Szerencsére jó volt a közlekedésünk, zökkenőmentesen odaértünk. Már ahogyan közeledtünk a múzeum felé, messziről feltűnt, hogy az épület milyen tiszta. A több évtizedes port és kormot eltávolították róla, csak úgy vakítottak a napfényben a bejárat oszlopai.
Pazar kínálattal kényeztetik a szervezők a látogatókat. Olyannyira, hogy ezt a rengeteg élményt és információt lehetetlen egyszerre befogadni. Ezért mi is választottunk. A Román terem és a Reneszánsz képtár mellett döntöttünk.
A Román terem fő érdekessége, hogy háborús sérülés miatt 1945-től 3 évvel ezelőttig el volt zárva a látogatók elől. Addig csak tárolásra használták. De szépen rendbe hozták. Beépítettek egy román stílusú kaput a bejárathoz (hasonlót, mint a jáki templomét, csak nem olyan cifra), és gazdagon festett minták borították a mennyezetet. Ez az egész múzeumról elmondható. Elképesztően szépen kivitelezett ólomüveg ablak képek övezték a teret. Az Osztrák-Magyar Monarchia királyai, fejedelmei voltak megmintázva.
A Reneszánsz képtár megőrizte lenyűgöző voltát. A húzónevek (Rafaelo, El Greco) megmaradtak, azonban a kismesterek közül sokan változtak. Érdekes volt látni, hogy a festmény születésének korában milyen volt a szépségideál. Ugyanis túlnyomórészt Szűz Mária a kisdeddel volt a témája a képeknek. Egy-egy modell több képen is felbukkan.
A képtár kissé szétzilálta csapatunkat, de szerencsére a technika vívmányait igénybe véve megint teljes lett csoportunk. A ruhatárban kifelé menet sem kellett csalatkoznunk, és ezzel befejeződött a szombicsopink.
Fél év múlva megint jövünk!
Móni
2019
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése