A szelektív hulladékkal kapcsolatban, hogy vajon mint kezdünk a szelektív hulladékkal otthon a háztartásban, ezzel kapcsolatban néztünk egy rövid filmet.
Ötlet az van, de megvalósításra vár.
A Zöld nap alkalmából fűszernövényeket ültettünk újrahasznosított PET palackokba.
Kvíz játékot játszottunk a klubtagokkal. Az újrahasznosítás jegyében a teafilterből pohár alátétet készítettünk dekopázs módszerrel. Ezt követően a témában kiadott mindenféle kiadványokat nézegettünk.
u.i.
Balla Bung Beng
Balla Bing Beng
R. Magdi
2019
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ismeretterjesztő csoport. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ismeretterjesztő csoport. Összes bejegyzés megjelenítése
"Beszélgetős” csoportok
Az Életmód-csoporton különböző könyveket olvasunk fel és fejezetenként megbeszéljük őket. Az első Pressing Lajos buddhista tanító szemináriumairól írt jegyzetek voltak. Utána jött H. C. Cutrel interjúkönyve a Dalai Lámával. A Boldogság Művészete, majd ennek rövidített változata, A Boldogság Esszenciája. Eztán Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyve következett. Legutóbb Coleman Érzelmi Intelligenciáról írt könyvénél tartottunk. Ebben arról van szó, hogy az érzelmi intelligencia sokszor fontosabb, mint az I.Q.
Mezsu megfogalmazása szerint az érzelmi intelligencia így hangzik: Olyan készségek, amelyek segítenek eligazodni a társas kapcsolatokban, hogy örömet tudjunk szerezni magunknak és másoknak, és hogy lelkileg kiegyensúlyozottabbak legyünk.
Mezsu azt szeretné, hogy ne csak az elméletet ismerjük meg, hanem a gyakorlatban is tudjuk alkalmazni a készségeket.
Nem könnyű megfogalmazni ezeket a problémákat, ezért gyakran eltérünk a tárgytól, amit egy darabig Mezsu megenged nekünk, de egy idő után leállít minket és folytatja a felolvasást. Ez az egyik csoportfoglalkozás, ami miatt az ultisok is abbahagyják a kártyát és részt vesznek rajta.
A másik ilyen jellegű csopi a Mandala, ahol először azt beszéljük meg, kivel mi történt az elmúlt időszakban, és hogyan érezzük magunkat, majd Popper Péter Tűnődések Napról napra, vagy az Egy Perc Emberség című könyvéből olvas fel Zoli, és Gusztos Éva vezetésével mondjuk el a véleményünket.
Néha egy kis politika és vallási kérdések is belekerülnek a vitáinkba, persze nem bántóan.
A két csoportban nagyjából ugyanazok vesznek részt. Ez talán a két legkedveltebb csoport, legalábbis nekünk.
Ali
2018
Mezsu megfogalmazása szerint az érzelmi intelligencia így hangzik: Olyan készségek, amelyek segítenek eligazodni a társas kapcsolatokban, hogy örömet tudjunk szerezni magunknak és másoknak, és hogy lelkileg kiegyensúlyozottabbak legyünk.
Mezsu azt szeretné, hogy ne csak az elméletet ismerjük meg, hanem a gyakorlatban is tudjuk alkalmazni a készségeket.Nem könnyű megfogalmazni ezeket a problémákat, ezért gyakran eltérünk a tárgytól, amit egy darabig Mezsu megenged nekünk, de egy idő után leállít minket és folytatja a felolvasást. Ez az egyik csoportfoglalkozás, ami miatt az ultisok is abbahagyják a kártyát és részt vesznek rajta.
A másik ilyen jellegű csopi a Mandala, ahol először azt beszéljük meg, kivel mi történt az elmúlt időszakban, és hogyan érezzük magunkat, majd Popper Péter Tűnődések Napról napra, vagy az Egy Perc Emberség című könyvéből olvas fel Zoli, és Gusztos Éva vezetésével mondjuk el a véleményünket.
Néha egy kis politika és vallási kérdések is belekerülnek a vitáinkba, persze nem bántóan.
A két csoportban nagyjából ugyanazok vesznek részt. Ez talán a két legkedveltebb csoport, legalábbis nekünk.
Ali
2018
Gyors élet, lassú halál
Már több mint egy éve, hogy Karesz levetítette nekünk a Koma című filmet. Akkor megígértük magunknak, hogy több filmvetítést és annak megbeszélését fogjuk tartani.
