TIZENHARMADIK SZÜLINAP

Összejöttünk, hogy megünnepeljük a Félsziget fennállásának 13. évfordulóját. Sokan voltunk, jöttek a harmadik kerületből, itt volt Kosza Piroska doktornő, a családsegítő munkatársai. A műsor versekből, brácsán előadott komolyzenéből, autentikus néptáncból állt.
Ezek a versek hangzottak el: József Attila: Születésnapomra; Turmezei Erzsébet: Szeretetből pótvizsga; Ilku Imre: Ősz; Ady Endre: A muszáj Herkules; József Attila: Flóra; Radnóti: Nem tudhatom; József Attila: Ó szív nyugodj; Mihályi Miklós: Klubházköszöntő; Halász Judit: Boldog születésnapot.

Bödőcs Zoli pedig táncolt nekünk, míg Koltai Ildikó brácsán játszott.

Az előadott műveknek mind nagy sikere volt. Terülj-terülj asztalkám módjára sok finomságot kaptunk. A tombola vicces körítéssel derűre hangolta az embereket. Folyt a cserebere, mindenki élvezte a jó hangulatot. A klub díszítése is jól sikerült, családias hangulatot sugárzott. Különösen tetszett egyik klubtársunk saját költeménye. Humoros volt, frappáns, és itt olvasható:

Egy, kettő, három - Félsziget Tizenhárom
Ha felszállsz a buszra, mindenképpen kell egy jegy,
persze az sem mindegy, hogy ki épp hova megy.
Persze ha egy éves vagy, nem leszel rögtön menő,
de ha eleget vársz, egy után jön a kettő.
Minden egyes áldott nap, már tényleg alig várom,
hogy 2 óra 59 után, mutassa az órám három,
és ha beérek a klubba tényleg nem bánom.
És ha már benn vagy, mindig van mi jó mit tégy,
hisz lassan az elmúlt évek száma, mióta idejárok már négy.
Bár csak 4-en lehet, ultit játszani, sokan azt hiszik nálam leszállt a köd,
de a játékot, ahogy mi játsszuk, a résztvevő játékosok száma öt.
Ki jelentkezik felvételre, a Fszklub mindenkit befogad,
de sajnos a zárás időpontja, minden nap hat

ki nagyon szeretne, ilyenkor az sem marad.
Hét tagú a dolgozók száma, vagy kérdezem, talán nyolc?
A klubházban a könyveket, ahol tarjuk, az itt is a polc.
Kilenc órakor, pont egy órával van kevesebb, mint tíz,
a legnedvesebb dolog, itt is, bárhogy is keresnék mást, mégis a víz.
Nem is nagyon akarom tovább húzni, belehúzok a számolásba,
tizenegy, tizenkettő, tizenhárom a klub másban is jó, mondjuk másolásba.
Mezsu volt az, ki mióta idejárok, mindig mindenben segített,
és ha netán szomorú voltam, mindig jókedvre derített.
Boldog születésnapot Félsziget tizenhárom éves, a mi drága jó klubunk,
a bal oldali pedál a kocsiban, az egész világon a kuplung.
Örülök, hogy részt vehettem a partin. Szeretném itt megélni a klub nagykorúságát.

2017

TITANIC – EGY KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA

 1871 és 1914 között végbement második hatalmas ipari forradalomnak köszönhető a
Titanic megépítése. A hajó a White Star Line tulajdona a történelem addigi legnagyobb és
legkényelmesebb luxus óceánjárójaként épült. A legmodernebb gépészeti és technikai
megoldásaival, pl. 29 gőzkazánjával a hajót az Atlanti óceán átszelésére tervezték.

Építése 1909-ben indult, majd 1911. május 31-én vízre bocsátották a Lagan folyón, és itt még további belső munkálatokat folytattak Az angliai Southhamptonból április 12-én indult első útjára az atlanti óceánt átszelve. A tervek szerint április 16-án érkezett volna New Yorkba. A hajót elsüllyeszthetetlennek vélték.
Első, második és harmadik osztályon utaztak az emberek. Az első osztály berendezése a luxusszállodákéval vetekedett. A kajütök rendkívül tágasak voltak, és bennük a legelegánsabb bútorok, a fürdőszoba hideg-meleg édesvízzel működött. Hatalmas éttermek voltak, luxus ételekkel, pihenő promenádokon élvezhették a tenger látványát. A második osztály is hasonlóan kényelmesen volt berendezve. Egy jegy a legelegánsabb kajütökben átszámítva 28 millió forint volt.

A Titanic a katasztrófa előestéjén több jégjelentést is kapott, hasonló útvonalon haladó hajóktól. A távírászok túlterheltsége miatt azonban ezek egy része nem jutott fel a hídra az ütközés előtt. Mindazonáltal Smith kapitány és a tisztek is tudtak a veszélyzónáról, máig nem tisztázott, hogy miért nem csökkentették a szokásoknak megfelelően a sebességet. A Carpathia mentésben részt vevő második tisztje, emlékirataiban a következő okot jelöli meg a sietségre. Titanic a hírverés szerint a legnagyobb és a legelegánsabb új hajó volt a transzkontinentális útvonalon. Mivel azonban sebessége elmaradt más hajóktól, ahhoz, hogy 1912. április 16-án, kedden, 17 óráig megérkezzen New Yorkba, a lehető legrövidebb úton, és sebességveszteség nélkül kellett hajóznia. Szintén emiatt nem kerülhette meg délről a jégveszélyes területet. Az is ismert, hogy a holdtalan éjszakán, hullámmentes tengeren nehéz megfelelő távolságból észrevenni a jéghegyeket. Április 14-én, 23:40-kor az egyik őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot. A szolgálatos tiszt (William Murdoch első tiszt) utasítást adott a hajó balra fordítására, és a bal oldali hajócsavar hátramenetbe kapcsolására. Mai hajózási szakértők szerint a két parancs külön-külön helyes volt, együtt azonban katasztrofális következménnyel jártak. A hatalmas Titanicnak hosszú időbe telt, míg megkezdte a fordulást, így a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. Régebben a szakértők úgy vélték, hogy egyetlen óriási – 90 méteres hosszúságú – lék miatt süllyedt el a Titanic. A legújabb vizsgálatok szerint viszont hat kisebb nyílás - együttes keletkezése miatt. 1912. április 14-én, vasárnap 23:40-kor a hajó jéghegynek ütközött, és április 15-én, hétfőn 2:20-kor, az ütközés után alig több mint két és fél órával, kettétörve elsüllyedt.

Összesen 705-en élték túl az ütközést. 1517-en vagy már nem tudták elhagyni hajót, vagy a fagyos vízben elpusztultak. A legtöbb áldozat a legénységből kerül ki, köztük Edward John Smith kapitány.
A legkevesebben az első osztályon utazók közül estek áldozatul a balesetnek. A harmadik osztályon 533 fő halt meg. A Titanic segítségére siető Carpathia gőzös magyar orvosa dr. Lengyel Árpád sokat tett a túlélő utasokért.


1985. szeptember 1-én Jean-Louis-Michael és Robert Ballard vezette mélytengeri kutatócsoport Új-Foundland partjainál megtalálta a híres óceánjáró roncsait. A hajó akkor már több mint 70 éve feküdt az óceán mélyén.
A kiállítás a Király u. 26. alatt 2300 m2-en volt látható december 31-ig. Több száz eredeti műtárgy: bútor, éttermi berendezés, ruha, ékszer került kiállításra.

Sz-né Cs. Zsuzsa
2017

MEZSU

A legutóbbi cikkemben, amit emlékeim szerint írtam, arról volt szó, hogy mennyi allergiával küzdök, és mennyi mindenféle van, amit nem ehetek meg, különböző okokból kifolyólag. Az írásomban többször is megemlítettem Mezsut, úgyhogy most szeretnék róla is írni egy cikket. Nem mintha nem tudná mindenki, hogy milyen is ő.

Még emlékszem a napra, mikor megismerkedtünk. 2014. januárjában minden csoportra bementem, hogy megtudjam, melyik milyen, így az ő csoportjára is. A legelső ilyen foglalkozás, amit tartott a színjátszó csoport volt. Bár, véleményem szerint, nem vagyok túl jó színjátszásban, azért tettem egy próbát. Rögtön úgy éreztem vele kapcsolatban, ahogy elkezdtünk beszélgetni, mintha már ezer éve ismerném. Egy hullámhosszon voltunk már a kezdet kezdetén. Azóta már rengeteg mindenben segített nekem, pedig egy ideig nem is ő volt a szociális munkásom. Korábban a Kareszhoz tartoztam, de mióta Karesz elment máshova dolgozni, Mezsu lett a szocmunkásom.

 Mezsu önként felajánlotta, hogy segít nekem a főzésben. Mondjuk például recepteket kitalálni, meg egyáltalán mindenben a főzéssel kapcsolatban. Még emlékszem a beszélgetésünkre ebben a témában, pedig iszonyatos állapotban éreztem magam akkor. Éppen lefele menő ágban voltam, nem érdekelt semmi, nem törődtem semmivel, nem volt kedvem semmihez. Felajánlotta, hogy eljön velem a Biopiacra – ami szombatonként van nyitva a MOM Kulturális Központ mellett – és körbevezet. Ezt többször is megtette azóta már. Akkor is eljött velem, amikor még a Karesz a klubban dolgozott. Tanácsokat adott a főzéssel kapcsolatban, és ötletek tárházát vonultatta fel előttem az ételkészítés kapcsán. Telis-tele van ötletekkel. Bár akkor, állapotom miatt, nem nagyon tudtam velük mit kezdeni, de most emlékszem majdnem mindegyik tanácsára. Azokon a kajákon felül, amikről már beszámoltam, számtalan más dolgot is készítettünk már. A teljesség igénye nélkül például paradicsomos tonhalat, zsírban lesült húst (mi olajban sütöttük le, de nincs túl sok különbség), és spenótos csirkét.

Néhány éve az is kiderült, hogy az egyik általános iskolai osztálytársam, a Szandra, a Mezsu testvérének gyermeke. Hihetetlen módon derült ki. A facebook-on vettem észre, nézegetve az ismerőseimet, hogy mindketten ismerjük őt. És ezután kérdeztem rá a dologra. Emlékszem a Mezsu még így viccesen meg is jegyezte, hogy: „szegről, végről rokonok vagyunk”.

Lassan a cikkem végére érek, de még pár dolgot szeretnék leírni. Szeretem az olyan embereket, akik olyat is megtesznek, ami nem lenne kötelességük, és ő ilyen. Nem kellett volna eljönnie velem a biopiacra, nem kellene főznie velem, és kéthetente eljönni hozzám „valamit összedobni”, de mégis megteszi. Szerintem az adásban rejlenek az élet legszebb pillanatai. Az a legcsodálatosabb, ha valaki úgy ad valamit, hogy nem vár érte cserébe semmit. És az ő hivatása ilyen. Csodálatos embert ismertem meg benne. Mindent nagyon köszönök neki!

Miki
2017

MŰVÉSZETBARÁTOKNAK – RÖVIDEN: Mítosz és valóság I. rész

Ebben a kis sorozatban olyan jelenségekről lesz szó – a művészet világából – melyekről korábban azt hittük, a valóság részét képezik, ám az idő múlásával kiderült, ezek a dolgok hiedelmek csupán.
Mivel a művészek fennkölt dolgokkal foglalkoznak, valami „természetfölötti” képesség birtokában hozzák létre alkotásaikat, az átlagember azt gondolhatja, hogy ők maguk is természetfölöttiek. Nos, bármennyire is zseniálisat alkotnak, ugyanolyan hús-vér emberek, mint mi magunk.

Erről árulkodik például az is, hogy ugyanúgy, mint a hétköznapi emberek, riválisai egymásnak. Minden elképzelhető módon igyekeznek a konkurens művésznek „keresztbe tenni”. Amikor Michelangelo a Sixtus kápolna freskóját készítette, a pápai udvar freskó-festői nem megfelelő állványzatot készítettek elő Michelangelo-nak a munkához, hogy így járassák le a mestert. Michelangelo azonban időben észrevette a cselvetést, így a veszedelem elhárult.

A másik történet szintén Michelangelo-hoz kötődik. Mint köztudott, a reneszánsz két nagy alakja, Michelangelo és Leonardo ki nem állhatták egymást. Egy alkalommal Michelangelo egy vastag vasrudat puszta kézzel meghajlított, és Leonardo elé dobta: „Ezt egyenesítsd ki, ha tudod!” Leonardo-t sem kellett félteni, így vágott vissza: „Miért hozzam én helyre azt, amit Te tönkretettél?”.
A művészek között is folyik „kenyérharc”. Így volt ez a korábbi századokban, és így van ma is. Ennek szinte intézményes módja alakult ki a XX. századra. De evvel majd a következő részben foglalkozunk.

G. Gábor
2017

OROSZ NÉPMŰVÉSZET - MATRJOSKA BABA

Bizonyára mindenki ismeri a fából készült, fekete szemű, mosolygós női alakot ábrázoló matrjoska-babákat, melyeket egymásba lehet rakosgatni.

A név az orosz Matrjona női név becézett változata., népszerű Oroszországban. A név a latin mater (anya, családanya) szóból származik.
Jellegzetes orosz, festett fajáték, amely egymásba rakott, egyre kisebb, ketté szedhető babákból áll. Általában 5 vagy több darabból áll, de 1913-ban elkészítettek egy 42 darabos, 2004-ben egy 75 darabos változatot is.
Hagyományosan nyírfából vagy nyárfából készítik. Leggyakrabban pipacs-, tulipán-, rózsamotívumok kerültek a babákra, végül lakkal vonják be a felületet.

Az első baba az 1890-es években készült az orosz birodalom gazdasági és kulturális fejlődése csúcsán. A folyamat részeként visszatértek a régi parasztjátékokhoz. Ekkor alakult ki az orosz
stílusnak nevezett irányzat. Így jött létre egy játékkészítő műhely egy Moszkva melletti városban, ahol a birodalom területén élő népek népviseletébe öltözött babákat gyártottak. Részt vett a párizsi 1900-as világkiállításon is, amely hatalmas megrendeléseket hozott. Oroszországban ma több matrjoska-múzeum található. A nyolcvanas évektől megszokott látvány a budapesti szuvenírboltokban is – a tradicionálistól a parodizált változatokig.

Sz.-né Cs. Zsuzsa
2017

OROSZ NAP

 Megszakítva eddigi hagyományainkat, most egy filmet vetítettünk le a cári birodalom megalakulásától annak bukásáig. A kvízkérdéseinket és eme cikket a film alapján készítettük el.

Egy kis történelem: Százhúsz ezer tatár elpusztította Oroszországot. Ettől kezdve az oroszoknak sarcot kellett fizetniük. A moszkvai nagyhercegek adót szedtek a többi orosz fejedelemségtől. 1462-ben III. Iván Oroszország nagyhercegeként megkezdte a tatárok kiűzését. III. Iván beházasodott a Bizánci Birodalomba, majd megütközött az Aranyhorda utolsó kánjával. Rettegett Iván létrehozta Nagy Oroszországot, majd később cárrá koronáztatta magát. 1553-ra Ivánnak volt a legnagyobb birodalma egész Európában. Megölte fiát, így örökös nélkül maradt a trón.
A következő nagy formátumú uralkodó Nagy Péter volt. Hollandiában hajóépítést tanult, Angliában elsajátította a kor navigációs ismereteit. Két fő célja volt: naggyá tenni az orosz birodalmat és felépíteni Szentpétervárt. Rájött, hogy a birodalom csak úgy fejlődhet, ha tengeri nagyhatalommá válik. Moszkva helyett Szentpétervárt jelölte ki fővárosul.

Nagy Katalin folytatta Szentpétervár építését. A birodalmat 500 ezer négyzetkilométerrel növelte, így érdemelte ki a Nagy nevet.
Napóleon szemet vetett az orosz birodalomra, és 1812-ben 500 ezer fős hadsereggel indult ellene. Egészen Moszkváig jutott el, amit az oroszok felégettek. Az utánpótlási vonala megszűnt, így kénytelen volt elhagyni Moszkvát. Napóleon seregének 90%-a megsemmisült a tél folyamán.

II. Miklós rájött, hogy a keleti terjeszkedést Ázsia és a Csendes óceán felé kell megoldania, ezért építtette fel a transzszibériai vasútvonalat. Miklós elveszítette a japánok elleni háborút, majd az I. világháborúban is óriási veszteségeket szerzett. A nép fellázadt ellene, és Lenin vezetésével 1917. november 7-én győztes forradalommal lezárult a cári birodalom fejezete.
Csaba felolvasta magyarul és oroszul Puskin Elégia című versét.

Az ételekről se feledkeztünk meg, és most is, mint mindig, összehoztunk néhány ételkülönlegességet.
Először is nagyon finom orosz hússalátát készítettünk, de volt főtt tojás, és eredeti – Oroszországból importált – sütemények, édességek is bővítették a választékot.

Éva, Ali
2017

ŐSZI IKEBANA KÉSZÍTÉSE

Egy csütörtöki napon Nagy Éva vezetésével néhányan – nem csak lányok – virágkötészetet tanultunk, amit japánul ikebanának neveznek.
A száraz virágokat és egyéb kellékeket Éva hozta magával.

Irányításával hamar megtanultuk, hogyan kell a virágokat elhelyezni és a tálakban lévő szivacsokba tenni. Nagyon élveztük ezt a tevékenységet, hiszen hamar láthattuk munkánk eredményét, amivel a többiek is meg voltak elégedve. Sokan legszívesebben haza is vitték volna – mint például Anna -, de mi ezt a klub feldíszítésére készítettük.
Régebben is voltak rendszeresen kézműves-foglalkozások, de sajnos megritkultak. Reméljük, hogy ez a tendencia újra elkezdődik.


Ali, Éva
2017

Népzene és tánc - együttes a Félszigetben


Műsorunkban volt kalotaszegi, szatmári, mezőségi és széki népzene. Bödöcs Zoltán bemutatta a kalotaszegi legényest, a szatmári verbunkot, a mezőségi sűrű - ritka magyart, és a széki sűrű és ritka tempó táncokat. A műsor végén össztánc volt: széki csárdás és dunántúli ugrós táncokat tanultunk Zoltán vezetésével.


2017

CSABA, MIKI ÉS A SZÍNHÁZ


Jó ideje nem voltam már színházban. Sajnos nem voltam túl jól mostanában. Nem mertem sehova se menni, főleg nem idegen emberek közé. De aztán a Csaba invitálására mégis elmentem újra színházba, hogy megnézzük a Szájon lőtt tigris című darabot.

Gyorsan el kellett eldönteni, hogy megyek-e, mert azonnal le kellett foglalni a jegyeket, különben elkapkodták volna pillanatok alatt. És nem nagyon szeretem az ilyet, de azért belementem a dologba. Mondhatni ez egy ilyen „last minute” jegy volt számunkra… Ráadásul jutányos áron jutottunk hozzá, végül is már a főszezonnak is vége. A Nemzeti Színházba mentünk, és láttam már rossz darabot ott, úgyhogy kicsikét féltem, de azért úrrá lettem a félelmemen. Megérkeztünk a darabra időben, majdnem egy órával a kezdés előtt. És akkor kezdődött a „Kanosszajárásunk”. Mondhatni elég nehéz volt megtalálni, hogy hol is lesz az előadás. Belépésnél azt mondták, hogy az 5. emeleten van a terem, ahova mennünk kell. A nézők egyébként csak a 3. emeletig mehetnek szabadon, onnan a személyzet engedi tovább őket. Elkezdtünk fölfele menni, és találkoztunk egy rakás emberrel, és láttuk, hogy sorba állnak. Hát beálltunk a sorba mi is. Nem kérdeztük őket, milyen előadásra várnak, gondoltuk kivárjuk a sorunkat. Várakoztunk, várakoztunk, kb. 45 perce már, mire a Csaba beszélgetésbe elegyedett a mögöttünk álló hölggyel, majd kiderült, hogy nem is jó helyen várakozunk. Mi minden ki nem derül, ha beszélget az ember, nem?! Elindultunk hát megkeresni a termet, néztük a feliratokat, hogy hol is a mi termünk. Erre korábban rá kellett volna jönni, hogy nézni kell a kiírást, de nem volt még késő, végül is még volt 10 perc kezdésig. Caplattunk fölfelé, és végül megtaláltuk keresett célunkat. Utólag egyébként kiderült, hogy olyan helyeken is végigmentünk, ahova idegeneknek belépni tilos. Majd visszatértünk oda, ahonnan elindultunk, de persze állhattunk újra sorba, hiszen korábban kiálltunk a sorból. Az előadás jó volt egyébként, nagyokat lehetett nevetni, de nem ez volt a lényeg, hanem az élmények, amiket szereztünk magunknak. Nagyon jól szórakoztunk mindketten Csabával. Végignevettük és viccelődtük az egész estét. Nem csak az előadáson nevettünk, hanem előtte is és utána is. Sosem fogom ezt az estét elfelejteni.

Miki
2017