Román Zsuzsa alkotócsoportja

Ali: Anna, te már nagyon sok alkotócsoportban vettél részt. Ez, amit Zsuzsa vezet, miben különbözik a többitől?
Anna: Gyakorlatilag mindegyik más és mégis egyforma. A téma ugyanaz, kapunk egy feladatot és mindenki a fantáziájára bízva alkot valamit, hol festünk, hol rajzolunk. Vannak közös nagy alkotások és van, mikor mindenki egy külön lapon készíti el az önálló képét.
Én nagyon szeretem a közös képet, mert ugyan mindenki külön alkot, más stílusban kezeli az ecsetet vagy a porpasztellt, mégis a mű egységet alkot. Ha tehetem, mindig megyek. Annyira szeretek rajzolni, hogy egész héten ezeket a csoportokat várom, hisz Kapitány Eszternek is van egy hasonló foglalkozása.

Ali: Zoli, péntekenként, ha ráérsz te is eljössz a Zsuzsa csoportjára. Neked mi tetszik benne?
Zoli: A közös tevékenység tetszik, és az hogy szabadon asszociálunk.
Ali: Gondolom, neked is tetszik, hogy a végén megbeszéljük az alkotásokat.
Zoli: Igen, mert nagyon érdekes, hogy mit gondolnak a többiek, és mit az alkotó az elkészült képről.
Ali: Nekem nagyon tetszett az, amikor az utolsó alkalommal mindenki választott egyedi színű krétával rajzolt valamit a lapra, ami aztán körbement, és mindenki hozzátette saját elképzelését. A lapok háromszor is körbejártak, és a végén egy nagyon érdekes alkotás jött létre, ami úgy is megállta a helyét, ahogy egymás mellé raktuk.
Ali: Zoli, te melyik rajzeszközt szereted a legjobban?
Zoli: Én a ceruzát szeretem, mert nem piszkolom össze magamat, de ha a feladat megkívánja, szívesen festek vagy használom a porpasztelt is. Szeretek fákat is rajzolni, ennek megvan a maga oka, de ez legyen az én titkom.
Ali: Azt tudom, hogy te célzottan jársz ide a klubba és kizárólag csak Mezsu ismeretterjesztő csoportjára és a Román Zsuzsi alkotócsoportjára jössz be. Miért szeretsz a Zsuzsi csoportjába járni?
T. Zsuzsi: Én a harmadik kerületben laktam eredetileg és az ott lévő klubházban ismertem meg Zsuzsit. És ott hasonló művészetterápiás csoportot vezetett, amit nagyon megszerettem, mert mindig nagyon megnyugszom a csoporton, örömet okoz, hogy mindenki szépeket készít. Később a Mandalára jártam a Zsuzsihoz, de ez átkerült másik napra és így kezdtem járni Mezsu csoportjára, amit ugyancsak megszerettem. Aztán Zsuzsi hívott, hogy most megint csinál rajzolást is és elkezdtem járni rá. Nagyon jó, hogy úgy hangolódunk rá az alkotásra, hogy előtte megbeszéljük, ki hogy van, ezáltal jobban megismerjük egymást is, senkinek nem marad benne az aktuális problémája. Utána érdekes feladatokat csinálunk, mindig más technikákkal, és a végén megbeszéljük a műveket. De nem az a fontos, hogy szép legyen, néha azok készítik a legérdekesebb képeket, akik nem olyan ügyesek a rajzolásban, ezért mindenkinek érdemes jönni, és akik régebben járnak, látszik rajtuk a fejlődés.
Misi: Én rajzolni nem nagyon szerettem régen, ma már talán igen. A legjobban a rajz előtti beszélgetéseket szeretem. Azért néha megdicsérik a rajzomat és olyankor én is szeretek rajzolni. A két Zsuzsa rajzol legszebben.

Ali
2018

Amikor az otthonból itthon lesz

Itt ülök piros-fehér pepita abroszos asztal mellett, és csak csodálkozom, hogy is történhetett ilyen gyorsan mindez. Még új szaga van mindennek, a falaknak, a bútoroknak, az eszközöknek is, csak a félszigetesek képviselik a hagyományokat.
Úgy kezdődött az egész, hogy néhány hónapja szárnyra kapott a hír, bővülünk. Klubházunk itt a Kis János altábornagy utcában néhány házzal arrébb bővül, több lehetőségünk lesz a klubélettel együtt járó tevékenységek gyakorlására.
Aztán eljött a pillanat, amikor már meg lehetett tekinteni a helyiséget, és megindult a lapraszerelt bútorok áradata. Szoc. munkások és klubtagok együtt szerelték, állították össze a bútorokat.
Előbb egy kis ez, majd egy kis az, és egyre szépül a „Közös pont”.

A „Közös pont” nagyon sokrétű. A földszinten egy kb. 50 m2-es csoporthelyiség található közösségi térrel, konyharésszel, szükség esetén átalakítható tornateremmé a pingpongozókkal vagy akár óriási festőpapírral. Az emeleten pedig még 2 csoportszoba található.
Sok találgatás után váratlanul történt a „Közös pont” belakása.
Kiderült, hogy a félszigetet és a szomszédos konyhát átfestik pont akkor, amikor a klubtagok Balatonra utaznak táborozni. Így az itthon maradottakat befogadta az új hely.

Talán a régi gárda hatása, talán a helyiség jó tervezése, kivitelezése, mindenesetre jó itt.

