Román Zsuzsa alkotócsoportja

Ali: Anna, te már nagyon sok alkotócsoportban vettél részt. Ez, amit Zsuzsa vezet, miben különbözik a többitől?
Anna: Gyakorlatilag mindegyik más és mégis egyforma. A téma ugyanaz, kapunk egy feladatot és mindenki a fantáziájára bízva alkot valamit, hol festünk, hol rajzolunk. Vannak közös nagy alkotások és van, mikor mindenki egy külön lapon készíti el az önálló képét.
Én nagyon szeretem a közös képet, mert ugyan mindenki külön alkot, más stílusban kezeli az ecsetet vagy a porpasztellt, mégis a mű egységet alkot. Ha tehetem, mindig megyek. Annyira szeretek rajzolni, hogy egész héten ezeket a csoportokat várom, hisz Kapitány Eszternek is van egy hasonló foglalkozása.

Ali: Zoli, péntekenként, ha ráérsz te is eljössz a Zsuzsa csoportjára. Neked mi tetszik benne?
Zoli: A közös tevékenység tetszik, és az hogy szabadon asszociálunk.
Ali: Gondolom, neked is tetszik, hogy a végén megbeszéljük az alkotásokat.
Zoli: Igen, mert nagyon érdekes, hogy mit gondolnak a többiek, és mit az alkotó az elkészült képről.
Ali: Nekem nagyon tetszett az, amikor az utolsó alkalommal mindenki választott egyedi színű krétával rajzolt valamit a lapra, ami aztán körbement, és mindenki hozzátette saját elképzelését. A lapok háromszor is körbejártak, és a végén egy nagyon érdekes alkotás jött létre, ami úgy is megállta a helyét, ahogy egymás mellé raktuk.
Ali: Zoli, te melyik rajzeszközt szereted a legjobban?
Zoli: Én a ceruzát szeretem, mert nem piszkolom össze magamat, de ha a feladat megkívánja, szívesen festek vagy használom a porpasztelt is. Szeretek fákat is rajzolni, ennek megvan a maga oka, de ez legyen az én titkom.
Ali: Azt tudom, hogy te célzottan jársz ide a klubba és kizárólag csak Mezsu ismeretterjesztő csoportjára és a Román Zsuzsi alkotócsoportjára jössz be. Miért szeretsz a Zsuzsi csoportjába járni?
T. Zsuzsi: Én a harmadik kerületben laktam eredetileg és az ott lévő klubházban ismertem meg Zsuzsit. És ott hasonló művészetterápiás csoportot vezetett, amit nagyon megszerettem, mert mindig nagyon megnyugszom a csoporton, örömet okoz, hogy mindenki szépeket készít. Később a Mandalára jártam a Zsuzsihoz, de ez átkerült másik napra és így kezdtem járni Mezsu csoportjára, amit ugyancsak megszerettem. Aztán Zsuzsi hívott, hogy most megint csinál rajzolást is és elkezdtem járni rá. Nagyon jó, hogy úgy hangolódunk rá az alkotásra, hogy előtte megbeszéljük, ki hogy van, ezáltal jobban megismerjük egymást is, senkinek nem marad benne az aktuális problémája. Utána érdekes feladatokat csinálunk, mindig más technikákkal, és a végén megbeszéljük a műveket. De nem az a fontos, hogy szép legyen, néha azok készítik a legérdekesebb képeket, akik nem olyan ügyesek a rajzolásban, ezért mindenkinek érdemes jönni, és akik régebben járnak, látszik rajtuk a fejlődés.
Misi: Én rajzolni nem nagyon szerettem régen, ma már talán igen. A legjobban a rajz előtti beszélgetéseket szeretem. Azért néha megdicsérik a rajzomat és olyankor én is szeretek rajzolni. A két Zsuzsa rajzol legszebben.

Ali
2018

Amikor az otthonból itthon lesz

Itt ülök piros-fehér pepita abroszos asztal mellett, és csak csodálkozom, hogy is történhetett ilyen gyorsan mindez. Még új szaga van mindennek, a falaknak, a bútoroknak, az eszközöknek is, csak a félszigetesek képviselik a hagyományokat.
Úgy kezdődött az egész, hogy néhány hónapja szárnyra kapott a hír, bővülünk. Klubházunk itt a Kis János altábornagy utcában néhány házzal arrébb bővül, több lehetőségünk lesz a klubélettel együtt járó tevékenységek gyakorlására.
Aztán eljött a pillanat, amikor már meg lehetett tekinteni a helyiséget, és megindult a lapraszerelt bútorok áradata. Szoc. munkások és klubtagok együtt szerelték, állították össze a bútorokat.
Előbb egy kis ez, majd egy kis az, és egyre szépül a „Közös pont”.

A „Közös pont” nagyon sokrétű. A földszinten egy kb. 50 m2-es csoporthelyiség található közösségi térrel, konyharésszel, szükség esetén átalakítható tornateremmé a pingpongozókkal vagy akár óriási festőpapírral. Az emeleten pedig még 2 csoportszoba található.
Sok találgatás után váratlanul történt a „Közös pont” belakása.
Kiderült, hogy a félszigetet és a szomszédos konyhát átfestik pont akkor, amikor a klubtagok Balatonra utaznak táborozni. Így az itthon maradottakat befogadta az új hely.

Talán a régi gárda hatása, talán a helyiség jó tervezése, kivitelezése, mindenesetre jó itt.

De mi a véleménye Alinak mindezekről? Ime:
„Az tetszik, hogy a nappali szobának több funkciója van egyszerre. Egyszerre használjuk konyhának, társalgónak, pingpong teremnek. És mi itt is ultizunk.
Én egyébként is szeretem a nyüzsgést. És ugyanitt van a szoc. munkások „kuckó”-ja is, csak nem tudnak itt dolgozni, mert nincs internetes elérhetőség. Zoli még ebben az enyhén bábeli zűrzavarban is, ahol egyszerre többen beszélünk különböző témákról, szokásaihoz híven minden üres percet olvasással tölt el.
A fenti csoportszobában már meg is tartottuk az első mandalát Évával.”
Jó volt itt lenni. És remélem, hogy az erős kezdést ugyanilyen magas színvonalú folytatás követ. Miért is ne? Hajrá!

E. Mónika
2018

Művészekről, művészetről – civileknek


Ez a mostani írás – nem tagadom – igencsak személyes hangvételű lesz, és nem is biztos, hogy mindenkinek felkelti az érdeklődését. Ezért előre is elnézést kérek az olvasóktól. Azonban a téma, amelyről szó lesz, úgy gondolom, tanulságokkal szolgál mindannyiunk számára és ezért ajánlom mindannyiunk figyelmébe.
Az eddigi művészetről szóló írásaimban is megpróbáltam közelebb hozni a „művészetet” a hétköznapok emberéhez. Ez az írás viszont nem biztos, hogy pozitív oldalát mutatja a művészeknek, a művészetnek. Nem fogok neveket említeni, így soha nem tudja meg az olvasó, hogy ki a konkrét személy, akiről említést teszek. Elégedjünk meg annyival, hogy egy nagyhírű budapesti művészeti középiskola volt tanulóiról szól a történet, és persze rólam is, hiszen én is ebben a középiskolában töltöttem gimnáziumi éveimet.
Rövidre fogva a szót: a negyvenéves osztálytalálkozó zajlott a hosszúhétvégén egy pest megyei lovastanyán. A történet röviden csak annyi, hogy én nem mentem el a találkozóra, noha a középiskolai évek meghatározóak voltak életemben. Bevallom, nagy tervekkel voltam teli ezekben az években, hiszen minden fiatal meg akarja váltani a világot. De belőlem nem lett művész. És lehetséges, hogy túlságosan is érzékeny vagyok, de döntésemnek az volt az oka, hogy egy korábbi találkozó alkalmával szóvá tették a betegségemet. Tulajdonképpen nem ez az, ami a mi számunkra érdekes. Hanem az a tendencia, irány, ami felé nekünk, pszichiátriai betegeknek célszerű törekednünk. Ez pedig nem más – szerintem – mint a hagyományos értékrend, a konvencionális életvitel. Ebben találunk kapaszkodókat ahhoz, hogy meg tudjunk küzdeni betegségünkkel. Meg kell próbálnunk megtalálni az arany középutat, amikor nem viszünk túlzásba semmit, ugyanakkor nyitottak tudunk maradni a külvilág felé, mert a befelé fordulás szerintem nem segít. El kell fogadtatnunk magunkat a külvilággal. Ezt pedig csak stabil értékrenddel lehet. Ebbe pedig szerintem nem fér bele az, hogy mértéktelenül dohányozzunk, fogyasszunk alkoholt, szívjunk füves cigarettát, hogy a bulizós életvitel miatt sztrókot kapjunk, hogy belehaljunk az alkohol-fogyasztásba, mert a májunk nem bírja a megterhelést.
Gy.Gábor alkotása
Mezsu egy rajzomra azt mondta, hogy szerinte jó lett. Akkor én ezt nem vettem figyelembe tulajdonképpen, és ő nem értette, miért kicsinylem le a saját munkámat. Lehetséges, hogy van tehetségem a rajzoláshoz, de nem tartom magam művésznek. Volt osztálytársaim több klasszissal jobban rajzolnak, mint én. Ugyanakkor fontos számomra az alkotómunka, mert teljesen kikapcsol, szinte terápiás hatással van rám. Ezért is veszek részt Eszter alkotó-csoportjában, ha tehetem. Örömmel tölt el, hogy rajzaimmal díszíthetem a Klubházat.
Legfőbb tanulsága ennek az írásnak szerintem az, hogy összeegyeztessük az egészséges életvitelt és az alkotómunkát. Szerintem ennek nincs akadálya. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert a művészek többnyire nem így gondolják.

Gy. Gábor
2018

Művészetbarátoknak – röviden! A látás iskolája

Bevezetés

„Ügyes keze van” – szokták mondani a pedagógusok a jól rajzoló gyermekről. „Érdemes lenne foglalkozni Vele.”
És ha szerencséje van a nebulónak, türelmes és kitartó rajztanár keze alá kerül, akkor elindulhat azon a hosszú és sok kitartást igénylő pályán, amit művészetnek nevezünk. De rögtön fel kell hívni a figyelmet valamire. A gyereknek nem elsősorban a keze „ügyes”! A motorikus finommozgások, melyek az íráshoz és a rajzoláshoz kellenek, 6 éves minden gyereknél eljutnak arra a szintre (akit nem hanyagolnak el), hogy az általános iskola első osztályában fejleszthető legyen. Erre a fejlesztésre sor is kerül – szerintem – a kézírás megtanulásával az iskolában.

Minden gyerek szeret rajzolni. Legalábbis benne van az önkifejezés igénye mindaddig, amíg – legalábbis képáradattal teli világunkban – nem alakul ki benne az az élmény, (a környezet hatására), hogy vizuális igényei tudása előtt járnak. Elegendő a sokszor mumusnak feltüntetett számítógépre utalni. (Figyelem: az okostelefon is számítógép!). A telefonnal készített fotókról már nem is kell beszélni. Mai világunkban, amikor leértékelődött a saját kezűleg készített dolgok varázsa (a kézírás, a szabad-kézi rajz, a két kezünkkel létre hozott tárgyak), még inkább felvetődik a kérdés: valóban a kéz ügyes, vagy valami más lappang a háttérben?
Nos, szerintem, két fő motívuma van a rajztudásnak a gyerekben: a „játék a ceruzával”, és a szülők által kialakított szokás: „most foglald el magad, rajzolj egy kicsit!”. Ez már jóval az iskola előtt eldől, hogy a gyermek „vevő”-e erre a tevékenységre! Ehhez jön még a „látás”, a megfigyelés képessége a gyerekben és már kész is a „művészpalánta”!
Meggyőződésem szerint rendkívüli szerepe van a szülőnek, amikor jutalmazza a gyereket a rajzon látható részletek vonatkozásában. Tehát nem csak a kéz fejlődik a rajzolás során – hosszú éveken keresztül – hanem a látás is! Hámori József neurobiológus szerint a kép nem a szemben keletkezik, (a látóidegek csupán a fénysugarakat érzékelik), hanem az agyban! A látás ugyanúgy szociálisan tanult képesség, mint a hallás vagy a beszéd. Természetesen öröklött alapja is van a dolognak, de a fejlesztés, gyakorlás nélkül biztos, hogy nem születnének tehetségek.
Most következő sorozatunkban evvel a rendkívül érdekes jelenséggel foglalkozunk.

Gy. Gábor
2018

Budapest egyik legszebb gyöngyszeme: a Margitsziget

 A 2018. július 14-i szombicsopi eredeti célpontja a Frida Kahlo kiállítás lett volna a Nemzeti Galériában. Ám a festőnőt önnön nagysága ütötte ki a nyeregből. Annyira nagy az érdeklődés iránta h most még órákig kell várnia a vállalkozó szellemű látogatónak a bejutásra.
Viszont az időjárás gyönyörű volt, igazi kiránduló idő. A Margitsziget viszonylag közel van, rengeteg látnivaló van rajta, vastag és vékony pénztárcájú egyaránt talál szórakozást. A szigeten több útvonalon lehet eljutni a látnivalókhoz (pl. Palatinus Strand, vízesés, japán kert, Zenélő Kút, Fény kert, Víztorony, középkori kolostor rom, Margitszigeti Vadaskert, Szökőkút, Sport Uszoda, Kis Rét, Nagy Rét). Fantasztikus virág tobzódás van szerte a tereken, százával, ezrével ülteti be a FŐKERT ezeket a kompozíciókat. De még mielőtt belépnénk kirándulásunk céljára, beszéljünk pár szót a szigetről.
Jelenleg az Árpád-és Margithíd között terül el, olyan, a formája mint egy uszonytalan keszegé. Valamikor több kis szigetből állt, a 19. század második felétől kezdődően alakították ki mai formáját. A munkálatok az 1920-as években fejeződtek be.
Több neve is volt az elmúlt időkben, legmaradandóbb a Nyulak Szigete és a Margitsziget. (Erre való tekintettel 4 db mezei nyulat tartanak a Vadaskertben, amik úgy néznek ki, mintha műanyagból lennének. Ponty Laci világosított fel bennünket h mozog a horpaszuk, tehát élnek.) Arany János idején is megvoltak a nyulak. Lánya halála utáni alkotói válságából itt tudott kikeveredni. Ennek eredménye az Őszikék verscsoport.

Laza délután a Római Parton

Egy szép napsütéses délután elindultunk hajókirándulásra a Római Partra.
Elindultunk, de sikerült lekésni a Batthyány tér felé, sőt még a hajó indulását is pár perccel. Ezért kerestünk egy árnyékosabb helyet, hogy a következő járatra felszálljunk. Elérkezett az idő és elindult velünk a hullámokat szelő hajó.Mindenki megtalálta a helyét, ki az alsó részen, ki a hajó tetején. Jó hangulat volt, szívtuk a Duna vize árasztotta friss levegőt. Megérkeztünk, rövid séta után kiválasztottuk a megfelelő helyet a vendéglátó egységek közül. Következett a lángos, a fagylalt és a palacsinta megrendelése is, ki mit szeretett volna kapni. Én nagyon finom lángost kaptam, örömömre nagyon jól megpakolták reszelt sajttal. Külön meg is köszöntem a kiszolgálónak. Elfogyasztása után üldögéltünk, jókat meséltünk, nevetgéltünk, majd lementünk a folyópartra.

 Voltak ülő- fekvő alkalmatosságok. Mindenki magába szállhatott, amiből Bea meglepetése ébresztett bennünket, amikor közölte, hogy vegyünk a felszolgáló dobozból jó hideg jeges gyümölcslevet. Ez igazán felüdített bennünket. Alkalom volt arra is, hogy a kísérő dolgozókkal kötetlenül beszélgessünk. Gyorsan eltelt az idő is, majd indultunk vissza később induló hajóval és szerencsére élményekkel tele, napsütötte arccal, bőrrel megérkeztünk és mindenki az otthona felé vette az irányt.


Mostanában két alkalommal is elmentünk a természetbe. Egyszer a Normafánál, máskor a Margit-szigeten sétáltunk egy kiadósat, ami testi-lelki javunkra vált. Jól éreztük magunkat és köszönjük az alkalmakat az ilyen együttlétekre. A természet csodákat művel és biztatok mindenkit, hogy minél több időt töltsünk kinn együtt.

H. Margit
2018

Búcsú Mátétól

Még felsorolni is hosszú lenne, hány szocmunkás és asszisztens hagyott el minket. Most másfél év után Mátéra került sor. Máté asszisztensünk volt, és méltó utódja Kovács Áginak. Neki is volt egy-egy jó szava mindenkihez. Közvetlen volt velünk és mindenkinek mindenben segített. Bár nem az ő feladata volt, engem egyik alkalommal elkísért a János kórházba is. Vele fóbiám ellenére is képes voltam felszállni a villamosra, ami nálam nagy szó. Ágihoz még abban is hasonlított, hogy ő is ezermester volt. Akár a számítógéppel vagy a telefonjainkkal probléma akadt, rá akkor is lehetett számítani. Nagyon sajnáljuk, hogy elmegy, és ő is magasra tette a mércét utódja számára.



Minden jót kívánunk neki, úgy az eljövendő munkájában, mint a magánéletében is.

Ali
2018

A befejezetlen tudósítás 2018 (Badacsonytomaj)

Most is Ali kért meg, hogy írjak cikket a 2018-as táborozásról, de amint a cím is jelzi, nem tudok beszámolni a teljes egy hétről, mert nekem már szerda délelőtt vissza kellett utaznom Budapestre egyéb ügyeim miatt.
Már az odautazás is kalandos volt. Én szokás szerint Simontornyáról érkeztem. Autóbusszal utaztam Székesfehérvárig, és itt éppen arra a vonatra sikerült felszállnom az utolsó pillanatban, amivel a többiek Budapestről indultak. Felszállás után akartam hívni mobilon Beát, hogy hol találom Őket, de Ő megelőzött: csörgött a mobilom! Kiderült, hogy Ők látták, hogy felszálltam a vonatra, még azt is, hogy melyik kocsiba. Így aztán szerencsésen sikerült találkoznom a csapattal.

Ez a táborozás is a Balatonnál zajlott, Badacsonytomajban a kempingben. Itt is négyszemélyes apartmanokban kaptunk helyet. Azt gondolom, hogy ez a kemping – Tomaj Kemping – magasabb színvonalú volt, mint a dömösi (a tavalyi). Bár itt reggeliről magunknak kellett gondoskodnunk. Ebédet és meleg vacsorát kaptunk a büfében. Viszont az – szerintem - mindenképpen különleges volt, hogy a kempingnek saját strandja volt, saját partszakasz, amit csak a kemping lakói használhattak.
Szokásomhoz híven, mint tavaly előtt, én nem fürödtem a Balatonban. Helyette rögtön az első nap becserkésztem a helyi könyvtárat, ahol számomra nagyszerű könyveket találtam és vásároltam darabját 50 Ft-ért. Este felé, már mikor nem volt olyan erős napsütés, kiültem a partra, szagoltam a vizet és gyönyörködtem a látványban. Figyeltem a vadkacsákat, akik szintén fürödtek a Balatonban. A többiek szorgalmasan áztatták magukat a vízben és azt hiszem, már vízibicikliztek is. Én pedig másnap szintén meglátogattam a könyvtárat. Közben még készítettem néhány vázlatot táborozásunk helyszínéről.
Köszönet mindenkinek, aki lehetővé tette a táborozást, köszönet Őrangyalainknak, akik vigyáztak ránk, hiszen igazi kikapcsolódás volt ez a pár nap is.

Gy. Gábor
2018

Milyen volt a badacsonytomaji nyaralás?

- táborozóktól kérdeztük, ők válaszoltak -

Ponty Laci: Délelőtt 10 órakor találkoztunk a Déli pályaudvaron. Máté mindenkinek kiváltotta a jegyét, majd felszálltunk a vonatra. Három órát tartott az út, de már az utazás is jó hangulatban telt el, jókat beszélgettünk.
18-án, hétfőn kezdődött a tábor. Amíg várakoztunk a portán őrizték a cuccainkat, majd, amikor bepakoltunk az 5 személyes faházakba, elmentünk ebédelni, ahol mindvégig a 15-ünkre megrendelt adagot kaptuk.
A strandolást a vízibiciklizés és a pingpong partik késő estig tették színesebbé. A vízibiciklizésben először Puskás Peti és Misi hajtotta az 1 órára kibérelt biciklit, amiben eléggé elfáradtak, mert összesen 6-an voltunk a biciklin.Egyik nap Badacsonyban voltunk kirándulni, ahol egy kis pincészetben bor és szörp kóstolás is volt. Én csak a bodzaszörpöt és a csipkebogyó-szörpöt kóstoltam meg, de voltak, akik a borkóstolón is részt vettek.


A másik kiránduláson Szigligeten felmentünk a várba, ahol Misi nagyon sok fotót készített a kilátásról, és a kiállított tárgyakról. Középkori fegyverek és vértek voltak, és itt is készítettünk egymásról is képeket. Magáról a vár történetéről volt egy 15 perces videó is. Ez mutatta be röviden a vár építésének történetét és a vár lakóinak az életét.
Nagyon örülök annak, hogy a doktornőm unszolására részt vettem ezen a kiránduláson, és a határaimat is túlléptem.
Az esős időben összejött kétszer is az activity-parti, ahol nagyon sokat nevettünk. Számomra nagyon jól sikerült a tábor, remélem jövőre is részt tudok venni rajta.

Az élet törvényei

Dadu nevű kutyánk 18 évig volt velünk. Pár hónapos korában került hozzánk. Védett minket + 40 ⁰C fokban és a -20 ⁰C fokos hidegben. Volt háza, de nagyon ritkán ment be. Igazából a fiam volt a gazdája, én „csak” etettem, itattam. Szerencsére itt Budapesten is kertes házba költöztünk. A verandán csináltunk neki helyet. Eleinte sokat volt a kertben, aztán egyre kevesebbet. Egy este az oldalára feküdt, reggelre meghalt.
A fiam eltemette a kert hátsó végében. Akkor azt mondtam neki: „Elég volt. Nekem már nem kell se kutya, se macska, se madár, semmilyen állat.”
A fiam csak hallgatott, nem szólt semmit. Dudu június elején ment el. A verandát kitakarítottuk, s telepakoltuk mindenfélével.Egy júliusi hajnalon éktelen nyávogásra ébredtem. Kitámolyogtam a verandára. Hát ott nyivákolt egy anyamacska a kicsinyével. Ösztönösen vettem elő a műanyagtálat, s öntöttem bele tejet. A kicsi és a nagy macska ittak, aztán elmentek.
Másnap hajnalban megismétlődött a jelenet. Harmadnap „én bolond” már vártam őket. De csak a kismacska jött. Megitattam. Próbáltam megsimogatni, de nem engedte. Viszont el se ment. A férjemet kértem, hozzon macskaeledelt, mert a fiam barátnője hozott, és az nagyon ízlett a macsinak.
Lassan, napról napra kerültünk egyre közelebb egymáshoz. Megsimogattam. De ő előbb megszagolta a kezem, mint ahogy a kutyák szokták. Egészen meglepődtem. Szóval megszagolta a kezem, s utána hagyta, hogy megsimogassam. Néhány nap múlva felkapaszkodott az ölembe.
Naponta kétszer kapott enni, reggel és késő délután. A fiam – bár igyekezett titkolni – nagyon örült. Mikor rákérdeztem, csak ennyit felelt: - Én is szeretem az állatokat. Tőlem kecskét is tarthatnánk, csak legyen állat körülöttem.

"Beszélgetős” csoportok

Az Életmód-csoporton különböző könyveket olvasunk fel és fejezetenként megbeszéljük őket. Az első Pressing Lajos buddhista tanító szemináriumairól írt jegyzetek voltak. Utána jött H. C. Cutrel interjúkönyve a Dalai Lámával. A Boldogság Művészete, majd ennek rövidített változata, A Boldogság Esszenciája. Eztán Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyve következett. Legutóbb Coleman Érzelmi Intelligenciáról írt könyvénél tartottunk. Ebben arról van szó, hogy az érzelmi intelligencia sokszor fontosabb, mint az I.Q.
Mezsu megfogalmazása szerint az érzelmi intelligencia így hangzik: Olyan készségek, amelyek segítenek eligazodni a társas kapcsolatokban, hogy örömet tudjunk szerezni magunknak és másoknak, és hogy lelkileg kiegyensúlyozottabbak legyünk.

Mezsu azt szeretné, hogy ne csak az elméletet ismerjük meg, hanem a gyakorlatban is tudjuk alkalmazni a készségeket.
Nem könnyű megfogalmazni ezeket a problémákat, ezért gyakran eltérünk a tárgytól, amit egy darabig Mezsu megenged nekünk, de egy idő után leállít minket és folytatja a felolvasást. Ez az egyik csoportfoglalkozás, ami miatt az ultisok is abbahagyják a kártyát és részt vesznek rajta.
A másik ilyen jellegű csopi a Mandala, ahol először azt beszéljük meg, kivel mi történt az elmúlt időszakban, és hogyan érezzük magunkat, majd Popper Péter Tűnődések Napról napra, vagy az Egy Perc Emberség című könyvéből olvas fel Zoli, és Gusztos Éva vezetésével mondjuk el a véleményünket.
Néha egy kis politika és vallási kérdések is belekerülnek a vitáinkba, persze nem bántóan.
A két csoportban nagyjából ugyanazok vesznek részt. Ez talán a két legkedveltebb csoport, legalábbis nekünk.

Ali
2018

Kerti parti lecsóval

Szerdán sokan bográcsozunk,
beletesszük, amit hozunk.
Közben nagyon barátkozunk.
Jó étvággyal falatozunk,
paradicsom és paprika,
hagymából jó pár karika
Jól esne hozzá paprika.
Bokorból néz ránk madárka,
szívünk szép nagyra kitárva!
Rossz hangulat itt kizárva!
Szomszédból ugat egy kutya,
finom falat vár rá, tudja.
Főzés után tüzet oltunk,
csúcs érzés, hogy együtt voltunk!!!

Erdély István
2018

Sz. Zoltán versei

Teázás

Teázás eleje

A teás kancsó
őrzi italunk hőjét.
Türelem, kell hogy
szabad legyen mindaz, mi
köztünk most történni fog.

Teázás

Egészen szelíd
s tea-meleg szavaink
felöltöztetnek
– leginkább a lélek sok
színes tarkaságával.

Teázás vége

Hűlt csésze, kanna.
Utolsó ütemek gyűlnek
szívünk zugain.
Mi nem hűltünk ki. Visszük
egymást (mint hullámokat).

Híres előadók: Barry Gibb (BEE GEES)

1946. szeptember 1-én született, Douglas Man szigetén, Nagy-Britanniában. Minden idők egyik legsikeresebb popzenei zeneszerzője, dalszövegírója és énekese, többszörös Grammy-díjas. Élete nem választható szét az általa is alapított Bee Gees együttestől (minden idők egyik legsikeresebb popzenekara) Testvérével Robin Gibb-bel, aki szintén a Bee Gees tagja volt, együtt több mint 1000 dalt írtak. Barry a Bee Gees együttessel, és önállóan zeneszerzőként is, szerződést írt alá a Festival Records-szal, 1963. évi kezdéssel, így megjelentek lemezen is az első számai („The Battle of the Blue and the Grey / The Three Kisses of Love”).1964-ben a The Beatles, mint minden országban, alapvetően változtatott a fiatalok gondolkodásában, hatással volt a zenei életre, így Barry is kísérletezni kezdett. De ebben az évben inkább más előadók lemezein szerepelt, mint zeneszerző, és mint háttérénekes.

Művészetbarátoknak – röviden!

Mítosz és valóság III. rész

Az összes művészeti ágra jellemző, hogy a művész kötéltáncot jár a hagyomány és az újítás között egyensúlyozva. Ez a kezdetek homályától fogva így volt, hiszen így mutatja meg az egyéniségét az alkotó.
A XXI. században tapasztalható individualizmus azonban már túllép ezen a jelenségen. Hogy ez, az egész társadalmat átható, tendencia minek a következménye – ennek kiderítése meghaladja a cikk írójának képességeit.Annyi minden esetre tény, hogy már Munkácsy Mihály – széles körben elismert – festőművésznek is volt „menedzsere”, aki tanácsokkal látta el a mestert, hogy milyen témát célszerű választania a nagyobb népszerűség elérése érdekében.
A mai művészek pedig odáig sodródnak e folyamatban, hogy elvetették az értelmes formák ábrázolását, és minden „valamire való” művész igyekszik kidolgozni, és csak a saját maga által feltalált festési technikát alkalmazni. Arról már nem is érdemes beszélni szinte, hogy mit ábrázol a kép.

Közös Pont

Az önkormányzatnak köszönhetően, klubunk kibővült egy új résszel. melyet Közös Pontnak neveztünk el. Májusra kész lett a helyiség, már csak az ikeás bútorokat kellett összeszerelni. A szociális munkások vezetésével egy lelkes kis csapat állt össze: Anna, Magdus, Zoli, Lavi, Laci, Zsuzsi. Nekik köszönhetjük, hogy belakhattuk a tőlünk ötven méterre levő, galériás klubtért. Már az amerikai vendégeinket is itt fogadhattuk. A hely funkciója, hogy itt tarthatjuk a Félsziget Klubház programjainak egy részét. Egyes csoportok már át is költöztek a Közös Pontba.

Az itt tartandó csoportok a következők:
hétfő: 14.30-15.30-ig Fanzine-csoport Fecóval,
szerda: 13.00-14.30-ig Mandala Gusztos Évával.
16.15-17.30-ig Alkotócsoport Eszterrel
péntek: 14.00-15.30-ig Alkotócsoport Román Zsuzsával, 16.00-17.00-ig drámajátékok Annamarival.


Anna úgy érzi, hogy annak ellenére, hogy képeinkkel díszítgetjük, még kicsit sivár a helyiség. De hamarosan otthonossá varázsoljuk.

Papp Ali
2018

Húsvét

Húsvéti klubház-díszítés:

Húsvét a feltámadás és újjászületés ünnepe.

A keresztény egyház ilyenkor emlékezik meg Jézusról, köszöntjük a tavaszt, a természet újjáéledését. Időpontját 325-ben állapította meg a NICEAI zsinat. A napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapot. Szinte minden népnél rengeteg szokás kötődik hozzá. Ilyenkor lényeges az előkészület, a böjt ideje.
Fontos a gyónás, áldozás és a haragban lévő emberek kibékülése.

Barkaszentelés: Jézus Jeruzsálembe vonulásának emlékére virágvasárnapon történik. A teljesség igénye nélkül szokás a szalmabáb öltöztetés, villőzés, húsvéti határjárás, kakaslövés – ami a farsanghoz, lagzihoz és aratáshoz is köthető.
Locsolkodás: Alapja a víz tisztító-, termékenységet elősegítő varázserejébe vetett hit.


Eredete a keresztelésre utal, valamint arra a legendára, amely feltámadást hirdető jeruzsálemi asszonyokat a zsidók locsolással akarták elhallgattatni.
Tavasz: Arra a kérdésre, hogy mi volt előbb, a tavasz vagy a feltámadás, egyértelmű a válasz. Hiszen a természet a teremtés ajándéka, a feltámadás pedig a megváltásé. A tavaszt mégis a feltámadás, napfelkeltének derengésében és ragyogásában szemléli az emberiség. Igen, nemcsak a kereszténység és nemcsak a hitét elevenen élő ember.

