Jöttünk, láttunk, győztünk - II. rész

A washingtoni George-Mason Egyetem pszichológus hallgatói közül ismét meglátogattak minket néhányan. 19 diák jött, így ketté kellett osztani a csoportot.
Az egyik csoport itt maradt a Félszigeten, ők Bödőcs Zoltán vezetésével egy táncházon vettek részt, ahol a Széki csárdást sajátították el.
A másik csoport a Közös pontban, Kapitány Eszter alkotócsoportján vett részt. Itt az volt a feladat, hogy egy nagy lapra egy szigetet festettek, és oda kellett festeni, hogy ki mit vinne magával egy lakatlan szigetre. Majd aztán félidőben cseréltek.
Az első terv az volt, hogy egy közös bográcsozással lepjük meg vendégeinket, de ezt sajnos az idő elmosta, így maradtak a hagyományos szendvicsek. Amilyen rossz volt az idő, olyan jó volt a hangulat.
Reméljük, jövőre is jönnek. Mi mindenesetre szívesen várjuk őket!

Ali
2019

Interjú Annával

Kata: Elsőnek arra kérnélek, mesélj arról, milyen itt a klubházban.
Anna: Minden nap járok ide, alig várom, hogy jöhessek, hogy dél legyen. Itt hasonló problémákkal küzdőkkel vagyok körülvéve, egyenrangú partnernek tekintenek, nem néznek „ufónak”.
Kata: Mikor kezdtél ide járni?
Anna: 2011-ben, talán.
Kata: Hol hallottál a klubházról?
Anna: Először a pszichiátriai gondozóban ajánlgatták, de én egy ismerősömet kerestem és mondták, hogy ő a klubba jár, itt bármikor megtalálom. Meg is találtam és ő mondta, hogy jöjjek be néha. Végül bejöttem 10 percre, aztán fél órára, aztán végül itt ragadtam.
Kata: Miért kezdtél el a klubházba rendszeresen járni?
Anna: Azért mert láttam, hogy hasonló problémákkal küzdő emberek járnak ide és itt nyugodtan beszélhetek a gondjaimról, amik rosszul esnek nekem, vagy nehézséget, problémát okoznak. Barátokra találtam itt.
Kata: Mire használod a klubot elsősorban?
Anna: Sokat beszélgetek, legtöbbször.
Kata: Mesélnél nekem az itteni foglalkozásokról, esetleg a klubház dolgozóival való kapcsolatodról?
Anna: Nagyon szeretem a kézműves foglalkozásokat, azokon mindig részt veszek. A szociális munkásokkal jó a kapcsolatom, egyikkel sincs semmi gondom, mindegyikük nagyon jó fej.
Kata: Mint említetted itt mindig megértő közegre találsz. Azt kifejtenéd bővebben, hogy mit jelent számodra, hogy nem tekintenek úgy rád, mint ufóra?

Anna: Ha beszélek a betegségemről, akkor nem gondolják azt, hogy na, ez egy bolond, hanem tudják, hogy épp ésszel tudok gondolkodni. Voltak zavartabb pillanataim, de azok elmúltak, az évek hosszú során, és hát egyenrangú
partnernek tekintenek. Meg hát ők is elmondják a gondjaikat, én is meghallgatom őket, egymásnak néha tanácsot adunk, vagy csak megbeszéljük az élményeinket. Azokat a nem jó élményeket. Az jó, hogy el tudom mondani, mert otthon kevésbé tudom, az utcánkban megismert embereknek meg egyáltalán nem. A házban, ahol élek nem mondhatom el, mert előítélettel vannak.

Interjú Alberttel

- Légy szíves elsőnek mesélj arról, hogy milyen itt általában a Félsziget Klubházban?
Én szeretek idejárni a Félsziget Klubházba, mert nagyon jó csoportfoglalkozások vannak és vannak olyan emberek, akikkel szeretek elbeszélgetni is, úgyhogy, amikor nincs csoportfoglalkozás, akkor sem unatkozom, és majdnem minden foglalkozáson részt veszek. Főleg a beszélgetős csoportokat szeretem, de szeretem a rajzos meg az egyéb ilyen csoportokat is. Most Román Zsuzsinak (Román Zsuzsa, a Félsziget Klubház intézményvezetője) az alkotó csoportjából jöttem éppen. Itt is megbeszéljük, ki hogyan érzi magát, mi történt vele mostanában. Most zenére festettünk. Mikor befejezzük a művet, megbeszéljük, először a csoport, hogy mit lát abban a képben, amit az egyén készített, utána meg elmeséli az illető, hogy ő mire gondolt, amikor készült a kép. Most egy ilyen meditációs zene szólt, arra kellett festeni. Persze nem egyformán jól rajzolunk, meg festünk, én például nem tudok egyáltalán alakot festeni meg rajzolni, ezért én ilyen nonfiguratív képet csináltam.
- Következő kérdésem egyrészt, hogy miért kezdtél el ide járni, másrészt, hogy hol hallottál először a helyről?
A kezelő orvosnőm már régebben ajánlotta, hogy jöjjek el ide, mert én 20 éven keresztül nem mentem el otthonról, csak havonta egyszer gyógyszert felíratni, meg beszélgetni vele a kórházban. Én eleinte ódzkodtam attól, hogy eljöjjek ide. Az egyik akadály nekem az volt, hogy ide el kellett, hogy jussak, a másik ok az volt, hogy attól féltem, hogy itt semmi más nem lesz, csak ülünk, és mint a váróban maximum elbeszélgetünk, meg állandóan arról lesz szó, hogy kinek mi baja van. Kellemeset csalódtam, mert amikor idejöttem legelőször, az úgy történt, hogy akkor már gyalog egyedül közlekedtem és észrevettem itt a klubházat, bejöttem, és óriási nyüzsgés volt. Én világ életemben szerettem a nyüzsgést. Mind a három számítógép mellett ültek emberek és számítógépeztek (a klubház számítógépparkjánál). A többiek beszélgettek az előtérben és a klubtérben. Amikor bejöttem az egyik betegtársunk kérdezte, hogy kérek-e kávét és én nagy kávés vagyok, ezért természetesen elfogadtam, és ezek után valahogy itt ragadtam. Annyira jól sikerült ez az itt ragadás, hogy két hónap után körülbelül felkértek, hogy mi lenne, ha a klub újságot vezetném, illetve kézbe venném (a klubházban minden évszakban szerkesztenek saját újságot, a klubtagok írásaival). Ez annyira megtetszett nekem, hogy elkezdtem számítógéppel is foglalkozni és az újsággal is. Körülbelül egy évig tanultam itt a számítógépezést a többiektől, meg az önkéntes segítőktől, amikor megtanultam az alap dolgokat. Akkor vettem magamnak egy laptopot és otthon írtam a cikkeket. Sokat fotózok is, az újságban megjelenő fotók nagy részét én készítem. Úgy öt vagy hat éve, hogy itt voltam, amikor azt gondoltuk, hogy csinálunk egy blogot is (http://amifelszigetunk.blogspot.com/), hogy még jobban megismertessük magunkat a külvilággal, hogy nekünk is ugyanolyan problémáink vannak, mint egy egészséges embernek. Mi se vagyunk különbözőek egy egészséges embertől, pedig mindenki ilyen csodabogaraknak hisz minket, akiket jobb kerülni, mert félnek is egy kicsit tőlünk. A tájékoztatás nincs megfelelően elintézve, sem az újságokban, sem a filmekben, se a tévében, se semmilyen fórumon. Ezért a pszichiátriai betegektől félnek, meg ha valamilyen gyilkosság történik és az illetőnek valamilyen kis köze van a mentálhigiéniás problémákhoz, mondjuk skizofrén vagy ilyesmi, akkor egyből azt hangsúlyozzák ki, hogy ő ezt ezért csinálta. Az emberek nem tudják, hogy például milyen problémái vannak egy skizofrénnek, vagy milyen problémái vannak egy depressziósnak. Én egy statisztikai adatban hallottam, hogy minden negyedik ember mentálhigiénés problémától szenved, csak nagyon sokan vannak, akit nem kezelnek, mert nem megy el orvoshoz a problémájával, talán mert nem is tud róla, hogy ez valójában micsoda.
- Vagy fél az előítéletektől?

Amikor az otthonból itthon lesz

Itt ülök piros-fehér pepita abroszos asztal mellett, és csak csodálkozom, hogy is történhetett ilyen gyorsan mindez. Még új szaga van mindennek, a falaknak, a bútoroknak, az eszközöknek is, csak a félszigetesek képviselik a hagyományokat.
Úgy kezdődött az egész, hogy néhány hónapja szárnyra kapott a hír, bővülünk. Klubházunk itt a Kis János altábornagy utcában néhány házzal arrébb bővül, több lehetőségünk lesz a klubélettel együtt járó tevékenységek gyakorlására.
Aztán eljött a pillanat, amikor már meg lehetett tekinteni a helyiséget, és megindult a lapraszerelt bútorok áradata. Szoc. munkások és klubtagok együtt szerelték, állították össze a bútorokat.
Előbb egy kis ez, majd egy kis az, és egyre szépül a „Közös pont”.

A „Közös pont” nagyon sokrétű. A földszinten egy kb. 50 m2-es csoporthelyiség található közösségi térrel, konyharésszel, szükség esetén átalakítható tornateremmé a pingpongozókkal vagy akár óriási festőpapírral. Az emeleten pedig még 2 csoportszoba található.
Sok találgatás után váratlanul történt a „Közös pont” belakása.
Kiderült, hogy a félszigetet és a szomszédos konyhát átfestik pont akkor, amikor a klubtagok Balatonra utaznak táborozni. Így az itthon maradottakat befogadta az új hely.

Talán a régi gárda hatása, talán a helyiség jó tervezése, kivitelezése, mindenesetre jó itt.

De mi a véleménye Alinak mindezekről? Ime:
„Az tetszik, hogy a nappali szobának több funkciója van egyszerre. Egyszerre használjuk konyhának, társalgónak, pingpong teremnek. És mi itt is ultizunk.
Én egyébként is szeretem a nyüzsgést. És ugyanitt van a szoc. munkások „kuckó”-ja is, csak nem tudnak itt dolgozni, mert nincs internetes elérhetőség. Zoli még ebben az enyhén bábeli zűrzavarban is, ahol egyszerre többen beszélünk különböző témákról, szokásaihoz híven minden üres percet olvasással tölt el.
A fenti csoportszobában már meg is tartottuk az első mandalát Évával.”
Jó volt itt lenni. És remélem, hogy az erős kezdést ugyanilyen magas színvonalú folytatás követ. Miért is ne? Hajrá!

E. Mónika
2018

"Beszélgetős” csoportok

Az Életmód-csoporton különböző könyveket olvasunk fel és fejezetenként megbeszéljük őket. Az első Pressing Lajos buddhista tanító szemináriumairól írt jegyzetek voltak. Utána jött H. C. Cutrel interjúkönyve a Dalai Lámával. A Boldogság Művészete, majd ennek rövidített változata, A Boldogság Esszenciája. Eztán Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyve következett. Legutóbb Coleman Érzelmi Intelligenciáról írt könyvénél tartottunk. Ebben arról van szó, hogy az érzelmi intelligencia sokszor fontosabb, mint az I.Q.
Mezsu megfogalmazása szerint az érzelmi intelligencia így hangzik: Olyan készségek, amelyek segítenek eligazodni a társas kapcsolatokban, hogy örömet tudjunk szerezni magunknak és másoknak, és hogy lelkileg kiegyensúlyozottabbak legyünk.

Mezsu azt szeretné, hogy ne csak az elméletet ismerjük meg, hanem a gyakorlatban is tudjuk alkalmazni a készségeket.
Nem könnyű megfogalmazni ezeket a problémákat, ezért gyakran eltérünk a tárgytól, amit egy darabig Mezsu megenged nekünk, de egy idő után leállít minket és folytatja a felolvasást. Ez az egyik csoportfoglalkozás, ami miatt az ultisok is abbahagyják a kártyát és részt vesznek rajta.
A másik ilyen jellegű csopi a Mandala, ahol először azt beszéljük meg, kivel mi történt az elmúlt időszakban, és hogyan érezzük magunkat, majd Popper Péter Tűnődések Napról napra, vagy az Egy Perc Emberség című könyvéből olvas fel Zoli, és Gusztos Éva vezetésével mondjuk el a véleményünket.
Néha egy kis politika és vallási kérdések is belekerülnek a vitáinkba, persze nem bántóan.
A két csoportban nagyjából ugyanazok vesznek részt. Ez talán a két legkedveltebb csoport, legalábbis nekünk.

Ali
2018

Jöttünk, láttunk, győztünk

Akár ezzel a mondattal is búcsúzhattak volna a washingtoni George Mason Egyetem pszichológushallgatói, akik 2018. május 25-én meglátogattak bennünket. Bolygónk szinte minden embertípusa képviselte magát közöttük, egy dologban azonban megegyeztek. Az elszánt tanulni akarással, érdeklődéssel, megismerés vágyával.
Olyan nagy létszámmal jöttek a diákok, hogy a csoportot kétfelé kellett osztani. Egyikük maradt a bázison, ahol Bödőcs Zoli a magyar táncház rejtelmeibe vezette be őket, míg a másik csoport az új helyiségbe lett kalauzolva művészetterápiára. Aztán félidőben cseréltek.

Zoliról már régóta tudjuk, hogy ő a magyar tánc nagymestere, mégis lenyűgöző volt látni, ahogyan a táncházról addig sosem hallott laikusokat bevezet ebbe a művészetbe. Emelte a műsor fényét, hogy Zoli angolul tudott kommunikálni tanítványaival. Ez a nap más klubtagoknak és a szociális munkásoknak is lehetőséget adott leporolni a rozsdát angol tudásáról.
De mi történt a másik helyszínen? Kérdezzük meg Annát, aki végig ott volt a foglalkozásokon!
„Nagy, közös rajzot készítettünk, melyben részt vettek az amerikai diákok és a klubtagok is. Eszter a művészetterapeuta jól beszél angolul, így hát zavartalan volt a kommunikáció.

Köröket kellett festeni, s mikor kész volt, akkor összekeveredtünk, és mindenki más körébe figurákat képzelt és rajzolt. Nagyon vidám kép kerekedett belőle, és oldott volt a hangulat.”
A fiatalok azóta már tovább mentek európai körútjukon, de az a jó érzés, melyet okoztak, megmaradt. És a közös alkotások, képek még sokáig eszünkbe fogja juttatni, hogy voltak itt amerikai diákok, akik „jöttek, láttak, győztek”.

