Barcelonai utazás

Csütörtök este bepakoltam a cuccokat a barcelonai utazáshoz és korán lefeküdtem, már háromnegyed kilenckor, hogy fel tudjak kelni másnap negyed négykor. Bár felkelni sikerült, de azért sokat nem tudtam aludni. Igazság szerint el tudtam aludni, de fél 12-kor már néztem az órát és kettőig nem aludtam. Utána elszenderedtem egy órára, de aztán már rögtön kelni kellett. Elég korán volt még, és gurulós bőröndöm volt, megpróbáltam húzni az úton, de valami iszonyat hangja volt. Gondoltam, ha ezt most itt végighúzom ezen az úton, felébred az egész utca. Taxival mentem a Budapest szállóig. Itt elkövettem egy hibát. Mert nem a házamhoz rendeltem a taxit, hanem a Fő utcára, odáig pedig gyalogolnom kellett. Meg nem tudom mondani, hogy miért nem a házamhoz rendeltem! Talán azért, mert elég nehéz hozzám odatalálni, és gondoltam megkímélem a sofőrt a keresgéléstől. A kiállási díj így is, úgy is ugyanannyi lett volna, úgyhogy rendelhettem volna a lakásom elé is, de most már mindegy. Aztán odaértünk a Budapest szállóhoz, jött a Dusán is, ő a Csaba ismerőse, ő volt az egyik, akivel utaztam a másik pedig természetesen a Csaba volt. 4 óra 10-kor találkoztunk, de jóval előbb odaért mindenki és elindultunk a repülőtérre. Már háromnegyed 5 előtt kint voltunk a reptéren. Szépen bejelentkeztünk, volt még bőven időnk, elsők között álltunk az utolsó kapuknál. Amely kapu után már a gépre lehetett felszállni. Fontos volt, hogy idejében odaérjünk, mert a beszállás a gépbe érkezési sorrendben történt és szerettünk volna egymás mellett ülni. A repülés nem volt valami nagy élmény. A felszállás szörnyű volt, iszonyú érzés volt a fülemben. Na de ehhez képest milyen volt a leszállás! Mikor elkezdtük az ereszkedést, ismét iszonyú fájdalom jelentkezett a fülembe, azt hittem belebolondulok. De szerencsére 5-10 percig tartott csak, és utána elmúlt. Utána is rossz volt még, olyan érzés volt, mint mikor víz megy az ember fülébe, és nem akar kijönni. Szóval 6-kor szálltunk fel és már fél 9-kor Barcelona repterén voltunk. A hőmérséklet még nem volt magas, 8 fok lehetett. Az volt az első gondolatom, hogy Szent Földre léptem és meg kell csókolnom a talajt. Egy külön busz vitt minket a terminálra. Miután kijöttünk a terminálból is, szintén egy külön buszra kellett felszállni, ami elvitt minket Barcelona központjába a Placa de Catalunya-ra. Ez egy olyan tér, mint Budapesten a Széll Kálmán tér, központban van, mindenhez közel.