A fanzine

A fanzine??? Ja, a fanzine! Ez egy amolyan jó kis belevaló, igazi mozaikszó. Helyesírása, kiejtése angolos, mégis a magyar toldalékolással használjuk.
Lefordítása sejtetni engedi háttérjelentését. Kicsit érezzük magunkat Ázsiában és jobbról balra haladva fejtsük meg a rejtélyt! Zine. Ez bizony az angol „magazine” szóból lecsippentett rész, ami jelentésével képviseli az egész kifejezést. És a „fan” szó pedig számtalan jelentése közül a „rajongó” értelemben képviselteti magát ebben a szókapcsolatban. A két részt összepasszítva adja magát, hogy itt valami érdekes, felfokozott érdeklődést kiváltó füzetecskéről beszélhetünk.
Az egész a 20. század első felében kezdődött Amerikában. Még nem létezett televízió, internet, viszont a rohamosan fejlődő műszaki cikkek lehetővé tették egyre szebb és jobb minőségű fényképek kinyomtatását. Ez hívta életre a magazinokat, amelyek közül némelyik most is létezik. A magazinok, így a fanzine-ok egyik jellegzetessége, hogy a képek dominálnak, nem csak illusztrálják a szöveget, hanem összeforrnak azzal.
Ehhez képest mára nagyot változott a világ. A fanzine kicsi, mert spórol anyaggal és energiával. A fanzine akár csak egy embernek is szólhat, mert személyes. A fanzine oldalain bármit felhasználhat.
A fanzine szabadság mind tartalmi, mind külalaki szempontból. Csak a képzeletünk szab határt megalkotásukkor. A fanzine sokszor gyógyszer, mert elkészítésekor sikerülhet megfogalmazni egy problémát.
Fanzine-t lehet készíteni társasan vagy egyedül. Ám mindig megadja az alkotás örömét.
Igen, ez a fanzine. Nézzük, mi a véleménye Alinak, a Fanzine-csoport törzstagjának erről a megnyilvánulási fórumról:
„Mi azért készítjük ezeket a fanzine-okat, amiért a blogunkat is. Hogy minél jobban megismerjenek minket, és megismerjék véleményünket azzal kapcsolatban, hogy mi sem vagyunk mások, mint az egészséges emberek.
A mi fanzine-jaink nagy része a mentálhigiéniás problémáinkkal kapcsolatos. Megismertetjük az olvasókat, hogy egy depressziósok vagy skizofrének és más hasonló betegségben szenvedők sem sokban különböznek egy egészséges embertől. Hasonló problémáik vannak, és szeretnénk azt is elérni, hogy a velünk kapcsolatos rosszindulatú előítéleteket megszüntessük.”

Ali, B. Mónika
2018

Jöttünk, láttunk, győztünk

Akár ezzel a mondattal is búcsúzhattak volna a washingtoni George Mason Egyetem pszichológushallgatói, akik 2018. május 25-én meglátogattak bennünket. Bolygónk szinte minden embertípusa képviselte magát közöttük, egy dologban azonban megegyeztek. Az elszánt tanulni akarással, érdeklődéssel, megismerés vágyával.
Olyan nagy létszámmal jöttek a diákok, hogy a csoportot kétfelé kellett osztani. Egyikük maradt a bázison, ahol Bödőcs Zoli a magyar táncház rejtelmeibe vezette be őket, míg a másik csoport az új helyiségbe lett kalauzolva művészetterápiára. Aztán félidőben cseréltek.
Zoliról már régóta tudjuk, hogy ő a magyar tánc nagymestere, mégis lenyűgöző volt látni, ahogyan a táncházról addig sosem hallott laikusokat bevezet ebbe a művészetbe. Emelte a műsor fényét, hogy Zoli angolul tudott kommunikálni tanítványaival. Ez a nap más klubtagoknak és a szociális munkásoknak is lehetőséget adott leporolni a rozsdát angol tudásáról.
De mi történt a másik helyszínen? Kérdezzük meg Annát, aki végig ott volt a foglalkozásokon!
„Nagy, közös rajzot készítettünk, melyben részt vettek az amerikai diákok és a klubtagok is. Eszter a művészetterapeuta jól beszél angolul, így hát zavartalan volt a kommunikáció.
Köröket kellett festeni, s mikor kész volt, akkor összekeveredtünk, és mindenki más körébe figurákat képzelt és rajzolt. Nagyon vidám kép kerekedett belőle, és oldott volt a hangulat.”
A fiatalok azóta már tovább mentek európai körútjukon, de az a jó érzés, melyet okoztak, megmaradt. És a közös alkotások, képek még sokáig eszünkbe fogja juttatni, hogy voltak itt amerikai diákok, akik „jöttek, láttak, győztek”.

Anna, Móni
2018

A harkányi kirándulás

A Csaba tervezett egy kétszemélyes utazást Harkányba, de az, akivel ment volna visszamondta az utolsó utáni pillanatban, így én lettem a beugró. Úgy értem, én utaztam el vele. Csütörtöki nap indultunk, de én már a hét elején elkezdtem a készülődést. Van egy google-drive-om, és azon van egy táblázat, amibe fel vannak írva, hogy mit kell magammal vinnem elutazáskor. Nagyon hasznos dolog ez, mert így soha semmi nem marad otthon. Nem is hiányzott semmi az utazás alatt. Vonattal akartunk utazni, mert az a leggyorsabb és a legolcsóbb, de mivel Kelenföld és Százhalombatta között vágányfelújítást végeznek, és így háromszor kellett volna átszállni, hogy lejussunk a célunkhoz. Így a buszt választottuk. Mind kiderült, olcsóbb is volt, és átszállni sem kellett, egyszer sem. 3 óra 20 perc volt az út, kora délután érkeztünk meg.

Első nap még semmi különöset nem csináltunk, csak felfedeztük a környéket, körülnéztünk, hogy mi merre van a városban. Második nap Villányba utaztunk el. Megnéztünk egy borkiállítást, illetve bormúzeumot, ami bemutatta, hogy évszázadokkal ezelőtt hogy készítették a borokat, és bemutatta a borelőállítás fejlődését. Természetesen villányi borokat is vettünk. Majd dél körül megebédeltünk, aztán indultunk vissza a szállásra. Délután a Harkányi fürdőbe látogattunk el.

Harmadik nap Siklós volt a cél. Megnéztük a siklósi várat, kávéztunk, sétáltunk a városban, majd bementünk a siklósi termálfürdőbe is. Negyedik nap a hotelban már csak a reggelinket fogyasztottuk el, aztán rögtön utána indulni kellett a buszhoz, mert viszonylag korán indult. Ez a busz jóval hosszabb ideig ment, 4 óra 20 perc volt az útja, minden fűszálnál megállt, mondhatni, de muszáj volt ezzel jönni, mert a Csabának délutánra már programja volt.
Az én részemről az étkezés sem volt egy egyszerű eset, mert ugye mindenre allergiás vagyok. Általában mindig magamnak szoktam főzni, vagy hideget eszem, de maximum 10 olyan felvágott van, amit meg tudok enni, ezeket viszont nem lehet mindenhol kapni. Úgyhogy készültem, vittem magammal 3 napra elegendő felvágottat és sütöttem rántott húst első napra, mert azt hidegen is lehet fogyasztani. El is fogyott ebédre és vacsorára. De egyébként a hideg élelmiszer felét haza kellett hoznom, mert majdnem minden nap volt olyan a kínálatban reggelire és vacsorára, amit meg tudtam enni.
Nagyon jól éreztem magam, gondolom, hogy Csaba is. Jó élményekkel lettünk gazdagabbak.

Miki
2018

Activity

Erről a témáról egyszer már írtam egy cikket, de ez nem ugyanolyan lesz. Most egész más csapat gyűlt össze játszani, és egész más élmények értek bennünket.

Az összegyűlt társaság 6 fős volt. Évi, Ági, Zsuzsi, Misi, Csaba és én játszottunk. Többféleképpen is beoszthattuk volna a csapatokat, de mivel három lány és három fiú volt, így három kétfős csapatot alkottunk. Három fordulót terveztünk játszani, így minden lány lett volna minden fiúval. A játékban három féle kártya van, 5 pontos, 4 pontos és 3 pontos. Ha társad kitalálja a feladványt, akkor a kártya pontszámának megfelelő mezőt léphetsz előre.


A kártyákon háromféle feladvány van, körülírás, mutogatás és rajzolás. Ezt mindig az határozza meg, hogy milyen mezőn áll a bábu. A játék elején kisorsoljuk a kezdés sorrendjét és már indulhat is a játék.

Olyan típusú Activity-nk van, amiben rabolni is lehet. Ha a feladvány a kártyán piros betűvel van írva, akkor az ellenfél csapat is megmondhatja a megfejtést, és ha ez megtörténik, akkor ő és a társa léphet előre. Nem is tudom megmondani, hogy számomra mi a nehezebb. Elvileg a mutogatás, bár mostanában az megy a legjobban. A körülírásban azt szoktam elrontani, hogy mindig kimondom a kártyán leírt szavak egyikét, és ezzel ugye már meg is buktunk a társammal. De sokszor a rajz esik nehezemre, mert kérdés, hogy a társam felismeri-e azt, hogy én mit jelenítek meg a papíron. Megjegyzem, hogy minden feladvány kitalálására egy perc áll rendelkezésre, ami rettenetesen kevés idő. Vannak egyszerűen kitalálhatatlan feladványok. Például azt elmutogatni, hogy univerzális ragasztó, nem egy könnyű feladat. Egy dologra viszont rájöttem. Nagyon fontos, hogy a társára hangolódjon az ember. Megismerje a gondolkodását, rájöjjön, hogy mit, hogy fejez ki. Ha ez megvan, könnyű a dolga az embernek. Én a Csabával és a Misivel teljesen egy hullámhosszon vagyok, ha együtt játszom bármelyikünkkel, nagyon kevés olyan feladvány van, amit nem tudunk megoldani. Ezért is szoktuk úgy intézni, hogy mi hárman mindig külön csapatban legyünk. Mert kinek élvezet az, ha mi mindent kitalálunk, elhúzunk, a többiek meg küszködnek és semmi izgalom nincs a játékban. Nem is olyan rég volt az a vasárnap, amikor játszottunk. Remek szórakozás volt. Mindenki élvezte érzésem szerint.
Hosszú idő után mentem újra társaságba. December óta nem nagyon mozdultam ki otthonról. Jól éreztem magam. Remélem, hamarosan újra megismételjük. Ez egy kiváló szórakozás mindenki számára.

Miki
2018

Művészetbarátoknak – röviden: Mítosz és valóság II. rész

Amikor az átlagember meghívást kap egy kiállításra, nem tudja, hogy örüljön, vagy inkább keseregjen. Örüljön azért, mert végre egy kis kultúrában lesz része; avagy keseregjen, mert egy okostojás művészettörténész megint mindenféle érthetetlen fogalmakkal és összefüggésekkel fogja traktálni. Nos, ez esetben mindkettő be fog következni.
Amint az előző részben céloztunk rá, egy színjáték részeivé válunk, mi leszünk a díszlet ahhoz a színdarabhoz, melyben a művész bemutatja alkotásait, rosszabb esetben megpróbál minket rávenni, hogy az előadás eredményeképpen pénztárcánkba tekintsünk egy alkotás megvásárlása végett.
Nem kell feltétlenül ilyen rosszmájúnak lennünk, hiszen a művésznek is meg kell élnie valamiből. De nézzük, mi is a helyzet valójában.
Az előbb leírt jelenet a XX. század végére alakult ki. Tekintsünk a korábbi századokra egy kicsit, hátha közelebb jutunk a lényeghez! A kapitalizmus kialakulása előtt többnyire gazdag földbirtokosok, hatalmasságok, uralkodók, mint megrendelők szerepeltek a történetben, az akkori világban hihetetlen luxusnak számító festmény jövőbeli tulajdonosaként. (Akkoriban még nem volt annyi versenytársa egy festménynek, mint manapság.) Természetesen további megrendelések válhattak valóra, ha a festő előnyös színben tüntette fel a megrendelőt.

