A mesecsoport nem mese

Amikor elkezdődött Mezsu mesecsoportja, először azt hittem, hogy tényleg az. Ezer egy éjszaka meséi kezdődnek. Mi már akkor hozzászoktunk Popper Péter, és más egyéb hasonló fajsúlyú előadók kiértékeléséhez a Mandala és az Ismeretterjesztő csoporton belül. Nagy volt a konkurencia, de előbb-utóbb megtaláltuk a közös nevezőt, és ekkor jöttek azok az írók, ahol már „kiélhettük” magunkat. Az előbb említett írók is így kerültek sorra.

A felállás az, hogy Mezsu elkezdi olvasni a könyvet, s a felolvasást bármikor megállíthatjuk, ha valami megmozgatja a fantáziánkat, és ilyenkor sokszor előfordul, hogy kiegészítjük, vagy ellentmondunk és vitatkozunk az olvasott témával kapcsolatban, természetesen a hozzászólásokkal is, ha nem értünk velük egyet. Van olyan is, hogy az idő nagy részét nem is a mű, hanem a hozzászólások teszik ki. Zsuzsának sokszor kell odafigyelnie, hogy túlságosan ne térjünk el a tárgytól. Ez nem mindig sikerül.

Foglalkoztunk az egóval és az egoizmussal, a fogyasztói társadalom káros kérdéseivel, az önmegvalósítással, a családi háttérrel, hogy nem mindegy, ki mikor és honnan indul, a szerepjátszás és az önmegvalósítás kérdéseiről és még sok érdekes dologról. Bár már két éve kezdődött ez a csoport, még mindig az egyik kedvenc, és sokan járunk rá.

Színjátszókör - Kosztolányi: Esti Kornél

2013 őszén alakultunk meg Mezsu vezetésével. Rögtön kaptunk is egy feladatot, karácsonyra kellett készítenünk valamit. Némi keresgélés után Kosztolányi Dezső: Esti Kornél című novelláskötetének egy fejezetét választottuk. A fejezet címe: A becsületes város. Az elbeszélést át kellett alakítani, hogy színpad képes legyen. Ki-ki választott magának szerepet, s elkezdődtek a próbák. Eleinte minden rendben ment, de jött az őszi megfázások ideje. Először az orvost alakító Judit lett beteg, azután Mezsu. Nem volt olyan próbánk, hogy ne hiányozzon valaki. Mezsu kitalálta, hogy díszletként képeket vetít a falra. Sokat dolgozott, amíg kész lett a dekoráció. Közeledett a karácsony. Szerettünk volna egy jelmezes főpróbát tartani. Ez nem sikerült. Most mi lesz? Főpróba nélkül adtuk elő a novellát.Reménykedtünk, hogy mindenki tudni fogja a dolgát. Úgy is lett. Külön köszönet illeti Csabát és Jánost, akik beugróként vállalták a szereplést. Az előadás jól sikerült, a nézők hosszan tapsoltak.

Részletek az elbeszélésből:
Egy tükrös kirakatban ez olvasható: Lábrontó cipők, tyúkszem, tályog garantálva.
A ruházaton ez a hirdetés lármázott: Drága és rossz ruhák. Tessék alkudni, mert becsapjuk.
A vendéglőn: Ehetetlen ételek, ihatatlan italok, rosszabb, mint otthon.
A cukrászdán: Margarinnal, tojáspótlóval készített állott sütemények.

Többen kérték, hogy ismételjük meg az előadást. Ez lehetőséget nyújtana ahhoz, hogy videóra is felvehessük. Jó hír, hogy már készülünk a következő előadásra, melyet valószínűleg Farsangkor fogunk előadni.

Számítógép előtt

Eljön a kedd vagy a csütörtök 12 óra. Egy kis csapat lázban ég velem együtt. Én már háromnegyed 12-kor ott toporgok a klubház ajtaja előtt, hisz én vagyok az első, és nem akarok egyetlen percet sem elmulasztani a számítástechnikai konzultációról, melyet Ágnes vezet. Bár nem tudom, hogy a többiek milyenek, de szerintem én vagyok a legnehezebb fejű tanítvány. Már csak azért is, mert számomra ez a fél óra kevés, és hőn szeretett unokatesóm teljesen másképp „tanít” a gépemen, így sokszor nagy a káosz a fejemben.

Ágnes tanítása áttekinthetőbb, de nekem, aki egy négy soros verset sem tudok kívülről, a fortélyok elsajátítása nagyon nehezen megy. Lehet, hogy a gyógyszerek miatt... Igencsak igénybe vehetem Ágnes türelmét, de ez nem látszik rajta. Mondtam is neki, hogy engem nagyon emlékeztet a régi piarista pap nyelvtanáromra, akinek szintén nagy türelme volt. Mindennek ellenére nagyon jóban vagyunk, karácsonyra még egy érdekes e-mailt is kaptam tőle, én a novelláimat adtam neki, ő segített a novellákhoz való képek szkennelésében. Lédáról és barátairól, Gizmóról és Colinról… Tudom, hogy szereti a zenét, megpróbáltam az ízlésének megfelelő zenét is hozni neki. Én úgy érzem, kapcsolatunk meghaladta a diák-tanár viszonyt és közelít a barátihoz, remélem, ő is így van vele, és nem haragszik meg ezekért a szavakért…
De vissza a tanuláshoz! Mint már írtam, nehéz fejem van, így mindent le kell írnom és ő ebben is segít, sőt, ő írja le az egymás utáni lépéseket, ezért nagyon hálás vagyok neki. Hogy mit tanuljunk, azt is rám bízza, s mindent elkövet, hogy elsajátítsam az anyagot. A többiek is nagyon szeretik. Mindenki nagyjából mást tanul. Egy dologban egyezik meg a véleményünk, hogy a fél óra, melyet nagy örömmel töltünk vele, egy kicsit kevés. Én már próbáltam puhatolózni nála, nem tudna-e esetleg kétszer jönni hetente, de nem várhatjuk el tőle ezt a fáradtságot, és hogy a kedvünkért megváltoztassa a programját.
Mi csak reménykedünk… Köszönünk mindent, Ágnes!

Miaú - 1.rész

Vonzalmam ehhez a bajuszos, tarka vagy éppen cirmos társasághoz még kislánykoromban kezdődött. Lőrincen nyaraltam nagyanyám pap testvérénél és a babázásnál sokkal érdemesebb volt figyelni, szelídíteni a templomkertben kóborló elvadult macskákat. Kitartó próbálkozásomat, hogy megsimogathassam őket, végül siker koronázta! (Nem kis része volt ebben a reggeliről félretett kockasajtoknak.) Néhány nap múlva már a szobában aludt a három cica, még a babáim takaróját is nekik adományoztam. Részemről ez a legnagyobb kegy volt.

Sok-sok idő telt el, míg végül saját macskám lehetett. Kislányaimmal együtt ismerhettem meg, milyen is az élet egy eleven kandúrral. Gerzsonnal 14 évet éltünk egy fedél alatt. A lányoknak remek játszótársa lett, fogócskázni is lehetett vele. Mókás emlékem, hogy megunva a körbe-körbe rohangálást egyszerre szembe fordult a kergetőivel és érdeklődő pofával várta a fejleményeket. Okosabb volt, mint a gyermekeim! Amúgy mindig nagyon elnéző és kedves volt velük.
Engem talán barátnak és ami biztos: kiszolgáló személyzetnek tartott. Igyekezett, hogy a maximumot kihozza belőlem, ami a számára kedvező lehetett. Például: esetleg aludhatna-e az én párnámon, mert szerinte az kényelmesebb, mint az övé. Milyen jó is a konyhaasztalon heverészni! (Ebben még nincs is semmi kivetnivaló…) Az én tányéromból biztosan finomabb az étel, ő megkóstolná, ha szabad…

Magamról ( Ali )

1979-ben behívtak katonának, ott derült ki a betegségem, mániás lettem. Leszerelésem nem a legtisztább úton folyt le, de erről nem akarok beszélni. Én hivatásos katonatiszt szerettem volna lenni, de ez egy csapásra meghiúsult.

A főiskola előtt osztálytörzs kidolgozónak készültem, hisz matekból egész jó voltam. A leszerelés után nyolc hónapi kényszerszünet jött, majd egyik nagynéném unszolására a Vízgazdálkodási Intézethez kerültem szerkesztő rajzolónak. Ez a munka is nagyon tetszett. 81-ben mégis átkerültem a Transzelektrohoz. Közben megbetegedtem ismét. Doktornőm nem engedte, hogy a Műszaki Egyetem gyengeáramú szakára jelentkezzek, és arra is kapacitált, hogy dolgozzak tovább, ne menjek nyugdíjba. Így kerültem a Magyar Filatéliai Vállalathoz, ahol rövid idő alatt szép „karriert” futottam be. Nekem megengedték, hogy feljárjak a Mabeoszhoz, lévén apám is bélyeggel foglalkozott.  Így reggel 7 órától este 7 óráig dolgoztam, de megérte.

A nyolcvanas évek végén lett egy fóbiám. Először borzasztó volt. A metróra vártam és amikor meghallottam, hogy  jön, úgy éreztem mintha valaki alá akarna tolni. Úgy kellett az ülésbe kapaszkodnom, mert eszembe sem jutott, hogy öngyilkos legyek. Teljesen leizzadtam, de úrrá lettem a dolgon. A megoldás az volt, hogy a peron közepén vártam meg, míg megállt a szerelvény. Ez az érzés átment a vonatra és a villamosra is. A mai napig tart ez, és több mint húsz éve nem bírtam leküzdeni. Majd a 90-es évek elején jött a következő fóbia a tömegközlekedésen való félelem a defekálástól, had legyen egyszerű az élet.

1990-ben meghalt Édesanyám. Szerencsére Apám 1992-ben megismerkedett Erzsikével, akit pár hét után úgy megszerettünk, hogy én anyám helyett anyámnak hívtam, míg apám szerint anyám küldte hozzánk. Vele havonta egyszer hajlandó voltam elmenni kezelőorvosomhoz a gondozóba.

Ali

Boldogság ( Anna )

Tegnap úgy ébredtem, hogy boldog vagyok. Nem történt semmilyen örömteli esemény, nem vettem be kedélyjavítót, kábítószert nem használtam, mint sosem, csak úgy jött. Felültem az ágyon és egyszerűen jól éreztem magam.
Sok mindennek örültem már az életben, például a gyerekeim születésének, vagy még korábban, amikor a pocakomban növekedtek, de ez más volt.

Egyszer már előfordult velem hasonló élmény, négy évvel ezelőtt, februárban, arra is jól emlékszem. Nem tudom, mi okozza, nem tudom, mitől múlik el, csak úgy van. Ahogy telnek a napok, enyhül az érzés, de még mindig jó visszaemlékezni rá. Kiegyensúlyozottabbnak, elégedettebbnek érzem magam, és úgy általában elégedettebb vagyok a világgal is. Arra hasonlít, mint amikor szerelmes az ember. Ilyenkor úgy érzem, hogy akit szeretek, azt még jobban szeretem, akit gyűlölök, arra maximum haragszom, és aki közömbös, azt pedig megszeretem.

Nem tudom, mással is előfordult-e már hasonló, én csak azért meséltem el, mert szeretném megosztani ezt az élményt.Nem hiszem, hogy ez bárkivel megtörténhet!

Remélem, talán az életben még egyszer boldog leszek!

Anna

Skandináv nap

Ha január 23 szerda, akkor skandináv nap, de ne vágjunk a dolgok közepébe. Ez az alkalom az egész klubot megmozgatta. Először a forgatókönyv készült el. Az esemény fontossága miatt kétszer is a klubházgyűlés témája volt. Itt vetettük fel az ötleteket, majd a megvalósítás következett. Tomi és Dalma bevásároltak, a kézműves szakkör a zászlókat és Skandinávia térképét készítették el. A dekorációért Adrienn és csapata felelt. Az irodalmi műsor szervezését ez alkalommal Csilla vette át Julitól. Szóval nagy volt a készülődés, mint mindig ilyenkor. Ja, ki ne maradjon a kvízjáték, amit hárman állítottunk össze Karesz vezetésével. Eljött a nagy nap, már 12 órakor kezdődött, a konyha ekkor nyitott. Dalma és Mezsu irányították a munkát Bea segítségével. Készült a svédasztal: tonhalas és rákos szendvicsek, izzott a sütő, mivel piskóta is készült. Előkerültek a halrudacskák, amiket csak később fojtottak forró olajba, mert frissen jó. A másik szobában egy kisebb csoport a Mamma Mia című filmet nézte. Aki nem, nem tudja, miből maradt ki!

Eljött a három óra. A műsor az irodalmi csoport előadásával kezdődött. Mit ne mondjak, szavam sincs hozzá, olyan jól sikerült! Nem csak irodalmi művészeket hallottunk, hanem egy komplett előadást is, az adott országokról: földrajzi adatok, államformájúk, EU-tagok vagy sem; ha igen, mi a pénznemük; királyság vagy köztársaság, és így tovább. Az előadás közben mindenki megismerhette az ország zászlaját. Nem győztünk tapsolni, annyira kerek, komplett volt az egész. Karesz még meg is jegyezte: ha most jól odafigyeltetek, az sokat segít a kvízben, melynek 13-10 lett a végeredménye.

A nagy zebe-zaba után jött a skandináv lottó. Mindenki kitölthetett egy szelvényt, majd Dalma kétszer egymás után kihúzta a számokat, amiket meg is játszottunk valóban is. Csilla bebizonyította, hogy nem csak boowlingozni és műsort készíteni tud, hanem szerencséje is van. Övé lett az egyetlen 4-es találat. Lévén ezek a napok már hagyomány nálunk, mondanom sem kell, folytatjuk tovább. Orosz napon remélem lesz lazac és kaviár, de az amerikai napon is elférne bennem egy kis beefsteak tükörtojással, de maradjunk a realitásnál: inkább a műsorok legyenek gazdagok!

Ali

Hírek szerelmesei

A tavalyi év is elég szépen bővelkedett az új csoportfoglalkozások szempontjából is. Ezek közé tartozik Kovács Ági Hírek szerelmesei csoportja, amely nagy sikert aratott. Zoli már a kezdet kezdete óta részt vett rajta. Én sajnos betegségem miatt, és mert elég későn kezdődik, nem tudok részt venni rajta. Ez az a csoportfoglalkozás, amelyet a közösségi szobában tartunk meg. Régebben úgy kezdődött, hogy a behozott, főleg bulvár lapokból kiválogatott cikkek közül választottunk. Mostanában minden alkalommal meghallgatjuk valamelyik rádió aznapi híreit is. Miután megszavazzuk, hogy mely cikkek érdeklik a csoport tagjait, először felolvassuk, majd megbeszéljük azokat. Sokan lenézik a bulvárlapokat, pedig azok is írnak fontos, főleg az egészséggel kapcsolatos tanácsokat. Zolit, aki majdnem mindegyiken részt vett, megkérdeztem, hogy ő milyen témákat választ legszívesebben. Ő az egészségügyi, gazdasági, ismeret-terjesztő, környezetvédelmi témákat kedveli. A politikai tárgyú hírek azért maradnak ki, mert a klubszabályok szerint nem politizálhatunk, persze azért azt sem tudjuk teljesen kihagyni. Még egy megkötés van a klubban, hogy figyelembe kell venni egymás vallási nézeteit is. Nem lehet senkit befolyásolni, se megbántani vallási nézetei miatt.

Ali

Főzőklub

Mióta létezik a főző klub? – kérdeztem Lacit.
A régi klubházban is működött. Egy Marika nevű klubtagunk vásárolt be, és főzött.
- Te mióta főzöl itt?
3-4 éve a palacsintasütést is beleértve, amit "édes pénteken" készítek el.
- Hogyan jön össze a pénz?
- Mindenki, aki enni kíván, befizet 150 forintot. Aznap beszéljük meg, hogy mi legyen a menü.
- Ki szokott főzni?
- Anna végzi a munka dandárját, a többiek részfeladatokat látnak el. Van, aki bevásárol, mások zöldséget pucolnak, megint mások mosogatnak.
- Mik a kedvenc ételed?
- Nekem a kedvencem a leves, mindegy milyen… Főztünk már krumplis tésztát, rakott zöldbabot, lencsefőzeléket, csirkeszárnyat sült krumplival.
- Hogy szokott sikerülni?
- Eddig még mindenki nagyon elégedett volt, remélem, ez így is marad.
- Köszönöm a beszélgetést Laci, további sikeres főzést kívánok!

Az elmúlt év

Testvérem kisfiától kaptam egy kis tacsit. Már az első nap nagyon megszerettem, minden üres órámat vele töltöttem el. Nagyon sokat játszottunk együtt, teljesen az életem része lett. Úgy összeszoktam vele, hogy ha már el kellett menni valahova, és ott mondták, hogy maradjak még, én rohantam vissza hozzá. Úgy összeszoktam vele, hogy már nem volt az élet teljes nélküle. Még akkor is vittem sétálni, amikor anyu meghalt. Sírva mentünk az utcán, és talán ő volt az, aki csillapította a nagyon erős fájdalmamat. Átestünk ezeken a nehéz napokon és utána jött egy olyan időszak az életemben, ahol teljes szükség volt, minden józan gondolkodásomra, mert édesapámat kellett ápolnom és közben Morzsira is kellett figyelnem. Nagyon nehéz idők voltak, de győztesként jöttem ki belőle.
 Elérkeztünk a 2012-es évhez, Morzsi már egyre lassúbb, egyre megfontoltabb. A sétákat is egyre rövidebbre kellett vennem, és bizakodtam abban, hogy még sokáig él, de 2012 szeptemberében feladta és elpusztult. Nagyon fájt, hogy hogy elvesztettem, és nagyon hosszú ideig hiányozni fog. De emlékét sosem feledem. A kutya elvesztése után teljesen megváltozott az életem. Szabadabb lettem, nincsenek visszatartó szabályok. Azt csinálok, amit akarok. Nagy szükségem van Dalmára, hogy józanul be tudjam osztani az időm. Okosan részt venni a csoportfoglakozásokon, és az ott folyó beszélgetésekben, ami energiával tölt fel. Az az érzésem, hogy a kutya elvesztése után a szociális munkásom tart életben és az ő lelkesítő hatása nélkül fél ember lennék. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék a köztünk lévő beszélgetésekre, nagyon kedvelem és fájna, ha ezeket is elveszíteném.

Epi

Néhány gondolat a mozgáscsoportról

A mozgáscsoport nem mozgáscsoport. Nem torna, nem gyógytorna, nem kímélő torna, nem gerinctorna, nem jóga, nem szertorna, nem aerobik, nem stb… Akinek tehát sérült vagy fáj a lába, térde, válla, dereka, gerince, hasa, haja, nyugodtan bejöhet, nem kell ezen részeit megerőltetnie. Nem is játék, hogy azt mondhassák, én már kinőttem belőle. Mi tehát az úgynevezett mozgáscsoport?