Eltelt pár hónap, és beváltottuk ígéretünket. Először Popper Péter Mesterkurzusát néztük meg Karesz tanácsára. Megállapodtunk abban, hogy nem folyamatosan vetíti le a filmet, hanem megállíthatjuk bárhol, ha van valamilyen hozzáfűzendő gondolatunk.Előfordul, hogy egy vetítést két-három alkalommal tudunk csak végignézni, mert olyan sok a hozzászólás.
Most legutoljára dr. Várkonyi Zsuzsa előadását hallgattuk végig. Témája a „Gyors élet, lassú halál”.
Ebből csak az első részről beszélt, de az nagyon érdekes volt. A csoportfoglalkozás után még dohányzás közben is erről beszélgettünk. Az időt az előadónő több részre osztotta fel: zajló idő – amikor hétköznapi tevékenységeinket végezzük, intim idő – amikor számunkra fontos emberekkel vagyunk együtt, magán idő – amikor saját gondolatainkkal foglalkozunk, menekülő idő – amikor pótcselekvéseket végzünk… Ezek között az idők között átfedések is vannak, nehéz határvonalat húzni közöttük. Hisz minden bennünk játszódik le. Az ember magánidőben hallgathat zenét, de menekülhet is - ha rossz a kedve - a zenébe is. Nagy baj akkor van vagy lesz, ha valamelyik idő a többi kárára elhatalmasodik: például a depressziós alvásba menekül ahelyett, hogy értelmes elfoglaltságot keresne magának.( ez nem feltétlenül a munka: lehet zene vagy bármely más hasznos tevékenység).
Éva, Ali
2014
Eltelt pár hónap, és beváltottuk ígéretünket. Először Popper Péter Mesterkurzusát néztük meg Karesz tanácsára. Megállapodtunk abban, hogy nem folyamatosan vetíti le a filmet, hanem megállíthatjuk bárhol, ha van valamilyen hozzáfűzendő gondolatunk.Előfordul, hogy egy vetítést két-három alkalommal tudunk csak végignézni, mert olyan sok a hozzászólás.
Most legutoljára dr. Várkonyi Zsuzsa előadását hallgattuk végig. Témája a „Gyors élet, lassú halál”.
Ebből csak az első részről beszélt, de az nagyon érdekes volt. A csoportfoglalkozás után még dohányzás közben is erről beszélgettünk. Az időt az előadónő több részre osztotta fel: zajló idő – amikor hétköznapi tevékenységeinket végezzük, intim idő – amikor számunkra fontos emberekkel vagyunk együtt, magán idő – amikor saját gondolatainkkal foglalkozunk, menekülő idő – amikor pótcselekvéseket végzünk… Ezek között az idők között átfedések is vannak, nehéz határvonalat húzni közöttük. Hisz minden bennünk játszódik le. Az ember magánidőben hallgathat zenét, de menekülhet is - ha rossz a kedve - a zenébe is. Nagy baj akkor van vagy lesz, ha valamelyik idő a többi kárára elhatalmasodik: például a depressziós alvásba menekül ahelyett, hogy értelmes elfoglaltságot keresne magának.( ez nem feltétlenül a munka: lehet zene vagy bármely más hasznos tevékenység).
Éva, Ali
2014
Hogyan kezdődött az ismeretterjesztő csoport
Karesz még a nyár végén egy újabb csoportot indított be, Ismeretterjesztő csoport névvel. Ennek lényege, hogy egy adott témából vagy az általa adott anyagból készülünk fel, vagy mi keresünk, járunk utána az anyagnak.
Eddigi témáink közé tartozott – hogy csak a legutóbbiakat említsem – az alkoholizmus, ivási szokások; elhalálozások korcsoportok szempontjából; majd a dohányzás; halálos ítéletek, mely országokban él még és mi a módja, milyen régi kivégzési eljárások voltak. Legutóbb a viktimológiáról volt szó, ami röviden azt jelenti, hogy nem csak agresszív cselekedetekre hajlamos emberek vannak, hanem áldozatnak is „születni” lehet. Milyen módjai vannak az áldozatoknak, és hogyan válnak azzá az iskolai, családi, gyerek és felnőtt áldozatokról egyaránt. A kisebb lopástól egészen a halálesetekig.
