Fanzine a Közös Pontban

A 2018. tavaszi számunkban már megjelent egy cikk a Fanzinról. Írásom oka, hogy a Közös Pont szezonnyitó rendezvényén a Klub a nyilvánosság elé lépett e módszerrel.
Szép számú érdeklődő jött el a meghívottak közül. A klubház szocmunkásai és a klubtagok is többen jelen voltak. Érdeklődők voltak a szomszédjaink a Családsegítő Központból s a QUBIT magazintól is, akik az esemény végén interjút készítettek a rendezvény lelkével, Fecóval.
Nagy volt az érdeklődés a módszer iránt. Valóban nem átlagos, hogy egy főleg fiatalokat bevonzó réteg műfaj ilyen jól működik inkább középkorú, sérült emberekkel.
A bemutató célja: megmutatni, hogy a közös munka végül milyen alkotást eredményez. És nem utolsó sorban ezeken a foglakozásokon jól érezzük magunkat.
A hangulat fokozása érdekében voltak finom falatok, a vegánoktól a húsevőkig volt a választék, amit szorgos klubosok készítettek. És ötféle fanzine füzet volt elvehető az érdeklődőknek, ellenszolgáltatás nélkül.
Mi jól éreztük magunkat, remélem a többi jelenlevő is!

E. Móni
2019

Zöld nap

A szelektív hulladékkal kapcsolatban, hogy vajon mint kezdünk a szelektív hulladékkal otthon a háztartásban, ezzel kapcsolatban néztünk egy rövid filmet.
Ötlet az van, de megvalósításra vár.
A Zöld nap alkalmából fűszernövényeket ültettünk újrahasznosított PET palackokba.
Kvíz játékot játszottunk a klubtagokkal. Az újrahasznosítás jegyében a teafilterből pohár alátétet készítettünk dekopázs módszerrel. Ezt követően a témában kiadott mindenféle kiadványokat nézegettünk.
u.i.
Balla Bung Beng
Balla Bing Beng

R. Magdi
2019

Mi tetszett legjobban a balatoni nyaralásban?

P. Laci: A kérdést kettéválasztom. Az egyik a szobán belüli, a másik az együtt töltött idő. Nagy összetartozásról tettünk tanúbizonyságot, mert szobán belül öten voltunk, de ötféle szokással. Volt, aki nem tudta végigaludni az éjszakát, és társakra találva cigizéssel és beszélgetéssel éjszakai életet élt. Tetszett, hogy nap közben a kaja beszerzésében már mindenki rutinosan tudta a dolgát. A napi elfoglaltságok, kirándulások, ping-pong és úszás, valamint vízibiciklizés mind sorra kerültek. Annak ellenére nem unatkoztunk, hogy már tavaly is itt voltunk. Most se jutottunk fel a várba, azt kicsit sajnáltam, de helyette este egy vidám Activity parti volt, amit másnap délelőtt nagyobb létszámban megismételtünk. Hazafelé is segítettük egymást a vonatra fel- és leszállásban, de lefelé nagyobb örömmel mentünk, mint ahogy hazafelé jöttünk.

Cs. András: Az egész tetszett, mindenki azt tehetett, amit akart, de voltak tervezett programok, mint például a hajókirándulás. A víz nagyon jó volt, és az időjárás is segített a fürdésben. Összességében nagyon jól éreztem magam.

Mi fán terem a szilvalekvár?

Mezsu, a szocmunkások gyöngye megosztotta velünk az idei nagy lekvárfőzés rejtelmeit.
M: Van egy klubtagunk, aki szokott kerti munkákat végezni. Az olyan fáknak a gyümölcsét, amit a tulajdonosok nem szednek le, Tibi leszedi és elhozza a klubba. Tavaly rengeteg körtét hozott, tavaly előtt pedig almát. Akkor kompótot főztünk a gyümölcsökből, most pedig lekvárt, mivel szilvát és ringlót hozott.
Mi lesz a sorsa ezeknek a finomságoknak?
M: Egyelőre elrakjuk és amikor süteményt készítünk valamilyen alkalomra, felhasználjuk. Tibinek félrerakunk egy egész üveggel, hogy megköszönjük neki.
Kik vettek részt benne?
M: Természetesen klubtagok segítettek a gyümölcs tisztításában és aprításában. De a tűzhelyhez már nem fért hozzá mindenki, a befőzést már ketten csináltuk Annamarival. Egyébként megkóstoltuk és nagyon finom lett.
Gratulálunk a jó munkához!

E..Móni, Mezsu
2019

Szia Ali!

Még fel se fogtuk, olyan hirtelen távoztál.
Az utóbbi időben sokat meséltél céljaidról, terveidről. Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar bevégzed. Sokkolóan hatott ránk a hír. Élhettél volna még, de két végén égetted a gyertyát.
Azt mondod: csalánba nem üt a mennykő. Ebből látszik, hogy Te nem csalán voltál, hanem egy sérülékeny virág. Nagyon hiányzol, meghatározó tagja voltál csoportunknak.
Egy volt aikidós és shotokános távozása mindig fájdalmas. Jókat beszélgettünk filmről, sportról és sporteseményekről, harcművészetről, amikor éppen nem a ping-pong asztalnál voltunk. Ebből egy örök fiatalembernek ismertelek meg.
Hiányozni fogsz!

R. Anna
2019

Húsvét

Szokásunkhoz híven mi az ünnepek utáni szerdai napon tartottuk meg a húsvétot. A nap délben kezdődött, ekkor egy lelkes kis csapat Mezsu vezetésével elkezdte csinálni az ünnepi menüt. Először 50 tojást kellett megpucolni, ami nem volt könnyű feladat. Mezsu ezeket töltötte meg saját recept szerint. Ezen kívül még készült franciasaláta és sonkás szendvics is. Azok számára, akik nem eszik meg a sonkát, csirkepárizsis szendvicseket készítettünk.

Az ünnepi műsor 3 órakor kezdődött az alábbi versek és mesék felolvasásával:

R. Magdi Zelk Zoltán: Három Nyulak,
P. Laci Juhász Gyula: Húsvétra,
H. Margit Zelk Zoltán: Mese a Legokosabb Nyúlról,
L. Éva Reviczki Gyula: Húsvét,
B. Rita Ady Endre: A Szép Húsvét,
Sz. Niki József Attila: Tavasz van! Gyönyörű,
S. Ágnes Gazdag Erzsi: Picicsibe Alszik.

A műsor második részében kvízkérdések voltak. Az érdekesség az volt, hogy három csoportra osztódtunk. Mindegyiknek volt egy vezetője, aki a három válasz közül azt jelölte meg telefonjával, amit a csapata megadott helyes válasznak. Az eredménynél számított a gyorsaság és az egymás utáni helyes válaszok száma is.
A kvízkérdések győztese a Tojássaláta, második a Polgi, harmadik a Lavi csapat volt.

