „döntögetni”, a közönséget provokálni. Az ellenkultúra mibenlétére példa Andy Warhol (ejtsd: Endi Vorhol) élete és halála: 59 évesen szívrohamban hunyt el.
Egyes szerzők ellenkultúrának tekintik például a punkok világát, avagy a hatvanas évekbeli hippik kommunáit is. Szerintem egyetlen hiteles kultúra sem épülhet tagadásra. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kulturális köntösbe búvó ellentétek. Ha pedig előfordul valódi kulturális ellentét, ott valami baj van. Szerintem nem helyes eleve elítélni mások kultúráját. Némely mű pedig ilyen hangot üt meg.
Szót kell ejteni azonban arról a művészeti folyamatról, amely a figurális ábrázolás elvetésével kezdődött. Tulajdonképpen így indult a művészet ellenkultúrája. Először csak a formák ábrázolásának módja alakult át. E folyamat az impresszionizmussal kezdődött az 1800-as években. Ma pedig eljutottunk a performance-ig. E két jelenség között számtalan stílus, életpálya és alkotás íve rajzolható meg. Nem mintha bármit is tehetnénk e kulturális folyamatokkal szemben, de amikor a művész értelmes formák nélküli világot épít, tudnunk kell, mi történt eddig, és hova vezetett mindez.

Gy. Gábor
2017

Művészetbarátoknak – röviden Kultúra, szubkultúra, ellenkultúra III. rész

Az előző részben nagyjából vázoltam az ifjúsági szubkultúrák előzményeit. De mit is jelent a szubkultúra kifejezés. A figyelmes olvasó rögtön jelezhet: ezt a szót eddig még nem használtam. Nos, lássuk, mit is értek alatta.

A II. világháborúból az Egyesült Államok győztesként került ki. Ma már tudjuk, a XX. század második felében Amerika egyértelműen világhatalom volt. Azért használok múlt időt, mert ma már Kína is jelentős tényező, és ez a tendencia csak folytatódni fog. A mi szempontunkból a lényeg az, hogy a globalizálódó világ bölcsője Amerika volt.


Amerika mindenhová, ahová hatását kiterjesztette, egyúttal kultúráját is „exportálta”: a Coca Colát, a Hamburgert, és az „Amerikai Álmot”. Ez utóbbi alatt a mentalitást értem, hogy az egyén tűzön-vízen keresztül, harcolva, megvalósíthatja álmait, megvalósíthatja önmagát. Eközben a hagyományos értékrendek szinte elvesztették jelentőségüket, a fogyasztás vált az elsődleges „kultúrává”. A Max Weber által emlegetett protestáns etika már a múlté. A fogyasztásban megcsömörlött ifjúság pedig sok esetben az önpusztításhoz, a kábítószerhez, az alkoholhoz fordult. Mindeközben a társadalom szerkezete is megváltozott. Miután nincs domináns kultúra, csak egymással ütköző szubkultúrák (alkultúrák) vannak. Az ifjúsági lázadás XX. századi sajátossága, hogy az ifjúságot szubkultúrává emelte. Ez megmutatkozott az öltözködésben, a hajviseletben, a divatban, a szülők elveinek kritikájában, a hagyományos életpálya elvetésében. Ez az irány az egész Nyugati világra kiterjedt (és tegyük hozzá, ez érvényes Magyarországra is.)

Ugyanakkor megjegyezhetjük: a fiatalok választásait jelentős mértékben befolyásolja anyagi helyzetük. Másképp „tiltakozik” a jómódú Y-generáció és másképp a nehéz anyagi helyzetben lévő, sokszor munkapiacképes végzettséggel sem rendelkező fiatal.

Ugyanakkor már az 1950-es évektől érvényesülő jelenség, hogy a művészet centruma is Európából Amerikába került át. A kortárs művészet alakulásában nagy szerepet játszottak az ifjúsági szubkultúrák. Részben e kettő egymásra hatásából jött létre az ellenkultúra. De erről már a következő részben lesz szó.