Anna, Móni
2018

Annamari

Június elejétől egy újabb szocmunkás jött hozzánk

 Anett helyére, aki most gyesen van. Ő Annamari, akit mindnyájan hamar megszerettünk. Még csak két hónapot sem töltött nálunk, és máris egy saját csoportot vezet. A neve drámajátékok, amiről többen azt gondoltuk, hogy szerepelni, színészkedni kell, de inkább csak játékos feladatokból áll. Az egyik legérdekesebb az volt, amikor egymással szembe ültünk (véletlenül, mind a két csoportban volt egy balkezes), és így kellett lerajzolni egy házat, fát és egy kutyát. Egymást vezettük, és így alakult ki a kép. Én Judittal ültem szembe, ez azért érdekes, mert mindketten erős egyéniségek vagyunk és a közös munkához fel kellett adni egy kicsit az egónkat. A másik páros, Misi és Éva volt. Ebben a felállásban Misi volt az, aki jól rajzol, így Éva teljesen átadta a vezető szerepet neki.

Egy másik játékban tükörmozgást kellett végeznünk.

 Ebben Zoli volt a partnerem. Gyorsan megszoktuk, hogy amit én jobb kézzel vagy jobb lábbal csinálok, azt neki ballal kell utánozni. Nagyon sok mozgással való játék van, de beszélős feladatok is. Ilyen volt az, amikor három állítást kellett kitalálni, amiből csak egy nem volt igaz, és erre kellett rájönni a többieknek. Bár a csoport péntek délután van, amikor egyébként is kevesen vagyunk, mégis kialakult így egy kis csoport, aki rendszeresen kiélvezi, hogy újra egy kicsit gyerek lehet.
Nagy meglepetésünkre Annamari ultizni is tud. Ez azért jó, mert Karesz és Tamás eltávozásával egyre nehezebb volt összehozni egy háromfős csapatot.
Egy szó mint száz, nagyon jól jártunk Annamarival!

Ali
2017

„BESZÉLŐS” CSOPORTOK - ÚJABB PROGRAMOK

A Mandala az egyik legrégebbi, nagy hagyományokkal rendelkező csoport a klub életében. Karesz búcsúztatásával úgy nézett ki, hogy a Mandala és az Ismeretterjesztő foglalkozások megszűnnek.
Mi többször is jeleztük a szocmunkások felé, nagy igényünk lenne e két csoport folytatására. Ennek ellenére úgy nézett ki, hogy senki nem vállalja a vezetését. Ekkor kapóra jött, hogy Gusztos Éva /az Alexander csoport vezetője / kognitív viselkedésterápiás konzultánsként fog végezni júniusban. Így ő elvállalta a Mandala vezetését. Már az elején kialakult a foglalkozás profilja. Először arról beszélgetünk, hogy kivel mi történt az elmúlt héten, milyen problémáink vannak. A második részben Márai Füveskönyvét tárgyaljuk ki részről részre, illetve Zoli hozott egy könyvet, melynek első kötetét már használtuk. Ebben híres emberek által kiválasztott idézetek és magyarázatok vannak, ezeket beszéljük meg.

Ezzel kielégítődött tudásvágyunk, mert Mezsu mesecsoportja és életmód csoportja, Anett művészetterápiás foglalkozása, Feri Fanzinja, Sz. Éva irodalombarátok köre, Julika irodalmi köre teret ad a beszélgetéseknek, hiszen ezek a leglátogatottabb csoportok. Bár csak egy rövid időre, lévén, hogy Anett gyereket vár, a művészetterápiás csoport felfüggesztődik. Anett viszont megígérte, hogy három-négy hónap múlva - csak a mi kedvünkért - bejön megtartani. Időközben az ismeretterjesztő csoportnak sikerült vezetőt találni: Mezsu elvállalta, és egy időre a mesecsoport helyett ismeretterjesztő előadásokat fogunk hallgatni és azokról beszélgetni.

Ennek megfelelően programjaink a következőképpen változtak:

Ali
2017

HOGYAN NÉPSZERŰSÍTJÜK KLUBUNKAT?

Egy újabb formája jelent meg klubunk megismertetésének a külvilág számára. Először a klubújságon keresztül lehetett követni második otthonunkat, a Félsziget klubházat, vele párhuzamosan a Facebook-oldalunkat. Ezt követte blogunk, amifelszigetunk.blogspot.hu.

Ezt a blogot az új újságcikkek alapján állítjuk össze, azzal a szándékkal, hogy minél többen ismerkedhessenek meg velünk, és hogy megszüntessük az előítéleteket, „bélyeget”, ami ránk nagyon súlyosan hat, pláne, ha valamelyikünk dolgozni szeretne és az állásinterjúnál, vagy az önéletrajzában kiderül, hogy mentális problémával rendelkezik. Még a csökkent munkaképességűek között is mi vagyunk a leghátrányosabb helyzetben. A rendszeres orvosi kezelés és gyógyszerezés mellett is sokunk több hetes-hónapos kórházi ellátásra szorul, ami kizárja azt, hogy munkát kapjunk. A munkalehetőség is beszűkül a 4 órás foglalkoztatásnál, van olyan, hogy egyetemi végzettség esetén is csak betanított munkával tudják sorstársainkat foglalkoztatni. A legtöbben takarítói vagy adatrögzítői állást tudnak csak betölteni, de az a leggyakoribb, hogy egyáltalán nem állnak szóba velünk.

A legújabb, amivel magunkra szeretnénk felhívni a figyelmet, az a Félsziget film, amelyet a youtube csatornákon lehet megnézni. Ebben a klub dolgozói és tagjai egy űrlénynek mutatják be mindennapos dolgainkat, a mi kis életünket a klubházban hétről-hétre. Ezt a filmet részletekben lehet látni a klub Facebook-oldalán is: Félsziget klubház. A film címe: Félsziget tv.


Ali
2016

Ki miért jár a klubba?

Zoli

- Szia, Zoli! Ha jól tudom, te a régi klubtagok közé tartozol. Mióta vagy klubtag?
- 2007 óta járok rendszeresen ide. Itt olyan jól érzem magam, hogy ez a második otthonom.
- Milyen változást hozott az életedbe, hogy ide jársz?
- Sok barátom lett.
- Ezt örömmel hallom, mert tudom, hogy nem könnyű a barátságodat elnyerni.
- Személyesen miben változtál meg, amióta felfedezted a klubot? Már három éve ismerlek, és azt figyeltem meg, hogy nyitottabb lettél.
- Én is észrevettem, ebben sokat köszönhetek ennek a kis közösségnek.
- Mik a kedvenc csoportfoglalkozásaid?
- A beszélgetős csoportok: a mandala, az ismeretterjesztő, mese csoport, a klubtaggyűlés és a hírek szerelmesei, meg az irodalomkör.
- Van-e olyan csoportfoglalkozás, amit szeretnél, ha lenne?
- Bármilyen beszélgetős foglalkozás, ami a hasznunkra válik. Az ulticsoportot is
szeretem, az is jó terápia.
- Majdnem elfelejtettem megkérdezni, hogyan kerültél ide?
- Már évek óta tudom, hogy megnyílt ez a klub. Még a Szigony utcai klubban hallottam róla. 2007-ben a barátnőm elhagyott, utána kerültem ide.
- Nagyon szépen köszönöm ezt az őszinte beszélgetést.

Ali

Élet a Félszigetben

10. éves Születésnapunk Ünnepe

Ahhoz, hogy egy mag szárba szökkenjen, szükség van földre, levegőre, vízre és napfényre.
A négy elem közül, ha valamelyik hiányzik, az élet nem indul el. A földet, a vizet a Félsziget csodálatos épülete, környezete biztosítja. A levegőt a szociális szférában dolgozó, magasan kvalifikált szakemberek jelentik. A napfényt az emberek lelkében gyúló szeretet, egymásra figyelés, közösségben töltött idő jelzi. Immáron 10 éve megszülettünk és elmondhatjuk, nem volt könnyű mindig az utunk. Voltak, vannak nehézségeink, de igyekeztünk szebbé, élhetővé tenni napjainkat és fejlődni, mint egy gyermek. November 26-a nagy nap. Lázasan készülünk az együttlétre. Sok szép közös program vár bennünket. Zajlik az életünk, hiszen egyre több szabadidős programban vehetünk részt. Irodalmi kör, alkotó csoport, főző klub, önismereti csoport, színjátszás, kirándulás és még sorolhatnám. Ünnepi fénybe öltöztetjük klubszobánkat és ünnepi uzsonna is készül az asztalra. De hát a titokzatos szülinapi torta ízét, már a szánkban érezzük. Bizonyára felelevenítjük az eltelt éveket, hiszen voltak szívet melengető, vagy éppen vicces pillanatok, derűsebb vagy szomorúbb napok. Vendégeket is várunk, hisz így teljesedik ki örömünk. Legfőképpen köszönetet szeretnénk mondani a fenntartó intézménynek és a segítő dolgozóknak azért, hogy biztosítják a feltételeket, hogy mi is élhessünk és otthon lehessünk a klubházban. Köszönjük az alázatos munkát és jó egészséget kívánunk!
Boldog Születésnapot Kívánok Félsziget Klubház!