Ezután következett a zebe-zaba. Pillanatok alatt elfogyott minden.
A legutolsó program a tojáskeresés volt az udvaron. Mindenkinek jutott egy piros tojás. Ez a nap is jól telt el.

Ali
2019

Isten Állatai - Sárkányok

A sárkány, a párja és a kis sárkány meg akarják védeni magukat. A sárkány anya harcol a kis sárkány miatt. Legyen ebből a harcból valamiféle család, vagy ahhoz hasonló kapcsolat. A kis sárkányból legyen erős sárkány, önuralma is nagyobb legyen. Bízom benne, hogy könnyebb lenne az élete a kis családnak.
ui: szerencse kísérje az életüket.

Egy napja, hogy nem akar enni a kis sárkány, mert erőltetik az evést és ő ellenkezik. Estére eszik esetleg. A nagybácsi sárkány biztatja, hogy enni kell. Nagy nehezen fürdés után eszik egy keveset. A többi hozzátartozó segítségére is szükség van. Nagynéni is olyan sárkány, hogy kedvességgel esetleg segít.
Tulajdonképpen boldog is tud lenni a sárkány család.

R. Magdi
2019

Látogatás Zsirán!

Meglátogattuk az öcsémet a zsirai otthonban, a testvéreimmel és külön-külön is. Laci nagyon örült nekem, és gondolom a növéremnek, sógoromnak is. Gyakrabban kéne meglátogatni!
Cukorbeteg, azt mondják, hogy időskori betegség világszerte. Inzulint kap, ingadozik a cukra.
Lelki örömet jelent a látogatás, mert nem minden sérült felnőttet látogatnak meg - különbözö okok miatt.
"Nem én kiáltok, a föld dübörög"

R. Magdi
2019

A Mai Manó Ház

A Mai Manó Ház egy XIX. század végén épült műteremházban működik, amelyet Mai Manó (1855-1917) császári és királyi udvari fényképész építtetett. Nyolcszintes neoreneszánsz műemléképület.
Kortárs és történeti, hazai és nemzetközi trendeket bemutató, egyéni és csoportos fotográfiai kiállítások rendezésén túl elkötelezettek a magyar fotográfiakultúra fejlesztésére is.
 Nekem az épületen kívül a napfényműterem, ami a Róth Miksa üvegművész alkotásával díszített előtérből nyílt, a ház központi reprezentatív része is nagyon tetszett. 1893/94-ben tizennégy hónap alatt épült fel a műterem és a lakóház.
Mai Manó a maga korában a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője volt. Ő volt a Fény című lap (1906) alapítója és főszerkesztője. A földszint és a félemelet közötti, fényképezőgépet tartó majolika puttók, vagy a III. emeleti, a fotográfiát mitologizáló homlokzati festmények mind ezt a célt szolgálták. Mai Manó műterme 1931-ig, kb. 4 évtizedig működött a házban, majd 1944-ig az Arizona mulató költözött ide.
A II. világháború után intézmények, cégek székhelye lett, és lakásokat is kialakítottak benne. A ház megőrizte eredeti karakterét. A Napfény műterem helyreállításakor 1996/97-ben kerültek elő a freskók, amiket a tapéta évtizedekig megvédett. A műtermet 1996-ban nyilvánították műemlékké.
Az épületben működik egy könyvesbolt, melynek feladata a kortárs és klasszikus fotográfiával foglalkozó magyar és nemzetközi kiadványok bemutatása és terjesztése.

P. Laci
2019

Jöttünk, láttunk, győztünk - II. rész

A washingtoni George-Mason Egyetem pszichológus hallgatói közül ismét meglátogattak minket néhányan. 19 diák jött, így ketté kellett osztani a csoportot.
Az egyik csoport itt maradt a Félszigeten, ők Bödőcs Zoltán vezetésével egy táncházon vettek részt, ahol a Széki csárdást sajátították el.
A másik csoport a Közös pontban, Kapitány Eszter alkotócsoportján vett részt. Itt az volt a feladat, hogy egy nagy lapra egy szigetet festettek, és oda kellett festeni, hogy ki mit vinne magával egy lakatlan szigetre. Majd aztán félidőben cseréltek.
Az első terv az volt, hogy egy közös bográcsozással lepjük meg vendégeinket, de ezt sajnos az idő elmosta, így maradtak a hagyományos szendvicsek. Amilyen rossz volt az idő, olyan jó volt a hangulat.
Reméljük, jövőre is jönnek. Mi mindenesetre szívesen várjuk őket!

Ali
2019

Füvészkert – Sakura ünnep

Látogatást tettünk a fűvészkertben a klubos barátokkal. Sok éve együtt vagyunk. Nekem a dobolás tetszett, táncoltam is zenére, a zenészek piros és fekete ruhában voltak. Egy japán is volt köztük, aki dobolt.
Megnéztük a pálmaházat, a kaktuszokat, sok különféle kaktusz volt. Virágokat is nézegettünk, eladó nárcisz meg más virágok eladásra is voltak. Köralakú pálmákat is láttunk. Nekem ez egy jó kikapcsolódás volt!

Nagy volt a nézőközönség. Legutóbb mi is évekkel ezelőtt látogattuk meg a fűvészkertet. A jól ismert Pál utcai fiúk regény jutott eszembe, akik harcoltak az úgynevezett grundért Ács Ferivel és bandájával, a vörösingesekkel.
A Pál utcai fiúk győztek, de elkezdték felszámolni a grundot, egy mérnök, aki oda házat tervezett. Bánatosan hagyták el a grundot. A harcok közben egyik kis barátjuk életét vesztette: a kis Nemecsek, akitől a vörösingesek is bocsánatot akartak kérni... És szintén bocsánatot kértek ünnepélyesen az iskolatársai és csupa nagybetűvel írták ki a nevét (mert korábban, mint közlegénynek, aki szerintük hibát követett el, kisbetűvel írták le a nevét).

R. Magdi
2019

Ha egy gyógyszer „elgurul”

Bent feküdtem legnagyobb kórházunk pszichiátriai osztályán. Itt derült ki, hogy túl magas a cukrom.
Néhány nap múlva átküldtek a belosztályra, hogy beállítsák. Eddig nem is volt probléma, de a velem átküldött gyógyszerek egyike egyszer csak elfogyott. Eggyel több vagy kevesebb: nem probléma – gondolhatták –, különben sem írhatták ki a belosztályon, mert ezt csak pszichiáter írhatja fel. Én már teljesen bepörögtem, azt sem tudtam, hol vagyok.
Az volt a szerencsém, hogy Erzsi mama, a nevelőanyám pont időben jött be hozzám látogatóba. Egyből látta, hogy valami nincs rendben. A két kezemben volt egy-egy kefir és én csak azt hajtogattam: kefir-kefir.
Amikor kiderült, hogy melyik gyógyszerem fogyott el, Erzsi mama már tudta: ebből nagy baj lehet. Itt kezdődött a Kanossza-járás.

Búcsú Beától

Kedves Bea!