Gy. Gábor
2017

Kirándulás a Római partra - Kék Duna kerengő

Sok mindent írtak már a Dunáról, de hogy a Félsziget Klubház tagjait ringatta egy júliusi napon, hajókázáskor, ez újdonság. Felkerekedtünk július 12-én Szily Ferikénkkel és Román Zsuzsa főnökasszony vezetésével egy sétahajózásra, illetve kettőre, mert vissza is szállíttattuk nyolcunkat „félpénzzel”.

Tudjátok, hol voltunk? A Római Partra oda, a Jászai Mari térre visszacsurogtunk, csobogtunk.

Pass Julika már várt a mólón, Rómaifürdőn minket. Előre kiszagolta, hol „terem” a legjobb lángos, és a séta után az üdítő is járt. Járt, járt a csodát! Szili Feri megkérdezte, ki milyen lángost „óhajt”, aszerint porcióztak. Ingyen kínálta Zsuzsika angyal. Volt, aki jóllakott egy fél lángostól is – én sajtos, tejfelest ettem, mert otthon nem tudnám ennyiből – 350 Ft-ból, ennyi munkából kihozni! Megjegyzem – ilyen finomra se tudnám kinyújtani, elkészíteni. Rengeteg benyomás, sok téma felmerült egymás közt is; kinek ki a kedvenc doktornője, ki kit tart szimpatikusnak.
Jól éreztük magunkat, felírom a kedvezményezettek keresztnevét: Magdi, Péter, Misi, Juli, T. Zsuzsi, Lévi.

Aki örömmel menne máskor is:
Lévi
2017

Táborozás Dömösön

 Eddig mindig kéretlenül írtam tudósításaimat a táborozásról. Most azonban Ali megkért, hogy írjak a Klubújságba a táborozásról. Íme, ahogyan én láttam a 2017-es táborozást.

 Ez alkalommal a táborozás Dömösön zajlott a Duna-kanyarban, egy kempingben. A táborozók minimális (az árakhoz képest) térítés ellenében, jelentkezés alapján, illetve a szociális munkásokkal konzultálva vehettek részt a táborozáson. A kempingben négy személyes kis apartmanokban kaptunk elhelyezést, két-két szobában lakhelyenként, tisztálkodási lehetőséggel, hűtőszekrénnyel, konyharésszel, kb. 100 csatornás kábeltévével, napi 3-szori étkezéssel a kemping büféjében, ahol bőséges reggeli után finom ebéddel és meleg vacsorával vártak minket. Minden kis csapat kapott minden nap ”rágcsálnivalót” és ásványvizet, kívánság szerint buborékosat vagy simát. Szokás szerint én külön utaztam a többiektől, mert előző nap délután még az „öreg ház” kéményét bűvölte a kőműves. Így én is csak kedden reggel indulhattam útnak Simontornyáról. Ez kb. 100 km-es hátrányt jelentett. Ezért csak délután 3 óra körül érkeztem Dömösre. A busz utastájékoztatója nem működött, de szerencsére volt némi helyismeretem, így rögtön megismertem a hajóállomást, és tudtam Zsuzsától, hogy a következő megállónál 3 kell leszállnom a buszról. A buszmegállónál már vártak a többiek, ami nagyon jól esett. A táborban a fogadtatáshoz hozzátartozott, hogy az ebédemet félretették, és érkezéskor rögtön melegen elfogyaszthattam, ami jól jött 6 óra utazás után. A kempingben, mely közel volt a Duna-parthoz, külön közösségi ház volt, ahol esténként csocsóval és activity-vel töltöttük az időt. Még Manuela is beállt játszani. Közel volt a Duna-part, így az egyik program az volt, hogy délután lementünk a partra körülnézni. Itt alkalmam volt köveket gyűjteni, ami nagy élmény volt számomra. Általában 9 órakor volt reggeli és utána szervezett nekünk a hét első felében Zsuzsa és Máté, a hét második felében Annamari és Fecó (Őrangyalaink) programot.