Összehasonlítások:

- A mandalán egy-egy gondolat kapcsán beszélünk magunkról, élményeinkről, érzéseinkről, emlékeinkről.
- Az irodalmi körben inkább a beszéden keresztül szerzünk-adunk élményeket.
- A zenecsoporton is hasonlók történnek a zenén keresztül.
- Az úgynevezett mozgáscsoporton hasonló érzések mozdulnak meg bennünk, ám leginkább cselekvések által.

Számomra ez a legösszetettebb csoport az emberi kapcsolatok, egymásra figyelés, saját megnyílásunk tekintetében. A cselekvések mellett kicsit a zene, a beszéd is megjelenik. Hogy milyen emberek voltunk, vagyunk, leszünk, vagy szeretnénk lenni, a cselekedeteink mutatják meg leginkább. Gyertek és segítsetek a csoport nevét úgy alakítani, hogy az valóban, s tömören fedje az itt történteket! Mozgáscsoport helyett…?

Magam veszélyes vagyok itt, mert igen beleélem magam, és alig tudom visszafogni fantáziámat, ezt is meg kell tanulni, mondta Kinga, s egyetértettem vele.

2011
Zsuzsa

Kilencedik Klubszülinap

Mit mesélnétek el a klub születésnapi bulijáról annak, aki nem volt jelen? Például Erzsikének vagy Ritának.

Laci: Rengetegen összejöttünk. Szerintem többen voltunk, mint a tavalyin. Volt tánc is. Szendvicset ettünk, tortát, itt voltak az önkormányzattól és a családsegítőből.

Erzsike: Kár, hogy nem jöttem el. Biztosan jól éreztem volna magam, táncoltam volna. Tavaly is levágtunk egy jó rockit Csabával. Ott kő kövön nem maradt.

Anna: Reméljük, a 10. még ennél is jobb lesz, bár ezt már nem lehet fokozni. Én tojásos szendvicsre pályáztam, de sajnos az barna kenyéren volt, amit én nem szeretek. Egy kis szösszenetet mesélek el: Leejtettem a tortámat, amit kaptam, amin a tűzijáték volt. Attól tartottam, hogy büntiből nem kapok másik szeletet, ezért felkaptam és megettem. Tomi úgy nézett rám, mintha haragudna, de azt mondta, nem haragszik, csak ő is sajnálja. Ijedtemben felkaptam és ijedtemben megettem. A legjobb az egészben az, hogy fájdalomdíjul kaptam repetát is.

Laci: Én most kimaradtam a tombolából, nem nyertem.

Anna: Volt egy filmvetítés, ami bemutatta, hogy kezdődött a klub, a névadástól a napjainkig.

Laci: 2008 óta járok a klubba, akkor még a Kékgolyóban volt.

Mariann: A tombolára emlékszem szívesen. Nyertem egy manót, ami gyertyát tart. Az asztalomon van, néha beszélek is hozzá. Rendezkedtem az asztalon és odatettem középre, ott vannak az óráim, a Manó őrzi az asztalt. A filmvetítés tetszett és a szendvics is nagyon romantikus volt.

P. Zoli: Volt tánc rendesen. Hangos zene is szólt. Csak kevés volt a torta.

Ali: Nekem az tetszett a legjobban, hogy a klubvezetők és az „őskori” megkövült klubtagok beszámolóit hallgathattam, és hogy hogyan fejlődött a klub a kezdetektől napjainkig. Képen is megelevenedtek a beszámolók, és lehetett látni a régi tagokat, hogy milyenek voltak 9 évvel ezelőtt.

Éva: Nagyon érdekes volt a videófilm, mert megtudhattam, hogyan alakult ki a klub. Sokan voltunk, alig fértünk el. Ehettünk finom szendvicseket és nagyon finom, kétféle tortából is kaptunk. Volt tombola is, lehetett táncolni.

Ali: Nagyra értékeltem, hogy a cukrosokra is gondoltak, és külön diabetikus tortát is vettek nekünk.

Szeretka - I. rész

Volt egyszer egy bohóc, Szeretkának hívták. Minden este fellépett a világhírű Bántoknaja cirkuszban. Sok-sok gyerek és felnőtt láthatta estéről-estére.

Szeretka aranyos bohóc volt. Egész csomó szeplő volt az arcán, kb. három szál teljesen piros haja is volt neki, meg egy darab nagy-nagy kerek orra, és csupa mosolygós volt a szája, a szeme meg „néha pityergő, néha nevető”. Csíkos inge volt fél gallérral, zöld-kék kockás nadrágja és hatvanhármas cipője. Minden este csetlett-botlott vele a porondon. Elgáncsolták, megverték, leöntötték, becsapták, fenékbe rúgták, csipkedték, bökdösték, gúnyolták, ő pedig tűrte. A nagyérdemű meg kacagott torka szakadtából, potyogott a könnye gyereknek, felnőttnek és lelkesen tapsoltak. Szeretka népszerű volt és híres.

Zenecsoport 2010

   Régen is volt zenecsoport. Sokat vitatkoztam akkor a tematikájáról. Inkább azoknak szólt, akik tudtak valamilyen szinten zenélni. Cél volt az is, hogy aki ne, az tanuljon meg segítséggel. Gyártottunk saját kezűleg zeneszerszámokat, nekem ez a tematika nem tetszett. Később pedig fokozatosan kimaradtak, vagy hol jöttek, hol nem azok, akik tudtak zenélni valamilyen szinten, úgyhogy valahogy az egész csoport abbamaradt. Aztán én hosszú ideig nem jártam a klubba, tehát nem tudom a foglalkozás további sorsát.
   Mostanában elkezdtem újra járni és tudomásomra jutott, hogy ismét van zenecsoport, ami teljesen más, mint a régi. Bementem. Tetszett. Először csakúgy kinek milyen dal tetszett, illetve jutott eszébe, bemondta, és a számítógépen keresztül megkereste a vezető, lejátszotta, kivetítette a hozzá tartozó képet vagy klipet. Később témák szerint választottunk zenét, volt egy hetünk gondolkodni. Innentől kezdődött az, hogy rendszeresen járók kezdték megismerni egymás stílusát. Engem ez inspirált arra is, hogy célirányosan kezdjek otthon zenét hallgatni, utánanézzek bizonyos dolgoknak könyvekben, illetve tudatosan válogatni a különböző zenék között. Élveztem. Megmozgatta a fantáziámat. Aki képes több, mint egy óráig különböző stílusú zenéket végighallgatni, egyhelyben ülni, ha egyszer bejön a foglalkozásra, ott ragad. Egyre többen lettünk, kialakult egy biztos mag. Ahogy egymás dalait hallgatjuk, nem csak egymás stílusát kezdjük megismerni, hanem felfedezünk olyan dalokat is, melyeket nem hallottunk, vagy újra felfedeztünk és (a fejünkhöz kaptunk: de jó ez a dal is). Mostanában már megköszönjük, megtapsoljuk, aki valamilyen különlegességet vagy nagyon szép zenét hoz. Vannak olyan zenék, melyek egyeseknek tetszenek, másoknak nem. Nekem van olyan, amitől máshol a világból rohannék ki. Itt nem.
   A foglalkozás odafigyelésre, egymás tolerálására, elfogadására tanít. Az empátiás készség is egyre erőteljesebben szerepet játszik, meg az, hogy rá tudunk hangolódni egymásra. Ezek, meg a feladatok inspiráló hatása a leglényegesebb számomra a csoport működésében. Aki szereti a zenét, jöjjön! Aki nem, itt hallgathat minden stílusút, jöjjön, hátha megszereti!
   Kritikus típusú ember vagyok: ez a csoport jó.
   Aki jönni akar, hozzon magával széket, mert már nem férünk el másképp. Köszönöm ezt az élményt a csoportvezetőnek, és elsősorban magunknak.

Zsuzsa
2010

Múzeumlátogatás– A Ganz öntöde (2012)

Klubházgyűlésen hallottam meg, hogy Tamás megnézte az interneten, hogy szombaton van lehetőség megnézni a múzeumot. Nagyon örültem neki, mert már régen meg akartam nézni. Korábban keltem, hogy legyen mindenre időm. Levittem a kutyát, lementem a közértbe vásárolni. Megreggeliztem, és utána rendet raktam a lakásban.
12 órakor indultam el a Klubházba, de kicsit hibáztam, mert szombaton ritkábban járnak a buszok. Elértem a Déli pályaudvarhoz és onnan az első villamossal a klubházig. Egy órára értem oda, de nem kellett izgulnom, mert időben odaértem.

Már ott álltak a klubház előtt páran, Józsi és felesége és Annuska. 10 perc sem telt el és már jött Tomi és bementünk a klubházba. A Józsi talált előző napról egy kis kávét, amit meg is melegített nekünk. Jól esett abban a hidegben egy kis meleg ital. Örömmel újságolta el, hogy megnyerte a házi ping-pong bajnokságot. Szívből örültem neki és gratuláltam a sikerének.



Kicsit később Olga is megérkezett, nemsokára S. Zoli is befutott. És végül Norbi is megérkezett. Fél kettőkor elindultunk a múzeumba. Jó hangulatban mentünk, Józsi vezetett minket az 59-es villamosmegállóba, ahonnan a Széll Kálmán térre mentünk. Onnan közös megegyezéssel gyalogosan folytattuk tovább az utunk a Margit körúton egészen a Bem utcáig. Ott jobbra kanyarodva eljutottunk a múzeumhoz.

Ganz Ábrahám hozta létre ezt a múzeumot, mert a terjeszkedő városban már nem lehetett fenntartani ezt a különösen légszennyező üzemet. De mindent úgy hagyott meg, mintha még ma is működne a gyár. Ez a varázsa ennek a múzeumnak.
A múzeumba beérkezve nagyon sok érdekességet láttam. Nem is tudom, mivel kezdjem. Elsősorban a harangok voltak érdekesek, mert meg lehetett őket kongatni és mindegyiknek más-más hangja volt. Aztán volt egy elől töltős régi ágyú, vasöntésű csővel. Különböző járművek motorjainak öntvényét lehetett megtekinteni. Volt alumíniumból is és vasból is. Láttunk különböző műszereket homok méréséhez és nagyon szép öntöttvas kályhákat. Sőt még emeletes vaskályha is látható volt, aminek érdekessége, hogy alul lehetett betölteni és a tetején lehetett főzni is akár. Egy nagy daru is ki volt állítva, amit öntéskor használtak. Kicsit viccelődtünk is a daru horogjával.
Még láthatóak voltak öntőüstök és szállító kiskocsik vasból. Le volt írva, hogy milyen sorrendben öntik ki egy kocsi vaskerekét.
Nagyon jó volt kicsit kikapcsolódni, a látottak teljesen elvonták a figyelmem az élet nehéz oldaláról. A bejáratnál gyűltünk össze, ahonnan elindultunk a Bambi presszóba, ahol mindenki a kedvenc italát és süteményét rendelte. Jó volt a hangulat, nehéz szívvel váltam el többiektől, de mennem kellett a kutyusomhoz, hogy egy újabb sétát tegyünk.

Epi

Látogatás a Petőfi Irodalmi Múzeumban

2010. október 19. du. 3-4 óráig

   Ha valaki manapság érdeklődik a múzeumok iránt, elsősorban festmények, szobrok, kerámiák jutnak eszembe, ritkábban népművészeti, iparművészeti, színészeti múzeumra gondol.
   Eszébe jut-e bárkinek, miközben éppen olvas egy jó könyvet vagy verssel foglalkozik, hogy van olyan múzeum, amely híres írók, költők életéről mutat be látványos tárlatot. Az irodalmi relikviákat az évek során begyűjtik és kiállításokká rendezik. Erre való az irodalmi múzeum.
   Nem is olyan régen a Félsziget Klubház Irodalmi csoportja látogatást tett a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
   Megnéztük az állandó Petőfi kiállítást és az akkor nyíló Mikszáth termeket. Kis csapatunkat Anna tárlatvezető vitte körbe. Színvonalas és szakszerű volt a tájékoztató. Életszerűen, sok humorral fűszerezte mondandóját. Nagy dicséretet kaptunk, amiért így felkészültünk Petőfi és Mikszáth munkásságából. Ajándékba mindenki kapott egy-egy lapot, amelyen a Nemzeti dal korabeli nyomdagéppel készített szövege állt.
   Lelkesen hagytuk el a múzeumot és mivel szépen sütött a nap, még sétáltunk egy kicsit a Károlyi kertben.

   Legközelebb az Ady Endre Múzeumba megyünk, amely a Veres Pálné utcában található. Mivel most újították fel, valószínűleg sok újat fogunk látni.

Budapest, 2010. december 12.
Juli

Alkotás utca – interjú egy klubtaggal ( Anna )

- Mit szoktatok csinálni?
- Rajzolunk grafittal, szénnel és tussal.
- Festeni is szoktatok?
- Igen, temperával és vízfestékkel. Tárgyakat rajzolunk, tanuljuk az árnyékolást. Azt is gyakoroljuk, hogyan kell portrét készíteni. Én a  Zoltánt rajzoltam le – mondta Anna – Hasonlít is rá.
- Anna miért szeretsz ide járni?
- Én gyerekkorom óta szeretek rajzolni, és örülök neki, hogy most újra alkalmam nyílik rá.
A klub születésnapjára ki is állítottunk néhány kiválogatott képet.
- Mikor van ez a foglalkozás?
- Hétfőnként délután fél öttől hatig. Aki kedvet érez hozzá, azt szeretettel várjuk.

Kóma – a halálközeli állapot

Mint már írtam, a filmvetítés után egy páran folytattuk a beszélgetést, és úgy döntöttünk, hogy utánanézünk pár dolognak. Én a vallási részét választottam, míg Judit az orvosi oldaláról közelítette meg a kérdést.

A vallási rész az egyiptomi, buddhista, tibeti, keresztény és az iszlám vallás felől közelítette meg a kóma, a halálközeli állapot élményeit. Érdekes, hogy vallástól, kortól függetlenül a visszatértek hasonló élményeket tapasztaltak meg. Az egyiptomiak már életükben felkészültek a halálra, ennek köszönhetők a piramisok, és az a tény, hogy előre felkészültek a túlvilági életre. A buddhisták és a tibeti buddhisták könyvekben jegyezték le a túlvilággal való találkozás élményeit. Voltak olyan túlvilágot megjárt emberek, akik fel is jegyezték és hirdették az ott tapasztaltakat. Ezt a többi vallás hívei is megtették, de ne hagyjuk ki az ateistákat sem.

A XX., XXI: század orvostudományának fejlettsége lehetővé tette, hogy a kómából visszahozzon embereket. Így egyre több adatot kapunk a halálközeli élményről és a tudomány is elfogadja annak létezését. Az orvosok közül is megélték páran, és be is számoltak róla.

Kómát mesterségesen is elő lehet állítani, ennek egészségügyi okai vannak. Az általam olvasott anyagok nagyon sokban fedték az a dokumentumfilm három szereplőjének beszámolóját, sok volt a párhuzam a több száz/több ezer éves beszámolókkal. Már örülök neki, hogy felvetettem a témát, mivel már a harmadik napnál tartunk a „kutatásokban”, melyeket nem csak nagy érdeklődéssel hallgatunk. Elhatároztuk, hogy más témákat is összekötünk dokumentumfilm-vetítéssel.

Ali

A boldogság ( Epi )

Sokáig kutattam a múltamban, kerestem a hibákat, gondolatban kijavítom, megtalálom a boldogságot. Sokáig úgy éltem, hogy nem gondoltam a holnapra, nem érdekelt, hogy milyen lesz a jövőm, nem érdekelt, hogy mi történik velem, nem érdekelt, hogy hogy illeszkedek be egy közösségbe. Nem érdekelt, hogy boldog vagyok-e vagy sem. Mindent átfutottam, magányomba zárkóztam, úgy éltem, hogy szinte semmi sem érdekelt. Nagyon nehezen fedeztem fel, hogy lépnem kell előre, nyitnom kell embertársaim felé, nem élhetek önmegvédő burokban. Kezdek rájönni, hogy a boldogság itt van a közelemben, csak fel kell fedeznem. Lehet, hogy nem lesz könnyű, de meg kell próbálnom. Minden apró jelet fel kell ismernem, és kezdeti boldogságnak értelmezni. Rá kell hangolnom magam, hogy az engem ért jót a boldogság egy kis részének vegyem. Lehet, hogy a boldogság nem úgy érkezik, mint egy hatalmas egész, ami mindent beborít, hanem sok kicsi részből áll össze, amit meg kell tanulnom összerakni. A belső boldogság legnagyobb ellensége, hogy nem tudok magamnak megbocsátani az elkövetett hibákért. Ha sikerül tiszta lappal újra indulni az életbe, könnyebb rátalálni a boldogságra. A boldogság lehet hogy itt van körülöttem, csak fel kell ismernem még a legapróbb jeleit is.
Nagyon meg kell becsülnöm azokat, akik jók hozzám, bíznak bennem, és én is bízom bennük. Ők építenek, és tartanak fel bennem egy tökéletes belső BOLDOGSÁGOT.

Epi
2011

Képzőművészettől az építészetig

Kappadókia
Chartres-i katedrális

      Elena csoportfoglalkozásain nemcsak festéssel, rajzolással, vagy a mandala-kifestésével, színezésével, hanem művészettörténettel is foglalkozunk. Eddig az ógörög, a római és a bizánci művészetek kerültek sorra: rajz, festészet, vetítés formájában. Sajnos ezekben a témákban nem volt ismeretterjesztő filmem, de most, az Iszlám művészet kerül sorra. Ehhez már van, az Iszlám építészet ékességei címmel.

  Ebben szó van a Sziklatemplomoktól a székesegyházakig például Chartres-i katedrálisról (Franciaország), Thessaloniki Bizánci műemlékeiről (Görögország), Kappadókia sziklatemplomairól (Törökország), Szent Szófia Katedrálisáról (Ukrajna), Mont-Saint Michelle-ről (Franciaország). Reneszánsz Templomok és híres templombelsőkről lesz vetítés.

Szent Szófia
Mont-Saint-Michelle















Én már 3-szor láttam a filmeket, remélem a többiek tetszését is el fogja nyerni.

Ali
2012

Mozgáscsoport - 2011

A mozgásstúdió előnyére 180 fokos fordulatot vett. Már nem csak mozgunk, az agyunkat is használni kell jó pár hónapja. Most legutóbb Kinga két fotót mutatott nekünk. Az egyik képen egy fiatal 3-4 éves kisfiú önfeledten, nagy élvezettel játszik egy kerek kosárban. Ez a kosár lehet az ő járókája. Ahogy megláttam, egyből megtetszett ez a nyugodt, kiegyensúlyozott, életvidám kissrác. Szívesen ott lettem volna én is, hogy együtt játsszunk. A másik képen is a kiskölyök volt látható, amint a járókában áll széttárt karokkal, nyitott tenyérrel, és az arcáról is tükröződik, hogy valaki bejöhetett a szobába, akinek nagyon örül, és esetleg még hozott is valamit neki. Szívesen lennék egy ilyen gyermek testvére, vagy barátja. A kissrác ruhájából és a fonott kosárból lehet következtetni, hogy nem gazdag a család, de talán ez is hozzájárul azokhoz a jellemvonásokhoz, amiket felsoroltam vele kapcsolatban.
A másik feladat az volt, hogy párokba rendeződtünk, és a pár egyik tagja becsukta a szemét, míg a másik karon fogva vezette. Utána megbeszéltük, hogy milyen volt vakon, kiszolgáltatottan mozogni, és annak, aki vezetett, milyen érzés volt. Annak ellenére, hogy régóta ismerjük egymást, volt, aki bizonytalannak érezte magát, míg más teljesen rábízta magát vezetőjére. Ilyen és hasonló gyakorlatokkal bővült a mozgáscsoport. Ezt még az is tetőzi, hogy a feladatokat Kinga találja ki, aki pszichológus is.

2011
Ali

Interjú egy új klubtaggal ( Miklós )

-    Szervusz Miklós!
-    Szia Ali!
-    Azt tudod, hogy Te vagy a legújabb klubtagunk?
-    Igen, tudom!
-    Én nagyon örülök, hogy megismerkedhettem Veled! Mik az első benyomásaid?
-    Hát nagyon jó volt részt venni a foglalkozásokon.
-    Melyik foglalkozásokon vettél eddig részt?
-    Eddig mindegyikre elmentem.
-    Valamelyik különlegesen is megtetszett?
-    A maga módján mindegyik tetszett, ha ki kell emelni néhányat, akkor a színjátszókört, a mandalát és az énekórát emelném ki.
-    Haladjunk sorban! Mi tetszett a színjátszóban?
-    Először is a tanár Mezsu, nagyon szimpatikus volt, szeretettel fogadott engem és nagyon barátságos volt.

Szülinapi buli - 2010

   Déltől kezdtünk készülődni a nagy napra szendvicsekkel, lufikkal, jókedvvel. Délutántól színes programokkal készült a klub. Az irodalmi kör például egy felolvasó műsorral, Juli szervezésében. Ági a Tiszai Csönd című Juhász Gyula verssel indította a műsort, majd Juli bevezető beszéde következett. Ezután Magdi Nagy László Elsuhogott című költeményét adta elő. Judit Ady Endre Csák Máté című művének kiváló előadásával színesítette a műsort. Ezután Juli Örkény István Egyperceseiből olvasta fel a Végleges megoldás című remekművet. Ismét Ágitól hallhattunk egy gyönyörű verset, Robert Burns Felföldi Mary-jét. Zárásul József Attila verset hallhattunk, a Születésnapomra címűt Judit előadásában, a Mikor az uccán átment a kedvest pedig Csillától. Csaba végig zenei etűdökkel színesítette az irodalmi kör műsorát.
   Zsolt váratlanul meglepett bennünket Vajda János Húsz év múlva című versével. Mariann a Dzsungel könyve című musicalből adott elő egy dalt.
   A tortaevés előtt Margit egy beszéddel köszöntött bennünket, melyben a klubtagokhoz és a szociális munkásokhoz egyaránt szólt.
   A torta elfogyasztása után fergeteges táncos mulatság kerekedett Erzsi vezetésével, egészen 6-ig roptuk a táncot a jobbnál-jobb zenékre.

Magdolna
2010

Hogyan lehet a mandalát többféleképpen értelmezni? (Mozgással és szavakkal)

   A szociális munkások vesztére betévedtem a szobájukba. Pont a Zsuzsába botlottam. Mi lenne a véleményed, hogyha megbeszélnénk a mandala színeihez tartozó fogalmakat és azt is nekünk mi jut eszünkbe a színekről.
   Ez mind szép és jó, de én már mással készültem, majd egy másik alkalommal megtehetjük. Ott állt Kinga a mozgásstúdió vezetője, aki valóban nem is tudjuk, hogy minek a vezetője Zs-t szabadon idézve. Látom, hogy valami megfogja. A mandala csoporton már megint találtam négy híres ember gondolatát, melyet nyugodtan egybe lehet venni. A szünet után a mozgás csoport (én így hívom) következett. Kinga türelmét teljesen igénybe veszem azzal, hogy a két cigaretta és az egy kávé jár nekem a szünetben. Belépek a kis szobába és látom a magnó felett az újság második számának belső példányát nyitva. Kíváncsiságból megnéztem. A Mandala színnél volt nyitva. Ekkor már sejtettem, itt csőbe leszünk húzva. Nekem ekkor ötlött fel, hogy el fogunk játszani valamilyen színt. Az első szín a szürke volt. Ezt eljátszani és kitalálni nem könnyű, sőt nehéznek nem könnyű. Így mentünk végig a barna, rózsaszín és így tovább stb. Minden kitett szín után felolvastuk a négy jelzőt is, ami a Mandala színeihez tartozik. A többiek meg voltak lepődve, hogy a keleti népek miért csak pozitív jelzőkkel illetik a Mandalát, míg mi sok esetben negatívakra gondolunk.

Ali
2010

A zenecsoportokról

   A zenecsoportban eddig mindenki szabadon választhatott a saját ízlésének zenét, a komolyzenétől a diszkóig bármit.
   Ez így túl könnyű volt, így kitaláltuk, hogy megnehezítjük a dolgot és első körben A vagy B betűvel kell kezdődnie az előadó kereszt illetve vezetéknevének, vagy a szám címének.
   Ez már a második alkalommal komolyabb fejtörést, felkészülést várt el az egyik leglátogatottabb csoporttól, amelyet van, hogy tíz embernél is több látogat meg. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek. Egymást próbáljuk túlkiabálni, hogy kinek hány száma hangzik el. Van olyan is, hogy a kért szám fent sincs a neten. Jómagam erre vagyok a legbüszkébb. A széles, nagy kivetítő vászon segítségével, és a mélynyomó miatt olyan az egész, mint egy mozi, koncert. Már várom, hogy mikor jönnek a legnehezebb betűk: X, Y, Z. Az eddigi betűk az A, B, C, D többször is előkerültek, hisz ezek a legkönnyebbek. Mielőtt rátértünk volna az angol ábécére először szabadon lehetett választani, majd zeneszámok jöttek: dob, gitár, pánsíp, zongora, stb… Mivel hosszú az ábécé, ezért ráértünk gondolkodni, hogy mi legyen ezután.

Ali
2010

A költészet napja - József Attila születésnapjára

Ez év április 11-én ünnepeltük idén immár 49. alkalommal József Attila születésnapját, úgy mint a Költészet Napját.
Ezt a klubházban egy rendhagyó – Mezsu által vezetett – „mesecsoporton” tartottuk.
Úgy 6-8 klubház-használó gyűlt össze délután 3 órakor egy jól és kellemesen (nem utolsó sorban hasznosan) eltöltött órácskára, hogy „átvegyük” a hazai és a világirodalom és elsősorban az ünnep névadója, József Attila legszebb műveit. Még a projektor is „velünk volt”, hiszen a társaság által kért legtöbbször maradandó és el nem felejthető versek elevenedtek meg általa. Azt tudom, hogy én Ady Endrét favorizáltam, és 3-4 verset is elmondtam, ami nagy szó, hogy kívülről. de mivel öndicséret büdös és a realitásnak is jobban megfelel, nekem a Bödőcs Zoli által előadott vers tetszett a legjobban (a szerzőre és a címre nem emlékszem). Az igazság az, hogy az idő régen látott gyorsasággal telt el, ami a kitűnő rendezésnek és a szép szavalatoknak, valamint a résztvevők által kiválasztott gyönyörű verseknek volt köszönhető.

Remélem, jövőre is megtartjuk a Költészet Napját, és hagyománnyá válik kis klubunkban is ez a fontos ünnep!

B.Cs.

Táborozás - 2013 - Agárd

Az, hogy én a klubba járok, és itt töltök 5-6 órát, nem ugyanaz, mint egész napokat és éjszakákat eltölteni együtt. Attól tartottam, hogy dögunalom lesz. De jó volt, mert lehetett beszélgetni, például a Judittal jókat beszélgettünk. Minden este volt tánc a B. Zolival, ami nagyon klassz volt. Karesszel játszottunk egy nagyon jó kis játékot. Növények voltunk és a párunknak rá kellett minket vennie arra, hogy növekedjünk, és utána cseréltünk. Jutkával voltam, aki direkt húzta az időt, és inspiráljam a növekedésre .

Voltak tábortüzek, gulyásfőzés, kolbászsütés. Ráadásul fagylaltot is kaptunk. Sok népdalt ismerek, de nem tudok tisztán énekelni, de Olgi szépen intonált ott mellettem. Még a B. Zolinak is feltűnt, milyen sok népdalt tudok. Igazából ezek a Dalok nem jönnek elő maguktól, csak akkor, ha valaki említi őket. Így vagyok a beszélgetéssel is, ha kívülről jön egy ötlet, akkor szívesen csatlakozom. A kemping tulajdonosa és B. Zoli jól egymásra találtak, és énekeltek együtt.


Voltunk hajókiránduláson és a Szúnyog szigeten, ahol láttam érdekes növényeket is, erre a Jutka hívta fel a figyelmemet. Mondták a nevét is, de elfelejtettem… Ő viszont haza is hozott egyet. Ott is fagylaltoztunk és kávéztunk, de én a kávémat beváltottam jégkrémre. A pákozdi emlékműnél láttunk egy nagy tankot, de a múzeumba nem mentem be, mert nem voltam kíváncsi a háborús emlékekre. Van a világban épp elég háborúskodás így is. P. Juli nagyon vállalkozó-szellemű volt, mert feljött velünk a kilátóhoz.
Szerdán lejöttek a többiek is, akik nem táboroztak, jókat beszélgettünk és akkor volt a gulyásfőzés is.

Elmentünk a madárvártára, különleges madarakat ugyan nem láttunk, de láttunk hattyút és vadkacsákat. A madárszakértő látott egy kócsagot is, mi csak a hangját hallottuk. Távcsővel lehetett fürkészni a tájat nekünk is, ami nagyon szép volt. Két faladikkal lehetett volna sétát tenni a szigeten, ahol vaddisznó, aranysakál és róka is jár. Az aranysakált megnéztem a neten, rém aranyos állat! Örömmel búcsúztunk el a kemping tulajdonosától, Józsitól is, azzal a felkiáltással, hogy jövőre is jövünk!

Misi

Galeri a Galériában…

   Mélyen elmerülve néztük Munkácsy Mihály „Triptichon”-ját március 15-én.
   Sok várakozás után bejutottunk Munkácsy Mihály „szentélyébe”. Balra a tanulmányok s a fekete-fehér teljesalakos grafikák fogadtak minket. A figyelmes szemlélő magyarázatot olvashatott az oldalfalon- jó nagy betűkkel szerencsére. Megtudtuk, hogy 56 évet élt a művész, és ez idő alatt alkotta mindazt a szépséget és jóságot, amit az emeleti kiállítása tartogatott mindenki gyönyörűségére.
   Egy emeletnyi szépség, kis királyság.
   A folyosón, két ajtón keresztül eljutottunk a főművekhez. A különterem sejtelmes félhomályában felsejlik három horribilis tábla- vászon mozgalmas alakformálással. I. „Krisztus Pilátus előtt”, II. „Ecce Homo”, III. „Golgotán”.
   Amit tudni kell a kereszténységről; a bibliai történet igaz ábrázolása. Sok bámész ember és emberke; mindenre kíváncsi tömeg nézi a képeken Jézus Krisztus utolsó óráit. Dallos Sándor „Aranyecset” és a „Nap szerelmese” című műveik írják le Munkácsy életművét.
   Ha már kedvet kaptunk a szépség befogadására; el kell mondani, a képek alakjait a „Triptichon”-on kívül is megtaláltuk. Hihetetlenül élethű például az ács ábrázolása. Szekerce, állkapocs, fez, minden tökéletesen élethű rajta. Ez a kép is nagy hatással volt ránk és a többi szépséges szín is emlékével megragadt kis tudásra vágyó körünkben.

Éva
2010

A szombati csoportokról


Kéthetente Tamás és Zsuzsa vezetésével vannak a szombati csoportok, jó időben kirándulással és városnézéssel, hidegben és télen múzeumlátogatással. Ha sikerül olcsó színházjegyet szerezni, akkor eljutunk színházba vagy koncertre is. Egyszer korán esteledett, és el is tévedtünk a budai hegyekben… Azért jók ezek a szombati csoportok, mert egyenként talán el sem jutnánk ezekre a helyekre (és kapunk egy sajtos lángost, kávét vagy üdítőt is).


Tavasszal kerti majálist tartunk.
Évek óta szokásunk, hogy egy kertrendezés keretében meghívjuk a Matéria és Kilátó klubház látogatóit is, akikkel sütögetünk és beszélgetünk. Egyik klubtagunk karácsony előtt színházba hívott minket. Színi tanodások szerepeltek, akiknek nyáron lesz a vizsgaelőadásuk, erre is meg vagyunk hívva. Mindenkinek tudjuk ajánlani, mert igazán színvonalas előadást láttunk.