De mi a véleménye Alinak mindezekről? Ime:
„Az tetszik, hogy a nappali szobának több funkciója van egyszerre. Egyszerre használjuk konyhának, társalgónak, pingpong teremnek. És mi itt is ultizunk.
Én egyébként is szeretem a nyüzsgést. És ugyanitt van a szoc. munkások „kuckó”-ja is, csak nem tudnak itt dolgozni, mert nincs internetes elérhetőség. Zoli még ebben az enyhén bábeli zűrzavarban is, ahol egyszerre többen beszélünk különböző témákról, szokásaihoz híven minden üres percet olvasással tölt el.
A fenti csoportszobában már meg is tartottuk az első mandalát Évával.”
Jó volt itt lenni. És remélem, hogy az erős kezdést ugyanilyen magas színvonalú folytatás követ. Miért is ne? Hajrá!

E. Mónika
2018

Művészekről, művészetről – civileknek

Ez a mostani írás – nem tagadom – igencsak személyes hangvételű lesz, és nem is biztos, hogy mindenkinek felkelti az érdeklődését. Ezért előre is elnézést kérek az olvasóktól. Azonban a téma, amelyről szó lesz, úgy gondolom, tanulságokkal szolgál mindannyiunk számára és ezért ajánlom mindannyiunk figyelmébe.
Az eddigi művészetről szóló írásaimban is megpróbáltam közelebb hozni a „művészetet” a hétköznapok emberéhez. Ez az írás viszont nem biztos, hogy pozitív oldalát mutatja a művészeknek, a művészetnek. Nem fogok neveket említeni, így soha nem tudja meg az olvasó, hogy ki a konkrét személy, akiről említést teszek. Elégedjünk meg annyival, hogy egy nagyhírű budapesti művészeti középiskola volt tanulóiról szól a történet, és persze rólam is, hiszen én is ebben a középiskolában töltöttem gimnáziumi éveimet.
Rövidre fogva a szót: a negyvenéves osztálytalálkozó zajlott a hosszúhétvégén egy pest megyei lovastanyán. A történet röviden csak annyi, hogy én nem mentem el a találkozóra, noha a középiskolai évek meghatározóak voltak életemben. Bevallom, nagy tervekkel voltam teli ezekben az években, hiszen minden fiatal meg akarja váltani a világot. De belőlem nem lett művész. És lehetséges, hogy túlságosan is érzékeny vagyok, de döntésemnek az volt az oka, hogy egy korábbi találkozó alkalmával szóvá tették a betegségemet. Tulajdonképpen nem ez az, ami a mi számunkra érdekes. Hanem az a tendencia, irány, ami felé nekünk, pszichiátriai betegeknek célszerű törekednünk. Ez pedig nem más – szerintem – mint a hagyományos értékrend, a konvencionális életvitel. Ebben találunk kapaszkodókat ahhoz, hogy meg tudjunk küzdeni betegségünkkel. Meg kell próbálnunk megtalálni az arany középutat, amikor nem viszünk túlzásba semmit, ugyanakkor nyitottak tudunk maradni a külvilág felé, mert a befelé fordulás szerintem nem segít. El kell fogadtatnunk magunkat a külvilággal. Ezt pedig csak stabil értékrenddel lehet. Ebbe pedig szerintem nem fér bele az, hogy mértéktelenül dohányozzunk, fogyasszunk alkoholt, szívjunk füves cigarettát, hogy a bulizós életvitel miatt sztrókot kapjunk, hogy belehaljunk az alkohol-fogyasztásba, mert a májunk nem bírja a megterhelést.

Gy.Gábor alkotása

Mezsu egy rajzomra azt mondta, hogy szerinte jó lett. Akkor én ezt nem vettem figyelembe tulajdonképpen, és ő nem értette, miért kicsinylem le a saját munkámat. Lehetséges, hogy van tehetségem a rajzoláshoz, de nem tartom magam művésznek. Volt osztálytársaim több klasszissal jobban rajzolnak, mint én. Ugyanakkor fontos számomra az alkotómunka, mert teljesen kikapcsol, szinte terápiás hatással van rám. Ezért is veszek részt Eszter alkotó-csoportjában, ha tehetem. Örömmel tölt el, hogy rajzaimmal díszíthetem a Klubházat.
Legfőbb tanulsága ennek az írásnak szerintem az, hogy összeegyeztessük az egészséges életvitelt és az alkotómunkát. Szerintem ennek nincs akadálya. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert a művészek többnyire nem így gondolják.

Gy. Gábor
2018

Művészetbarátoknak – röviden! A látás iskolája

Bevezetés

„Ügyes keze van” – szokták mondani a pedagógusok a jól rajzoló gyermekről. „Érdemes lenne foglalkozni Vele.”
És ha szerencséje van a nebulónak, türelmes és kitartó rajztanár keze alá kerül, akkor elindulhat azon a hosszú és sok kitartást igénylő pályán, amit művészetnek nevezünk. De rögtön fel kell hívni a figyelmet valamire. A gyereknek nem elsősorban a keze „ügyes”! A motorikus finommozgások, melyek az íráshoz és a rajzoláshoz kellenek, 6 éves minden gyereknél eljutnak arra a szintre (akit nem hanyagolnak el), hogy az általános iskola első osztályában fejleszthető legyen. Erre a fejlesztésre sor is kerül – szerintem – a kézírás megtanulásával az iskolában.

