Válogatott foci- és Fradi kézilabameccsek

Ahogy ígértem, írok egy cikket a Magyar Labdarúgó-válogatott meccseiről és a Ferencváros Kézilabda csapatának meccseiről. Először az előbbivel foglalkozom. Szóval elkezdtünk járni a Csabával a Fradi labdarúgó meccseire, egyébként a Dusánnal is össze szoktunk futni a meccseken, ő a Csaba barátja, aki megszervezte a barcelonai utunkat, amiről az egyik legutóbbi cikkemben írtam. Vagy a meccsen találkozunk vele, vagy meccs előtt összefutunk, és együtt megyünk ki. Csabában merült fel az ötlet, hogy járhatnánk a labdarúgó válogatott meccseire is. Úgy is éppen Európa bajnoki selejtező meccsekre készül a válogatott, és elkél a biztatás a csapatnak. Nem voltam ellene a dolognak, természetesen, szívesen vettem a gondolatot, benne voltam én is.
Kicsit problémásan indult ez is, mert a meccsekre a jegyet, eddig nem lehetett megvenni online. Ahhoz, hogy megvegyük mindkettőnk jegyét mindkettőnknek jelen kellett lenni a vásárlásnál, mert szükség volt a szurkoló kártyára a vásárláshoz. Akkor kitaláltuk, hogy a Csaba majd megveszi nekem is, mert a munkahelyéhez közel van egy jegyárusító pont, ahol meg tudja venni a jegyeket. De ezt én meg igazságtalannak tartottam, hogy folyton a Csaba rohangáljon a jegyek miatt. Úgyhogy igazán nem volt egyszerű az eset. Aztán idővel ez is változott, interneten lehetett megvenni a jegyeket. Az ember kiválaszthatja, hova szeretne ülni, és on-line ki is fizetheti a jegyet.
Szóval elkezdtünk járni a meccsekre. Hát az elkezdtünk az egy kicsit túlzás, eddig egyetlen meccsen voltunk, a finnek ellenin, amin nyertünk is, és így megmaradt az esélyünk a továbbjutásra. Na persze nem nagy győzelemre kell gondolni, egy góllal győztük le Finnországot. Most március végén jön a következő meccs, amire kimegyünk a Görögország elleni. A továbbjutás esélye sajnos nem a mi kezünkben van. Győznünk kell, mert a harmadik helyen állunk csak. A második helyet kell megcéloznunk, és ahhoz képest is 2 ponttal le vagyunk maradva. Tehát nem elég, hogy győzünk, de még a második helyezettnek is botlania kell. Szóval bőven elkél a biztatás a csapatnak. De nem is voltunk kevesen a Finnek elleni meccsen, bár két szektor le volt zárva a stadionban, de ezen felül teljesen tele volt a stadion.
Ez körülbelül 15-17 ezer embert jelent. Nagyon jó volt a meccs, jól szórakoztunk végig. Többet is támadtunk, mint a finnek és valahogy sikerült begyömöszölni azt az egy, győztes gólt. 

Barcelonai utazás

Csütörtök este bepakoltam a cuccokat a barcelonai utazáshoz és korán lefeküdtem, már háromnegyed kilenckor, hogy fel tudjak kelni másnap negyed négykor. Bár felkelni sikerült, de azért sokat nem tudtam aludni. Igazság szerint el tudtam aludni, de fél 12-kor már néztem az órát és kettőig nem aludtam. Utána elszenderedtem egy órára, de aztán már rögtön kelni kellett. Elég korán volt még, és gurulós bőröndöm volt, megpróbáltam húzni az úton, de valami iszonyat hangja volt. Gondoltam, ha ezt most itt végighúzom ezen az úton, felébred az egész utca. Taxival mentem a Budapest szállóig. Itt elkövettem egy hibát. Mert nem a házamhoz rendeltem a taxit, hanem a Fő utcára, odáig pedig gyalogolnom kellett. Meg nem tudom mondani, hogy miért nem a házamhoz rendeltem! Talán azért, mert elég nehéz hozzám odatalálni, és gondoltam megkímélem a sofőrt a keresgéléstől. A kiállási díj így is, úgy is ugyanannyi lett volna, úgyhogy rendelhettem volna a lakásom elé is, de most már mindegy. Aztán odaértünk a Budapest szállóhoz, jött a Dusán is, ő a Csaba ismerőse, ő volt az egyik, akivel utaztam a másik pedig természetesen a Csaba volt. 4 óra 10-kor találkoztunk, de jóval előbb odaért mindenki és elindultunk a repülőtérre. Már háromnegyed 5 előtt kint voltunk a reptéren. Szépen bejelentkeztünk, volt még bőven időnk, elsők között álltunk az utolsó kapuknál. Amely kapu után már a gépre lehetett felszállni. Fontos volt, hogy idejében odaérjünk, mert a beszállás a gépbe érkezési sorrendben történt és szerettünk volna egymás mellett ülni. A repülés nem volt valami nagy élmény. A felszállás szörnyű volt, iszonyú érzés volt a fülemben. Na de ehhez képest milyen volt a leszállás! Mikor elkezdtük az ereszkedést, ismét iszonyú fájdalom jelentkezett a fülembe, azt hittem belebolondulok. De szerencsére 5-10 percig tartott csak, és utána elmúlt. Utána is rossz volt még, olyan érzés volt, mint mikor víz megy az ember fülébe, és nem akar kijönni. Szóval 6-kor szálltunk fel és már fél 9-kor Barcelona repterén voltunk. A hőmérséklet még nem volt magas, 8 fok lehetett. Az volt az első gondolatom, hogy Szent Földre léptem és meg kell csókolnom a talajt. Egy külön busz vitt minket a terminálra. Miután kijöttünk a terminálból is, szintén egy külön buszra kellett felszállni, ami elvitt minket Barcelona központjába a Placa de Catalunya-ra. Ez egy olyan tér, mint Budapesten a Széll Kálmán tér, központban van, mindenhez közel.

Placa de Catalunya