Váratlanul ért minket, hogy elmész közülünk. Megszerettünk, hiányozni fogsz! Azt mondtad, hogy ki akarod próbálni magad. Kívánjuk, hogy siker koronázza utadat, bármerre jársz.
Fiatal vagy még és annyi minden áll előtted. Teljesüljenek álmaid, vágyaid! Segíts sok rászorulónak, mert ehhez igazán értesz. Ezt bizonyítottad is, sok éven át.
Lehet, hogy egyszer még visszatérsz közénk, bár ez halvány remény, de őszinte.
Elbúcsúzunk hát.
Boldogulj az életben!
Szia.

R. Anna
2019

A Szépművészeti Múzeum megtekintése

Minden az előre eltervezettek szerint történt. Délután kis csapatunk (6+2 fő) egy és két óra között összegyűlt a klubházban. Célpontunk a frissen felújított Szépművészeti Múzeum volt.
Szerencsére jó volt a közlekedésünk, zökkenőmentesen odaértünk. Már ahogyan közeledtünk a múzeum felé, messziről feltűnt, hogy az épület milyen tiszta. A több évtizedes port és kormot eltávolították róla, csak úgy vakítottak a napfényben a bejárat oszlopai.

Azonban beérkezve én kicsit megrettentem. Hullámzó tömeg állt sorba a jegyekért. Kilátástalannak tűnt megszerezni a belépőket. De Zsolt szocmunkás talpraesetten, 10 perc alatt elintézte és már mehettünk is be.Az egész múzeumban a profizmus keveredik a művészettel. Még a ruhatár is bekamerázott, a pultos hölgyek folyamatosan angolul és magyarul tesznek eleget feladatuknak.
Pazar kínálattal kényeztetik a szervezők a látogatókat. Olyannyira, hogy ezt a rengeteg élményt és információt lehetetlen egyszerre befogadni. Ezért mi is választottunk. A Román terem és a Reneszánsz képtár mellett döntöttünk.
A Román terem fő érdekessége, hogy háborús sérülés miatt 1945-től 3 évvel ezelőttig el volt zárva a látogatók elől. Addig csak tárolásra használták. De szépen rendbe hozták. Beépítettek egy román stílusú kaput a bejárathoz (hasonlót, mint a jáki templomét, csak nem olyan cifra), és gazdagon festett minták borították a mennyezetet. Ez az egész múzeumról elmondható. Elképesztően szépen kivitelezett ólomüveg ablak képek övezték a teret. Az Osztrák-Magyar Monarchia királyai, fejedelmei voltak megmintázva.
A Reneszánsz képtár megőrizte lenyűgöző voltát. A húzónevek (Rafaelo, El Greco) megmaradtak, azonban a kismesterek közül sokan változtak. Érdekes volt látni, hogy a festmény születésének korában milyen volt a szépségideál. Ugyanis túlnyomórészt Szűz Mária a kisdeddel volt a témája a képeknek. Egy-egy modell több képen is felbukkan.
A képtár kissé szétzilálta csapatunkat, de szerencsére a technika vívmányait igénybe véve megint teljes lett csoportunk. A ruhatárban kifelé menet sem kellett csalatkoznunk, és ezzel befejeződött a szombicsopink.

Fél év múlva megint jövünk!

Móni
2019

Városi legendák helyett

avagy Frakk, Lukrécia és Szerénke a 21. században

A feledés homályába merül, hogy mikor csatlakozott a kutya és a macska az emberhez. Annyi biztos, hogy első háziállata a hozzá csapódó farkasból átlényegült kutya, és jóval később a nílusi erdőségekből kicsalogatott macska barter üzletet kötött az emberrel.
Mivel a kutya amúgy is falkaállat, hamar beilleszkedett a hordába, cserébe ellátást kapott. Mivel érzékszervei jóval érzékenyebbek az emberénél, nagyon jó házőrző vált belőle. Sőt, a vadászatokon is remekül szerepelt.

A macskát sem véletlenül tették istenükké az egyiptomiak. Nagyon fontos szerepe volt a gabonaraktárak tisztán tartásában, elkapkodott pockot, egeret, patkányt, mindenféle undok férget. Volt egy olyan törvény is, hogy aki megöl egy macskát, halállal lakol.
Ehhez képest nagyon megváltozott a helyzet. Egy mai város az erőfeszítések ellenére sem barátságos környezet háziállatainknak. És mégis az állatbarátok mini-paradicsomot teremtenek kedvenceiknek, ezzel jelentősen megnövelve az élettartamukat. Mi lehet a titok? Megkérdeztem Alit és Annát, akik a gyakorlatban mutatták meg, hogy ez nem városi legenda, hanem a valóság. Anna kutyát és cicát is nevelt egyszerre, Ali kutya tartásban profi. Mindketten oly kedvesek, hogy beavatnak bennünket tapasztalataikba.

KözépPont

Nemrég nyílt meg a KözépPont, hozzánk közel, a Kiss János Altábornagy utcában. Sokszor elmentem mellette, de nem mentem be, mivel azt hittem, hogy ez is csak egy adománybolt a sok közül, ahol csak vásárolni lehet.
Egyik alkalommal elkísértem Annát, aki már törzsvevőnek számított, és én is bementem. Egyből szívesen fogadtak és felajánlották, hogy tegeződjünk. Amíg Anna a ruhákat nézte, én leültem egy kényelmes fotelba és elkezdtem a könyveket nézegetni. Volt köztük néhány, ami felkeltette a figyelmemet. Főleg a gyermekkönyvek. Megkérdeztem Zsuzsáékat, hogy mennyibe kerülnek, de azt mondták, azok a könyvek azért vannak ott, mert vannak, akik azért jönnek be, hogy ott a helyszínen olvassák őket, de a másik polcsoron nyugodtan választhatok.Következő alkalommal már úgy köszöntöttek engem, mintha már régi ismerősök volnánk és teával is megkínáltak. Úgy éreztem magam, mintha a Félsziget Klubházban lennék. Jól elbeszélgettünk. Egyik alkalommal szerencsém volt, mert kaptak egy nagyobb könyvszállítmányt és így én nézhettem át elsőként.

Ki is választottam vagy 10 könyvet. Megígérték, hogy ha beárazták őket, két nap múlva értük jöhetek.Ekkor már 2-3 hetente, a Félsziget nyitása előtt bementem hozzájuk beszélgetni és elfogyasztani egy finom teát. Mivel szeretek fényképezni, megkértem őket, hogy hadd készítsek róluk pár képet, meg a boltról is. Megengedték. A másik dolog az volt, hogy elhatároztam: írok majd egy cikket róluk az újságunkba. Ekkor már tudtam, hogy a KözépPont nem csak egy egyszerű adománybolt, hanem ahogy a szórólapjukon is hirdetik: Szellemi és közösségi tér, alkotóműhely és adománybolt.