Állatkerti séta

Már régóta terveztem, hogy ellátogatok az állatkertbe, végül unokahúgommal meg tudtunk állapodni az időpontban. Ez egy meleg, nyári nap volt, sok állatot nem is láttunk, gondoltuk a házaikba hűsölnek. Különösen azért szerettem volna elmenni, mert kíváncsi voltam, milyen lett, azáltal hogy hozzácsatolták a vidámparkot, mennyivel lett élhetőbb az állatok számára.
Jelenleg 8 hektáron vannak létesítmények. Barlangok, házak, kifutók, medencék, stb. Évente 1 millió ember látogatja. Vannak úgynevezett örökbefogadások is, amikor egy-egy személy támogatja az állatkertben lévő kiszemelt állatot, anyagilag vagy más módon. Az állatok bemutatásán kívül az intézmény foglalkozik szaporítással, természetvédelemmel, oktatással.
Először az állatkert történetéről szeretnék pár sort írni.
A Városligetben található, és 1866-os megnyitásától a vidéki állatkertek megalapításáig az ország egyetlen ilyen intézménye volt. A nagy átépítés ideje 1909-1912-re esik, majd 1912 májusában átadták a házakat, sokat erdélyi vagy szecessziós stílusban megépítve. Több neves építész mellett, Kós Károly is részt vett az építkezésben. Ekkor épült a Zsolnay cserepekkel díszített Főkapu, ami szimbóluma a kertnek, valamint az Elefántház, Pálmaház, Kis- és nagy szikla is stb.
A háborúk hatalmas károkat okoztak a kertben. Súlyos bombatámadások érték, ennek következtében az épületek java és az állatok elpusztultak. A második világháború előtt 2500 példány élt a kertben, a háború végére 15 maradt.
Az intézményt, összefogás eredményeképpen, 1945. május 1-én újra megnyitották. Vezetését Anghi Csabára bízták, aki ismeretterjesztő sorozatokat is indított, és az állatok beszerzését is tervszerűsítette. 1967-ben nyugdíjba vonult. 1994-től megszakításokkal Persányi Miklós lett az igazgató, aki ma is vezeti a kertet.

Annamari

Június elejétől egy újabb szocmunkás jött hozzánk

 Anett helyére, aki most gyesen van. Ő Annamari, akit mindnyájan hamar megszerettünk. Még csak két hónapot sem töltött nálunk, és máris egy saját csoportot vezet. A neve drámajátékok, amiről többen azt gondoltuk, hogy szerepelni, színészkedni kell, de inkább csak játékos feladatokból áll. Az egyik legérdekesebb az volt, amikor egymással szembe ültünk (véletlenül, mind a két csoportban volt egy balkezes), és így kellett lerajzolni egy házat, fát és egy kutyát. Egymást vezettük, és így alakult ki a kép. Én Judittal ültem szembe, ez azért érdekes, mert mindketten erős egyéniségek vagyunk és a közös munkához fel kellett adni egy kicsit az egónkat. A másik páros, Misi és Éva volt. Ebben a felállásban Misi volt az, aki jól rajzol, így Éva teljesen átadta a vezető szerepet neki.

Egy másik játékban tükörmozgást kellett végeznünk.

 Ebben Zoli volt a partnerem. Gyorsan megszoktuk, hogy amit én jobb kézzel vagy jobb lábbal csinálok, azt neki ballal kell utánozni. Nagyon sok mozgással való játék van, de beszélős feladatok is. Ilyen volt az, amikor három állítást kellett kitalálni, amiből csak egy nem volt igaz, és erre kellett rájönni a többieknek. Bár a csoport péntek délután van, amikor egyébként is kevesen vagyunk, mégis kialakult így egy kis csoport, aki rendszeresen kiélvezi, hogy újra egy kicsit gyerek lehet.
Nagy meglepetésünkre Annamari ultizni is tud. Ez azért jó, mert Karesz és Tamás eltávozásával egyre nehezebb volt összehozni egy háromfős csapatot.
Egy szó mint száz, nagyon jól jártunk Annamarival!

Ali
2017