Minden gyerek szeret rajzolni. Legalábbis benne van az önkifejezés igénye mindaddig, amíg – legalábbis képáradattal teli világunkban – nem alakul ki benne az az élmény, (a környezet hatására), hogy vizuális igényei tudása előtt járnak. Elegendő a sokszor mumusnak feltüntetett számítógépre utalni. (Figyelem: az okostelefon is számítógép!). A telefonnal készített fotókról már nem is kell beszélni. Mai világunkban, amikor leértékelődött a saját kezűleg készített dolgok varázsa (a kézírás, a szabad-kézi rajz, a két kezünkkel létre hozott tárgyak), még inkább felvetődik a kérdés: valóban a kéz ügyes, vagy valami más lappang a háttérben?
Nos, szerintem, két fő motívuma van a rajztudásnak a gyerekben: a „játék a ceruzával”, és a szülők által kialakított szokás: „most foglald el magad, rajzolj egy kicsit!”. Ez már jóval az iskola előtt eldől, hogy a gyermek „vevő”-e erre a tevékenységre! Ehhez jön még a „látás”, a megfigyelés képessége a gyerekben és már kész is a „művészpalánta”!
Meggyőződésem szerint rendkívüli szerepe van a szülőnek, amikor jutalmazza a gyereket a rajzon látható részletek vonatkozásában. Tehát nem csak a kéz fejlődik a rajzolás során – hosszú éveken keresztül – hanem a látás is! Hámori József neurobiológus szerint a kép nem a szemben keletkezik, (a látóidegek csupán a fénysugarakat érzékelik), hanem az agyban! A látás ugyanúgy szociálisan tanult képesség, mint a hallás vagy a beszéd. Természetesen öröklött alapja is van a dolognak, de a fejlesztés, gyakorlás nélkül biztos, hogy nem születnének tehetségek.
Most következő sorozatunkban evvel a rendkívül érdekes jelenséggel foglalkozunk.

Gy. Gábor
2018

Budapest egyik legszebb gyöngyszeme: a Margitsziget

 A 2018. július 14-i szombicsopi eredeti célpontja a Frida Kahlo kiállítás lett volna a Nemzeti Galériában. Ám a festőnőt önnön nagysága ütötte ki a nyeregből. Annyira nagy az érdeklődés iránta h most még órákig kell várnia a vállalkozó szellemű látogatónak a bejutásra.
Viszont az időjárás gyönyörű volt, igazi kiránduló idő. A Margitsziget viszonylag közel van, rengeteg látnivaló van rajta, vastag és vékony pénztárcájú egyaránt talál szórakozást. A szigeten több útvonalon lehet eljutni a látnivalókhoz (pl. Palatinus Strand, vízesés, japán kert, Zenélő Kút, Fény kert, Víztorony, középkori kolostor rom, Margitszigeti Vadaskert, Szökőkút, Sport Uszoda, Kis Rét, Nagy Rét). Fantasztikus virág tobzódás van szerte a tereken, százával, ezrével ülteti be a FŐKERT ezeket a kompozíciókat. De még mielőtt belépnénk kirándulásunk céljára, beszéljünk pár szót a szigetről.
Jelenleg az Árpád-és Margithíd között terül el, olyan, a formája mint egy uszonytalan keszegé. Valamikor több kis szigetből állt, a 19. század második felétől kezdődően alakították ki mai formáját. A munkálatok az 1920-as években fejeződtek be.
Több neve is volt az elmúlt időkben, legmaradandóbb a Nyulak Szigete és a Margitsziget. (Erre való tekintettel 4 db mezei nyulat tartanak a Vadaskertben, amik úgy néznek ki, mintha műanyagból lennének. Ponty Laci világosított fel bennünket h mozog a horpaszuk, tehát élnek.) Arany János idején is megvoltak a nyulak. Lánya halála utáni alkotói válságából itt tudott kikeveredni. Ennek eredménye az Őszikék verscsoport.

Laza délután a Római Parton

Egy szép napsütéses délután elindultunk hajókirándulásra a Római Partra.
Elindultunk, de sikerült lekésni a Batthyány tér felé, sőt még a hajó indulását is pár perccel. Ezért kerestünk egy árnyékosabb helyet, hogy a következő járatra felszálljunk. Elérkezett az idő és elindult velünk a hullámokat szelő hajó.Mindenki megtalálta a helyét, ki az alsó részen, ki a hajó tetején. Jó hangulat volt, szívtuk a Duna vize árasztotta friss levegőt. Megérkeztünk, rövid séta után kiválasztottuk a megfelelő helyet a vendéglátó egységek közül. Következett a lángos, a fagylalt és a palacsinta megrendelése is, ki mit szeretett volna kapni. Én nagyon finom lángost kaptam, örömömre nagyon jól megpakolták reszelt sajttal. Külön meg is köszöntem a kiszolgálónak. Elfogyasztása után üldögéltünk, jókat meséltünk, nevetgéltünk, majd lementünk a folyópartra.

 Voltak ülő- fekvő alkalmatosságok. Mindenki magába szállhatott, amiből Bea meglepetése ébresztett bennünket, amikor közölte, hogy vegyünk a felszolgáló dobozból jó hideg jeges gyümölcslevet. Ez igazán felüdített bennünket. Alkalom volt arra is, hogy a kísérő dolgozókkal kötetlenül beszélgessünk. Gyorsan eltelt az idő is, majd indultunk vissza később induló hajóval és szerencsére élményekkel tele, napsütötte arccal, bőrrel megérkeztünk és mindenki az otthona felé vette az irányt.


Mostanában két alkalommal is elmentünk a természetbe. Egyszer a Normafánál, máskor a Margit-szigeten sétáltunk egy kiadósat, ami testi-lelki javunkra vált. Jól éreztük magunkat és köszönjük az alkalmakat az ilyen együttlétekre. A természet csodákat művel és biztatok mindenkit, hogy minél több időt töltsünk kinn együtt.

H. Margit
2018

Búcsú Mátétól

Még felsorolni is hosszú lenne, hány szocmunkás és asszisztens hagyott el minket. Most másfél év után Mátéra került sor. Máté asszisztensünk volt, és méltó utódja Kovács Áginak. Neki is volt egy-egy jó szava mindenkihez. Közvetlen volt velünk és mindenkinek mindenben segített. Bár nem az ő feladata volt, engem egyik alkalommal elkísért a János kórházba is. Vele fóbiám ellenére is képes voltam felszállni a villamosra, ami nálam nagy szó. Ágihoz még abban is hasonlított, hogy ő is ezermester volt. Akár a számítógéppel vagy a telefonjainkkal probléma akadt, rá akkor is lehetett számítani. Nagyon sajnáljuk, hogy elmegy, és ő is magasra tette a mércét utódja számára.



Minden jót kívánunk neki, úgy az eljövendő munkájában, mint a magánéletében is.

Ali
2018

A befejezetlen tudósítás 2018 (Badacsonytomaj)

Most is Ali kért meg, hogy írjak cikket a 2018-as táborozásról, de amint a cím is jelzi, nem tudok beszámolni a teljes egy hétről, mert nekem már szerda délelőtt vissza kellett utaznom Budapestre egyéb ügyeim miatt.
Már az odautazás is kalandos volt. Én szokás szerint Simontornyáról érkeztem. Autóbusszal utaztam Székesfehérvárig, és itt éppen arra a vonatra sikerült felszállnom az utolsó pillanatban, amivel a többiek Budapestről indultak. Felszállás után akartam hívni mobilon Beát, hogy hol találom Őket, de Ő megelőzött: csörgött a mobilom! Kiderült, hogy Ők látták, hogy felszálltam a vonatra, még azt is, hogy melyik kocsiba. Így aztán szerencsésen sikerült találkoznom a csapattal.

Ez a táborozás is a Balatonnál zajlott, Badacsonytomajban a kempingben. Itt is négyszemélyes apartmanokban kaptunk helyet. Azt gondolom, hogy ez a kemping – Tomaj Kemping – magasabb színvonalú volt, mint a dömösi (a tavalyi). Bár itt reggeliről magunknak kellett gondoskodnunk. Ebédet és meleg vacsorát kaptunk a büfében. Viszont az – szerintem - mindenképpen különleges volt, hogy a kempingnek saját strandja volt, saját partszakasz, amit csak a kemping lakói használhattak.
Szokásomhoz híven, mint tavaly előtt, én nem fürödtem a Balatonban. Helyette rögtön az első nap becserkésztem a helyi könyvtárat, ahol számomra nagyszerű könyveket találtam és vásároltam darabját 50 Ft-ért. Este felé, már mikor nem volt olyan erős napsütés, kiültem a partra, szagoltam a vizet és gyönyörködtem a látványban. Figyeltem a vadkacsákat, akik szintén fürödtek a Balatonban. A többiek szorgalmasan áztatták magukat a vízben és azt hiszem, már vízibicikliztek is. Én pedig másnap szintén meglátogattam a könyvtárat. Közben még készítettem néhány vázlatot táborozásunk helyszínéről.
Köszönet mindenkinek, aki lehetővé tette a táborozást, köszönet Őrangyalainknak, akik vigyáztak ránk, hiszen igazi kikapcsolódás volt ez a pár nap is.

Gy. Gábor
2018

Milyen volt a badacsonytomaji nyaralás?

- táborozóktól kérdeztük, ők válaszoltak -

Ponty Laci: Délelőtt 10 órakor találkoztunk a Déli pályaudvaron. Máté mindenkinek kiváltotta a jegyét, majd felszálltunk a vonatra. Három órát tartott az út, de már az utazás is jó hangulatban telt el, jókat beszélgettünk.
18-án, hétfőn kezdődött a tábor. Amíg várakoztunk a portán őrizték a cuccainkat, majd, amikor bepakoltunk az 5 személyes faházakba, elmentünk ebédelni, ahol mindvégig a 15-ünkre megrendelt adagot kaptuk.
A strandolást a vízibiciklizés és a pingpong partik késő estig tették színesebbé. A vízibiciklizésben először Puskás Peti és Misi hajtotta az 1 órára kibérelt biciklit, amiben eléggé elfáradtak, mert összesen 6-an voltunk a biciklin.Egyik nap Badacsonyban voltunk kirándulni, ahol egy kis pincészetben bor és szörp kóstolás is volt. Én csak a bodzaszörpöt és a csipkebogyó-szörpöt kóstoltam meg, de voltak, akik a borkóstolón is részt vettek.