Placa de Catalunya

Fradi-meccs

Gondoltam, ismét írok valamit a klubújságba,és témám is volt természetesen. Téma az egyébként mindig van, csak rá kell vennie az embernek magát arra, hogy leüljön pár percre, összeszedje a gondolatait, és írjon. Csabával, mióta járok a klubba, tavaly január óta egész pontosan, jóban vagyunk. Már a kezdet kezdetén is szimpatikus volt nekem, és mostanra már eljutottunk oda, hogy barátomnak nevezhetem.
Kedves, aranyos, őszinte és mindenről lehet vele beszélgetni.
Mikor még új voltam a klubban és nem ismertem senkit, akkor is kezdettől fogva beszélgetett velem, kereste velem a közös témákat, segítőkész volt, nagyon sokat segített a beilleszkedésben.
Menet közben, ahogy egyre jobban megismertük egymást, kiderült, hogy mindketten ugyanannak a klubnak szurkolunk, és ez a klub nem más, mint a Fradi. Mondhatni, legalább is én így mondanám, zöld-fehér vér folyik mindkettőnk ereiben.
Csabában merült fel az ötlet, hogy ha már így szeretjük ezt a klubot, menjünk ki egyszer egy
meccsre szurkolni. Első pillanatban nem túlságosan örültem a dolognak, azt is megmondom miért. A
túl sok ember engem általában zavarni szokott. Nem szeretem a hangoskodókat, az agresszíveket, a
rendet be nem tartókat. Az ilyen meccseken pedig elég sok ilyen ember van. Már korábban is voltam
kint meccsen, és ezeket láttam, úgyhogy őszintén szólva nem volt igazán kedvem az egészhez. De
aztán erőt vettem magamon. Sok mindent azért nem csinálok, mert rossz tapasztalataim vannak a
dologgal kapcsolatban. Mostanában azonban elég sokszor kiderült, hogy érdemes azért mindennel
kapcsolatban még egy próbát tenni. Ha a második próbálkozás sem jár sikerrel, akkor lehet
befejezettnek tekinteni egy dolgot. Így végül elfogadtam az invitálást, és nem bántam meg. Még
emlékszem az első meccsre, amin kinn voltunk. Rengeteg ember volt ott, hatalmas volt a tömeg,
őrületes volt a hangoskodás és még sorolhatnám a negatív jelzőket. Gondolom, ezek alapján el
tudjátok képzelni, milyen lehetett. De azt is meg kell említenem, hogy ezek az emberek hangosak
ugyan, de békések, nem ártanak senkinek. Szokták mondani, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.
És ez így is van. Úgyhogy a hangoskodó emberek ellenére remek volt a meccsen a hangulat, és én
próbáltam erre koncentrálni, illetve arra, hogy társaságban vagyok, és nem vagyok otthon egyedül.

Az első meccsen, azt hiszem szeptemberben, vagy októberben voltunk, de azóta több meccsre is
kimentünk és elkezdtünk a labdarúgó válogatottunk meccseire is kijárni. Nagyon jó elfoglaltság,
mindenkinek csak ajánlani tudom. Őszintén szólva engem nem is érdekel, hogy mi történik a
meccsen, hogy nyerünk-e, vagy vesztünk. A lényeg, hogy együtt legyünk, beszélgessünk és hasznosan töltsük el az időt. Az elmúlt hétvégén pedig a Fradi kézilabdacsapatának egy hazai meccsén voltunk kinn. De erről és a válogatott meccsen történtekkel kapcsolatos élményeimről majd egy későbbi cikkben „mesélek”.

Miki

2015

Bajnokok ligája

Mióta a klubba járok, idén január óta, létezik a bajnokok ligája csoport. Gondolom korábban is volt, de szerintem így, velem együtt lett teljes a létszám. Rajtam kívül, a Karesz, a Csaba, a János, és a Zoli szokott még járni. A klub zárása után, tehát 18 órakor átvonulunk, így ötösben a
szomszédos Mom-parkba. Aki akar, étkezik, vagy egyéb ügyes bajos dolgait intézi, máskülönben pedig kártyázni szoktunk. Ultizni, így töltjük el ezt hasznosan, ezt a szabad két órát a meccs kezdéséig. Általában 20 óra körül szoktunk felkerekedni és átmenni, vagy a szomszédos Aranyhíd étterembe, vagy a messzebb levő Aréna Corner-be. Előbbivel az a probléma, hogy rendszerint olyan asztalt szoktak adni, ahonnan semmit sem lehet látni, így utóbbi két alkalommal az Aréna Corner-ben voltunk. Az árak nem túl „vevőbarátok”, de a klub mindig szokott némi támogatást nyújtani, így ki lehet őket bírni. Rendszerint mindenki iszik egy vagy két pohár üdítőt, vagy sört és aztán kezdődik a legfontosabb, a meccs. Általában a legérdekesebb, legjobb meccset szoktuk kiválasztani és megnézni, de lehetőség van általában több meccs megnézésére is, mivel egy időben több meccset játszanak, ki-ki kedve szerint nézheti a meccseket. Mindig 2 órát szoktunk a pub-ban tölteni, utána mindenki megy haza. Nyugodt szívvel tudom ajánlani a csoportot, még azoknak is, akik nem annyira szeretik a focit. Beszélgetünk, kártyázunk, szórakozunk és hasznosan töltjük el az időt. Szerintem sokkal, de sokkal hasznosabb, mint tévét nézni.

Miki
2014