(Átvitt és konkrét értelemben egyaránt!) Már itt megtalálhatjuk a szituációt, hogy a művészet a hatalom kiszolgálója. (Egészen az ellenkultúra gyökereinek felbukkanásáig.) Azt hiszem az első festmény, melyet alkotója saját kedvére készített, a reneszánsz kor nagy festőjének, Leonardo da Vinci-nek a keze alól került ki: a Mona Lisa. Rembrandt, a holland mester már életművének nagy részét ilyen függetlenség jegyében alkotta. Meg is fizette az árát, mert szegénységben és nyomorban töltötte öregkorát, noha akkor is remekműveket készített.
És mielőtt megfekszi a gyomrunkat a tömény elbeszélés, a következő részig lesz időnk megemészteni a történteket.

Gy. Gábor
2018

Gitárzene a klubban

Müller Csaba, a Hegyvidéki Önkormányzat Népjóléti Irodájának tavaly lemondott vezetője meghívásunkra visszalátogatott a Félsziget Klubházba, és egy órán keresztül gitárzenével szórakoztatta a tagságot. A klubtagok egy számára készített fanzin-újsággal és egy köszöntő-beszéddel búcsúztak tőle.

A beszédet itt olvashatjátok:
Nagyon sok szeretettel köszöntjük ismét a körünkben, már nagyon vártuk ezt a találkozást. Olyan jó, hogy ismét hozta magával a zenei palettáját és mi most is megcsodálhatjuk a szép számokat, amit gitárjával elénk varázsol. De most itt többről van szó. Szeretnénk megköszönni a sok éves munkáját, amivel a Félsziget Klubház életét segítette, támogatta. Mindig szem előtt tartotta fejlődésünket, ellátásunkat és ápolta az emberi kapcsolatokat. Különösen nagy szeretettel jött közénk ünnepeink alkalmával, hogy velünk együtt örüljön – például a klubház szülinapján, karácsonyi ünnepekkor és más alkalmakkor. Egyszerűen szeretett bennünket, szeretett köztünk lenni. A keze alatt dolgozó beosztottak is szerették, a klubház dolgozói megbíztak Önben és mi, tagok is szerettük mosolyáért, magatartásáért és humánus hozzáállásáért, ahogy a dolgokat-ügyeket igyekezett megoldani, elintézni. Fájó szívvel engedjük el, de tudjuk az új munkahelyén is ezt a hozzáállást fogja tanúsítani. Kívánjuk, hogy ami célt kitűzött maga elé, beteljesüljön, álmai valóra váljanak. Jó egészséget kívánunk, családjában megélt boldog perceket, órákat. Reméljük, hogy akit utódul kapunk, ő is ilyen hozzáállással lesz irántunk.
Köszönünk mindent, sok boldogságot kívánunk!

H. Margit
2018

Ági

Jó a kapcsolatom Ágival. Mindig is jó volt, az első pillanattól fogva szimpatikusak voltunk egymásnak. Mindig tudtunk miről beszélgetni, volt közös témánk. Ő valaha sportorvos volt és a sportról mindig nagyon jól elbeszélgettünk. De más témánk is volt egyébként. Ő ugye orvos és letette a hippokratészi esküt, én meg véletlenül ismertem egy részletét, amit most idéznék is: „Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra; Minden házba a betegek javára lépek be, s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól” Sajnos neki is sokat változik az állapota, és nagyon nehezen állítják be a gyógyszereit. Ági is sokszor került már kórházba. Rövid időn belül ráadásul kétszer is visszakerült. Legutoljára, mikor már hazajöhetett a szociális munkások feltették a kérdést, hogy nem lenne-e valaki, aki hazakísérné Ágit, mert segíteni kell neki a cuccait hazahozni. Önként jelentkeztem, hogy segítek neki és hazakísérem. Kicsikét féltem a dologtól, mivel legutóbb, mikor bennjártam a kórházban, majdnem ott tartottak. De nem volt egyébként semmi zűr, azt leszámítva, hogy végig, amíg a kórházban voltam, rossz érzésem volt, de nem uralkodott el rajtam. Ági nagyon örült nekem, és nem győzte megköszönni, hogy hazakísérem. Gyorsan összepakoltuk a cuccait és indultunk is. A hazafele vezető utat végigbeszéltünk. Ez egy bő 40 perces utazás volt. Minden egyes szavát tudtam követni, és nem beszélt összefüggéstelenül. Nagyon kellemesen eltöltöttük az időt. Útközben hazafele eszembe jutott, hogy biztos nincs neki otthon semmi kajája, és hogy elkísérem őt vásárolni. Természetesen vásárlás előtt hazavittük a cuccait, majd bevásároltunk és végül a lakása bejárati ajtajánál elváltunk.
Nem azért írtam ezt le, hogy dicsekedjek vele. Jót tenni egy másik emberrel jó dolog. És nem várom el Ágitól, hogy egyszer majd viszonozza. Majd egy másik embertől fogom visszakapni, és ezért érdemes jónak lenni és jót cselekedni.

Miki
2018

Jókai Mór a színfalak mögött

Hogyan válik a bulvárhír szépirodalommá?

Jó pár évvel ezelőtt egy ismerősöm azt mondta, hogy aki nem olvasta Jókai összes művét, kulturálatlan. Nagyon felháborodtam. 10-es, 20-as éveimben rengeteget olvastam és kulturáltnak éreztem magamat.
Elteltek az évek, és néha-néha felbukkant a kérdés bennem, hogy mit tudhatott az író, amivel ekkora hatást gyakorolt ismerősömre. Elhatároztam, hogy utánajárok. Diákkoromban kötelező olvasmányként átrágtam magamat néhány alapművön könyvben és filmen is. Nem tetszett.
Ezért elhatároztam, hogy régi bevált módszeremet használom. Először áttanulmányozom az író életrajzát, majd elolvasom a mű tartalmát. Aztán jöhet a könyv.

És ez nekem bejött! Jókai 100-nál is több könyvet írt, és ebből eddig 16 darabot már elolvastam. De vannak még tartalékok a Krisztina körúti könyvtárban.
Az író 1825 és 1904 között élt. Egész életében el tudta tartani magát írásaival. Méghozzá nagyon jól. Egész slepp vonult utánuk, élősködve rajtuk. De ezt sem Jókai, sem felesége, Laborfalvi Róza színésznő nem bánta. Örömöt okozott nekik kis nyájuk társasága.
A kedvencem a 19. század. Vérbeli pacifistaként nem a politikai események, hanem a tudomány szárnyalása hatott rám nagymértékben. Ebben a században ha kivillant egy boka a szoknya alól, az nagyon erotikus dolognak számított. Azt a nőt, aki bugyogót hordott, romlott nőként kezelték. Láthatjuk, hogy nagyon szigorúak voltak az elvárások, Jókainak mégis mindig volt botrányszagú írnivalója. Annyira, hogy még saját magát is beleírta egyik-másik művébe.

Mondják rá, hogy romantikus és realista író. Én nem dugnám ilyen skatulyába. Egyes városi legendák szerint azért volt olyan termékeny író, mert a felesége bezárta a dolgozószobájába, és addig nem jöhetett ki, amíg a napi penzumot meg nem írta.
Ez elég nagy melléfogás, mert Jókai szeretett írni. Írás közben kifejthette véleményét a legkülönbözőbb dolgokról, kiadhatta magából a feszültséget.
Jókai tetőtől talpig becsületes volt. Bár novellái, regényei legtöbbször egy-egy botrányon alapultak, az író megnemesítette őket. Szisztematikusan kifejtette a cselekményt, majd egyenként elvarrt minden szálat a saját értékrendje szerint. Mindenhol, mindig az író van középpontban. És ez így jó, mert az ő értékrendje így 16 kötet után tévedhetetlen.
Direkt nem hozok példákat zsenialitása kibontakozására. El kell olvasni. Nálam az olvasási sorrend a következő volt:
1. Erdély aranykora
2. Egy magyar nábob
3. Kárpáthy Zoltán
4. Aranyember
Néha elsőre regényes csavarnak tűnik egy-egy szereplő sorsának alakulása. De ha alaposan megvizsgáljuk az előzményeket, kiviláglik az írói igazságszolgáltatás. Senki sem menekül. És éppen ettől olyan szép ez az egész, mert nemcsak a rosszaknak lesz nagyon rossz, hanem a jóknak is nagyon jó. De előfordul, hogy akit saját értékrendünk szerint jónak hittünk, arról Jókai bebizonyítja, az illető nagyon rossz. Hát így van ez. Kristálytiszta véleményalkotás lenyűgöző stílusban.
Amikor 50 éves írói pályafutását elérte, tiszteletére munkásságát 100 kötetbe összesítve kiadták. Meggyőződésem, hogy ez a tisztánlátás műveiben, amivel kivívta ezt a nagy megtiszteltetést.
Rohanó világunkban jó egy kicsit megpihenni. Jó, ha a fekete fekete és a fehér is fehér. És a stílus lenyűgöző. Igazi szellemi felüdülés sorait olvasni. Ajánlom mindenkinek ezt az időutazást a 19. században. A külcsín azóta megváltozott, de a lényeg ugyanaz maradt. Igazság, becsületesség, hazaszeretet, család.
Jó olvasást mindenkinek.

B. Mónika
2018

Farsang

Idén február 7-én tartottuk a farsangi mulatságot.
Délután háromkor kezdődött az ünnepség a jelmezek versenyével. Az első helyezett Gyöngyi lett egy ötletes katicabogár jelmezzel. A második Csabi lett, a harmadik Anna, a negyedik Margitka. Mindannyian díjat kaptak.

Ettünk finom gyümölcssalátát és fánkot lekvárral. Az ünnepre való tekintettel a kávét mindenki ingyen fogyaszthatta.
A tombola sok izgalmat tartogatott. Mindenki kapott valamit. A főnyereményt S. Zoli vihette haza. A tombola után kezdődött a tánc, és este hat óráig abba se hagytuk.

Mindenki jól érezte magát, és örültünk a tombolanyereményeknek.



H. Margit
2018

Interjú a táncossal

- Szia Zoli! Mióta táncolsz, és miért pont a néptáncot választottad?
- Hét éves korom körül lettem figyelmes a néptánc előadásokra a TV-ben. Attól kezdve csak azokat a műsorokat kerestem, melyben népzene és néptánc volt. Ilyen volt a Sebő-Halmos páros, a Timár Sándor vezette Aprók Tánca című műsor, és a Vass Lajos vezette kórus fesztivál.
- Hány éves korod óta vagy táncos?
- A ’80-as évek elején mikor Fertődön felvételt hirdettek az Állami Balett Intézet néptánc szakára, akkor az utolsó napon odajött édesanyámhoz Tímár Sándor. Azt mondta, hogy menjek hozzá az akkori Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Bartók táncegyüttesébe táncolni. Hát elmentem, megtetszett, és ottmaradtam.


- Mely táncok a legkedvesebbek számodra?
- Az egész Kárpát-medence táncai.
- Amikor kint voltál Angliában, akkor is táncoltál?
- Igen, egy táncházat is alapítottam, a neve: Londoni Magyar Táncház. Akkor nem csak magyarokat tanítottam, ahogy az idő múlt, úgy nőtt az angol és más nemzetiségűek aránya.
- Hol és kiket tanítasz most néptáncra?
- A Muzsikás Gyermek táncházban megmutatom, hogyan lesz az ugrabugrálásból tánc. Tanítani pedig a Szimpla kert nevű szórakozóhelyen szoktam, minden hétfőn este 21 óra után.
- Mióta léptek fel az Erdőfűvel?
- Az ismeretségünk régi, kb. két éve lépünk fel közösen.
Zoltán az Erdőfűvel nálunk is tartott egy koncertet és egy bemutatót, ami nagy sikert aratott.


Ali, Éva
2018

Adventi várakozásunk – Karácsonyi ünnepünk

Minden évben nagy örömmel és várakozással készülünk a karácsonyi ünnepek eljövetelére.
Itt a Félsziget klubházban is már jó előre tervezgetünk, milyen lesz a fenyőfánk, milyen ízű szaloncukrot fogunk eszegetni, és mi lesz a finom ételünk. Próbáljuk szeretetben megélni ezt a szent időszakot. Felelevenítjük a hagyományokat, népszokásokat.

Elsősorban megéljük a misztériumot, hisz a világ megváltója kisded alakjában közénk, emberek közé megszületett a Földre.
Családjainkban is megéljük ezt a kisgyermeki, örömteli várakozást, hiszen életünk is a szeretet által kiteljesedik, boldogabbá válik.
Mi is itt a klubházban örömmel jöttünk össze, díszítettük a fenyőfát, készült a finom székelykáposzta és mézeskalács sütemény.
Elérkezett a 3 óra az ünnepi műsor kezdete. Lavinia énekelt egy szép erdélyi dalt. Én ünnepi verset mondtam, karácsonyi dalokat énekeltünk, elfogyasztottuk a finom ünnepi fogást. Beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Útravalóul ajándékba kaptunk egy üveg mézet.
Reméljük jövőre is ilyen szép együttlétben örvendezhetünk a karácsonynak.
Az ünnepség különlegessége a két karácsonyi díszbe öltöztetett szociális munkás volt, akik a képen láthatóak.
Máté szakállán díszek fityegetek, Annamari hajkoronáján pedig egy elemes izzósor villogott.

Este, mikor kigyúlnak a
a karácsonyi fények,
a gyermekkori álmok
egy percre visszatérnek.
Ekkor a szemekben a szeretet
fénye lángol
s a gyertya fényénél még
a csillag is táncol.
Mikor a fenyő illata
megérinti szívünk,
ezen az estén
kicsit az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnénk mást,
csak boldogok lenni
és másokért a szokottnál is
többet tenni.
Miközben a csillagok letekintenek
a Földre
és emlékeznek Jézus születésére,
töltse meg szívedet a remény és szeretet,
amely ezen a szent éjszakán megszületett.

H. Margit
2018

A terápiás cicám

Mikor ez a pasas megjelent az életemben, meg a levegő is megállt körülöttem. Áramvonalas test, szívdöglesztő fej, hegyes, cseppet sem Mickey egér fülek. A férfias Belfi, azaz Belfegor nevet birtokolta, amit néhány napon belül Nyafira változtattam. Egy ilyen tündéri, nyugodt, kiegyensúlyozott, különleges egyéniség nem „Belfegor”. Nem „Belfi”, hanem „Nyafi”. „Nyafika”, „Nyaffancs”, stb.
Ez a cica jó. Sőt, még jobb. A barátom, a partnerem, a vigasztalóm és a kispárnám.
Most nagyon divatos téma az esélyegyenlőség. Rengeteg fórum foglalkozik embertársaink életének jobbításával, a készségek híján lemaradók felzárkóztatásával. Nyafi halmozottan hátrányos helyzetből indult.
1. Mint állatnak nincsenek emberi jogai, kiszolgáltatott istennek, embernek, időjárásnak.
2. Ő látássérült, gyakorlatilag vak. Képtelen önállóan ellátni magát, csak lakásban tartható.
3. Hosszan lehetne sorolni, hogy sérültségéből adódóan milyen korlátai vannak. Telesírhatnánk zsebkendőket tragikus sorsán. DE EZ EGY VIDÁM TÖRTÉNET.

Bemutatom közös életünket, ami következetesen dicséreten és szereteten alapul. Mert szeretni valakit jó. Sőt, nagyon jó. De ha ezt nem tudjuk kimutatni, éreztetni a másikkal, semmi és senki.

Nyafi a NAGY SZERELEM. A harmónia, a nyugalom, a megbékélés, a nagy motivátor. Az öröm, a béke, a társ. Nálunk nincs üvöltés, hangos szó. Véleményeltérés előfordul, de mindig megbeszéljük, kibeszéljük. Mert mi „beszélgetünk”. Bár üvöltés nincs, előfordul, hogy Nyafi kiabál. Ez nála nem az agresszivitás jele, hanem szókincse része. Egy átlagos macskához képest hatalmas szókinccsel rendelkezik, ez felöleli a halk szuszogástól kezdve a cincogó hangicsáláson át az erőteljes határozott nyávogást.
Hogy is mondhatta valaki, hogy ez a cica nem tud dorombolni? Ó, ő nagyon tud. Ha nem is olyan, mint egy traktor, kellemes, dallamos muzsika füleimnek ez a mélyről jövő vallomás.
Hogy ne érezzem magamat elhanyagoltnak részéről, már hajnali fél 4-kor gyengéden megpaskolja arcomat jobb mancsával (mert jobb kezes a drága), és fülembe dudorássza az ébresztőt.
Szeretem a cicámat, és bár tudom, hogy egy állatorvos a fejét csóválná módszeremre, örülök Nyafi kiegyensúlyozottságának, jó kondíciójának. Tudom, hogy kissé a fejemre nőtt, de legalább van, akit szerethetek. Nem szeretem a terápiás állat kifejezést. Mi viszont egymást terápiázzuk. Gyengédséget, kedvességet adunk és kapunk.
Állatot tartani jó dolog. Olyan, mintha egy kisgyermekkel élne együtt az ember. Szeretem a cicámat, mert mára szinte csak ő maradt nekem. Nem szeretném, hogy elmenjen, meghaljon, hogy lecseréljem egy másik rászoruló lélekre. Őt szeretem. Nyafika jelenleg 2 hete nincs velem, mert váratlanul kórházba kerültem. Azt sem tudom találkozunk-e még, vagy megismer-e ha újra találkozunk. Én akkor is szeretem a cicámat.
Kiakadt a tű. Eltelt egy csomó idő. A macskám 4 hét alatt elfelejtett. Aztán megint megszeretett.

B. Mónika
2018

Betegségem

Nem mondom el, hogy pontosan mi a betegségem, hiszen ez a cikk nem erről szól. Csak szeretném leírni nektek, hogy mik történnek velem, hogy érzem magam, amikor rosszabb állapotban vagyok.
Sajnos nagyon gyakran változik az állapotom. És nem lehet tudni, hogy mikor hogy leszek, mert mindig máshogy változik a hangulatom. Mondhatni hol fenn vagyok, hol lenn. Vagy inkább úgy mondanám, hogy hol pörgök, hol nem pörgök. Rengeteg gyógyszert kell szednem. Szám szerint négyet. Az orvos próbálja beállítani a megfelelő mennyiséget, de valahogy nem sikerül neki. Pedig hiszem, hogy jót akar. Jelenleg három antipszichotikumot és egy nyugtatót szedek. Elképesztő, nem? És ez szerintem még nem is sok. És ha netán véletlenül hosszabb ideig jól vagyok, az orvos hozzányúl valamelyik gyógyszeremhez és már megint kész a baj. Ez a protokoll. Egészen pontosan az orvos azt szeretné, hogy ne szedjek annyi gyógyszert. De ebbe én lassan már bele fogok őrülni. De most akkor hagyjuk a hangulatot. Mert más kárt is okoznak a gyógyszerek. Az egyiktől fékezhetetlen az étvágyam. Annyit eszem, mint hat másik. Közben meg az orvos arra figyelmeztet, hogy hát fogyni kellene, mert nem egészséges ennyire kövérnek lenni. Ugye érzitek az ellentmondást? És valamelyik gyógyszertől este lefekvés előtt olyan szomjas vagyok, hogy az nem is lehet igaz. Ilyenkor persze iszom, aztán meg éjjel járok a wc-re és visszaaludni, na azt nem tudok, vagy csak nagyon nehezen, és azt is már csak hajnalban. Ráadásul minden nap 5-kor kelek, mert járok kocogni. De amúgy most jól vagyok, nem panaszkodom, csak az éjszakai alvással küzdök egy kicsikét. Hát tényleg nem egyszerű az én betegségem.

Viszont vannak nagyon furcsa dolgok, mikor jól vagyok. Inkább mondanám úgy, hogy túl jól vagyok. Úgy szoktam megfogalmazni, hogy össze-vissza beszélnek az emberek. Na de nem mindenki. Elég zavaros a kép. Vannak emberek, akik normálisan beszélnek, vannak akik furcsán, és van olyan is aki a kettőt váltogatja. Nem tudom pontosan megmondani, hogy mit értek furcsa alatt, de azért teszek egy kísérletet. Sokszor használnak bizonyos szavakat pl.: hát, meg, aha. Vagy sokszor fordulnak meg a szóhasználatukban az igekötők. Én meg ettől úgy érzem magam, mintha háború lenne, és mindjárt meg fogok őrülni. És ezen kívül van még egy dolog, ami meg szokott borítani. A találkozások az ismerőseimmel. Mindig megfogadom, hogy egy héten csak egy ismerősömmel találkozom, de valahogy mindig úgy alakul, hogy öttel jön össze a találka és ez is mindig megborít. De már tudom a védekezést. Ezentúl a kapcsolatot e-mail-ben és facebook-on tartom. És hazulról csak a munkahelyemre és a klubba járok el.
Hát ilyen az én betegségem.

Miki
2018

Miért vagyok furcsa?

Vajon miért pont ezt a címet adtam a cikkemnek? Mert furcsának érzem magam, és kíváncsi vagyok, hogy miért. Valahogy nem maradnak meg mellettem a barátok.

Mert hol is köt az ember barátságokat? Négy ilyen hely van. Az óvoda, az iskola, az egyetem és a munkahely. Hát nekem egyik helyen sem sikerült örökre szóló barátságokat kötnöm. Kötöttem azért persze néhányat, de egyik sem bizonyult tartósnak. Voltak idők, amikor rengeteg barátom volt, aztán mintha valami elvágta volna a dolgot. Előfordult, hogy én hibáztam persze, hívtak telefonon a barátaim és nem vettem fel, és ezt többször is eljátszottam, aztán egy idő után nem kerestek. De akármit is csinálok, valahogy nem maradnak meg mellettem a barátok, mintha taszítanám őket. Egyetlen olyan ember van, aki kitart mellettem már több éve, az a Csaba. Sok időt töltünk együtt és jól érezzük magunkat a közös programokon. Ha ezt is számba vesszük, azért van mellettem valaki, de ahhoz képest, hogy régen mennyi barátom volt, ez azért kevés. Nem mintha elégedetlen lennék. A Csabától rengeteg élményt kaptam. Lehet mondani, hogy inkább egy ilyen személy legyen mellettem, mint ötven olyan, akitől semmit nem kapok. Most egyébként nem tudom, hogy én vagyok furcsa, vagy mindenki más? Az nem lehet, hogy mindenki hülye, csak én nem. Biztos, hogy bennem van a hiba. Most jó egyébként a hangulatom, de egy kicsikét furcsán érzem magam. Lehet, hogy ezt sugárzom ki a külvilág felé, és ezért kerülnek el az emberek. Nem tudom pontosan körülírni ezt az érzést. Valahogy nem mennek olyan simán a dolgok, mint máskor,
és az étvágyam is határtalan. A klubban is sok emberrel jóban vagyok, de csak egy barátom van. Másokkal is tartom a kapcsolatot e-mail-en, de mindig én keresem őket. Ők sose engem.
Valaki tudja a választ: Miért van ez így?

