Már az odautazás is kalandos volt. Én szokás szerint Simontornyáról érkeztem. Autóbusszal utaztam Székesfehérvárig, és itt éppen arra a vonatra sikerült felszállnom az utolsó pillanatban, amivel a többiek Budapestről indultak. Felszállás után akartam hívni mobilon Beát, hogy hol találom Őket, de Ő megelőzött: csörgött a mobilom! Kiderült, hogy Ők látták, hogy felszálltam a vonatra, még azt is, hogy melyik kocsiba. Így aztán szerencsésen sikerült találkoznom a csapattal.
Ez a táborozás is a Balatonnál zajlott, Badacsonytomajban a kempingben. Itt is négyszemélyes apartmanokban kaptunk helyet. Azt gondolom, hogy ez a kemping – Tomaj Kemping – magasabb színvonalú volt, mint a dömösi (a tavalyi). Bár itt reggeliről magunknak kellett gondoskodnunk. Ebédet és meleg vacsorát kaptunk a büfében. Viszont az – szerintem - mindenképpen különleges volt, hogy a kempingnek saját strandja volt, saját partszakasz, amit csak a kemping lakói használhattak.Szokásomhoz híven, mint tavaly előtt, én nem fürödtem a Balatonban. Helyette rögtön az első nap becserkésztem a helyi könyvtárat, ahol számomra nagyszerű könyveket találtam és vásároltam darabját 50 Ft-ért. Este felé, már mikor nem volt olyan erős napsütés, kiültem a partra, szagoltam a vizet és gyönyörködtem a látványban. Figyeltem a vadkacsákat, akik szintén fürödtek a Balatonban. A többiek szorgalmasan áztatták magukat a vízben és azt hiszem, már vízibicikliztek is. Én pedig másnap szintén meglátogattam a könyvtárat. Közben még készítettem néhány vázlatot táborozásunk helyszínéről.
Köszönet mindenkinek, aki lehetővé tette a táborozást, köszönet Őrangyalainknak, akik vigyáztak ránk, hiszen igazi kikapcsolódás volt ez a pár nap is.
Gy. Gábor
2018
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése