Szia Ali!

Még fel se fogtuk, olyan hirtelen távoztál.
Az utóbbi időben sokat meséltél céljaidról, terveidről. Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar bevégzed. Sokkolóan hatott ránk a hír. Élhettél volna még, de két végén égetted a gyertyát.
Azt mondod: csalánba nem üt a mennykő. Ebből látszik, hogy Te nem csalán voltál, hanem egy sérülékeny virág. Nagyon hiányzol, meghatározó tagja voltál csoportunknak.
Egy volt aikidós és shotokános távozása mindig fájdalmas. Jókat beszélgettünk filmről, sportról és sporteseményekről, harcművészetről, amikor éppen nem a ping-pong asztalnál voltunk. Ebből egy örök fiatalembernek ismertelek meg.
Hiányozni fogsz!

R. Anna
2019

A munka világa - Éva utolsó cikke a Klubújság számára

Mint tudjátok, egy étteremben dolgozom, limonádékat készítek. Narancsosat, amiben gyömbér és menta darabok vannak, málnásat, amiben gránátalmamag és sárgadinnye darabok találhatóak, meg még bodzásat és meggyeset is. Igen ám, de beköszöntött az ősz, nem kell a hűsítő limonádé. Ezért nekem más munkát találtak ki. Különböző húsokat kell kiporcióznom kis üvegtégelyekbe. Ezek felkerülnek a kiszolgáló pultba és salátákba teszik a vendégeknek. A saláta áll jégsalátából, uborkából, paprikából, paradicsomból. Erre a salátaágyra teszik rá a különböző húsokat. Van mézes-mustáros, pesztós (ez egy zöld fűszerkeverék) és van egy füstölt húsos is. A húsok kis darabokra vannak felvágva és szószban keverik össze. Állítólag még más munkám is lesz, csak várni kell egy speciális turmixgépre.
Különben szeptemberben kicsit megijedtem, mert négy kollegámnak mondtak fel. Köztük volt egy megváltozott munkaképességű is. Féltem, hátha nekem is ez lesz a sorsom. De nem, én maradhatok. Úgy látszik elégedettek a munkámmal. Igaz, nagyon igyekszem. Egy nagy bánatom van, hogy csak egyszer lehet kimenni cigarettázni. Aki dohányos az tudja, hogy mit jelent, mikor órákon át nem gyújthat rá. Na de ez legyen a legnagyobb bajom.
Most kaptam magam mellé egy 33 éves megváltozott munkaképességű fiatalembert. Szinte olvashatatlan az írása, számolni nem tud, valószínűleg diszkalkuliás. Figyelemhiányos és rengeteget beszél, de nem tud figyelni egyszerre a munkára és arra, amit mond. Úgyhogy nekem kell figyelnem őrá is, meg a munkájára is. Nagyon sok türelem kell hozzá. Eleinte le is fárasztott rendesen. De aztán előkapartam a pedagógus tapasztalataimat. Türelem, odafigyelés, állandó ellenőrzés kell. Most már egész jól elvagyunk. Nagy előnye a fiúnak, hogy tisztaságmániás, ezt nagyra értékelem.
Hát így telnek mostanában a napjaim. Karácsonyig hajtás, utána lesz egy kis szünet. Jó lesz.

Sz. Éva
2018

(Ez Éva utolsó írása a Klubújság számára. A lap megjelenésekor sajnos már nincs közöttünk.)

Búcsú Évától

Nekem több mint klubtársam volt Éva. Egyben volt barátom és munkatársam is. Együtt csináltuk a klubújságot, sok cikket együtt írtunk meg. Ilyenkor kibújt belőle az irodalomtanárnő, mert mindig arra kényszerített, hogy mondjak le a cicerói körmondataimról. Ez néha – sok vita árán – sikerült is neki.

Volt, hogy még meg sem érkezett és én azzal jöttem, szinte köszönés helyett, hogy van egy cikkem, amit be kellene gépelni. Ő soha nem mondott nemet, csak arra kért, hadd igya meg a kávéját és szívja el a cigarettáját. Nagyon sokat dohányzott, pedig a tüdejével már régóta beteg volt.
Nem csak az újság szerkesztőségének volt a tagja, ő is oroszlánrészt vállalt a nemzetiségek napjainak előkészítésében. Tagja volt a színjátszócsoportnak, itt is nagy sikereket aratott.
Egy ideig, mielőtt elment volna dolgozni, ő vezette az Irodalombarátok Köre nevezetű csoportot. Itt sokszor ő hozott 1-2 verset, amiket mi kielemeztünk, mint az irodalomórákon. Mindenki nagyon élvezte ezeket a foglalkozásokat, mert itt szabadon ereszthettük a fantáziánkat. Vele kötetlenül lehetett beszélgetni, sok cikk és ötlet a dohányzóban született meg. Évát mindenki szerette, vagy jóban volt vele.
Búcsúzunk tőled. Sokunknak nagyon hiányozni fogsz.