Miki
2018

TIZENHARMADIK SZÜLINAP

Összejöttünk, hogy megünnepeljük a Félsziget fennállásának 13. évfordulóját. Sokan voltunk, jöttek a harmadik kerületből, itt volt Kosza Piroska doktornő, a családsegítő munkatársai. A műsor versekből, brácsán előadott komolyzenéből, autentikus néptáncból állt.
Ezek a versek hangzottak el: József Attila: Születésnapomra; Turmezei Erzsébet: Szeretetből pótvizsga; Ilku Imre: Ősz; Ady Endre: A muszáj Herkules; József Attila: Flóra; Radnóti: Nem tudhatom; József Attila: Ó szív nyugodj; Mihályi Miklós: Klubházköszöntő; Halász Judit: Boldog születésnapot.

Bödőcs Zoli pedig táncolt nekünk, míg Koltai Ildikó brácsán játszott.

Az előadott műveknek mind nagy sikere volt. Terülj-terülj asztalkám módjára sok finomságot kaptunk. A tombola vicces körítéssel derűre hangolta az embereket. Folyt a cserebere, mindenki élvezte a jó hangulatot. A klub díszítése is jól sikerült, családias hangulatot sugárzott. Különösen tetszett egyik klubtársunk saját költeménye. Humoros volt, frappáns, és itt olvasható:

Egy, kettő, három - Félsziget Tizenhárom
Ha felszállsz a buszra, mindenképpen kell egy jegy,
persze az sem mindegy, hogy ki épp hova megy.
Persze ha egy éves vagy, nem leszel rögtön menő,
de ha eleget vársz, egy után jön a kettő.
Minden egyes áldott nap, már tényleg alig várom,
hogy 2 óra 59 után, mutassa az órám három,
és ha beérek a klubba tényleg nem bánom.
És ha már benn vagy, mindig van mi jó mit tégy,
hisz lassan az elmúlt évek száma, mióta idejárok már négy.
Bár csak 4-en lehet, ultit játszani, sokan azt hiszik nálam leszállt a köd,
de a játékot, ahogy mi játsszuk, a résztvevő játékosok száma öt.
Ki jelentkezik felvételre, a Fszklub mindenkit befogad,
de sajnos a zárás időpontja, minden nap hat

ki nagyon szeretne, ilyenkor az sem marad.
Hét tagú a dolgozók száma, vagy kérdezem, talán nyolc?
A klubházban a könyveket, ahol tarjuk, az itt is a polc.
Kilenc órakor, pont egy órával van kevesebb, mint tíz,
a legnedvesebb dolog, itt is, bárhogy is keresnék mást, mégis a víz.
Nem is nagyon akarom tovább húzni, belehúzok a számolásba,
tizenegy, tizenkettő, tizenhárom a klub másban is jó, mondjuk másolásba.
Mezsu volt az, ki mióta idejárok, mindig mindenben segített,
és ha netán szomorú voltam, mindig jókedvre derített.
Boldog születésnapot Félsziget tizenhárom éves, a mi drága jó klubunk,
a bal oldali pedál a kocsiban, az egész világon a kuplung.
Örülök, hogy részt vehettem a partin. Szeretném itt megélni a klub nagykorúságát.

2017

TITANIC – EGY KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA

 1871 és 1914 között végbement második hatalmas ipari forradalomnak köszönhető a
Titanic megépítése. A hajó a White Star Line tulajdona a történelem addigi legnagyobb és
legkényelmesebb luxus óceánjárójaként épült. A legmodernebb gépészeti és technikai
megoldásaival, pl. 29 gőzkazánjával a hajót az Atlanti óceán átszelésére tervezték.

Építése 1909-ben indult, majd 1911. május 31-én vízre bocsátották a Lagan folyón, és itt még további belső munkálatokat folytattak Az angliai Southhamptonból április 12-én indult első útjára az atlanti óceánt átszelve. A tervek szerint április 16-án érkezett volna New Yorkba. A hajót elsüllyeszthetetlennek vélték.
Első, második és harmadik osztályon utaztak az emberek. Az első osztály berendezése a luxusszállodákéval vetekedett. A kajütök rendkívül tágasak voltak, és bennük a legelegánsabb bútorok, a fürdőszoba hideg-meleg édesvízzel működött. Hatalmas éttermek voltak, luxus ételekkel, pihenő promenádokon élvezhették a tenger látványát. A második osztály is hasonlóan kényelmesen volt berendezve. Egy jegy a legelegánsabb kajütökben átszámítva 28 millió forint volt.

A Titanic a katasztrófa előestéjén több jégjelentést is kapott, hasonló útvonalon haladó hajóktól. A távírászok túlterheltsége miatt azonban ezek egy része nem jutott fel a hídra az ütközés előtt. Mindazonáltal Smith kapitány és a tisztek is tudtak a veszélyzónáról, máig nem tisztázott, hogy miért nem csökkentették a szokásoknak megfelelően a sebességet. A Carpathia mentésben részt vevő második tisztje, emlékirataiban a következő okot jelöli meg a sietségre. Titanic a hírverés szerint a legnagyobb és a legelegánsabb új hajó volt a transzkontinentális útvonalon. Mivel azonban sebessége elmaradt más hajóktól, ahhoz, hogy 1912. április 16-án, kedden, 17 óráig megérkezzen New Yorkba, a lehető legrövidebb úton, és sebességveszteség nélkül kellett hajóznia. Szintén emiatt nem kerülhette meg délről a jégveszélyes területet. Az is ismert, hogy a holdtalan éjszakán, hullámmentes tengeren nehéz megfelelő távolságból észrevenni a jéghegyeket. Április 14-én, 23:40-kor az egyik őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot. A szolgálatos tiszt (William Murdoch első tiszt) utasítást adott a hajó balra fordítására, és a bal oldali hajócsavar hátramenetbe kapcsolására. Mai hajózási szakértők szerint a két parancs külön-külön helyes volt, együtt azonban katasztrofális következménnyel jártak. A hatalmas Titanicnak hosszú időbe telt, míg megkezdte a fordulást, így a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. Régebben a szakértők úgy vélték, hogy egyetlen óriási – 90 méteres hosszúságú – lék miatt süllyedt el a Titanic. A legújabb vizsgálatok szerint viszont hat kisebb nyílás - együttes keletkezése miatt. 1912. április 14-én, vasárnap 23:40-kor a hajó jéghegynek ütközött, és április 15-én, hétfőn 2:20-kor, az ütközés után alig több mint két és fél órával, kettétörve elsüllyedt.

Összesen 705-en élték túl az ütközést. 1517-en vagy már nem tudták elhagyni hajót, vagy a fagyos vízben elpusztultak. A legtöbb áldozat a legénységből kerül ki, köztük Edward John Smith kapitány.
A legkevesebben az első osztályon utazók közül estek áldozatul a balesetnek. A harmadik osztályon 533 fő halt meg. A Titanic segítségére siető Carpathia gőzös magyar orvosa dr. Lengyel Árpád sokat tett a túlélő utasokért.


1985. szeptember 1-én Jean-Louis-Michael és Robert Ballard vezette mélytengeri kutatócsoport Új-Foundland partjainál megtalálta a híres óceánjáró roncsait. A hajó akkor már több mint 70 éve feküdt az óceán mélyén.
A kiállítás a Király u. 26. alatt 2300 m2-en volt látható december 31-ig. Több száz eredeti műtárgy: bútor, éttermi berendezés, ruha, ékszer került kiállításra.

Sz-né Cs. Zsuzsa
2017

MEZSU

A legutóbbi cikkemben, amit emlékeim szerint írtam, arról volt szó, hogy mennyi allergiával küzdök, és mennyi mindenféle van, amit nem ehetek meg, különböző okokból kifolyólag. Az írásomban többször is megemlítettem Mezsut, úgyhogy most szeretnék róla is írni egy cikket. Nem mintha nem tudná mindenki, hogy milyen is ő.

Még emlékszem a napra, mikor megismerkedtünk. 2014. januárjában minden csoportra bementem, hogy megtudjam, melyik milyen, így az ő csoportjára is. A legelső ilyen foglalkozás, amit tartott a színjátszó csoport volt. Bár, véleményem szerint, nem vagyok túl jó színjátszásban, azért tettem egy próbát. Rögtön úgy éreztem vele kapcsolatban, ahogy elkezdtünk beszélgetni, mintha már ezer éve ismerném. Egy hullámhosszon voltunk már a kezdet kezdetén. Azóta már rengeteg mindenben segített nekem, pedig egy ideig nem is ő volt a szociális munkásom. Korábban a Kareszhoz tartoztam, de mióta Karesz elment máshova dolgozni, Mezsu lett a szocmunkásom.

 Mezsu önként felajánlotta, hogy segít nekem a főzésben. Mondjuk például recepteket kitalálni, meg egyáltalán mindenben a főzéssel kapcsolatban. Még emlékszem a beszélgetésünkre ebben a témában, pedig iszonyatos állapotban éreztem magam akkor. Éppen lefele menő ágban voltam, nem érdekelt semmi, nem törődtem semmivel, nem volt kedvem semmihez. Felajánlotta, hogy eljön velem a Biopiacra – ami szombatonként van nyitva a MOM Kulturális Központ mellett – és körbevezet. Ezt többször is megtette azóta már. Akkor is eljött velem, amikor még a Karesz a klubban dolgozott. Tanácsokat adott a főzéssel kapcsolatban, és ötletek tárházát vonultatta fel előttem az ételkészítés kapcsán. Telis-tele van ötletekkel. Bár akkor, állapotom miatt, nem nagyon tudtam velük mit kezdeni, de most emlékszem majdnem mindegyik tanácsára. Azokon a kajákon felül, amikről már beszámoltam, számtalan más dolgot is készítettünk már. A teljesség igénye nélkül például paradicsomos tonhalat, zsírban lesült húst (mi olajban sütöttük le, de nincs túl sok különbség), és spenótos csirkét.

Néhány éve az is kiderült, hogy az egyik általános iskolai osztálytársam, a Szandra, a Mezsu testvérének gyermeke. Hihetetlen módon derült ki. A facebook-on vettem észre, nézegetve az ismerőseimet, hogy mindketten ismerjük őt. És ezután kérdeztem rá a dologra. Emlékszem a Mezsu még így viccesen meg is jegyezte, hogy: „szegről, végről rokonok vagyunk”.

