„Ügyes keze van” – szokták mondani a pedagógusok a jól rajzoló gyermekről. „Érdemes lenne foglalkozni Vele.”És ha szerencséje van a nebulónak, türelmes és kitartó rajztanár keze alá kerül, akkor elindulhat azon a hosszú és sok kitartást igénylő pályán, amit művészetnek nevezünk. De rögtön fel kell hívni a figyelmet valamire. A gyereknek nem elsősorban a keze „ügyes”! A motorikus finommozgások, melyek az íráshoz és a rajzoláshoz kellenek, 6 éves minden gyereknél eljutnak arra a szintre (akit nem hanyagolnak el), hogy az általános iskola első osztályában fejleszthető legyen. Erre a fejlesztésre sor is kerül – szerintem – a kézírás megtanulásával az iskolában.
Minden gyerek szeret rajzolni. Legalábbis benne van az önkifejezés igénye mindaddig, amíg – legalábbis képáradattal teli világunkban – nem alakul ki benne az az élmény, (a környezet hatására), hogy vizuális igényei tudása előtt járnak. Elegendő a sokszor mumusnak feltüntetett számítógépre utalni. (Figyelem: az okostelefon is számítógép!). A telefonnal készített fotókról már nem is kell beszélni. Mai világunkban, amikor leértékelődött a saját kezűleg készített dolgok varázsa (a kézírás, a szabad-kézi rajz, a két kezünkkel létre hozott tárgyak), még inkább felvetődik a kérdés: valóban a kéz ügyes, vagy valami más lappang a háttérben?
Nos, szerintem, két fő motívuma van a rajztudásnak a gyerekben: a „játék a ceruzával”, és a szülők által kialakított szokás: „most foglald el magad, rajzolj egy kicsit!”. Ez már jóval az iskola előtt eldől, hogy a gyermek „vevő”-e erre a tevékenységre! Ehhez jön még a „látás”, a megfigyelés képessége a gyerekben és már kész is a „művészpalánta”!
Meggyőződésem szerint rendkívüli szerepe van a szülőnek, amikor jutalmazza a gyereket a rajzon látható részletek vonatkozásában. Tehát nem csak a kéz fejlődik a rajzolás során – hosszú éveken keresztül – hanem a látás is! Hámori József neurobiológus szerint a kép nem a szemben keletkezik, (a látóidegek csupán a fénysugarakat érzékelik), hanem az agyban! A látás ugyanúgy szociálisan tanult képesség, mint a hallás vagy a beszéd. Természetesen öröklött alapja is van a dolognak, de a fejlesztés, gyakorlás nélkül biztos, hogy nem születnének tehetségek.
Most következő sorozatunkban evvel a rendkívül érdekes jelenséggel foglalkozunk.
Gy. Gábor
2018
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése