A Félsziget klubház a TV stúdióban

 
Amikor beléptem a teljesen berendezett stúdióba, nagyon elcsodálkoztam, hogy ide bejutottam és itt van minden a szemem előtt. Megdermedtem, hogy hol vagyok, nagyon elcsodálkoztam. Amerre csak néztem mindenhol  modern berendezések, fentről lógó lámpák, kamerák, melyek mindegyike távirányítással működött. Ha tévét nézek és mennek a hírek, mindig a mi látogatásunk jut az eszembe.
Laci, Olgi és Anita vállalkoztak, hogy Híradót készítenek és ők voltak a szereplők, bemondók.

Karesz volt a kamerás, ő vette fel a jelenetet, Marci kezelte a műszereket, Csilla pedig a hangmérnök. Laci nagyon jól csinálta, a kezdeti lámpalázat le tudta győzni. Nagyon belejött. Olgi olyan rutinos volt, mintha épp egy másik stúdióból jött volna át. Anita nagyon jól tudta olvasni a súgógépet, nagyon ügyesen oldotta meg a feladatot.

Utána Laci és Fatime vállalkozott az időjárás jelentésre. Egy nagyon érdekes technikát ismerhettünk meg, amelyet úgy hívnak, hogy Bluebox, amely azt jelenti, hogy kék a háttér és arra rávetítik az embert. Volt olyan is hogy a kék háttér előtt állt Olgi és Zoli és egy kék lepedőt raktak maguk elé, így olyan volt, mintha a tengerben lettek volna. Zolin kék póló volt, így csak a lába és a feje látszódott.



Ebben a kis stúdióban egy nagy TV Macival lehetett fényképezkedni.
A látogatás után a ruhatárba mentünk, ahol nagyon sok jelmezt, különleges ruhákat és cipőket láthattunk. Ezekért a különleges élményekért, amiket átéltem köszönetet mondok magam és társaim nevében.



Epi
2013

Informatika

Sajnos csak egy héten egyszer van számítógépes konzultáció, csütörtökön vagy kedden 12 órától, így csak fél óra jut egy emberre hetenként. Ez az idő még akkor is kevés lenne, ha heti két alkalommal tudna jönni Ágnes, mivel ahogy okosodunk, úgy lesz egyre bonyolultabb a program, s rövidebb az idő. Van aki facebook-kal foglalkozik. Mód Gábor már olyan szinten van, hogy követni sem tudom.

Én egy blogot készítettem Ágnes segítségével: www.alikutyai.blogspot.hu címmel. Rendhagyó módon tanulok, mert mindig a feladataimhoz szükséges anyaggal foglalkozunk. Ágnes nagyon rendszerető, én egy kicsit ki is használom ezt, mert segítségét kérem a klubújság dokumentálásával és egyéb dolgok, például fotók szkennelése, a megjelent újságcikkek másolása, Ali kutyás rovatának (mely a blog alapján kerül a lapba) sorba rendezése, e-mailek küldése és még sorolhatnám.
Sok ügyes praktikát is tanulok tőle. Általában a legegyszerűbb dolgokat sajátítom el legnehezebben. Így szükség van Ágnes jó, nyugodt természetére, türelmére. Ha kell, több tucatszor is megmutatja a különböző fortélyokat. Mindannyian hálásak vagyunk ezért is neki. Egy kicsit büszke vagyok magamra, mert én mutattam meg neki, hogy a telefonján van képvágó és képszerkesztő program, amit már egy régebbi készülékkel jó ideje használok. Zenét is szoktam letölteni az én kis archívumomból, mert ő is az 50-60-70-es évek slágereit kedveli.

Ali

Miaú - 2. rész

Jelenleg egy Mr. Spock névre hallgató lánycica él velünk. Janka lányomtól kapta a nevét. Szerinte hatalmas fülei miatt félelmetesen hasonlít az Űrszekerek című sorozat főszereplőjére.
Házunk egyik lakójával élt eredetileg, de tőle állandóan elszökött és a földszinten ülve bánatosan nyávogott. A tulaj már menhelyre akarta vitetni, nekem pedig a szívem akart megszakadni a szomorú macska sírásától.

Döntésem gyors volt és határozott: befogadtam ezt a nehezen kezelhető cicust. Amúgy csodálkoztam magamon, mert kifejezetten csúnyának láttam szegényt hegyes pofája és egyiptomias alakja miatt. Végtelen türelemre és sok-sok energiára volt szükségem, mire egy kedves, otthonát szerető macskát faragtam belőle. Az idő múlásával Mr. Spock mindenkit „megszelídített”. (Nagylányomék nem nagyon örültek az érkezésének). Most éli egy lakásban tartott cica mindennapi életét, de ha én elengedem sétálni – ehhez ragaszkodik – hozzám mindig hazajön. Mozgása gyors, mint a szempillantás, igen ügyes vadász, öröm nézni, ahogy mozdulatlanul koncentrál, hogy lecsaphasson egy legyet. Szeret az ágyamon heverészni, vagy éppen csak úgy „öregasszonyosan” az ablakban nézelődni.
Soha egy pillanatig nem bántam meg, hogy otthont adtam neki. Célom volt, hogy a cicáimon keresztül kicsit ismerjétek meg a házimacskát.

Viva Espana!

Kapkodva készülődtem a Spanyol napra, szerettem volna valamilyen fodros szoknyát felvenni. Végül beértem egy nyári ruhával, aminek az alja emlékeztetett a fodorra. Fáradt voltam, de ösztöneim azt súgták, hogy jó délután lesz.

Csillával és Annával én is hajtogattam ugyanolyan piros virágot a hajamba. (És végül csak a csuklómra tudtam felkötni, de így is nagyon spanyolos lett!)
Minden nagyon jól sikerült, különösen a Mezsu vezényletével készült ételek, például a kétféle paella és a frissítő gyümölcssaláta.
A délután fénypontja számomra Józsa volt, a gyönyörű fiatal táncosnő. Kecsesen és szenvedélyesen táncolt, lenyűgözve néztem a mozdulatait, kezei külön életre keltek. Örök hála ezért az élményért Mezsunak, Józsa az ő vendége volt.
Mi is tanulhattunk néhány lépéssorozatot és forgást. A ritmusos zene és a varázslatos hangulat mindenkire hatott: a Félsziget Klubház táncra perdült!
Záróakkordként Dalma vezényletével tánckarrá alakultunk és roptuk fáradhatatlanul, akkor már disco-zenére. A hajamból már csöpögött a víz, de nem éreztem fáradtságot.
Milyen jó volt mindenről megfeledkezve TÁNCOLNI!!!!

Alkotás utca - Új csoport a Félszigetben

Alkotócsoport indult a Félszigetben, körülbelül egy hónapja. Ági vezeti, aki önkéntes.
Milyen az új csoport?
Misi: Én Ági miatt járok, mert nagyon kedves és megdicséri, amit csinálok. Nem tudok szépen rajzolni, mégis mindig megdicséri. Pedig a rajzot világ életemben utáltam. Örülök neki, hogy érdekes dolgokat tanulok, például, hogyan lehet metszett náddal rajzolni. Szépek a tempera tömény színei, és festünk is. Egyelőre még a kezdeteknél tartunk.
Anna: Csak az a baj, hogy Ági a múltkor rám erőltette, hogy színezzek ki valamit, amit én fehéren akartam hagyni.
Judit: Vannak szabályok, Anna! Próbáld meg elfogadni a tanár szabályait.
Anita: Ha van egy csoport, akkor el kell fogadni a szabályait.
Anna: Na de akkor mitől alkotás?! Ennek ellenére tetszik, nagyon jó csoport.
Judit: Szerintem Ági nem erőltet ránk semmit, csak segít.
Zoli: Én nem értek az alkotáshoz, nem tudok nyilatkozni…
Anna: Zoli mindig azt mondja, hogy nem ért hozzá, pedig én látom, miket csinál és jókat. Most is ott bujkál a szája szegletében a mosoly. Igaz?
Zoli: Lehet…