Ali
2019

Falatka

Sose fogom elfelejteni azt a napot, mikor megismerkedtem a Falatkával. Úgy köszöntött engem, mintha már ezer éve ismertük volna egymást. Mindig így fogadott: Szervusz kedves barátom! Hogy vagy? Ez nagyon jól esett nekem. Még sosem találkoztam ilyen emberrel, aki ilyen kedves lett volna hozzám. Mondhatni, Ő volt a klub lelke. Mindig mindenkihez kedves volt. Mindig mindenkinek mondott pár kedves szót. Sose volt ideges vagy rosszkedvű. Ha rosszabb is volt a kedve, nem lehetett rajta látni. Ilyenkor kevésbé volt aktív, kevesebbet beszélt, de nem sokszor fordult ilyen elő vele.
A legtöbbször a konyha környékén sürgött forgott. Eleinte ő főzte a kávét. Meglátott engem, illendően köszöntött, és már mondta is, hogy: rögtön hozom a kávét. Sosem ittam olyan jó kávét, amilyet Ő csinált. Amíg volt főzőklub keddenként, addig abban is aktívan részt vett. Hagymát vagy krumplit pucolt, kavargatta az ételt, bármit rá lehetett bízni. A palacsintasütésben is verhetetlen volt.
Az „Édes péntek” csoport oszlopos tagja volt. Előfordult, hogy 50-nél is több palacsintát sütött meg egyhuzamban. Ott állt a tűzhely mellett és csak sütötte őket. És hozzá kell tennem, hogy nem 10 percig tart megsütni 50 palacsintát

Búcsú Lacitól

Szervusz Lacikám! Üdv a koránkelőknek!!!

Így köszöntöttük egymást minden nap. Legyen az a hét bármely napján, még kedden reggel 10 órakor is, Lacit nem lehetett megelőzni. Akár esett az eső vagy a hó, vagy +40 fok hőség volt, már a klub nyitása előtt Ő ott volt, még én sem tudtam megelőzni. Időjárástól függően a klub ajtaja előtt, vagy a kertben a padoknál, ott volt Laci és pöfékelte az elmaradhatatlan szivarkáját. Még be sem léptem az ajtón Ő már a kávét csinálta, és ürítette ki a mosogatógépet Magdussal. Itt van Ali barátom a poharad mondta szertartásosan. Nekem már csak a kész kávét kellett kitöltenem.
Amikor a konyhában már minden rendben volt Laci rákattant a számítógépre és a Google segítségével megkereste például Csanáloserdőt Romániában. Büszkén mutatta be szülőhelyét és a többi helyet, ahol mozgalmas élete során járt. Ezeken kívül még sokszor „utazott” a neten vonattal is, bár a vonat füttyétől félt, ez már gyerekkori fóbiája volt.
A másik nagy szenvedélye az órák voltak. Nem csak gyűjtötte, hanem javította is őket. Akkor örült a legjobban, ha valaki egy régi órát adott neki, az sem volt, baj, ha nem járt. Ha volt hozzá alkatrésze meg is csinálta őket. Órákig tudta nézni a neten a retró magnókat és rádiókat is. Büszkén mutatta nekem, hogy ilyen MK-21-es kazettás magnója neki is volt.
Laci kívülről fújta a régi kabarétréfákat is. Nagyon sok anekdotát és viccet is ismert.
Kedvenc hobbyja még a zenehallgatás volt. Legjobban a Fonográf együttest szerette. Ha karaoke volt a klubban Ő is vállalta, hogy énekeljen. A dalkörben is részt vett.
Laci sütni és főzni is nagyon szeretett. Az Ő nevéhez fűződött az édes pénteken a palacsinta party. Ezt a szeme miatt abba kellett hagynia, mert neki is, mint nekem szürke hályog műtétje volt, és ez mindkettőnknek zöld hályoggal párosult. Neki ráadásul leszakadt a retinája is, amit visszaragasztottak. Nagy szeretettel emlegette  Burka doktornőt. Mindkettőnket ő operált meg. Ráadásul Laci csak egy szemére látott, így neki jobban kellett vigyáznia. Talán Laci volt a klubban az egyetlen, akit mindenki szeretett, és aki mindenkivel jóban volt.  Halála mindnyájunkat megrendítette.  Csak 58-éves volt.

Ali
2016