Meglepő, hogy ezek a témák mennyire egybecsengnek, hisz az alkoholista, a dohányos is, és a drogos is valahol a saját maga áldozata és körülményeié is, és mindegyik korosztálytól független. Az előbb említett témákban érdekes, hogy mindegyiknél a „gyengébb nem” a nők aránya a kevesebb. A legújabb témánk az eutanázia, ha jól tudom, legalább is Európában ez csak Hollandiában megengedett, itt még pszichiátriai betegeken is alkalmazták. Az eutanáziát a német, náci birodalomban is előszeretettel alkalmazták, de a kettőt ne keverjük össze. Az eutanázia bizonyos szempontból már Spártában is gyakorlat volt, lásd Taigetosz, de a busmanoknál is, ahol az öregeket magukra hagyják egy hűvösebb helyen szépen meghalni. Ezek a kérdések mind érdekelnek, és magunk választjuk ki főként, de remélem, vidámabb témáink is lesznek. Az jó, hogy nem csak Karesz, hanem mi is komolyan vesszük, és kivesszük részünket a témák kidolgozásában, előadásokat tartunk, nemcsak ő.
Ali
2012
Eddigi témáink közé tartozott – hogy csak a legutóbbiakat említsem – az alkoholizmus, ivási szokások; elhalálozások korcsoportok szempontjából; majd a dohányzás; halálos ítéletek, mely országokban él még és mi a módja, milyen régi kivégzési eljárások voltak. Legutóbb a viktimológiáról volt szó, ami röviden azt jelenti, hogy nem csak agresszív cselekedetekre hajlamos emberek vannak, hanem áldozatnak is „születni” lehet. Milyen módjai vannak az áldozatoknak, és hogyan válnak azzá az iskolai, családi, gyerek és felnőtt áldozatokról egyaránt. A kisebb lopástól egészen a halálesetekig.
Meglepő, hogy ezek a témák mennyire egybecsengnek, hisz az alkoholista, a dohányos is, és a drogos is valahol a saját maga áldozata és körülményeié is, és mindegyik korosztálytól független. Az előbb említett témákban érdekes, hogy mindegyiknél a „gyengébb nem” a nők aránya a kevesebb. A legújabb témánk az eutanázia, ha jól tudom, legalább is Európában ez csak Hollandiában megengedett, itt még pszichiátriai betegeken is alkalmazták. Az eutanáziát a német, náci birodalomban is előszeretettel alkalmazták, de a kettőt ne keverjük össze. Az eutanázia bizonyos szempontból már Spártában is gyakorlat volt, lásd Taigetosz, de a busmanoknál is, ahol az öregeket magukra hagyják egy hűvösebb helyen szépen meghalni. Ezek a kérdések mind érdekelnek, és magunk választjuk ki főként, de remélem, vidámabb témáink is lesznek. Az jó, hogy nem csak Karesz, hanem mi is komolyan vesszük, és kivesszük részünket a témák kidolgozásában, előadásokat tartunk, nemcsak ő.
Ali
2012
Kóma – a halálközeli állapot
Mint már írtam, a filmvetítés után egy páran folytattuk a beszélgetést, és úgy döntöttünk, hogy utánanézünk pár dolognak. Én a vallási részét választottam, míg Judit az orvosi oldaláról közelítette meg a kérdést.
A vallási rész az egyiptomi, buddhista, tibeti, keresztény és az iszlám vallás felől közelítette meg a kóma, a halálközeli állapot élményeit. Érdekes, hogy vallástól, kortól függetlenül a visszatértek hasonló élményeket tapasztaltak meg. Az egyiptomiak már életükben felkészültek a halálra, ennek köszönhetők a piramisok, és az a tény, hogy előre felkészültek a túlvilági életre. A buddhisták és a tibeti buddhisták könyvekben jegyezték le a túlvilággal való találkozás élményeit. Voltak olyan túlvilágot megjárt emberek, akik fel is jegyezték és hirdették az ott tapasztaltakat. Ezt a többi vallás hívei is megtették, de ne hagyjuk ki az ateistákat sem.
A XX., XXI: század orvostudományának fejlettsége lehetővé tette, hogy a kómából visszahozzon embereket. Így egyre több adatot kapunk a halálközeli élményről és a tudomány is elfogadja annak létezését. Az orvosok közül is megélték páran, és be is számoltak róla.
Kómát mesterségesen is elő lehet állítani, ennek egészségügyi okai vannak. Az általam olvasott anyagok nagyon sokban fedték az a dokumentumfilm három szereplőjének beszámolóját, sok volt a párhuzam a több száz/több ezer éves beszámolókkal. Már örülök neki, hogy felvetettem a témát, mivel már a harmadik napnál tartunk a „kutatásokban”, melyeket nem csak nagy érdeklődéssel hallgatunk. Elhatároztuk, hogy más témákat is összekötünk dokumentumfilm-vetítéssel.
