Minden az előre eltervezettek szerint történt. Délután kis csapatunk (6+2 fő) egy és két óra között összegyűlt a klubházban. Célpontunk a frissen felújított Szépművészeti Múzeum volt.
Szerencsére jó volt a közlekedésünk, zökkenőmentesen odaértünk. Már ahogyan közeledtünk a múzeum felé, messziről feltűnt, hogy az épület milyen tiszta. A több évtizedes port és kormot eltávolították róla, csak úgy vakítottak a napfényben a bejárat oszlopai.
Azonban beérkezve én kicsit megrettentem. Hullámzó tömeg állt sorba a jegyekért. Kilátástalannak tűnt megszerezni a belépőket. De Zsolt szocmunkás talpraesetten, 10 perc alatt elintézte és már mehettünk is be.Az egész múzeumban a profizmus keveredik a művészettel. Még a ruhatár is bekamerázott, a pultos hölgyek folyamatosan angolul és magyarul tesznek eleget feladatuknak.
Pazar kínálattal kényeztetik a szervezők a látogatókat. Olyannyira, hogy ezt a rengeteg élményt és információt lehetetlen egyszerre befogadni. Ezért mi is választottunk. A Román terem és a Reneszánsz képtár mellett döntöttünk.
A Román terem fő érdekessége, hogy háborús sérülés miatt 1945-től 3 évvel ezelőttig el volt zárva a látogatók elől. Addig csak tárolásra használták. De szépen rendbe hozták. Beépítettek egy román stílusú kaput a bejárathoz (hasonlót, mint a jáki templomét, csak nem olyan cifra), és gazdagon festett minták borították a mennyezetet. Ez az egész múzeumról elmondható. Elképesztően szépen kivitelezett ólomüveg ablak képek övezték a teret. Az Osztrák-Magyar Monarchia királyai, fejedelmei voltak megmintázva.
A Reneszánsz képtár megőrizte lenyűgöző voltát. A húzónevek (Rafaelo, El Greco) megmaradtak, azonban a kismesterek közül sokan változtak. Érdekes volt látni, hogy a festmény születésének korában milyen volt a szépségideál. Ugyanis túlnyomórészt Szűz Mária a kisdeddel volt a témája a képeknek. Egy-egy modell több képen is felbukkan.
A képtár kissé szétzilálta csapatunkat, de szerencsére a technika vívmányait igénybe véve megint teljes lett csoportunk. A ruhatárban kifelé menet sem kellett csalatkoznunk, és ezzel befejeződött a szombicsopink.
Fél év múlva megint jövünk!
Móni
2019
Annak, hogy ezt a blogot vezetjük az eddig megjelent Félsziget újságok cikkeiből, az az oka, hogy szeretnénk megismertetni magunkat és mindennapi életünket leendő olvasóinkkal. Megmutatni, hogy mi is olyan emberek vagyunk mint mások, akik nem szenvednek mentálhigiénés problémáktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése