Táborozás - 2014 - Agárd

Először Falat Lacival találkoztam, ő mesélt a tábori élményeiről.
Nagyon jól érezte magát, szívesen maradt volna még. Aztán Miklós számolt be arról, milyen jól érezték magukat hárman egy szobában. Tévéztek, beszélgettek, viccelődtek. Csaba a kosztot dicsérte. Nagyszerű ellátást biztosítottak nekik. Az ebédet ott kapták. Finom, kiadós adagokat. A reggelit és a vacsorát maguknak kellett megoldani.

Kertrendezés

Április 21-én szombaton előkészítettük a kertet a nyárra. Kikerültek a padok, növényeket ültettünk és bográcsoztunk.

Laci: Mindenki kivette a részét a munkából, a kert most rendben van.  Imre metszett, én vittem a gallyat csomóba rakni. Volt, aki virágot ültetett, de a fűnyírásra nem került sor, mert a gondnok elfelejtette kiadni a fűnyírót. Ibolya fia is jött segíteni, virágot ültetett.

Misi: Körülbelül 2 hónapja járok a klubba, ez volt az első kertrendezés, amiben részt vettem. Először nem akartam jönni, de végül mégis eljöttem, mert jobb, mint otthon ülni.

Laci: Én mindig szívesen veszek részt a kerti munkában. Imrével összedolgoztunk és szemetet is szedtünk.

Anna: Te mindenben szívesen részt veszel, Laci!

Laci: Az is igaz…

Anna: Én nem a kertben dolgoztam, hanem a konyhában. Krumplit pucoltam, mosogattam, ugyanis gulyást is főztünk bográcsban, a kertben. Jól sikerült, finom lett. Én még repetát is ettem, pedig fogyókúrázom. Ezt nem lehetett kihagyni!

Laci: Részemről tartalmas volt a leves és ízletes.

Robert Capa kiállítás

Interaktív kiállítás volt, ezért érdekesebb és izgalmasabb is volt, mint egy átlagos kiállítás. A fényképek témák szerint voltak szerkesztve, a spanyol polgárháború, illetve a második világháborúról. Láttunk olyan képeket, amelyeket megrendelésre készített. Láttunk könyveket, amiket illusztráltak a képeivel.

Fiókokat lehetett kihúzogatni, ahol szintén képek voltak, illetve láttunk egy fürdőkádat, amin a következő felirat állt, nem pontosan idézve a lényeg az: Capa reggelenként 3 órán át ült a fürdőkádban meleg vízben és rendszerint elaludt. Szobatársa ezt nehezményezte. Állítása szerint, ha külön laknának, Capa egy elragadó, kedves ember volna, így azonban kicsit nehéz vele együtt élni.

A mandaláról

   A szó az ősi indiai szent nyelvből, a szanszkritból származik. Jelentése: kör, ív, körszelet, korong. Ezt a mi foglalkozásaink során könyvek helyettesítik, melyet szintén körülülünk, mint a buddhista szerzetesek a mandalát. A jógik elmélyedést segítő különböző eszközöket használnak, melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat a meditációjuk tárgyán. Ezzel szemben mi a könyvekben levő híres emberek által választott szavakat tárgyaljuk meg. Ezek a szavak általában egy-egy idézetről írott gondolatok. Számunkra ez az elmélyedés része. Míg ők a beteljesedést, a békét magukkal és a világgal keresik, addig mi az adott szó, idézet értelmét próbáljuk megtalálni. Míg ők a meditáció révén akarnak eljutni a végső beteljesedéshez, addig mi saját és társaink gondolatai alapján próbáljuk tökéletesíteni az adott szó jelentését, és ez százszor vitára is ad lehetőséget. Mindnyájan a tárgyak segítségét használjuk fel, és az eredmény lehet ugyanaz.

A mandalának fontosak a színei, jelentései, úgy mint nálunk a szavaké.

A színek jelentése:

Fehér: megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, nyugalom
Szürke. lelki gyógyítás, szelídség, szeretet, hűség
Sárga: barátságosság, fogékonyság, természet, intelligencia
Kék: elégedettség, ellazulás, harmónia
Tűzpiros: rettenthetetlenség, hatalom, változás, szerelem
Bíbor: emberszeretet, idealizmus, bölcsesség
Rózsaszín: érzékenység, a „belső” gyógyulása, egyetemes gyógyulás
Narancs: önkontroll, vitalitás, becsvágy, megérzés
Zöld: növekedés, bizalom, kapcsolat, gyógyulás, nyugalom
Barna: földközelség, stabilitás, tudatos kötődés a környezethez
Ezüst: érzékfölötti, természetfölötti képességek, áradó érzelem, jólét
Fekete és fehér: titok, megérzés, belátás, újjászületés

Ezeket a színekben rejlő jelentéseket mi a szavakban próbáljuk megfejteni. Érdekes, hogy a színek mennyire más jelentéssel bírnak a keleti népek számára. Nekünk például a fekete szín a gyászt, a sötétség, a halált, a vakságot jelenti, míg nekik a titkot, megérzést, belátást, újjászületést. Ők sokkal optimistábbak, mint a nyugati népek.
   A mandala az európai kultúrába Carl Gustav Jung tevékenysége során került be, mint művészetterápiás eszköz. A mandala nézése, rajzolása a meditációnak egy része, formája. A mandala elkészítése során érdekes és sokat mondó lehet, hogy annak készítője milyen színeket használ, ugyanúgy, mint a mi foglalkozásaink során milyen gondolatokat ébreszt bennünk a szó, az idézet, vagy a híres ember okfejtése. Így kerül egymás mellé a két kultúra, s lehet azonossá.

2011

Csillogás - dokumentumfilm - halálközeli élmény

Az ismeretterjesztő csoportnál már hozzászoktunk, hogy olyan kérdésekről van szó, amelyek minket jobban érdekelnek, mint egy átlagos, egészséges embert. Ilyen kérdések, mint az alkohol, a dohányzás, a drog káros hatása, és nemek közti statisztikai adatok; vagy a viktimológia (hogy áldozatnak születni kell), kiből lehet áldozat, kik a veszélyeztettek; lásd a depressziósok, és így tovább…
Felvetettem Karesznak, hogy már hallottunk a kómáról, a halálközeli élményről, de egy film sem beszélt arról, hogy mit éreztek, mit tapasztaltak azok, akik ezen átestek, és mit mesélnek eme élményekről. Egyből felcsillant a szeme, lévén ő többek közt pszichológus is. „Ilyen dokumentumfilm létezik, ha gondoljátok, megszerzem” – mondta.
Én, meg a többiek gondoltuk is, mert még a wikipédia is csak orvosi, illetve tudományos szempontból taglalja a dolgot, illetve összefoglalja különböző szempontokból.Lévén, hogy az ismeretterjesztő csoport az, ahol a legnagyobb felkészültségre van szükség, mi kevesen vagyunk, már csak a témák miatt is.

Karesz a klubházgyűlésen is felvetette a témát, és azt, hogy egy filmvetítés is lesz Csillogás címmel. A megtekintésre sokan jelentkeztek. Eljött a nap. Karesz legnagyobb örömére tényleg legalább 10-en jöttünk össze. A dokumentumfilmben három ember a saját élményeit mesélte el. Az első egy fényképész férfi volt, aki úgy élte meg a halálközeli élményt, mintha egy barlang lenne és egy nyíláson keresztül csak a bejutó fény tárulna elő; másik hasonlata a szülőcsatorna volt. Nagyon kellemes érzést élt át, és szinte sajnálta, hogy vissza kell térnie az életre.

A másik férfi, aki egy autókarambol áldozata volt, kilépett a testéből. Először mindent kívülről látott, majd egy olyan helyre került, amit nyugodtan nevezhetünk túlvilágnak. Találkozott meghalt szüleivel, barátjával, aki öngyilkos lett, és ezért nem találta a helyét, és büntetésekért minden nap fel kellett akasztania magát; és még több „lélekkel”, akik mint ő is, jól érezték magukat. Ő is azt nyilatkozta: kár, hogy vissza kellett térnie az életbe, mert az az állapot, ahova került, bár nem mondta ki, maga volt a paradicsom. Ez engem egy kicsit egy vallásos ember túlvilági életére emlékeztetett. A harmadik egy nő volt, aki ha jól vettem ki, 12 éves korában egy baleset folytán elvérzett. Ő egy olyan történetet mesél el, ami egyben jövőbeli vágyait teljesítette be, és visszajövetelét annak köszönhette, hogy látta édesanyját, amint rohan a hírre, hogy mi történt vele, és nagyon el volt keseredve. Három teljesen különféle történetet hallhattunk, melyben voltak közös vonások. A legfőbb az, hogy mindnyájan egy olyan túlvilági életbe kerültek, ahol nagyon jól érezték magukat, és sajnálták, hogy vissza kell térni. A másik fő dolog az volt, hogy mindhárman megváltoztak visszatérésük után, és teljesen más kép alakult ki bennük a halálról. A film megrázó volt még számomra is, így nem csodálkoztam azon, hogy utána még egy páran a társalgóban is erről beszéltünk, kielemezve a három epizódot, és azok közös vonásait. Az is félreértődött, mit nevezünk „igazi” halálnak; a szív, vagy az agyhalált. Jutka, aki orvos volt, de nem ezen a területen, megígérte, hogy utána néz.
Így (is) zajlik nálunk egy ismeretterjesztő csoport.
Visszatérve a wikipédiára, megtudhatjuk, hogy különböző vallások: a buddhista, a keresztény, a katolikus egyház, az iszlám, hogyan képzeli el, és dolgozza fel ezt a kérdést, nem beszélve az egyiptomiakról is.

Ali

A mi kis szigetünk

2012-ben kerültem be ebbe a különleges kis szigetbe. Sokáig kerestem egy olyan helyet, ahova el lehet menni és értelmesen, bátran el lehet tölteni az időt. Közben megismertem egy szerethető és nagyon szeretetetteljes társaságot. Itt mindenki saját maga dönti el, mikor és meddig akar ott lenni és milyen foglalkozáson szeretne részt venni. Személyes tapasztalataim szerint én nagyon jól érzem magamat ezen a kis szigeten, hiszen itt mindenki egyenlő, mindent meg lehet beszélni. Mindent megtesznek a szociális munkások azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Itt mindig vidámságot, szeretetet, összetartást, megértést, jó közérzetet találok és teljesen feltöltődöm az itt eltöltött idő alatt. Sajnos én csak heti 1-2 alkalommal tudok eljönni, mert van egy sérült férjem és két idős, beteg szülő, akiknek a gondozását nem tudom hosszabb ideig otthon hagyni. Segítségre szorulnak, és én nagyon szeretem őket és ők is engem.

Sajnos én nagyon sok helyen megfordultam, míg révbe értem. Nagyon sokat jelent, hogy itt befogadtak és mindig bizalommal fordulhatok a segítőmhöz, aki türelemmel és szeretettel terelget a jó irányba. Sokat jelent, hogy tudom. A társaimmal is jó a kapcsolatom. A szívemben olyan különös dolgot jelent az itt eltöltött idő. Hiszen alig várom, hogy mehessek és együtt lehessek az ott levők mindegyikével. Feltöltődöm és könnyebben veszem az otthoni dolgokat. Igaz, én egy nagyon szerető családba csöppentem bele, immár több évtizede. Lettek szüleim és szerető férjem, nekem ők jelentik az életet. A Félsziget klubházban pedig azt kapom, amit a családom nem tud megadni. Ők jelentik a kikapcsolódást, a barátokat, a pihenést. Remélem, még sokáig tagja lehetek ennek a kis közösségnek. Sokat fogok még tőlük tanulni és remélhetőleg tényleg a második családommal érezhetem magam velük együtt. Nagyon tetszik, hogy mindig mi dönthetjük el, mit szeretnénk csinálni, ez a szabadság teljes érzése.

G.Judit

Ali bevezetője

Annak, hogy ezt a blogot el kezdtük készíteni az eddig megjelent Félsziget újságok cikkeiből az az oka, hogy szeretnénk megismertetni magunkat és mindennapi életünket leendő olvasóinkkal.
Megmutatni, hogy mi sem vagyunk mások, mint azok az emberek, akik nem szenvednek mentálhigiénés problémáktól.
Megmutatni, hogy egy skizofrén, mániás, vagy depressziós ember is élhet teljes életet és él is.
A cikkekben írunk mindennapjainkról és kiemelkedő eseményeinkről egyaránt. A klubéletben vannak állandó programjaink, ezek a csoportfoglalkozások: Mandala, Flow, Irodalmi kör, Ismeretterjesztő csoport stb, melyekről a későbbiekben írunk.
A foglalkozások méltatásával egyben köszönetet mondunk azoknak a szociális munkásoknak, akik ezeket a köröket vezetik és azoknak, akik tevékenyen részt vesznek bennük.
Köszönetet mondunk azoknak is, akik kirándulásokkal és egyéb külső programokkal teszik színessé a klub mindennapjait, előadásokat szerveznek ünnepnapjainkon és részt is vesznek azokon.
Azt, hogy milyen jól érezzük magunkat, mutatja az is, hogy milyen jó hangulatú cikkek jelennek meg lapjainkban.
Remélem, hogy ez az érzés átjön a blogon keresztül is és sikerül jó véleményt kialakítani rólunk…