Ali
A vallási rész az egyiptomi, buddhista, tibeti, keresztény és az iszlám vallás felől közelítette meg a kóma, a halálközeli állapot élményeit. Érdekes, hogy vallástól, kortól függetlenül a visszatértek hasonló élményeket tapasztaltak meg. Az egyiptomiak már életükben felkészültek a halálra, ennek köszönhetők a piramisok, és az a tény, hogy előre felkészültek a túlvilági életre. A buddhisták és a tibeti buddhisták könyvekben jegyezték le a túlvilággal való találkozás élményeit. Voltak olyan túlvilágot megjárt emberek, akik fel is jegyezték és hirdették az ott tapasztaltakat. Ezt a többi vallás hívei is megtették, de ne hagyjuk ki az ateistákat sem.A XX., XXI: század orvostudományának fejlettsége lehetővé tette, hogy a kómából visszahozzon embereket. Így egyre több adatot kapunk a halálközeli élményről és a tudomány is elfogadja annak létezését. Az orvosok közül is megélték páran, és be is számoltak róla.
Kómát mesterségesen is elő lehet állítani, ennek egészségügyi okai vannak. Az általam olvasott anyagok nagyon sokban fedték az a dokumentumfilm három szereplőjének beszámolóját, sok volt a párhuzam a több száz/több ezer éves beszámolókkal. Már örülök neki, hogy felvetettem a témát, mivel már a harmadik napnál tartunk a „kutatásokban”, melyeket nem csak nagy érdeklődéssel hallgatunk. Elhatároztuk, hogy más témákat is összekötünk dokumentumfilm-vetítéssel.
Ali
Csillogás - dokumentumfilm - halálközeli élmény
Az ismeretterjesztő csoportnál már hozzászoktunk, hogy olyan kérdésekről van szó, amelyek minket jobban érdekelnek, mint egy átlagos, egészséges embert. Ilyen kérdések, mint az alkohol, a dohányzás, a drog káros hatása, és nemek közti statisztikai adatok; vagy a viktimológia (hogy áldozatnak születni kell), kiből lehet áldozat, kik a veszélyeztettek; lásd a depressziósok, és így tovább…
Felvetettem Karesznak, hogy már hallottunk a kómáról, a halálközeli élményről, de egy film sem beszélt arról, hogy mit éreztek, mit tapasztaltak azok, akik ezen átestek, és mit mesélnek eme élményekről. Egyből felcsillant a szeme, lévén ő többek közt pszichológus is. „Ilyen dokumentumfilm létezik, ha gondoljátok, megszerzem” – mondta.
Én, meg a többiek gondoltuk is, mert még a wikipédia is csak orvosi, illetve tudományos szempontból taglalja a dolgot, illetve összefoglalja különböző szempontokból.Lévén, hogy az ismeretterjesztő csoport az, ahol a legnagyobb felkészültségre van szükség, mi kevesen vagyunk, már csak a témák miatt is.
Karesz a klubházgyűlésen is felvetette a témát, és azt, hogy egy filmvetítés is lesz Csillogás címmel. A megtekintésre sokan jelentkeztek. Eljött a nap. Karesz legnagyobb örömére tényleg legalább 10-en jöttünk össze. A dokumentumfilmben három ember a saját élményeit mesélte el. Az első egy fényképész férfi volt, aki úgy élte meg a halálközeli élményt, mintha egy barlang lenne és egy nyíláson keresztül csak a bejutó fény tárulna elő; másik hasonlata a szülőcsatorna volt. Nagyon kellemes érzést élt át, és szinte sajnálta, hogy vissza kell térnie az életre.
A másik férfi, aki egy autókarambol áldozata volt, kilépett a testéből. Először mindent kívülről látott, majd egy olyan helyre került, amit nyugodtan nevezhetünk túlvilágnak. Találkozott meghalt szüleivel, barátjával, aki öngyilkos lett, és ezért nem találta a helyét, és büntetésekért minden nap fel kellett akasztania magát; és még több „lélekkel”, akik mint ő is, jól érezték magukat. Ő is azt nyilatkozta: kár, hogy vissza kellett térnie az életbe, mert az az állapot, ahova került, bár nem mondta ki, maga volt a paradicsom. Ez engem egy kicsit egy vallásos ember túlvilági életére emlékeztetett. A harmadik egy nő volt, aki ha jól vettem ki, 12 éves korában egy baleset folytán elvérzett. Ő egy olyan történetet mesél el, ami egyben jövőbeli vágyait teljesítette be, és visszajövetelét annak köszönhette, hogy látta édesanyját, amint rohan a hírre, hogy mi történt vele, és nagyon el volt keseredve. Három teljesen különféle történetet hallhattunk, melyben voltak közös vonások. A legfőbb az, hogy mindnyájan egy olyan túlvilági életbe kerültek, ahol nagyon jól érezték magukat, és sajnálták, hogy vissza kell térni. A másik fő dolog az volt, hogy mindhárman megváltoztak visszatérésük után, és teljesen más kép alakult ki bennük a halálról. A film megrázó volt még számomra is, így nem csodálkoztam azon, hogy utána még egy páran a társalgóban is erről beszéltünk, kielemezve a három epizódot, és azok közös vonásait. Az is félreértődött, mit nevezünk „igazi” halálnak; a szív, vagy az agyhalált. Jutka, aki orvos volt, de nem ezen a területen, megígérte, hogy utána néz.