Látogatás Lacinál

Pénteken megyek a klubba, hogy eszek egy jó palacsintát, amit Laci szokott csinálni. Nagyon jól szokott sikerülni, én nagyon szeretem. Belépek a klubba, Laci ül a kanapén, összetörve, elkeseredve. Kérdezem, hogy mi történt? Mondta, hogy be kell menni a kórházba, mert bevérzett a szeme, és alig lát. Nagyon lesújtott a hír, de bizakodtam, hogy a kórházban majd rendbe hozzák, és minden jóra fordul. Unokahúgával elindultak a kórházba, mi pedig elkezdtünk gondolkodni, hogy mikor menjünk, be hozzá látogatóba.
Erzsikével telefonszámot cseréltünk, hogy meg tudjuk beszélni, hogy hol találkozunk és mikor. Végül abban maradtunk, hogy szombaton találkozunk 15:00-kor a klub előtt. Úgy is lett, ott találkoztunk, úgy is lett, bár rohannom kellett, hogy odaérjek. Erzsike, Annuska és én indultunk el együtt. Én cigarettát vittem, Annuska kávét, zsemlét, kolbászt, Erzsike is ennivalót hozott neki. 59-es villamossal mentünk a kórházig, majd leszálltunk és az út másik oldaláról kiáltást hallottunk. Odanéztünk, hát Olga volt az! Csatlakozott hozzánk egy flakon kólával a kezében és útnak indultunk a szemészetre. Útközben megkérdeztük, hogy merre van a szemészet és nagyon gyorsan megtaláltuk. Amikor megérkeztünk, rend tisztaság fogadott. Kicsit izgultam, hogy Laci milyen lelkiállapotban lesz, de fölösleges izgalom volt, mert az első találkozás után rájöttem, hogy jó helyen van, és meg fog gyógyulni, nagyon örült nekünk. Rögtön falatozni kezdett Anna hozott kolbászából. Mintabetegként tűrte a szurkálásokat és az infúzió bekötést. Kicsit hiányolta a társaságot, mert egyedül volt. Nagyon jó volt látni, hogy gyorsan tud alkalmazkodni a kórházi élethez. Én még vasárnap is bementem hozzá, gondoltam elhozom az ebédjét, amit a kiszállítók hagynak ott. De a szomszédok visszavitették.
Jó lelkiállapotban volt Laci. Ennek nagyon örültem, így nyugodt szívvel tudtam eljönni.
Laci jobbulást Neked! Várjuk újra a palacsintákat!

2011
Epi

Irodalmi kör - 2010

   Az irodalombarátok köre számomra azért hasznos, mert nem csak gimnáziumi tanulmányaimat frissíti fel, hanem irodalmi tudásomat is kiegészíti. Itt tudtam meg, hogy nagy íróink egyben költészettel is foglalkoztak. Olyan művekkel ismerkedtem meg, melyeket magamtól nem olvastam volna el.
   Jó hallgatni, hogy felolvasó tagjaink alkalomról alkalomra hogyan fejlődnek előadásmódjukban, melyhez Julika ad segítséget nekik.
   Bár én passzív kísérője vagyok a körnek, mégis jól érzem magam.

2010
Ali

A képzőművészet csoportról

   Szerda 14:00. Ingujjakat feltűrni, lelkileg mindenre felkészülni, előkerülnek az ecsetek és a festékek. Rosszabb esetben az agyag és valami vizes tálkák. A festés során ókori görög vázák mintái vagy egyéb, lehetőleg nehezen kopírozható képeket kell másolni, majd kifesteni. Ez volt először.
   Aztán rájöttünk, hogy az agyagokból megformázott csempe a nehezebb. Az, hogy miért pont kerekre vagy négyszögletesre csináljuk, még ma sem értem. Lehet, hogy ez egy kisebb mazochizmus volt részünkről. A csempénk egyébként mint kiderült, a konyhához kellettek, amiket egy csipet csapat villám- és ügyeskezű vezetőjével ragasztott fel valami szürke izé segítségével. A darabolóknak volt a legjobb dolga, csak kalapáccsal kellett ütniük, ahogy sikerült. De visszatérve a tervezett és gondosan formált műalkotásokhoz. Csak minden sorban: 1. Vágd le az agyagot, 2. állandó vizezés mellett gyúrni, 3. Kilapítás, vizezés (lásd 2. pont), de hogy miért 4,5 mm legyen, az talány, 4. újra vizezés. Most jön a lényeg, a mintázás. A végeredmény viszont megérte. A konyha fala nagyon szép lett és eredeti. Ez persze nem csak a mi csempénknek volt köszönhető.

2010
Ali

A mozgás csoportról (2012)