H. Margit
2014

Születésnapi köszöntő

Hogy kinek mit jelent ez a tíz, vagy néhány pár éve, amit a Félszigettel töltött, nehéz lenne megfogni egy szóban. Klubtagként lehetett menedék, egy megtartó hely, lépcsőfok akár a munka, vagy az önálló élet felé, új barátságok, kapcsolatok színtere, vagy csupán, mint egy nappali, amelybe jó betérni, leülni, ismerősökkel találkozni, olvasni, kártyázni, vagy éppen csoportokon személyes dolgainkat, érzéseinket, megosztani…

Hogy mi jut eszembe a Félszigetről? Először képek, ahogyan várakoznak a nyitásra Laciék, a pénteki palacsintaillat, meghitt Mandalás beszélgetések, sok-sok ismerős mondat, arc, biztonság, fészek, otthonosság… Frenetikus bulik, táncok, nagy kacagások…

Emellett a Félsziget egy olyan hely, ahol egy közösség napról-napra, együtt alakítja együttélésének pilléreit, ez egy folyamatos tanulást jelent és mintául szolgálhat mindannyiunk számára…

Jó volna még nagyon sokáig együtt tanulni!!!

Isten éltessen még soká Félsziget Klubház!!!! :-)

Zsuzsa
2014

Tizenegy éves a klub

Kedves Vendégeink, kedves segítő Munkások és szeretett klubtársak!

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit. Különösképpen Fonti Krisztina alpolgármester asszonyt, Müller Csaba urat, a Népjóléti Iroda vezetőjét és főorvos asszonyunkat Dr. Rocsa Ágotát és Kosza Piroska doktornőnket és a Családsegítő munkatársait.
Nagy nap ez a mai, ünnepelünk. Megható találkozás ez. 11. éve indult útjára a Kékgolyó utcában Félsziget klubházunk.
Ez idő alatt történt sok minden, örömteli esemény, de voltak borúsabb napok is. Itt vagyunk, létezünk, összetartó kis csapat lettünk. A teljesség igénye nélkül, röviden, verses formában ilyenek vagyunk.

Néha-néha zaj támad és meglazul a fegyelem,
de pár perc múlva csend honol a szigeten.
Van itt móka, zene, tánc, dalolás és alkotás,
irodalom, főzőcske és kártyázás.
Előadjuk mi magunkat, nem kell hozzá biztatás.
Talentuma szerencsére a tagoknak
más és más.

Ez adja a Félsziget arculatát, formáját.
A segítők is tettre készen, látván, hogy nagy terheket cipelünk,írnak, ügyintéznek, beszélőre hívnak, kinek mi a segítség. Orvosnőink szeretettel, értelemmel kezelik a bajokat,s ha szükséges a pirula is adva van.
Fő szempont, hogy fenntartónknak köszönetet mondhatunk.
Biztosítva nekünk nyugodt jelent, holnapot.
Ezért mi szeretetünk jeléül mosolyt adunk és alkotunk.
Megértjük, vigyázunk e szigetre, mely nekünk életet adó első? második? otthonunk.
Az elmondottak alapján leszögezzük, semmi kétség a felől, hogy Félszigetünk
létjogosultsága szükségszerű és bizonyított.
Boldog Születésnapot Félsziget Klubház és mindenkinek erőt, egészséget kívánok az életben.
A végszó: köszönjük, hogy együtt lehetünk, segíthetjük egymást küzdelmeinkben.

H. Margitka
2015

Csütörtöki csopik

Nekem a kedven napom a klubban a csütörtök, és ezzel osztozom egy kisebb csoporttal, ami 8-10 embert érint.
Ugyanis nekem fél egykor számítástechnikai konzultációm van, Ágnessel, majd ezt követi a Mandala, utána a Flow csoport, majd a Buddhista csoport. Az első háromról már többször írtam, így most inkább a Flow és a Buddhista csoportot említeném meg, melyet Mezsu vezet. Az első csoport Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyvére épül fel. Hol Mezsu, vagy Zoli olvas fel a könyvből, a felolvasást bármikor meg lehet szakítani, akár azért, mert nem teljesen értjük meg a szöveget, vagy azért, mert eszünkbe jutnak gondolatok, melyeket meg akarunk beszélni a többiekkel. Ennek köszönhetően lassan haladunk előre a könyvben, és Mezsunak is oda kell figyelnie, mert van, hogy messze elkalandozunk az adott témától. Maga a flow szó áramlatot jelent.
A Flow olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban, amit csinál. Koncentrál, kézben tartja az adott helyzetet, mozgósítja belső erőforrásait és energiáit, tudatos, teljesítőképessége maximális – a legjobb formáját nyújtja. Időlegesen megszűnnek a mindennapi problémái,a gondjai háttérbe szorulnak, időérzékelése is megváltozik, eltűnik a külvilág, és úgy érzi, mintha állna az óra.
Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, olvasás, problémamegoldás, beszélgetés, játék a gyerekkel, művészeti tevékenység, alkotó, vagy akár futószalag melletti munka. Ez azt jelenti, hogy a Flow nem a tevékenység tartalmától függ, hanem a minőségétől.
A Flow egyéni élmény, mely egyben az alapköve is lehet egy sikeres üzleti vállalkozásnak, egy zenei vagy festői műalkotásnak, felfedezésnek is.
A Buddhista csoport először Mezsu -  Pressing Lajos szemináriuma alapján készült - jegyzetiből lett megtartva. (Pressing Lajos maga is pszichológus és buddhista tanító). Ugyanolyan a keret, mint a Flow csoportnál. Itt is sokat beszélgetünk és osztjuk meg egymással gondolatainkat. Amikor kimerítettük a jegyzetek anyagát, felvetettem, hogy van egy nagyon jó interjúkönyv a Dalai Lámával. Szerencsére Mezsunak is megvolt a könyv, melynek címe: A boldogság művészete, kézikönyv az élethez. Őszentsége a Dalai Láma és Dr. Howard C Cutlertől. Dr. Howard C. Cutler egy pszichiáter, ez azért volt jó, mert a kétféle kultúra ütközése miatt nagyon érdekes gondolatokat boncolgat, vet fel ez a könyv, melyen keresztül mi is sok érdekes dolgot tanulhatunk meg a Buddhista gondolkodásmódról és a Dalai Lámáról, a keleti és a nyugati emberek gondolkodásáról. Sokat tanulhatunk magunkról.
Mindkét könyvet tudom ajánlani mindenkinek, akiket mélyebben is foglalkoztatnak ezek a kérdések.

Ali
2015

Alkotás utcai alkotócsoport

 - Misi, te is tagja vagy a csoportnak, mit tanultatok Ágitól?
- Azt tanultuk, hogy engedjük el magunkat, hogy kijöjjön az ösztönös művészet.
- És technikai szempontból?
- A színek harmóniájának helyes használatát, az árnyékolást, hogyan kell egy portrét megszerkeszteni, a grafikai elemek használatát, a rézkarc és az acélmetszet egyszerű használatát. Egy papírt befestettünk, majd ráhelyeztünk egy másikat, és egy pálcikával rajzoltunk rá, ami a másik oldalon megjelent. Ennél a technikánál sietni kellett, nehogy az akrilfesték megszáradjon. Nonfiguratív és közös rajzokat is készítettünk. Tavaly volt először, hogy részt vettünk a Tárt kapu című kiállításon, ahol képeink nagy sikert arattak.
Idén már nem is kellett pályázni, automatikusan felkértek minket a részvételre. Természetesen idén is ott voltam a kiállítás megnyitóján. Tőlünk nemcsak az én, hanem Zoli képeit is kiállították. Büszkék vagyunk, mert csak három képet lehetett pályáztatni, de tőlünk hat képet állítottak ki. Ez a siker Ági odaadó segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg. Remélem, ez a sikersorozat továbbra is folytatódni fog, és még sokat tanulhatunk Ágitól, aki mindezt munka után társadalmi munkában csinálja.

Ali
Misi
2015

A klub szolgáltatásai

Az újságunkban már sok cikk megjelent a különböző csoportfoglalkozásokról, de még nem írtunk az egyéb szolgáltatásokról. Laci és Éva jóvoltából 30 forintért tudunk kávét inni, a tea pedig ingyen kapható. Erre nagy szükségünk van, mert szinte mindannyian szedünk olyan gyógyszereket, amelyeknek altató hatása van. Nem is beszélve az időjárási frontokról. Nagyon sokan veszik igénybe, hogy fürödni és mosni is lehet. A mosásnál a mindenkori ügyeletes szociális munkás segít beállítani a gépet. A klubtagok részére biztosítva van három számítógép is. Ezek segítségével álláshirdetéseket is lehet nézni. Az önéletrajzokat a szociális munkások segítségével tudjuk megírni. A klubújság is ezen gépek egyikén készül el. A szociális munkások hivatalos ügyeinkben is segítenek mindennapi feladataik mellett. A konyhát is bármikor igénybe vehetjük. Vannak, akik itt melegítik, illetve főzik meg ételeiket. Tavaly és idén is sikerült komolyabb pénzhez jutni a klubnak, így tudtunk modernizálni.
A fürdőszobát és az illemhelyiségeket felújították, a világítótesteket energiatakarékos armatúrára cserélték. A mellettünk lévő szociális étteremben a nyugdíj összegétől függően lehet étkezni.

Nyolcadik születésnapját ünnepelte a klub november 14-én

M. Gábor megemlékezett a régi szociális munkásokról és elmondta, mit jelentett számára a klub, amikor még a számítástechnikai oktatást csinálta. Ő már több mint 15 éve tagja kis baráti körünknek. Főleg a régi „vezetőségről” emlékezett meg.

Én még csak 2-3 éve vagyok tag, így csak a régiek közül K. Csabát ismerhettem még. A vezetőséget azért tettem idézőjelbe, mert – amit nekik is elmondtam –, ha egy kívülálló jönne be hozzánk, nem tudná megkülönböztetni a tagokat és a szociális munkásokat, olyan meghitt a kapcsolat. Már több cikket is írtam a különböző csoportfoglalkozásokról, melyeket főleg ők vezetnek. Most visszatérnék egy párra. Ilyen a Mandala, ahol nem csak mi fejtjük ki álláspontjainkat, s beszélünk magunkról, hanem Zsuzsa és Karesz is elmondják személyes véleményeiket, s sokszor titkukat. Ezért ez egy zárt kis közösség. Az információs szakkör is ilyen, melyet Karesz vezet. Ezekért a kötetlen beszélgetésekért hálásak is vagyunk nekik. Az új hírek vagy pletykák rovat is ilyen, bár csak csoportfoglalkozás volt, melyet Ági vezet, szintén úgy indult, hogy meg is jegyeztem, nem lehetne megmondani, hogy ki a „beteg” és ki a szocmunkás. A főzőklubban Bea is ugyan úgy kiveszi a részét, mint mi. Az Édes Pénteken van, hogy Dalma vállalja a munka oroszlán részét. A Képzőművész szakkörben Mezsu nemcsak megtanít minket egyes dolgokra, hanem ő is csinálja azokat. Tamás szombati csoportja: kirándulás, múzeumlátogatás is nagyon népszerű. Az Ulticsoportban is rendesen részt vesz Tamás és Karesz is. A pingpong csoportban is aktívan kiveszik részüket. Mezsu Mesecsoportja is egyre népszerűbb, főleg, mióta megbeszéljük a számunkra érdekes részeket. Egy szó, mint száz, nagyon családos a hangulat, és egyre többet tudunk meg egymásról, és nincs rés a szocmunkások és köztünk. Talán ők azok, akik a legjobban ismernek minket, és mi is őket. Ezért nyugodtan mondhatom, hogy nagyon hálásak vagyunk nekik.
Ezúton szeretném felköszönteni őket, és magunkat születésnapunk alkalmával. A munkájukról nem is beszéltem, mert ezután a legtermészetesebb, hogy bármilyen problémánkkal nyugodtan fordulhatunk hozzájuk.

Ali
2012

Alkotás utca - Új csoport a Félszigetben

Alkotócsoport indult a Félszigetben, körülbelül egy hónapja. Ági vezeti, aki önkéntes.
Milyen az új csoport?
Misi: Én Ági miatt járok, mert nagyon kedves és megdicséri, amit csinálok. Nem tudok szépen rajzolni, mégis mindig megdicséri. Pedig a rajzot világ életemben utáltam. Örülök neki, hogy érdekes dolgokat tanulok, például, hogyan lehet metszett náddal rajzolni. Szépek a tempera tömény színei, és festünk is. Egyelőre még a kezdeteknél tartunk.
Anna: Csak az a baj, hogy Ági a múltkor rám erőltette, hogy színezzek ki valamit, amit én fehéren akartam hagyni.
Judit: Vannak szabályok, Anna! Próbáld meg elfogadni a tanár szabályait.
Anita: Ha van egy csoport, akkor el kell fogadni a szabályait.
Anna: Na de akkor mitől alkotás?! Ennek ellenére tetszik, nagyon jó csoport.
Judit: Szerintem Ági nem erőltet ránk semmit, csak segít.
Zoli: Én nem értek az alkotáshoz, nem tudok nyilatkozni…
Anna: Zoli mindig azt mondja, hogy nem ért hozzá, pedig én látom, miket csinál és jókat. Most is ott bujkál a szája szegletében a mosoly. Igaz?
Zoli: Lehet…

Alkotás utca – interjú egy klubtaggal ( Anna )

- Mit szoktatok csinálni?
- Rajzolunk grafittal, szénnel és tussal.
- Festeni is szoktatok?
- Igen, temperával és vízfestékkel. Tárgyakat rajzolunk, tanuljuk az árnyékolást. Azt is gyakoroljuk, hogyan kell portrét készíteni. Én a  Zoltánt rajzoltam le – mondta Anna – Hasonlít is rá.
- Anna miért szeretsz ide járni?
- Én gyerekkorom óta szeretek rajzolni, és örülök neki, hogy most újra alkalmam nyílik rá.
A klub születésnapjára ki is állítottunk néhány kiválogatott képet.
- Mikor van ez a foglalkozás?
- Hétfőnként délután fél öttől hatig. Aki kedvet érez hozzá, azt szeretettel várjuk.

Interjú egy új klubtaggal ( Miklós )

-    Szervusz Miklós!
-    Szia Ali!
-    Azt tudod, hogy Te vagy a legújabb klubtagunk?
-    Igen, tudom!
-    Én nagyon örülök, hogy megismerkedhettem Veled! Mik az első benyomásaid?
-    Hát nagyon jó volt részt venni a foglalkozásokon.
-    Melyik foglalkozásokon vettél eddig részt?
-    Eddig mindegyikre elmentem.
-    Valamelyik különlegesen is megtetszett?
-    A maga módján mindegyik tetszett, ha ki kell emelni néhányat, akkor a színjátszókört, a mandalát és az énekórát emelném ki.
-    Haladjunk sorban! Mi tetszett a színjátszóban?
-    Először is a tanár Mezsu, nagyon szimpatikus volt, szeretettel fogadott engem és nagyon barátságos volt.