A másik kiránduláson Szigligeten felmentünk a várba, ahol Misi nagyon sok fotót készített a kilátásról, és a kiállított tárgyakról. Középkori fegyverek és vértek voltak, és itt is készítettünk egymásról is képeket. Magáról a vár történetéről volt egy 15 perces videó is. Ez mutatta be röviden a vár építésének történetét és a vár lakóinak az életét.
Nagyon örülök annak, hogy a doktornőm unszolására részt vettem ezen a kiránduláson, és a határaimat is túlléptem.
Az esős időben összejött kétszer is az activity-parti, ahol nagyon sokat nevettünk. Számomra nagyon jól sikerült a tábor, remélem jövőre is részt tudok venni rajta.

Az élet törvényei

Dadu nevű kutyánk 18 évig volt velünk. Pár hónapos korában került hozzánk. Védett minket + 40 ⁰C fokban és a -20 ⁰C fokos hidegben. Volt háza, de nagyon ritkán ment be. Igazából a fiam volt a gazdája, én „csak” etettem, itattam. Szerencsére itt Budapesten is kertes házba költöztünk. A verandán csináltunk neki helyet. Eleinte sokat volt a kertben, aztán egyre kevesebbet. Egy este az oldalára feküdt, reggelre meghalt.
A fiam eltemette a kert hátsó végében. Akkor azt mondtam neki: „Elég volt. Nekem már nem kell se kutya, se macska, se madár, semmilyen állat.”
A fiam csak hallgatott, nem szólt semmit. Dudu június elején ment el. A verandát kitakarítottuk, s telepakoltuk mindenfélével.Egy júliusi hajnalon éktelen nyávogásra ébredtem. Kitámolyogtam a verandára. Hát ott nyivákolt egy anyamacska a kicsinyével. Ösztönösen vettem elő a műanyagtálat, s öntöttem bele tejet. A kicsi és a nagy macska ittak, aztán elmentek.
Másnap hajnalban megismétlődött a jelenet. Harmadnap „én bolond” már vártam őket. De csak a kismacska jött. Megitattam. Próbáltam megsimogatni, de nem engedte. Viszont el se ment. A férjemet kértem, hozzon macskaeledelt, mert a fiam barátnője hozott, és az nagyon ízlett a macsinak.
Lassan, napról napra kerültünk egyre közelebb egymáshoz. Megsimogattam. De ő előbb megszagolta a kezem, mint ahogy a kutyák szokták. Egészen meglepődtem. Szóval megszagolta a kezem, s utána hagyta, hogy megsimogassam. Néhány nap múlva felkapaszkodott az ölembe.
Naponta kétszer kapott enni, reggel és késő délután. A fiam – bár igyekezett titkolni – nagyon örült. Mikor rákérdeztem, csak ennyit felelt: - Én is szeretem az állatokat. Tőlem kecskét is tarthatnánk, csak legyen állat körülöttem.

"Beszélgetős” csoportok

Az Életmód-csoporton különböző könyveket olvasunk fel és fejezetenként megbeszéljük őket. Az első Pressing Lajos buddhista tanító szemináriumairól írt jegyzetek voltak. Utána jött H. C. Cutrel interjúkönyve a Dalai Lámával. A Boldogság Művészete, majd ennek rövidített változata, A Boldogság Esszenciája. Eztán Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyve következett. Legutóbb Coleman Érzelmi Intelligenciáról írt könyvénél tartottunk. Ebben arról van szó, hogy az érzelmi intelligencia sokszor fontosabb, mint az I.Q.
Mezsu megfogalmazása szerint az érzelmi intelligencia így hangzik: Olyan készségek, amelyek segítenek eligazodni a társas kapcsolatokban, hogy örömet tudjunk szerezni magunknak és másoknak, és hogy lelkileg kiegyensúlyozottabbak legyünk.

Mezsu azt szeretné, hogy ne csak az elméletet ismerjük meg, hanem a gyakorlatban is tudjuk alkalmazni a készségeket.
Nem könnyű megfogalmazni ezeket a problémákat, ezért gyakran eltérünk a tárgytól, amit egy darabig Mezsu megenged nekünk, de egy idő után leállít minket és folytatja a felolvasást. Ez az egyik csoportfoglalkozás, ami miatt az ultisok is abbahagyják a kártyát és részt vesznek rajta.
A másik ilyen jellegű csopi a Mandala, ahol először azt beszéljük meg, kivel mi történt az elmúlt időszakban, és hogyan érezzük magunkat, majd Popper Péter Tűnődések Napról napra, vagy az Egy Perc Emberség című könyvéből olvas fel Zoli, és Gusztos Éva vezetésével mondjuk el a véleményünket.
Néha egy kis politika és vallási kérdések is belekerülnek a vitáinkba, persze nem bántóan.
A két csoportban nagyjából ugyanazok vesznek részt. Ez talán a két legkedveltebb csoport, legalábbis nekünk.

Ali
2018

Kerti parti lecsóval

Szerdán sokan bográcsozunk,
beletesszük, amit hozunk.
Közben nagyon barátkozunk.
Jó étvággyal falatozunk,
paradicsom és paprika,
hagymából jó pár karika
Jól esne hozzá paprika.
Bokorból néz ránk madárka,
szívünk szép nagyra kitárva!
Rossz hangulat itt kizárva!
Szomszédból ugat egy kutya,
finom falat vár rá, tudja.
Főzés után tüzet oltunk,
csúcs érzés, hogy együtt voltunk!!!

Erdély István
2018

Sz. Zoltán versei

Teázás

Teázás eleje

A teás kancsó
őrzi italunk hőjét.
Türelem, kell hogy
szabad legyen mindaz, mi
köztünk most történni fog.

Teázás

Egészen szelíd
s tea-meleg szavaink
felöltöztetnek
– leginkább a lélek sok
színes tarkaságával.

Teázás vége

Hűlt csésze, kanna.
Utolsó ütemek gyűlnek
szívünk zugain.
Mi nem hűltünk ki. Visszük
egymást (mint hullámokat).

Híres előadók: Barry Gibb (BEE GEES)

1946. szeptember 1-én született, Douglas Man szigetén, Nagy-Britanniában. Minden idők egyik legsikeresebb popzenei zeneszerzője, dalszövegírója és énekese, többszörös Grammy-díjas. Élete nem választható szét az általa is alapított Bee Gees együttestől (minden idők egyik legsikeresebb popzenekara) Testvérével Robin Gibb-bel, aki szintén a Bee Gees tagja volt, együtt több mint 1000 dalt írtak. Barry a Bee Gees együttessel, és önállóan zeneszerzőként is, szerződést írt alá a Festival Records-szal, 1963. évi kezdéssel, így megjelentek lemezen is az első számai („The Battle of the Blue and the Grey / The Three Kisses of Love”).1964-ben a The Beatles, mint minden országban, alapvetően változtatott a fiatalok gondolkodásában, hatással volt a zenei életre, így Barry is kísérletezni kezdett. De ebben az évben inkább más előadók lemezein szerepelt, mint zeneszerző, és mint háttérénekes.

Művészetbarátoknak – röviden!

Mítosz és valóság III. rész

Az összes művészeti ágra jellemző, hogy a művész kötéltáncot jár a hagyomány és az újítás között egyensúlyozva. Ez a kezdetek homályától fogva így volt, hiszen így mutatja meg az egyéniségét az alkotó.
A XXI. században tapasztalható individualizmus azonban már túllép ezen a jelenségen. Hogy ez, az egész társadalmat átható, tendencia minek a következménye – ennek kiderítése meghaladja a cikk írójának képességeit.Annyi minden esetre tény, hogy már Munkácsy Mihály – széles körben elismert – festőművésznek is volt „menedzsere”, aki tanácsokkal látta el a mestert, hogy milyen témát célszerű választania a nagyobb népszerűség elérése érdekében.
A mai művészek pedig odáig sodródnak e folyamatban, hogy elvetették az értelmes formák ábrázolását, és minden „valamire való” művész igyekszik kidolgozni, és csak a saját maga által feltalált festési technikát alkalmazni. Arról már nem is érdemes beszélni szinte, hogy mit ábrázol a kép.

Közös Pont

Az önkormányzatnak köszönhetően, klubunk kibővült egy új résszel. melyet Közös Pontnak neveztünk el. Májusra kész lett a helyiség, már csak az ikeás bútorokat kellett összeszerelni. A szociális munkások vezetésével egy lelkes kis csapat állt össze: Anna, Magdus, Zoli, Lavi, Laci, Zsuzsi. Nekik köszönhetjük, hogy belakhattuk a tőlünk ötven méterre levő, galériás klubtért. Már az amerikai vendégeinket is itt fogadhattuk. A hely funkciója, hogy itt tarthatjuk a Félsziget Klubház programjainak egy részét. Egyes csoportok már át is költöztek a Közös Pontba.

Az itt tartandó csoportok a következők:
hétfő: 14.30-15.30-ig Fanzine-csoport Fecóval,
szerda: 13.00-14.30-ig Mandala Gusztos Évával.
16.15-17.30-ig Alkotócsoport Eszterrel
péntek: 14.00-15.30-ig Alkotócsoport Román Zsuzsával, 16.00-17.00-ig drámajátékok Annamarival.


Anna úgy érzi, hogy annak ellenére, hogy képeinkkel díszítgetjük, még kicsit sivár a helyiség. De hamarosan otthonossá varázsoljuk.

Papp Ali
2018

Húsvét

Húsvéti klubház-díszítés:

Húsvét a feltámadás és újjászületés ünnepe.

A keresztény egyház ilyenkor emlékezik meg Jézusról, köszöntjük a tavaszt, a természet újjáéledését. Időpontját 325-ben állapította meg a NICEAI zsinat. A napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapot. Szinte minden népnél rengeteg szokás kötődik hozzá. Ilyenkor lényeges az előkészület, a böjt ideje.
Fontos a gyónás, áldozás és a haragban lévő emberek kibékülése.

Barkaszentelés: Jézus Jeruzsálembe vonulásának emlékére virágvasárnapon történik. A teljesség igénye nélkül szokás a szalmabáb öltöztetés, villőzés, húsvéti határjárás, kakaslövés – ami a farsanghoz, lagzihoz és aratáshoz is köthető.
Locsolkodás: Alapja a víz tisztító-, termékenységet elősegítő varázserejébe vetett hit.


Eredete a keresztelésre utal, valamint arra a legendára, amely feltámadást hirdető jeruzsálemi asszonyokat a zsidók locsolással akarták elhallgattatni.
Tavasz: Arra a kérdésre, hogy mi volt előbb, a tavasz vagy a feltámadás, egyértelmű a válasz. Hiszen a természet a teremtés ajándéka, a feltámadás pedig a megváltásé. A tavaszt mégis a feltámadás, napfelkeltének derengésében és ragyogásában szemléli az emberiség. Igen, nemcsak a kereszténység és nemcsak a hitét elevenen élő ember.