Évek óta járok a Manadala nevű csoportra, amit még a Kriszta tartott a Kékgolyó utcában, a régi klubhelyiségben. Nagyon megszerettem, mert aki vezette, nagyon jól értette a dolgát. Kriszta után Zsuzsa vette át a csoport vezetését. Ő is nagyon jól tudta vezetni, mert nagyon jó érzéke van hozzá. Aki bemegy hozzá, azzal beszélget, és máris egy másik emberként jön ki a csoportról. Úgy gondoltam, vagy talán úgy éreztem, hogy ennél már semmi nem lehet jobb. És egy ideig nem is mentem be a mozgás csoportra, ami a Mandala csoport után volt. De egyszer az ablakból nézve láttam, hogy mozognak bent. Láttam, hogy mit csinálnak és kedvet kaptam hozzá, hogy én is megpróbáljam. Egész mást csináltam, mint amit elképzeltem magamban. Azt hittem, hogy valami torna, valami gimnasztika, valami aerobik-féle. Kinga vezette a csoportot. Jól össze tudta a tartani a tagokat. Tökéletes volt az összhang. Minél többet vettem részt a csoporton, annál jobban érzetem, hogy egy láthatatlan kéz közelebb húz minket egymáshoz. Kialakult egy bizonyos légkör, melyet csak azok érezhettek, akik részt vettek a csoportfoglalkozáson. Úgy éreztem, hogy azokkal a sorstársaimmal, akikkel részt vettem ezen a csoporton, sokkal közelebbi kapcsolatba kerültem. Volt úgy, hogy a csoporton azt éreztem, hogy nem lehet igaz, hogy ezt érzem, azt hittem, hogy ez az érzés már megszűnt a számomra. A csoport felébresztette bennem ezt a már-már kihunyóban levő fényt. Csak attól félek, hogyha megszűnik a csoport, úgy érzem ez a jótékony hatás, amit kaptam, újra mélypontra kerül. Megpróbálom az eszembe vésni a csoporton tanultakat, hogy Kingát nem felejtem el, és ha rá gondolok, mindig emberibb leszek a legnehezebb helyzetekben is.
Nagyon sok boldogságot és sikert kívánok az életben Neki!

Epi

Szeretka - II.rész

Mint már mondtam, Szeretka híres bohóc volt, meg aranyos is. A kb. három szál teljesen piros haja, az egész csomó szeplő az arcán, meg az egy darab orra mind olyan kedves volt, és még a csupa mosolygós szája , meg a néha pityergő, néha nevető szeme is , sőt a félgallérú csíkos inge, meg a zöld-kék kockás nadrágja és a hatvanhármas cipője is nagyon kedvesek voltak. Ez a nagyon kedves Szeretka minden este Bántoknaja Cirkusz nagy sikerű fő attrakciója volt. Mert csetlik-botlik, elgáncsolják, megverik, leöntik, fenékbe rúgják, becsapják, csipkedik, bökdösik, gúnyolják, és ő aranyosan és kedvesen tűri. (De mintha már ezt is mondtam volna). A nagyérdemű estéről estére jókat kacag, hasukat fogják és könny csorog a szemükből nevettükben. És boldogan, önfeledten tapsolnak. Szeretka pedig meghajol, elmegy, de még az öltözőben is hallja a boldogan dübörgő tapsorkánt és a kacagást.

A mandala csoportról

   Én azért szeretem a Mandalát, mert nemcsak az adott híres ember véleményét elemezzük az adott szöveg kapcsán, hanem saját véleményünket is elmondhatjuk. Ilyenkor sokszor előfordul, hogy a tolerancia, szeretet, maximalizmus, vagy egyéb fogalmak során személyes gyerekkori vagy felnőttkori élmények is előkerülnek. Legyenek azok jók vagy rosszak, és olyan dolgokat mondunk el egymásnak, amit egyébként még hosszú ismeretség során sem mondanánk el.
   Így jobban megismerjük egymást, érzelmeinket, s ezt csak a Mandalának köszönhetjük. Még az is sokat jelent, hogy az adott fogalomról kinek mi a véleménye. Rengeteget tanulunk így egymástól. Van amikor más tudományágak felé elcsapongunk, és nem csak a filozofikus értelemről fejtjük ki az adott szavakat, amit az illető híres ember megfogalmaz, hanem áttérünk más, a fizika, matematika síkjára is. Ezek a beszélgetések segítenek jobban megismerni egymást, közös vagy eltérő véleményeket is, az összehangolásról, egymásra való figyelésről, elfogadásról szólnak.
   Ha a Mandala nem lenne, sok értékes gondolattal lennénk szegényebbek.

2010
Ali

Farsang

Elérkeztünk újra a Farsanghoz, hogy messze űzzük a telet. A klubba érve már nagy munkában volt mindenki. Karesz, Ali és Dalma a tojásokat fújták ki Húsvétra. Bea a tésztát gyúrta a csörögefánkhoz. L. Laci segített neki. Mindenki részt vett valamilyen munkálatban. Később F. Laci vállalta, hogy kisüti a fánkokat. Mikor minden elkészült kezdődhetett az Irodalmi kör műsora. A műsor, amivel készültek, igazi farsangi hangulatot idézett elő. Utána mindenki bemutathatta a jelmezét. Aztán kezdetét vették a farsangi játékok: volt pingponglabda-dobó verseny, ahol ügyességüket mérhették össze a klubtagok. Volt székfoglaló játék is. Utána kvíz volt, amikor a társaság két csoportra oszlott szét, és nagyon jól sikerült. A nap fénypontja legtöbbször az evés, most is minden nagyon finom volt. A kiszolgálás remek volt, mert a szociális munkások most kivételesen mindent elénk készítettek, nekünk csak érte kellett nyúlni. Minden alkalommal, amikor a szociális munkások segítenek vagy van egy jó buli, mindig közelebb kerülök ahhoz, hogy ezt megháláljam. Annyira mélyen érint. Az itt dolgozók jósága, segítőkészsége, mosolya mindig visszahúz a jó útra, ha el akarnék tévedni. Szinte olyanok ők, mintha a családom lennének. Ha javulok, jobb az állapotom, azt mind nekik köszönhetem. Minden szociális munkásban teljes bizalmamat élvezem. Egyik csoporttag azt mondja, hogy ő nem bízik senkiben, mert fél a csalódástól, hogy fájdalom éri. Én merek kockáztatni, mert ha nem bíznék, nem is tudnék őszintén élni. Ha nem jöhetnék be a csoportra, nem is tudom, mi lenne velem, teljesen összeomlanék. De hát itt a Farsang, áll bál!

Epi

Szombati kirándulás

Nagyon vártam a szombatot, hogy már mikor megyünk kirándulni. Mindent elrendeztem, a kutyát levittem, hogy kibírja, mire visszajövök. Az utazás a klubba simán ment, én voltam az első. Kicsit aggódtam, hogy nem jön senki, és arra gondoltam, hogy elmarad a kirándulás. Mire ezt végig gondoltam, megjelent Magdika és akkor már biztos voltam, hogy lesz kirándulás. Beszélgettünk egy öt percet, amikor megjelent Norbi. Ekkor már teljesen biztos voltam, hogy lesz kirándulás. Egy negyed óra múlva jött Tomi is egy barátjával, és bementünk a klubba. Várni kellett egy kicsit közben Eszter telefonált, hogy vár minket a villamos megállóban. Elindultunk és útközben találkoztunk vele. Busszal mentünk a Svábhegyig, ott átszálltunk egy másikra, ami felvitt a Normafához. Rövid tanácskozás után, úgy döntöttünk, hogy leülünk enni valamit, mert Csaba nem ebédelt. Vettünk lángost, kávét, vizet. A lángos nagyon finom volt, még ettem volna, de kevés pénz volt nálam. Egy fél óra múlva mentünk tovább, az idő tökéletes volt, jobb nem is lehetett volna. Az erdő nagyon szép volt, a kilátás a városra pedig gyönyörű. Az Anna réten nagyon sokat voltak. Tamás kijelölte az úti célt, a Kilátó tornyot, amit messziről mutatott. Én félútig tartottam a többiekkel, azután vissza kellett fordulnom, mert nagyon elment az idő és a kutyám várt rám. Így is nagyon örültem, hogy kiszabadulhattam otthonról, megfogadtam, hogyha lesz alkalom, megint jelentkezem a szombati programokra.

2011
Epi

Petőfi Irodalmi Múzeum

Egy rövid buszút és séta után megérkeztünk a Petőfi Múzeumba, ahol egy kedves tárlatvezető várt bennünket, Anna. Először megnéztük Landerer János nyomdagépét, amin a tizenkét pontot nyomtatták. Utána mentünk a Petőfi gyerekkoráról szóló tárlathoz, ahol sok érdekes információ hangzott el. Mi is bekapcsolódtunk a visszaemlékezésbe. Majd közösen elmondtuk a Nemzeti dalt és Petőfi pár ismertebb versét. Megtudtuk, hogy mit jelentenek a fehér, zöld és piros szobák (gyerekkor, munkásság és szerelem, forradalom). Mi is kaptunk egy-egy példányt az eredeti nyomdagépen nyomtatott 12 pontból és a Nemzeti dalból. Kedves vezetőnk egy térképpel is megajándékozott minket, amin Mikszáth életének fontosabb helyszínei voltak bejelölve. A múzeumból jövet benéztünk a Károlyiak kertjébe is. Köszönjük Julinak a kitűnő szervezést, reméljük máskor is szervez ilyen élmény dús kulturális programot nekünk.

2010

Magdolna