Városi legendák helyett

avagy Frakk, Lukrécia és Szerénke a 21. században

A feledés homályába merül, hogy mikor csatlakozott a kutya és a macska az emberhez. Annyi biztos, hogy első háziállata a hozzá csapódó farkasból átlényegült kutya, és jóval később a nílusi erdőségekből kicsalogatott macska barter üzletet kötött az emberrel.
Mivel a kutya amúgy is falkaállat, hamar beilleszkedett a hordába, cserébe ellátást kapott. Mivel érzékszervei jóval érzékenyebbek az emberénél, nagyon jó házőrző vált belőle. Sőt, a vadászatokon is remekül szerepelt.

A macskát sem véletlenül tették istenükké az egyiptomiak. Nagyon fontos szerepe volt a gabonaraktárak tisztán tartásában, elkapkodott pockot, egeret, patkányt, mindenféle undok férget. Volt egy olyan törvény is, hogy aki megöl egy macskát, halállal lakol.
Ehhez képest nagyon megváltozott a helyzet. Egy mai város az erőfeszítések ellenére sem barátságos környezet háziállatainknak. És mégis az állatbarátok mini-paradicsomot teremtenek kedvenceiknek, ezzel jelentősen megnövelve az élettartamukat. Mi lehet a titok? Megkérdeztem Alit és Annát, akik a gyakorlatban mutatták meg, hogy ez nem városi legenda, hanem a valóság. Anna kutyát és cicát is nevelt egyszerre, Ali kutya tartásban profi. Mindketten oly kedvesek, hogy beavatnak bennünket tapasztalataikba.



Móni: Ali! Életed melyik szakaszában volt először kutyád?
Ali: 10 éves koromban kaptam egy másfél év körüli boxer kutyát, akit már keresztapám jól beidomított, lévén állatokkal foglalkozó kaszkadőr volt.
Móni: Hogy érzed, hatott-e rád, hogy állandó gondoskodást jelent az állattartás? Mit gondolsz, egy gyermek hány éves korától elég érett kutya/macska tartásra?

Buksi és Léda, Ali kutyái

Ali: Már egy másfél éves gyermek is tudja élvezni egy kutya társaságát, még ha gondoskodni nem is tud róla. A második kutyánk egy yorkshire terrier, egy igen mozgékony kutya, de szobában is tartható. Szerencsére mi kertes házban lakunk, így ha lemegyünk vele, ki tudja élni a mozgásigényét a kertben. Skóciában tenyésztették ki. Nagyon jó jelzőkutya, és ahogy a macskát Egyiptomban, a yorkikat is Manchesterben és Liverpoolban is arra használták, hogy a raktárakban elpusztítsák a patkányokat. Gizmó nagyon szereti a gyerekeket is. Vivient féléves kora óta elfogadta, nem volt féltékeny rá. Bár őt soha nem vittem el a MOM-Parkba, így csak unokatestvérem kutyáival, Colinnal, a golden retriverrel és Jack-kel, a szálkásszőrű tacskóvak játszik lenn a kertben.
Móni: Milyen előnyét és hátrányát látod a kutya/macska sétáltatásnak?
Ali: Én nem csak sétáltatni vittem el a kutyát, hanem levittem a MOM-Parkba ahol volt egy kialakult kutyás társadalom. A gazdik beszélgettek, a kutyák játszottak egymás közt.
Móni: Mit szerettél legjobban a kutya/cica kapcsolataidban?
Ali: Nekem az első kutyám, Léda olyan volt, mintha a testvérem lenne. Én is idomítottam egyes dolgokra, és nem csak a Parkba, hanem bevásárolni is elkísért. Póráz nélkül lehetett vele közlekedni, mert nem ment át az úttesten, hanem bevárta azt, amíg odaérek.
Móni: Mit érzel, mi a titka, hogy állatkáid ilyen magas kort megértek egészségesen, boldogan?
Ali: Sajnos a boxereknek nagyon rossz a szívük, Léda is szívrohamot kapott kb. 12 éves kora körül. Emiatt egy éven belül elpusztult. Nem csak a család, hanem mindenki, aki ismerte szerette őt, amiért hálás volt. Mint már mondtam, engem testvéreként szeretett. Amikor a Velencei-tóba fürödni mentünk, anyáskodott felettem, és mindenáron ki akart menteni engem a vízből.
Móni: Végezetül kinek javaslod a kutya/cica tartást?
Ali: Bármilyen állat tartását nagyon meg kell gondolni, mert mindegyik törődést igényel. És nem mindegy hol tartjuk őket. Lévén én kutyás vagyok, azt tudnám tanácsolni annak, aki kutyát szeretne tartani, hogy nem mindegy, milyen fajtát választ. Bármennyire is szeretjük őket, nem jó, ha egy nagy testű kutyát egy lakótelepi lakásban tartunk, mert az jobban igényli a mozgást. Nem árt, egy hozzáértő véleményét kikérni kutyaválasztás előtt.
 

Móni cicája, Nyafika.

Ali gondolatai után Anna a kifejti véleményét. Ő speciális helyzetben van, mert éveken át nevelt egy háztartásban kutyát és macskát. Nézzük, mik a tapasztalatai!
Gyermekkoromban volt először kutyám és macskám. Ők nem bántották egymást, jól kijöttek együtt. Később, amikor kamaszok lettek a gyermekeim, a kislányom befogadott egy 2 hónapos labradort. A fiam féltékeny lett, és addig nyúzott, míg meg nem engedtem neki, hogy Áporkáról felhozzon egy másfél hónapos cicát. Így kezdődött. Megjelent egy cipősdobozzal, amit az egész család körülállt, köztük a kutya is, és láss csodát, egy fekete-fehér kandúrka ült a dobozban, minden szál szőre égnek állt. Mikor látta, hogy nem bántja senki, felbátorodott. Egyből az alomra vittem, és még élt, 20 és féléves koráig, sehova sem piszkított oda. Nagy barátság szövődött közte és a kutya között. Mindig csak játszottak, sose bántották egymást. Nagyon sok örömöt hozott az életünkbe.
Ha levittük vécézni a kutyát, a cica addig sírt, míg haza nem érkezett. Marci cica és Bleki kutya tovább folytatták a játékot, reggeltől estig játszottak, játszottak. A cica soha nem volt kinn az utcán, még a folyosón sem, de nem is volt rá igénye, mert ha nyitva maradt az ajtó, csak leskelődött, sosem ment ki a küszöbön kívülre.
Mikor elhunyt a kutyánk, sokáig kereste, sokáig sírt. Végül belenyugodott. Ekkor már 13 éves volt, és nekilátott a világnak, fölfedezte a folyosót! Lehet, hogy csak Blekit kereste?

Kedves Anna, kedves Ali köszönjük, hogy megosztottátok velünk emlékeiteket, élményeiteket, tapasztalataitokat! Azt hiszem, sikerült megmutatni, hogy a városi kutya-/macskatartás is megoldható kellő körültekintéssel és az anyagi feltételek megteremtésével. Ezek a fajtájú állatok olyanok a családban, mintha egy 2 éves forma gyermekkel szaporodna a család. Akit nagyon lehet szeretni, de gondoskodni is kell róla. Remélem, hogy kellemes perceket szereztünk írásunkkal. Legyen szép a napotok!

Anna, Ali, Móni
2019