 Egyik nap a postára mentem csekket befizetni és volt egy bő fél órám, így betértem Zsuzsáékhoz. Beszélgettem és a teámat kortyolgattam, amikor bejött egy negyven év körüli fiatalember. Egyből bemutatkoztunk és letegeződtünk, majd mintha már régen ismernénk egymást, Zsuzsával nyíltan elkezdett beszélni előttem a problémáiról, hogy mi történt vele az elmúlt időszakban. Újra úgy éreztem magam, mintha a Félszigetben lettem volna, Gusztos Éva Mandaláján, vagy Román Zsuzsa Alkotócsoportján.
Beszélgetésbe elegyedtünk és én szóba hoztam a klubot. Nagy érdeklődéssel hallgatták, hogy milyen programjaink vannak, hogyan zajlik a klubélet. Mikor mondtam, hogy nálunk van lehetőség egész nyitvatartás alatt ping-pongozni, a fiatalembernek felcsillant a szeme. Közölte, hogy ő is szívesen lejárna hozzánk. Mondtam neki, hogy mi egy zárt körű társaság vagyunk, ahova csak pszichiátriai gondozottak járhatnak, ők is csak orvosi ajánlással.
Mivel nagyon érdekelte őt és Zsuzsáékat is, elmondtam, hogy nálunk megjelenik negyedévente egy újság, melyen keresztül jobban megismerhetnek minket. Mivel már elmúlt 12 óra felajánlottam, hogy hozok egy példányt a nemrég megjelent őszi lapból. Amint visszatértem, a fiatalember már el is kezdte olvasni lapunkat, s mivel ez a hely többek közt ezért is van kitalálva, azt mondta, hogy kiolvassa az egész lapot. Én megígértem, hogy innentől kezdve minden alkalommal hozok egy példányt a lapból. Remélem, ez a kis lépés is egy lehetőség ahhoz, hogy még jobban megismerhessenek minket.

Ali
2019

Interjú Annával

Kata: Elsőnek arra kérnélek, mesélj arról, milyen itt a klubházban.
Anna: Minden nap járok ide, alig várom, hogy jöhessek, hogy dél legyen. Itt hasonló problémákkal küzdőkkel vagyok körülvéve, egyenrangú partnernek tekintenek, nem néznek „ufónak”.
Kata: Mikor kezdtél ide járni?
Anna: 2011-ben, talán.
Kata: Hol hallottál a klubházról?
Anna: Először a pszichiátriai gondozóban ajánlgatták, de én egy ismerősömet kerestem és mondták, hogy ő a klubba jár, itt bármikor megtalálom. Meg is találtam és ő mondta, hogy jöjjek be néha. Végül bejöttem 10 percre, aztán fél órára, aztán végül itt ragadtam.
Kata: Miért kezdtél el a klubházba rendszeresen járni?
Anna: Azért mert láttam, hogy hasonló problémákkal küzdő emberek járnak ide és itt nyugodtan beszélhetek a gondjaimról, amik rosszul esnek nekem, vagy nehézséget, problémát okoznak. Barátokra találtam itt.
Kata: Mire használod a klubot elsősorban?
Anna: Sokat beszélgetek, legtöbbször.
Kata: Mesélnél nekem az itteni foglalkozásokról, esetleg a klubház dolgozóival való kapcsolatodról?
Anna: Nagyon szeretem a kézműves foglalkozásokat, azokon mindig részt veszek. A szociális munkásokkal jó a kapcsolatom, egyikkel sincs semmi gondom, mindegyikük nagyon jó fej.
Kata: Mint említetted itt mindig megértő közegre találsz. Azt kifejtenéd bővebben, hogy mit jelent számodra, hogy nem tekintenek úgy rád, mint ufóra?

Anna: Ha beszélek a betegségemről, akkor nem gondolják azt, hogy na, ez egy bolond, hanem tudják, hogy épp ésszel tudok gondolkodni. Voltak zavartabb pillanataim, de azok elmúltak, az évek hosszú során, és hát egyenrangú
partnernek tekintenek. Meg hát ők is elmondják a gondjaikat, én is meghallgatom őket, egymásnak néha tanácsot adunk, vagy csak megbeszéljük az élményeinket. Azokat a nem jó élményeket. Az jó, hogy el tudom mondani, mert otthon kevésbé tudom, az utcánkban megismert embereknek meg egyáltalán nem. A házban, ahol élek nem mondhatom el, mert előítélettel vannak.

Újabb fóbiám lett: a hó

Már évek óta attól félek, hogy megcsúszom, elesek és összetöröm magamat. Szerencsére az elmúlt években megúsztam, mert ahogy jött, úgy másnapra el is olvadt a hó. Mindenki tudja a klubban, hogy ha esik, én nem megyek be, inkább otthon maradok, kivárom azt a pár napot.
Anna párunknak ingyen lenyírja a hajunkat, lévén tanult szakmája fodrász. Megállapodtunk, hogy ezen a héten megnyír, de ez elmaradt, mert egy komoly mennyiségű hó hullott a városra, kb. 10-15 centi.
De csak tűnt, mert egy fóbiákkal küzdő, mániás ember sokszor mindent túlreagál. Ez történt velem is. Ez a kb. 20-25 perces út teljesen kikészített. A végeredmény az lett, hogy Erzsinek, hőn szeretett nevelőanyámnak a végső dologhoz kellett nyúlnia, felhívta Kosza Piroska főorvos asszonyt, hogy tanácsot kérjen tőle.
Ő felemelte az egyik gyógyszeradagomat, majd azt tanácsolta, maradjak a jövő héten otthon, időjárástól függetlenül, és kevesebbet olvassak és számítógépezzek. Az utóbbi időben egy kicsit túlzásba vittem, egy kicsit túlpörögtem, ez is közrejátszhatott ahhoz, hogy nem tudtam túllépni a havas élményeimen, és a hó csak olaj volt a tűzre. Ez egy pénteki nap volt, és azt beszéltük meg, hogy a következő hét utáni hétfőn, amikor egyébként is injekcióra kell mennem, megbeszéljük a további teendőket.
Ez így is lett. Én jókedvűen mentem a rendelőbe. A doktornő kitöltetett velem két tesztet. Az egyik kimondottan depressziósoknak volt elkészítve. Nagyon megörültem neki, hogy normálisnak, kiegyensúlyozottnak lát, és megengedte, hogy kezelés után ne haza menjek, hanem a klubba.
Ez is mutatja, hogy egy ilyen kis apróság is, mint pár centi hó, mekkora problémát jelenthet egy pszichiátriai beteg számára. A többiek is így vannak egy egyszerű csekk feladásával, vagy bármilyen hivatalos ügy elintézésével. Szerencsére ebben sokat tudnak segíteni a szociális munkások, s ezál-
tal minden probléma megoldódik. Amikor visszamentem a klubba, nagy örömmel fogadtak. Én sem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan visszatérek.
Anna a múlt héten nem tudott pontos időpontot mondani, így a haj és szakállnyírás elmaradt. Most hétvégén megpróbáltam telefonon utolérni, de nem sikerült. Pedig már nagy szükség lenne rá. Ha nem esik a hó hétfőn, magammal viszem a hajnyírógépet, és megbeszéltem Zolival, ha Anna nem jön, ő levágja a hajam és a szakállamat. Remélem Anna nem haragszik meg rám ezért.
Eljött a hétfő. Esőre ébredtem, és 10 órakor szakadni kezdett a hó. Úgy látszik, az időjárás nem akarja, hogy újra emberi kinézetem legyen.

Ez még nem lett volna probléma, de mivel hétfőn megbeszéltem a háziorvosom asszisztensével, hogy írjon fel apámnak egy háromhavi adagot, Ő megígérte, hogy szerdán mehetek érte, délelőtt 12 óráig. Ez nem okozott volna problémát normál esetben, csak ekkor esett le ez a ritka nagy mennyiségű hó. Rá voltam kényszerülve, hogy kimozduljak a kis kuckómból. Az Alkotás utcai útvonalat választottam, mert ott nagyobb esélye volt annak, hogy ellapátolják a havat. Csak részben volt szerencsém, mert nagyon latyakos, csúszós volt az út, és a mellékutcák még rosszabbak voltak. Párszor egy kicsit meg is csúsztam, de sikerült ép bőrrel eljutni az orvosi rendelőig. Hazafele menet azt választottam, hogy átvágok a MOM-Parkon, a szűz hó biztonságosabbnak tűnt.

Ali
2019

A munka világa - Éva utolsó cikke a Klubújság számára

Mint tudjátok, egy étteremben dolgozom, limonádékat készítek. Narancsosat, amiben gyömbér és menta darabok vannak, málnásat, amiben gránátalmamag és sárgadinnye darabok találhatóak, meg még bodzásat és meggyeset is. Igen ám, de beköszöntött az ősz, nem kell a hűsítő limonádé. Ezért nekem más munkát találtak ki. Különböző húsokat kell kiporcióznom kis üvegtégelyekbe. Ezek felkerülnek a kiszolgáló pultba és salátákba teszik a vendégeknek. A saláta áll jégsalátából, uborkából, paprikából, paradicsomból. Erre a salátaágyra teszik rá a különböző húsokat. Van mézes-mustáros, pesztós (ez egy zöld fűszerkeverék) és van egy füstölt húsos is. A húsok kis darabokra vannak felvágva és szószban keverik össze. Állítólag még más munkám is lesz, csak várni kell egy speciális turmixgépre.
Különben szeptemberben kicsit megijedtem, mert négy kollegámnak mondtak fel. Köztük volt egy megváltozott munkaképességű is. Féltem, hátha nekem is ez lesz a sorsom. De nem, én maradhatok. Úgy látszik elégedettek a munkámmal. Igaz, nagyon igyekszem. Egy nagy bánatom van, hogy csak egyszer lehet kimenni cigarettázni. Aki dohányos az tudja, hogy mit jelent, mikor órákon át nem gyújthat rá. Na de ez legyen a legnagyobb bajom.
Most kaptam magam mellé egy 33 éves megváltozott munkaképességű fiatalembert. Szinte olvashatatlan az írása, számolni nem tud, valószínűleg diszkalkuliás. Figyelemhiányos és rengeteget beszél, de nem tud figyelni egyszerre a munkára és arra, amit mond. Úgyhogy nekem kell figyelnem őrá is, meg a munkájára is. Nagyon sok türelem kell hozzá. Eleinte le is fárasztott rendesen. De aztán előkapartam a pedagógus tapasztalataimat. Türelem, odafigyelés, állandó ellenőrzés kell. Most már egész jól elvagyunk. Nagy előnye a fiúnak, hogy tisztaságmániás, ezt nagyra értékelem.
Hát így telnek mostanában a napjaim. Karácsonyig hajtás, utána lesz egy kis szünet. Jó lesz.

Sz. Éva
2018

(Ez Éva utolsó írása a Klubújság számára. A lap megjelenésekor sajnos már nincs közöttünk.)

Búcsú Évától

Nekem több mint klubtársam volt Éva. Egyben volt barátom és munkatársam is. Együtt csináltuk a klubújságot, sok cikket együtt írtunk meg. Ilyenkor kibújt belőle az irodalomtanárnő, mert mindig arra kényszerített, hogy mondjak le a cicerói körmondataimról. Ez néha – sok vita árán – sikerült is neki.

Volt, hogy még meg sem érkezett és én azzal jöttem, szinte köszönés helyett, hogy van egy cikkem, amit be kellene gépelni. Ő soha nem mondott nemet, csak arra kért, hadd igya meg a kávéját és szívja el a cigarettáját. Nagyon sokat dohányzott, pedig a tüdejével már régóta beteg volt.
Nem csak az újság szerkesztőségének volt a tagja, ő is oroszlánrészt vállalt a nemzetiségek napjainak előkészítésében. Tagja volt a színjátszócsoportnak, itt is nagy sikereket aratott.
Egy ideig, mielőtt elment volna dolgozni, ő vezette az Irodalombarátok Köre nevezetű csoportot. Itt sokszor ő hozott 1-2 verset, amiket mi kielemeztünk, mint az irodalomórákon. Mindenki nagyon élvezte ezeket a foglalkozásokat, mert itt szabadon ereszthettük a fantáziánkat. Vele kötetlenül lehetett beszélgetni, sok cikk és ötlet a dohányzóban született meg. Évát mindenki szerette, vagy jóban volt vele.
Búcsúzunk tőled. Sokunknak nagyon hiányozni fogsz.

Ali
2019

Közös Pont megnyitó és Klubház 14. Szülinap

A Közös Pont hivatalos megnyitója novemberben volt, a klub szülinapjával összekötve, bár a helyiséget már augusztus végén birtokba vettük, és fokozatosan alakítottuk, szépítettük. Az alábbiakban a megnyitón elhangzott két beszédet olvashatjátok.

H. Margit:

Kedves meghívott vendégeink!

Nagy szeretettel és külön figyelemmel köszöntöm Fonti Krisztina Alpolgármester Asszonyt, Varga-Kovács Emese Asszonyt a Népjóléti Iroda új vezetőjét, Varga Mária munkatársat és Kosza Piroska doktornőt.
Elöljáróban szeretném elmondani, hogy nagy jelentőségű ünnepnapra jöttünk össze, ugyanis klubházunk 14. szülinapját ünnepeljük.

Ezenkívül ünnepélyesen is megnyitjuk és birtokba vesszük a Közös Pont szépen berendezett helyiségeit, amely által mozgásterünk nagyban kitágult és még szép kiállítást is tudunk rendezni. Köszönjük az önkormányzatnak ezt az ajándékot, ígérjük, méltó módon használjuk és vigyázunk épségére.

