Búcsú Évától

Nekem több mint klubtársam volt Éva. Egyben volt barátom és munkatársam is. Együtt csináltuk a klubújságot, sok cikket együtt írtunk meg. Ilyenkor kibújt belőle az irodalomtanárnő, mert mindig arra kényszerített, hogy mondjak le a cicerói körmondataimról. Ez néha – sok vita árán – sikerült is neki.

Volt, hogy még meg sem érkezett és én azzal jöttem, szinte köszönés helyett, hogy van egy cikkem, amit be kellene gépelni. Ő soha nem mondott nemet, csak arra kért, hadd igya meg a kávéját és szívja el a cigarettáját. Nagyon sokat dohányzott, pedig a tüdejével már régóta beteg volt.
Nem csak az újság szerkesztőségének volt a tagja, ő is oroszlánrészt vállalt a nemzetiségek napjainak előkészítésében. Tagja volt a színjátszócsoportnak, itt is nagy sikereket aratott.
Egy ideig, mielőtt elment volna dolgozni, ő vezette az Irodalombarátok Köre nevezetű csoportot. Itt sokszor ő hozott 1-2 verset, amiket mi kielemeztünk, mint az irodalomórákon. Mindenki nagyon élvezte ezeket a foglalkozásokat, mert itt szabadon ereszthettük a fantáziánkat. Vele kötetlenül lehetett beszélgetni, sok cikk és ötlet a dohányzóban született meg. Évát mindenki szerette, vagy jóban volt vele.
Búcsúzunk tőled. Sokunknak nagyon hiányozni fogsz.

Ali
2019