Lassan a cikkem végére érek, de még pár dolgot szeretnék leírni. Szeretem az olyan embereket, akik olyat is megtesznek, ami nem lenne kötelességük, és ő ilyen. Nem kellett volna eljönnie velem a biopiacra, nem kellene főznie velem, és kéthetente eljönni hozzám „valamit összedobni”, de mégis megteszi. Szerintem az adásban rejlenek az élet legszebb pillanatai. Az a legcsodálatosabb, ha valaki úgy ad valamit, hogy nem vár érte cserébe semmit. És az ő hivatása ilyen. Csodálatos embert ismertem meg benne. Mindent nagyon köszönök neki!

Miki
2017

MŰVÉSZETBARÁTOKNAK – RÖVIDEN: Mítosz és valóság I. rész

Ebben a kis sorozatban olyan jelenségekről lesz szó – a művészet világából – melyekről korábban azt hittük, a valóság részét képezik, ám az idő múlásával kiderült, ezek a dolgok hiedelmek csupán.
Mivel a művészek fennkölt dolgokkal foglalkoznak, valami „természetfölötti” képesség birtokában hozzák létre alkotásaikat, az átlagember azt gondolhatja, hogy ők maguk is természetfölöttiek. Nos, bármennyire is zseniálisat alkotnak, ugyanolyan hús-vér emberek, mint mi magunk.

Erről árulkodik például az is, hogy ugyanúgy, mint a hétköznapi emberek, riválisai egymásnak. Minden elképzelhető módon igyekeznek a konkurens művésznek „keresztbe tenni”. Amikor Michelangelo a Sixtus kápolna freskóját készítette, a pápai udvar freskó-festői nem megfelelő állványzatot készítettek elő Michelangelo-nak a munkához, hogy így járassák le a mestert. Michelangelo azonban időben észrevette a cselvetést, így a veszedelem elhárult.

A másik történet szintén Michelangelo-hoz kötődik. Mint köztudott, a reneszánsz két nagy alakja, Michelangelo és Leonardo ki nem állhatták egymást. Egy alkalommal Michelangelo egy vastag vasrudat puszta kézzel meghajlított, és Leonardo elé dobta: „Ezt egyenesítsd ki, ha tudod!” Leonardo-t sem kellett félteni, így vágott vissza: „Miért hozzam én helyre azt, amit Te tönkretettél?”.
A művészek között is folyik „kenyérharc”. Így volt ez a korábbi századokban, és így van ma is. Ennek szinte intézményes módja alakult ki a XX. századra. De evvel majd a következő részben foglalkozunk.

G. Gábor
2017

OROSZ NÉPMŰVÉSZET - MATRJOSKA BABA

Bizonyára mindenki ismeri a fából készült, fekete szemű, mosolygós női alakot ábrázoló matrjoska-babákat, melyeket egymásba lehet rakosgatni.

A név az orosz Matrjona női név becézett változata., népszerű Oroszországban. A név a latin mater (anya, családanya) szóból származik.
Jellegzetes orosz, festett fajáték, amely egymásba rakott, egyre kisebb, ketté szedhető babákból áll. Általában 5 vagy több darabból áll, de 1913-ban elkészítettek egy 42 darabos, 2004-ben egy 75 darabos változatot is.
Hagyományosan nyírfából vagy nyárfából készítik. Leggyakrabban pipacs-, tulipán-, rózsamotívumok kerültek a babákra, végül lakkal vonják be a felületet.

Az első baba az 1890-es években készült az orosz birodalom gazdasági és kulturális fejlődése csúcsán. A folyamat részeként visszatértek a régi parasztjátékokhoz. Ekkor alakult ki az orosz
stílusnak nevezett irányzat. Így jött létre egy játékkészítő műhely egy Moszkva melletti városban, ahol a birodalom területén élő népek népviseletébe öltözött babákat gyártottak. Részt vett a párizsi 1900-as világkiállításon is, amely hatalmas megrendeléseket hozott. Oroszországban ma több matrjoska-múzeum található. A nyolcvanas évektől megszokott látvány a budapesti szuvenírboltokban is – a tradicionálistól a parodizált változatokig.

Sz.-né Cs. Zsuzsa
2017

OROSZ NAP

 Megszakítva eddigi hagyományainkat, most egy filmet vetítettünk le a cári birodalom megalakulásától annak bukásáig. A kvízkérdéseinket és eme cikket a film alapján készítettük el.

Egy kis történelem: Százhúsz ezer tatár elpusztította Oroszországot. Ettől kezdve az oroszoknak sarcot kellett fizetniük. A moszkvai nagyhercegek adót szedtek a többi orosz fejedelemségtől. 1462-ben III. Iván Oroszország nagyhercegeként megkezdte a tatárok kiűzését. III. Iván beházasodott a Bizánci Birodalomba, majd megütközött az Aranyhorda utolsó kánjával. Rettegett Iván létrehozta Nagy Oroszországot, majd később cárrá koronáztatta magát. 1553-ra Ivánnak volt a legnagyobb birodalma egész Európában. Megölte fiát, így örökös nélkül maradt a trón.
A következő nagy formátumú uralkodó Nagy Péter volt. Hollandiában hajóépítést tanult, Angliában elsajátította a kor navigációs ismereteit. Két fő célja volt: naggyá tenni az orosz birodalmat és felépíteni Szentpétervárt. Rájött, hogy a birodalom csak úgy fejlődhet, ha tengeri nagyhatalommá válik. Moszkva helyett Szentpétervárt jelölte ki fővárosul.

Nagy Katalin folytatta Szentpétervár építését. A birodalmat 500 ezer négyzetkilométerrel növelte, így érdemelte ki a Nagy nevet.
Napóleon szemet vetett az orosz birodalomra, és 1812-ben 500 ezer fős hadsereggel indult ellene. Egészen Moszkváig jutott el, amit az oroszok felégettek. Az utánpótlási vonala megszűnt, így kénytelen volt elhagyni Moszkvát. Napóleon seregének 90%-a megsemmisült a tél folyamán.

II. Miklós rájött, hogy a keleti terjeszkedést Ázsia és a Csendes óceán felé kell megoldania, ezért építtette fel a transzszibériai vasútvonalat. Miklós elveszítette a japánok elleni háborút, majd az I. világháborúban is óriási veszteségeket szerzett. A nép fellázadt ellene, és Lenin vezetésével 1917. november 7-én győztes forradalommal lezárult a cári birodalom fejezete.
Csaba felolvasta magyarul és oroszul Puskin Elégia című versét.

Az ételekről se feledkeztünk meg, és most is, mint mindig, összehoztunk néhány ételkülönlegességet.
Először is nagyon finom orosz hússalátát készítettünk, de volt főtt tojás, és eredeti – Oroszországból importált – sütemények, édességek is bővítették a választékot.

Éva, Ali
2017

ŐSZI IKEBANA KÉSZÍTÉSE

Egy csütörtöki napon Nagy Éva vezetésével néhányan – nem csak lányok – virágkötészetet tanultunk, amit japánul ikebanának neveznek.
A száraz virágokat és egyéb kellékeket Éva hozta magával.

Irányításával hamar megtanultuk, hogyan kell a virágokat elhelyezni és a tálakban lévő szivacsokba tenni. Nagyon élveztük ezt a tevékenységet, hiszen hamar láthattuk munkánk eredményét, amivel a többiek is meg voltak elégedve. Sokan legszívesebben haza is vitték volna – mint például Anna -, de mi ezt a klub feldíszítésére készítettük.
Régebben is voltak rendszeresen kézműves-foglalkozások, de sajnos megritkultak. Reméljük, hogy ez a tendencia újra elkezdődik.


Ali, Éva
2017

Népzene és tánc - együttes a Félszigetben


Műsorunkban volt kalotaszegi, szatmári, mezőségi és széki népzene. Bödöcs Zoltán bemutatta a kalotaszegi legényest, a szatmári verbunkot, a mezőségi sűrű - ritka magyart, és a széki sűrű és ritka tempó táncokat. A műsor végén össztánc volt: széki csárdás és dunántúli ugrós táncokat tanultunk Zoltán vezetésével.


2017

CSABA, MIKI ÉS A SZÍNHÁZ


Jó ideje nem voltam már színházban. Sajnos nem voltam túl jól mostanában. Nem mertem sehova se menni, főleg nem idegen emberek közé. De aztán a Csaba invitálására mégis elmentem újra színházba, hogy megnézzük a Szájon lőtt tigris című darabot.

Gyorsan el kellett eldönteni, hogy megyek-e, mert azonnal le kellett foglalni a jegyeket, különben elkapkodták volna pillanatok alatt. És nem nagyon szeretem az ilyet, de azért belementem a dologba. Mondhatni ez egy ilyen „last minute” jegy volt számunkra… Ráadásul jutányos áron jutottunk hozzá, végül is már a főszezonnak is vége. A Nemzeti Színházba mentünk, és láttam már rossz darabot ott, úgyhogy kicsikét féltem, de azért úrrá lettem a félelmemen. Megérkeztünk a darabra időben, majdnem egy órával a kezdés előtt. És akkor kezdődött a „Kanosszajárásunk”. Mondhatni elég nehéz volt megtalálni, hogy hol is lesz az előadás. Belépésnél azt mondták, hogy az 5. emeleten van a terem, ahova mennünk kell. A nézők egyébként csak a 3. emeletig mehetnek szabadon, onnan a személyzet engedi tovább őket. Elkezdtünk fölfele menni, és találkoztunk egy rakás emberrel, és láttuk, hogy sorba állnak. Hát beálltunk a sorba mi is. Nem kérdeztük őket, milyen előadásra várnak, gondoltuk kivárjuk a sorunkat. Várakoztunk, várakoztunk, kb. 45 perce már, mire a Csaba beszélgetésbe elegyedett a mögöttünk álló hölggyel, majd kiderült, hogy nem is jó helyen várakozunk. Mi minden ki nem derül, ha beszélget az ember, nem?! Elindultunk hát megkeresni a termet, néztük a feliratokat, hogy hol is a mi termünk. Erre korábban rá kellett volna jönni, hogy nézni kell a kiírást, de nem volt még késő, végül is még volt 10 perc kezdésig. Caplattunk fölfelé, és végül megtaláltuk keresett célunkat. Utólag egyébként kiderült, hogy olyan helyeken is végigmentünk, ahova idegeneknek belépni tilos. Majd visszatértünk oda, ahonnan elindultunk, de persze állhattunk újra sorba, hiszen korábban kiálltunk a sorból. Az előadás jó volt egyébként, nagyokat lehetett nevetni, de nem ez volt a lényeg, hanem az élmények, amiket szereztünk magunknak. Nagyon jól szórakoztunk mindketten Csabával. Végignevettük és viccelődtük az egész estét. Nem csak az előadáson nevettünk, hanem előtte is és utána is. Sosem fogom ezt az estét elfelejteni.

Miki
2017