Most Emese Vezető Asszonyhoz fordulok: Bizonyára ismeri klubházunk 14 évvel ezelőtti indulását és életét. Mi biztosan állítjuk a létjogosultságát a klubnak, mert itt évek alatt sok erőfeszítés történt az arra rászoruló emberek érdekében. Szociális munkásaink szeretettel, szakértelemmel segítenek az ügyek intézésében és az előrehaladásban.
Itt sokszínű programok, kulturális események, foglalkozások zajlanak.
Tehát mondhatjuk második otthonnak is, mert a közösség ereje gyógyulást eredményez, megértést és elfogadást hoz.
Szeretettel és bizalommal fordulunk az új irodavezető asszony felé, és sok erőt, egészséget kívánunk munkájához.
Boldog szülinapot, Félsziget!

Román Zsuzsa:


Szeretettel köszöntöm vendégeinket, klubtagjainkat, munkatársaimat...
Minden év novemberében teremtünk alkalmat a Félsziget Klubház születésnapjának megünneplésére. Ennek az évnek külön ajándéka számunkra az a hely, ahol most állunk, a Közös Pont, melyet jelképesen épp ma veszünk birtokba, mintegy szülinapi ajándékként. Mai ünnepünk másik ajándéka, immár mindannyiunk számára, Süttő Bálint szoborkiállítása, melyet örömmel fogadtunk be és tárunk elétek, ez alkalomból...

Először egy kis történeti visszatekintés:A klubház 14 éve nyitotta meg kapuit, ám a gyökerei messzebbre nyúlnak vissza. A Családsegítő Központban, a közösségi ellátás keretében, már 2002-ben Filmklub, Főzőklub és Álláskereső klub működött Bíró Mari és Szűcs Anna vezetésével.
2004-ben alakult hivatalosan is pszichiátriai betegek nappali klubjává, amikor a Kékgolyó utcában megkaptuk az első klubhelyiséget, és ekkor lett Félsziget Klubház a neve. 2009-ben költözött jelenlegi helyére a Kiss János altábornagy utcába.

Szép szerda délután

Alkotó csoportot tartunk:
rajzolunk, festünk –
nem varrunk.

Eszter kitalál egy témát,
véleményt kér -
és nem némát.

Ceruza, zsírkréta, festék,
nem baj, ha van rajtad test-ék.
Művészként alkossál –
Tessék!

Eszter copfos, szemüveges,
az alakja tökéletes.
Pontozással: a hétből hetes,
gyönyörű és intelligens!

E. István
2018

Októberi kirándulás a Normafához

Elsétáltunk a 21-es autóbuszig a Turul madárig. A busz megállt a Normafánál.
Sétáltunk a libegőig és hogy megérdemeljük a lángost útközben szedtünk faleveleket, beszélgettünk mindenről, ami csak az eszünkbe jutott.Gyakran vagy legalábbis évente egyszer, amíg nem építik be, van egy elkerített rész, ahol tavaly ettük a lángost. Most sétálva elindult a társaság visszafelé, sokan voltunk, de végre visszajutott a csoport oda, ahol a lángost kaptuk.
Szeretek a szabadban sétálni, jó idő volt.

R.Magdi
2018

Múzeumlátogatás

R. Magdi élményei:

A Nemzeti Galériában a mexikói festőművésznő Frida Kahlo kiállítását néztük meg. A művésznőnek nehéz gyerekkora volt. Későbbiekben se v olt könnyű, a kamaszkor, az iskoláskor betegségben telt el. Egy buszbaleset miatt gerincsérülésen ment keresztül. Nehezen gyógyult és a család segítette a gyógyulásban. A pénzük fogytán azt Frida Kahlo a festészetbe menekül és így szerez pénzt. Családi fotózással kezdte és festészettel folytatta, ehhez állványt is kapott.Nekem annak ellenére tetszett, hogy képei szomorúak, mégis színes népies mexikói viselet motívumai voltak benne.

P. Laci élményei:

Engem az fogott meg, hogy annak ellenére, hogy milyen egészségügyi problémái voltak, minden fájdalma ellenére soha nem adta fel. (Kicsit el is szégyelltem magam, hiszen ép a kezem, és a lábam is gyógyul.) Nagyon érdekes képeket festett és a fotóin is csodás dolgok voltak. A tájat és az embereket is fényképezte, és azokon látszott, hogy még az egészséges embereknek is nehéz dolguk van.
A gerincsérüléséről készült kép nagyon megfogott, de a többi felirat is érdekes volt, csak nem győztem őket végigolvasni, ennek ellenére élvezhető volt a kiállítás. Helyzet képeket láttunk a mexikói emberek életéről. A helyes megértéshez még egyszer meg kellene néznem, de egyelőre megelégszem ennyivel.

R.Magdi
P.Laci
2018

Művészetbarátoknak – röviden! A látás iskolája 1. rész

A fény

Ahhoz, hogy megsejtsük, milyen csodálatos jelenség az ember, érdemes arról is néhány szót ejteni, hogy mi az a másik jelenség, (amely ugyanúgy része az univerzumnak, mint az ember), amit fénynek nevezünk. Ugyanis az emberi látás a fény érzékelésére épül. (Vannak élőlények, melyek a hősugarakat „látják” (pl. a szúnyog), mások ultrahang segítségével tájékozódnak a sötétben (pl. a denevér).

Mellékesen érdemes megjegyeznünk, hogy mindkét jelenség – fény és ember – ugyanazokból az elemekből épülnek fel, melyeket Mengyelejev foglalt periódusos rendszerbe és Bohr atommodelljében írta le (részben) kapcsolódásukat. Itt érdemes megjegyezni, hogy az emberi szervezetnek is van „elektromos” tevékenysége, és a fénynek is van „anyagi” természete. Mindez nem vonja kétségbe – szerintem – Isten létezését. A tudomány ugyanis a mai napig nem tud választ adni tér és idő –más néven fogalmazva: az anyag végtelenségére.
Erre a problémára valószínűleg ez az írás sem fog válaszolni. Így hát térjünk vissza fő témánkhoz. Mit is lát valójában az ember? A válasz látszólag pofonegyszerű: a fényt. De mi is tulajdonképpen a fény? Nos, a fény elektromágneses sugárzás. Az elektromágneses sugárzás hullámhossza széles skálán mozog. Az ember számára látható fény (elektromágneses sugárzás) a teljes skálának csak egy bizonyos része. A különböző színek különböző hullámhosszaknak felelnek meg. Elektromágneses sugárzás pl. a rádióhullám (ezt használják a mobiltelefonok); vagy a radioaktív sugárzás, mely a maghasadáskor keletkezik (az atombomba felrobbanása), más néven gammasugárzás. Ez súlyos betegséghez, végső soron halálhoz vezet az emberi szervezetnél. (Ugyanakkor léteznek olyan élőlények: extremofilok, melyek elviselik ezt.)
Azt hiszem, ilyen tömény ismerethalmaz után jó egy kicsit szünetet tartani. De úgy gondolom, nem árt tudnunk ezeket, ha sejteni akarjuk, milyen különleges az emberi lény és a természet világa. A művészek a tudás mezsgyéjén tevékenykednek, mivel a szemlélő ösztöneire próbálnak hatni, e törvényszerűségeket ők is felhasználják.