Így (is) zajlik nálunk egy ismeretterjesztő csoport.
Visszatérve a wikipédiára, megtudhatjuk, hogy különböző vallások: a buddhista, a keresztény, a katolikus egyház, az iszlám, hogyan képzeli el, és dolgozza fel ezt a kérdést, nem beszélve az egyiptomiakról is.
Ali
Felvetettem Karesznak, hogy már hallottunk a kómáról, a halálközeli élményről, de egy film sem beszélt arról, hogy mit éreztek, mit tapasztaltak azok, akik ezen átestek, és mit mesélnek eme élményekről. Egyből felcsillant a szeme, lévén ő többek közt pszichológus is. „Ilyen dokumentumfilm létezik, ha gondoljátok, megszerzem” – mondta.
Én, meg a többiek gondoltuk is, mert még a wikipédia is csak orvosi, illetve tudományos szempontból taglalja a dolgot, illetve összefoglalja különböző szempontokból.Lévén, hogy az ismeretterjesztő csoport az, ahol a legnagyobb felkészültségre van szükség, mi kevesen vagyunk, már csak a témák miatt is.
Karesz a klubházgyűlésen is felvetette a témát, és azt, hogy egy filmvetítés is lesz Csillogás címmel. A megtekintésre sokan jelentkeztek. Eljött a nap. Karesz legnagyobb örömére tényleg legalább 10-en jöttünk össze. A dokumentumfilmben három ember a saját élményeit mesélte el. Az első egy fényképész férfi volt, aki úgy élte meg a halálközeli élményt, mintha egy barlang lenne és egy nyíláson keresztül csak a bejutó fény tárulna elő; másik hasonlata a szülőcsatorna volt. Nagyon kellemes érzést élt át, és szinte sajnálta, hogy vissza kell térnie az életre.A másik férfi, aki egy autókarambol áldozata volt, kilépett a testéből. Először mindent kívülről látott, majd egy olyan helyre került, amit nyugodtan nevezhetünk túlvilágnak. Találkozott meghalt szüleivel, barátjával, aki öngyilkos lett, és ezért nem találta a helyét, és büntetésekért minden nap fel kellett akasztania magát; és még több „lélekkel”, akik mint ő is, jól érezték magukat. Ő is azt nyilatkozta: kár, hogy vissza kellett térnie az életbe, mert az az állapot, ahova került, bár nem mondta ki, maga volt a paradicsom. Ez engem egy kicsit egy vallásos ember túlvilági életére emlékeztetett. A harmadik egy nő volt, aki ha jól vettem ki, 12 éves korában egy baleset folytán elvérzett. Ő egy olyan történetet mesél el, ami egyben jövőbeli vágyait teljesítette be, és visszajövetelét annak köszönhette, hogy látta édesanyját, amint rohan a hírre, hogy mi történt vele, és nagyon el volt keseredve. Három teljesen különféle történetet hallhattunk, melyben voltak közös vonások. A legfőbb az, hogy mindnyájan egy olyan túlvilági életbe kerültek, ahol nagyon jól érezték magukat, és sajnálták, hogy vissza kell térni. A másik fő dolog az volt, hogy mindhárman megváltoztak visszatérésük után, és teljesen más kép alakult ki bennük a halálról. A film megrázó volt még számomra is, így nem csodálkoztam azon, hogy utána még egy páran a társalgóban is erről beszéltünk, kielemezve a három epizódot, és azok közös vonásait. Az is félreértődött, mit nevezünk „igazi” halálnak; a szív, vagy az agyhalált. Jutka, aki orvos volt, de nem ezen a területen, megígérte, hogy utána néz.
Így (is) zajlik nálunk egy ismeretterjesztő csoport.
Visszatérve a wikipédiára, megtudhatjuk, hogy különböző vallások: a buddhista, a keresztény, a katolikus egyház, az iszlám, hogyan képzeli el, és dolgozza fel ezt a kérdést, nem beszélve az egyiptomiakról is.
Ali
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)