A fanzine

A fanzine??? Ja, a fanzine! Ez egy amolyan jó kis belevaló, igazi mozaikszó. Helyesírása, kiejtése angolos, mégis a magyar toldalékolással használjuk.
Lefordítása sejtetni engedi háttérjelentését. Kicsit érezzük magunkat Ázsiában és jobbról balra haladva fejtsük meg a rejtélyt! Zine. Ez bizony az angol „magazine” szóból lecsippentett rész, ami jelentésével képviseli az egész kifejezést. És a „fan” szó pedig számtalan jelentése közül a „rajongó” értelemben képviselteti magát ebben a szókapcsolatban. A két részt összepasszítva adja magát, hogy itt valami érdekes, felfokozott érdeklődést kiváltó füzetecskéről beszélhetünk.
Az egész a 20. század első felében kezdődött Amerikában. Még nem létezett televízió, internet, viszont a rohamosan fejlődő műszaki cikkek lehetővé tették egyre szebb és jobb minőségű fényképek kinyomtatását. Ez hívta életre a magazinokat, amelyek közül némelyik most is létezik. A magazinok, így a fanzine-ok egyik jellegzetessége, hogy a képek dominálnak, nem csak illusztrálják a szöveget, hanem összeforrnak azzal.
Ehhez képest mára nagyot változott a világ. A fanzine kicsi, mert spórol anyaggal és energiával. A fanzine akár csak egy embernek is szólhat, mert személyes. A fanzine oldalain bármit felhasználhat.
A fanzine szabadság mind tartalmi, mind külalaki szempontból. Csak a képzeletünk szab határt megalkotásukkor. A fanzine sokszor gyógyszer, mert elkészítésekor sikerülhet megfogalmazni egy problémát.
Fanzine-t lehet készíteni társasan vagy egyedül. Ám mindig megadja az alkotás örömét.
Igen, ez a fanzine. Nézzük, mi a véleménye Alinak, a Fanzine-csoport törzstagjának erről a megnyilvánulási fórumról:
„Mi azért készítjük ezeket a fanzine-okat, amiért a blogunkat is. Hogy minél jobban megismerjenek minket, és megismerjék véleményünket azzal kapcsolatban, hogy mi sem vagyunk mások, mint az egészséges emberek.
A mi fanzine-jaink nagy része a mentálhigiéniás problémáinkkal kapcsolatos. Megismertetjük az olvasókat, hogy egy depressziósok vagy skizofrének és más hasonló betegségben szenvedők sem sokban különböznek egy egészséges embertől. Hasonló problémáik vannak, és szeretnénk azt is elérni, hogy a velünk kapcsolatos rosszindulatú előítéleteket megszüntessük.”

Ali, B. Mónika
2018

Jöttünk, láttunk, győztünk

Akár ezzel a mondattal is búcsúzhattak volna a washingtoni George Mason Egyetem pszichológushallgatói, akik 2018. május 25-én meglátogattak bennünket. Bolygónk szinte minden embertípusa képviselte magát közöttük, egy dologban azonban megegyeztek. Az elszánt tanulni akarással, érdeklődéssel, megismerés vágyával.
Olyan nagy létszámmal jöttek a diákok, hogy a csoportot kétfelé kellett osztani. Egyikük maradt a bázison, ahol Bödőcs Zoli a magyar táncház rejtelmeibe vezette be őket, míg a másik csoport az új helyiségbe lett kalauzolva művészetterápiára. Aztán félidőben cseréltek.

Zoliról már régóta tudjuk, hogy ő a magyar tánc nagymestere, mégis lenyűgöző volt látni, ahogyan a táncházról addig sosem hallott laikusokat bevezet ebbe a művészetbe. Emelte a műsor fényét, hogy Zoli angolul tudott kommunikálni tanítványaival. Ez a nap más klubtagoknak és a szociális munkásoknak is lehetőséget adott leporolni a rozsdát angol tudásáról.
De mi történt a másik helyszínen? Kérdezzük meg Annát, aki végig ott volt a foglalkozásokon!
„Nagy, közös rajzot készítettünk, melyben részt vettek az amerikai diákok és a klubtagok is. Eszter a művészetterapeuta jól beszél angolul, így hát zavartalan volt a kommunikáció.

Köröket kellett festeni, s mikor kész volt, akkor összekeveredtünk, és mindenki más körébe figurákat képzelt és rajzolt. Nagyon vidám kép kerekedett belőle, és oldott volt a hangulat.”
A fiatalok azóta már tovább mentek európai körútjukon, de az a jó érzés, melyet okoztak, megmaradt. És a közös alkotások, képek még sokáig eszünkbe fogja juttatni, hogy voltak itt amerikai diákok, akik „jöttek, láttak, győztek”.

Anna, Móni
2018

A harkányi kirándulás

A Csaba tervezett egy kétszemélyes utazást Harkányba, de az, akivel ment volna visszamondta az utolsó utáni pillanatban, így én lettem a beugró. Úgy értem, én utaztam el vele. Csütörtöki nap indultunk, de én már a hét elején elkezdtem a készülődést. Van egy google-drive-om, és azon van egy táblázat, amibe fel vannak írva, hogy mit kell magammal vinnem elutazáskor. Nagyon hasznos dolog ez, mert így soha semmi nem marad otthon. Nem is hiányzott semmi az utazás alatt. Vonattal akartunk utazni, mert az a leggyorsabb és a legolcsóbb, de mivel Kelenföld és Százhalombatta között vágányfelújítást végeznek, és így háromszor kellett volna átszállni, hogy lejussunk a célunkhoz. Így a buszt választottuk. Mind kiderült, olcsóbb is volt, és átszállni sem kellett, egyszer sem. 3 óra 20 perc volt az út, kora délután érkeztünk meg.

Első nap még semmi különöset nem csináltunk, csak felfedeztük a környéket, körülnéztünk, hogy mi merre van a városban. Második nap Villányba utaztunk el. Megnéztünk egy borkiállítást, illetve bormúzeumot, ami bemutatta, hogy évszázadokkal ezelőtt hogy készítették a borokat, és bemutatta a borelőállítás fejlődését. Természetesen villányi borokat is vettünk. Majd dél körül megebédeltünk, aztán indultunk vissza a szállásra. Délután a Harkányi fürdőbe látogattunk el.

Harmadik nap Siklós volt a cél. Megnéztük a siklósi várat, kávéztunk, sétáltunk a városban, majd bementünk a siklósi termálfürdőbe is. Negyedik nap a hotelban már csak a reggelinket fogyasztottuk el, aztán rögtön utána indulni kellett a buszhoz, mert viszonylag korán indult. Ez a busz jóval hosszabb ideig ment, 4 óra 20 perc volt az útja, minden fűszálnál megállt, mondhatni, de muszáj volt ezzel jönni, mert a Csabának délutánra már programja volt.
Az én részemről az étkezés sem volt egy egyszerű eset, mert ugye mindenre allergiás vagyok. Általában mindig magamnak szoktam főzni, vagy hideget eszem, de maximum 10 olyan felvágott van, amit meg tudok enni, ezeket viszont nem lehet mindenhol kapni. Úgyhogy készültem, vittem magammal 3 napra elegendő felvágottat és sütöttem rántott húst első napra, mert azt hidegen is lehet fogyasztani. El is fogyott ebédre és vacsorára. De egyébként a hideg élelmiszer felét haza kellett hoznom, mert majdnem minden nap volt olyan a kínálatban reggelire és vacsorára, amit meg tudtam enni.
Nagyon jól éreztem magam, gondolom, hogy Csaba is. Jó élményekkel lettünk gazdagabbak.

Miki
2018

Activity

Erről a témáról egyszer már írtam egy cikket, de ez nem ugyanolyan lesz. Most egész más csapat gyűlt össze játszani, és egész más élmények értek bennünket.

Az összegyűlt társaság 6 fős volt. Évi, Ági, Zsuzsi, Misi, Csaba és én játszottunk. Többféleképpen is beoszthattuk volna a csapatokat, de mivel három lány és három fiú volt, így három kétfős csapatot alkottunk. Három fordulót terveztünk játszani, így minden lány lett volna minden fiúval. A játékban három féle kártya van, 5 pontos, 4 pontos és 3 pontos. Ha társad kitalálja a feladványt, akkor a kártya pontszámának megfelelő mezőt léphetsz előre.


A kártyákon háromféle feladvány van, körülírás, mutogatás és rajzolás. Ezt mindig az határozza meg, hogy milyen mezőn áll a bábu. A játék elején kisorsoljuk a kezdés sorrendjét és már indulhat is a játék.

Olyan típusú Activity-nk van, amiben rabolni is lehet. Ha a feladvány a kártyán piros betűvel van írva, akkor az ellenfél csapat is megmondhatja a megfejtést, és ha ez megtörténik, akkor ő és a társa léphet előre. Nem is tudom megmondani, hogy számomra mi a nehezebb. Elvileg a mutogatás, bár mostanában az megy a legjobban. A körülírásban azt szoktam elrontani, hogy mindig kimondom a kártyán leírt szavak egyikét, és ezzel ugye már meg is buktunk a társammal. De sokszor a rajz esik nehezemre, mert kérdés, hogy a társam felismeri-e azt, hogy én mit jelenítek meg a papíron. Megjegyzem, hogy minden feladvány kitalálására egy perc áll rendelkezésre, ami rettenetesen kevés idő. Vannak egyszerűen kitalálhatatlan feladványok. Például azt elmutogatni, hogy univerzális ragasztó, nem egy könnyű feladat. Egy dologra viszont rájöttem. Nagyon fontos, hogy a társára hangolódjon az ember. Megismerje a gondolkodását, rájöjjön, hogy mit, hogy fejez ki. Ha ez megvan, könnyű a dolga az embernek. Én a Csabával és a Misivel teljesen egy hullámhosszon vagyok, ha együtt játszom bármelyikünkkel, nagyon kevés olyan feladvány van, amit nem tudunk megoldani. Ezért is szoktuk úgy intézni, hogy mi hárman mindig külön csapatban legyünk. Mert kinek élvezet az, ha mi mindent kitalálunk, elhúzunk, a többiek meg küszködnek és semmi izgalom nincs a játékban. Nem is olyan rég volt az a vasárnap, amikor játszottunk. Remek szórakozás volt. Mindenki élvezte érzésem szerint.
Hosszú idő után mentem újra társaságba. December óta nem nagyon mozdultam ki otthonról. Jól éreztem magam. Remélem, hamarosan újra megismételjük. Ez egy kiváló szórakozás mindenki számára.

Miki
2018