Gy. Gábor
2018

Még egyszer a Közös Pontról

Az önkormányzatnak köszönhetően klubunk kibővült egy új résszel, melyet Közös Pontnak neveztünk el. Májusra kész lett a helyiség, már csak az Ikeás bútorokat kellett összeszerelni. A szocmunkások vezetésével egy lelkes kis csapat állt össze: Anna, Magdus, Zoli, Lavi, Laci, Zsuzsi, Móni, Marci. Nekik köszönhetjük, hogy belakhattuk a tőlünk ötven méterre lévő galériás klubteret.
Már az amerikai vendégeinket is itt fogadhattuk. A hely funkciója, hogy itt tarthatjuk a Félsziget Klubház programjainak nagy részét.
Egyes csoportok már át is kerültek, és a programban a csoportok is úgy szerepelnek, hogy melyiket tartjuk a Közös Pontban.

A programok a következők:

hétfő:    14.30 – 15.30 Fanzin-csoport Fecóval,
szerda:  13.00 – 14.30 Mandalacsoport Gusztos Évával,
             16.15 – 17.30 Alkotócsoport Eszterrel
csütörtök: 15.00 – 16.00 Chikung Mezsuval
                 16.15 – 17.00 Életmód Mezsuval
péntek: 14.00 – 16.15 Alkotócsoport Román Zsuzsával
             16.00 – 17.30 Drámajátékok Annamarival

2018
Ali

Hanisch Erzsi búcsúztatója – Magdi szavaival

Kedves Erzsébet!
 
Sok évvel ezelőtt megismerkedtünk az önkormányzatnál a családsegítőn keresztül, felmerült, hogy szervezni lehet egy csoportot, ami lehetőséget biztosít a kulturált megismerkedésre.
Ebből a csoportból lett később a klub. A helyiség, amit megkaptunk valóban kulturált volt, de nekünk is tenni kellett érte, hogy jól érezzük magunkat.Elneveztük Félsziget Klubháznak. A csoportokon voltak beszélgetések, kirándulások, ismerkedések azokkal az emberekkel, akik rászorultak.
Remélem, nem bántad meg, hogy ilyen munkát választottál, és azt is, hogy nem végleg búcsúzol el és viszontlátjuk egymást!

Magdi
2018

Interjú Alberttel

- Légy szíves elsőnek mesélj arról, hogy milyen itt általában a Félsziget Klubházban?
Én szeretek idejárni a Félsziget Klubházba, mert nagyon jó csoportfoglalkozások vannak és vannak olyan emberek, akikkel szeretek elbeszélgetni is, úgyhogy, amikor nincs csoportfoglalkozás, akkor sem unatkozom, és majdnem minden foglalkozáson részt veszek. Főleg a beszélgetős csoportokat szeretem, de szeretem a rajzos meg az egyéb ilyen csoportokat is. Most Román Zsuzsinak (Román Zsuzsa, a Félsziget Klubház intézményvezetője) az alkotó csoportjából jöttem éppen. Itt is megbeszéljük, ki hogyan érzi magát, mi történt vele mostanában. Most zenére festettünk. Mikor befejezzük a művet, megbeszéljük, először a csoport, hogy mit lát abban a képben, amit az egyén készített, utána meg elmeséli az illető, hogy ő mire gondolt, amikor készült a kép. Most egy ilyen meditációs zene szólt, arra kellett festeni. Persze nem egyformán jól rajzolunk, meg festünk, én például nem tudok egyáltalán alakot festeni meg rajzolni, ezért én ilyen nonfiguratív képet csináltam.
- Következő kérdésem egyrészt, hogy miért kezdtél el ide járni, másrészt, hogy hol hallottál először a helyről?
A kezelő orvosnőm már régebben ajánlotta, hogy jöjjek el ide, mert én 20 éven keresztül nem mentem el otthonról, csak havonta egyszer gyógyszert felíratni, meg beszélgetni vele a kórházban. Én eleinte ódzkodtam attól, hogy eljöjjek ide. Az egyik akadály nekem az volt, hogy ide el kellett, hogy jussak, a másik ok az volt, hogy attól féltem, hogy itt semmi más nem lesz, csak ülünk, és mint a váróban maximum elbeszélgetünk, meg állandóan arról lesz szó, hogy kinek mi baja van. Kellemeset csalódtam, mert amikor idejöttem legelőször, az úgy történt, hogy akkor már gyalog egyedül közlekedtem és észrevettem itt a klubházat, bejöttem, és óriási nyüzsgés volt. Én világ életemben szerettem a nyüzsgést. Mind a három számítógép mellett ültek emberek és számítógépeztek (a klubház számítógépparkjánál). A többiek beszélgettek az előtérben és a klubtérben. Amikor bejöttem az egyik betegtársunk kérdezte, hogy kérek-e kávét és én nagy kávés vagyok, ezért természetesen elfogadtam, és ezek után valahogy itt ragadtam. Annyira jól sikerült ez az itt ragadás, hogy két hónap után körülbelül felkértek, hogy mi lenne, ha a klub újságot vezetném, illetve kézbe venném (a klubházban minden évszakban szerkesztenek saját újságot, a klubtagok írásaival). Ez annyira megtetszett nekem, hogy elkezdtem számítógéppel is foglalkozni és az újsággal is. Körülbelül egy évig tanultam itt a számítógépezést a többiektől, meg az önkéntes segítőktől, amikor megtanultam az alap dolgokat. Akkor vettem magamnak egy laptopot és otthon írtam a cikkeket. Sokat fotózok is, az újságban megjelenő fotók nagy részét én készítem. Úgy öt vagy hat éve, hogy itt voltam, amikor azt gondoltuk, hogy csinálunk egy blogot is (http://amifelszigetunk.blogspot.com/), hogy még jobban megismertessük magunkat a külvilággal, hogy nekünk is ugyanolyan problémáink vannak, mint egy egészséges embernek. Mi se vagyunk különbözőek egy egészséges embertől, pedig mindenki ilyen csodabogaraknak hisz minket, akiket jobb kerülni, mert félnek is egy kicsit tőlünk. A tájékoztatás nincs megfelelően elintézve, sem az újságokban, sem a filmekben, se a tévében, se semmilyen fórumon. Ezért a pszichiátriai betegektől félnek, meg ha valamilyen gyilkosság történik és az illetőnek valamilyen kis köze van a mentálhigiéniás problémákhoz, mondjuk skizofrén vagy ilyesmi, akkor egyből azt hangsúlyozzák ki, hogy ő ezt ezért csinálta. Az emberek nem tudják, hogy például milyen problémái vannak egy skizofrénnek, vagy milyen problémái vannak egy depressziósnak. Én egy statisztikai adatban hallottam, hogy minden negyedik ember mentálhigiénés problémától szenved, csak nagyon sokan vannak, akit nem kezelnek, mert nem megy el orvoshoz a problémájával, talán mert nem is tud róla, hogy ez valójában micsoda.
- Vagy fél az előítéletektől?

Szombicsopi - fotókiállítás

Szombati csoporton a World Press fotókiállításon voltunk. Szíriában történt események: 2018-ban Afrikában úszni tanultak a nők. Ennek érdekessége, hogy milyen módon tanulnak úszni. Flakon van a karjuk és a mellkasuk között, és így fekszenek a vízen.
Amszterdamban válogatta egy nemzetközi zsűri 125 országból 8 különböző kategóriában a fotókat. Nem a fotók voltak rosszak, hanem az események, ami néhány képen látható.

R. Magdi
2018

Az első lépésektől…

Ali körülbelül egy éve megtanított a Facebook használatára a számítógépen. Eleinte nem nagyon érdekelt, de később kíváncsi lettem a régi ismerőseimre. Egyszer aztán a fiam által megtudtam a lányom hozzáférhetőségét. Sokáig csak nézegettem őt és a két unokámat.
Ahogy telt az idő egyre kíváncsibbá váltam. Elhatároztam, hogy felveszem velük a kapcsolatot a chat-en. Benne volt a pakliban, hogy el fog utasítani, mert már 10 éve
semmilyen kapcsolatunk nem volt, s haraggal váltunk el. Mint anyát, nem hagyott hidegen, hogyan alakult a lányom és az unokáim élete. Amikor először írtam a chat-en neki, beigazolódott a félelmem. Elutasított!
Én viszont nem hagytam annyiban, mert egyre jobban és egyre erősebben dúlt bennem az anyai vágy a lányom után. Újra írtam neki, egyre szívhez szólóbban, míg végre megenyhült. Szó szót követett és végül odáig jutottunk, hogy találkát ajánlott fel. Nagyon boldoggá tett ezzel a gesztussal.
Egy hétre rá végre újra láthattam őt és először az unokáimat. Két boldog órát töltöttünk együtt a KÖKI-ben. Búcsúzáskor már megbeszéltünk egy újabb találkozót.
Kapcsolatunk egyre szorosabbra fonódott. Nagyon szeretem őket, és úgy érzem, hogy ők is viszonozzák.
Rábeszéltem a fiamat és a lányomat, hogy találkozzanak. Ez meg is történt. Elbeszéléseik szerint nagyon jól sikerült a találka. Szeretetben váltak el. Hála istennek teljesült régi vágyam, újra egyesült családunk.
Augusztus végén, egy hétre kivittek a lányomék magukhoz Ausztriába. Egy hétig anya, nagymama és anyós lehettem.
Ez az igazi boldogság, amelyre régóta vágytam!

R. Anna
2018

Pingpong-bajnokság – szeptember 12. szerda

A bajnokságon két csapat tagjai mérték össze erejüket. Az 5 fős Matéria és a 8 fős Félsziget Klubház. A 13-as szám nekünk hozott szerencsét. hiszen az első és a harmadik helyet a Félsziget versenyzői nyerték meg. A mondás szerint mindenki nyert, aki részt vett a bajnokságon, hisz nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.

Íme a győztessel készített interjú:

Ali: Jól tudom, hogy te kizárólag a pingpong miatt jársz a klubba?
Patrik: Amikor megtudtam, hogy itt van lehetőség pingpongozni, kaptam az alkalmon. Szeretek beszélgetni a klubtársakkal, de ami leginkább leköt, az a pingpong. Amikor megérkezem, az első dolgom, hogy felmérem, van-e színen pingpongos társam. Hála a barátságos közegnek, egyre többen vagyunk, így szinte mindig akad valaki, akivel tudok játszani.
Ali: Mióta játszol?
Patrik: Gyerekkorom óta. Apám mutatta meg az alapokat, aztán hattól tízéves koromig játszottam a Budapest Sport Egyesületben is, mint középhaladó. Itt nagyon sokat tanultam a helyes ütéstechnikáról, helyezkedésről, labda biztonságról, miegymásról.
Kisebb, házi versenyeken is részt vettem, de profi versenyzővé sohasem váltam.
Hosszabb kihagyás következett, amit csak az alkalmi játékok tarkítottak valamelyest – nyári táborok, nyaralások.
Majd úgy 2012-ben tudtam meg, hogy van lehetőség pingpongozni a Félsziget Klubházban, afféle esti pingpong keretében. Román Zsuzsával, Bánfai Karesszel játszottunk itt rendszeresen, hetente egy alkalommal.
Aztán ennek vége lett, és én ezt nagyon bántam, ugyanis mindketten képesek remek hangulatot teremteni, és emellett jól is játszanak. Innentől fogva inkább csak péntekenként járogattam be, és pár évig alig akadt pingpongos klubtag.
Aztán úgy két-három éve ismét megszaporodtunk, aminek én kimondhatatlanul örülök.
Az új klubhelyiséggel szabaddá vált a régi csoportszoba, ami így minden hétköznap teret enged a pingpongozásnak. Itt aztán gyakran játszunk, beszélgetünk, és persze sokat nevetünk viselt dolgainkon.
A leggyakrabban és a legtöbbet Margittal és Lacival játszom. A nyáron hétvégén is kijártunk játszani teljesen önszerveződő módon a Városmajorba vagy a Margaréta utcai játszótérre.
Ali: Ki volt a legnagyobb ellenfeled a versenyen?
Patrik: Artúr a Matériából. Azt hiszem, mi játszottunk harmadikként, és egy hosszú küzdelem során kikaptam tőle. Szabályosan a padlón voltam a csalódottságtól. Amikor aztán meghallottam, hogy onnantól egyenes kiesés szerint folytatódik a torna, tudtam,hogy nincs más esélyem, ha szép eredményt akarok elérni: minden soron következő meccsemet meg kell nyernem. Paradox módon ez inkább erőt adott, innen az erősségeimre koncentráltam, ami meghozta a gyümölcsét: egyszerűbb, letisztultabb játékkal lépkedtem előre. Csak amikor Green Ágival kerültem össze és nehéz küzdelem árán, de legyőztem, nyugodtam meg valamelyest.
Ezután következett a mindent eldöntő döntő korábbi ellenfelem, Artúr és köztem. Kemény ellenfél, mert rendkívül gyorsan és könnyedén mozog, a labdabiztonsága is jó, ezért vele szemben nem volt elég különösen állhatatosnak lenni, több a határaimat feszegető kombinációt, merész lecsapást is be kellett vetnem. Mindazonáltal remek játékosnak tartom. Továbbá nagyon tetszett a Matériásokban, hogy nagyon összetartók voltak, végig egymást biztatták a bajnokság alatt.
Összességében nagyon jól éreztem magam. Remélem, lesz még folytatása a pingpong-bajnokságnak.

Patrik és Ali
2018