Művészetbarátoknak – röviden!

Mítosz és valóság III. rész

Az összes művészeti ágra jellemző, hogy a művész kötéltáncot jár a hagyomány és az újítás között egyensúlyozva. Ez a kezdetek homályától fogva így volt, hiszen így mutatja meg az egyéniségét az alkotó.
A XXI. században tapasztalható individualizmus azonban már túllép ezen a jelenségen. Hogy ez, az egész társadalmat átható, tendencia minek a következménye – ennek kiderítése meghaladja a cikk írójának képességeit.Annyi minden esetre tény, hogy már Munkácsy Mihály – széles körben elismert – festőművésznek is volt „menedzsere”, aki tanácsokkal látta el a mestert, hogy milyen témát célszerű választania a nagyobb népszerűség elérése érdekében.
A mai művészek pedig odáig sodródnak e folyamatban, hogy elvetették az értelmes formák ábrázolását, és minden „valamire való” művész igyekszik kidolgozni, és csak a saját maga által feltalált festési technikát alkalmazni. Arról már nem is érdemes beszélni szinte, hogy mit ábrázol a kép.

Közös Pont

Az önkormányzatnak köszönhetően, klubunk kibővült egy új résszel. melyet Közös Pontnak neveztünk el. Májusra kész lett a helyiség, már csak az ikeás bútorokat kellett összeszerelni. A szociális munkások vezetésével egy lelkes kis csapat állt össze: Anna, Magdus, Zoli, Lavi, Laci, Zsuzsi. Nekik köszönhetjük, hogy belakhattuk a tőlünk ötven méterre levő, galériás klubtért. Már az amerikai vendégeinket is itt fogadhattuk. A hely funkciója, hogy itt tarthatjuk a Félsziget Klubház programjainak egy részét. Egyes csoportok már át is költöztek a Közös Pontba.

Az itt tartandó csoportok a következők:
hétfő: 14.30-15.30-ig Fanzine-csoport Fecóval,
szerda: 13.00-14.30-ig Mandala Gusztos Évával.
16.15-17.30-ig Alkotócsoport Eszterrel
péntek: 14.00-15.30-ig Alkotócsoport Román Zsuzsával, 16.00-17.00-ig drámajátékok Annamarival.


Anna úgy érzi, hogy annak ellenére, hogy képeinkkel díszítgetjük, még kicsit sivár a helyiség. De hamarosan otthonossá varázsoljuk.

Papp Ali
2018

Húsvét

Húsvéti klubház-díszítés:

Húsvét a feltámadás és újjászületés ünnepe.

A keresztény egyház ilyenkor emlékezik meg Jézusról, köszöntjük a tavaszt, a természet újjáéledését. Időpontját 325-ben állapította meg a NICEAI zsinat. A napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapot. Szinte minden népnél rengeteg szokás kötődik hozzá. Ilyenkor lényeges az előkészület, a böjt ideje.
Fontos a gyónás, áldozás és a haragban lévő emberek kibékülése.

Barkaszentelés: Jézus Jeruzsálembe vonulásának emlékére virágvasárnapon történik. A teljesség igénye nélkül szokás a szalmabáb öltöztetés, villőzés, húsvéti határjárás, kakaslövés – ami a farsanghoz, lagzihoz és aratáshoz is köthető.
Locsolkodás: Alapja a víz tisztító-, termékenységet elősegítő varázserejébe vetett hit.


Eredete a keresztelésre utal, valamint arra a legendára, amely feltámadást hirdető jeruzsálemi asszonyokat a zsidók locsolással akarták elhallgattatni.
Tavasz: Arra a kérdésre, hogy mi volt előbb, a tavasz vagy a feltámadás, egyértelmű a válasz. Hiszen a természet a teremtés ajándéka, a feltámadás pedig a megváltásé. A tavaszt mégis a feltámadás, napfelkeltének derengésében és ragyogásában szemléli az emberiség. Igen, nemcsak a kereszténység és nemcsak a hitét elevenen élő ember.

A fanzine

A fanzine??? Ja, a fanzine! Ez egy amolyan jó kis belevaló, igazi mozaikszó. Helyesírása, kiejtése angolos, mégis a magyar toldalékolással használjuk.
Lefordítása sejtetni engedi háttérjelentését. Kicsit érezzük magunkat Ázsiában és jobbról balra haladva fejtsük meg a rejtélyt! Zine. Ez bizony az angol „magazine” szóból lecsippentett rész, ami jelentésével képviseli az egész kifejezést. És a „fan” szó pedig számtalan jelentése közül a „rajongó” értelemben képviselteti magát ebben a szókapcsolatban. A két részt összepasszítva adja magát, hogy itt valami érdekes, felfokozott érdeklődést kiváltó füzetecskéről beszélhetünk.
Az egész a 20. század első felében kezdődött Amerikában. Még nem létezett televízió, internet, viszont a rohamosan fejlődő műszaki cikkek lehetővé tették egyre szebb és jobb minőségű fényképek kinyomtatását. Ez hívta életre a magazinokat, amelyek közül némelyik most is létezik. A magazinok, így a fanzine-ok egyik jellegzetessége, hogy a képek dominálnak, nem csak illusztrálják a szöveget, hanem összeforrnak azzal.
Ehhez képest mára nagyot változott a világ. A fanzine kicsi, mert spórol anyaggal és energiával. A fanzine akár csak egy embernek is szólhat, mert személyes. A fanzine oldalain bármit felhasználhat.
A fanzine szabadság mind tartalmi, mind külalaki szempontból. Csak a képzeletünk szab határt megalkotásukkor. A fanzine sokszor gyógyszer, mert elkészítésekor sikerülhet megfogalmazni egy problémát.
Fanzine-t lehet készíteni társasan vagy egyedül. Ám mindig megadja az alkotás örömét.
Igen, ez a fanzine. Nézzük, mi a véleménye Alinak, a Fanzine-csoport törzstagjának erről a megnyilvánulási fórumról:
„Mi azért készítjük ezeket a fanzine-okat, amiért a blogunkat is. Hogy minél jobban megismerjenek minket, és megismerjék véleményünket azzal kapcsolatban, hogy mi sem vagyunk mások, mint az egészséges emberek.
A mi fanzine-jaink nagy része a mentálhigiéniás problémáinkkal kapcsolatos. Megismertetjük az olvasókat, hogy egy depressziósok vagy skizofrének és más hasonló betegségben szenvedők sem sokban különböznek egy egészséges embertől. Hasonló problémáik vannak, és szeretnénk azt is elérni, hogy a velünk kapcsolatos rosszindulatú előítéleteket megszüntessük.”

Ali, B. Mónika
2018

Jöttünk, láttunk, győztünk

Akár ezzel a mondattal is búcsúzhattak volna a washingtoni George Mason Egyetem pszichológushallgatói, akik 2018. május 25-én meglátogattak bennünket. Bolygónk szinte minden embertípusa képviselte magát közöttük, egy dologban azonban megegyeztek. Az elszánt tanulni akarással, érdeklődéssel, megismerés vágyával.
Olyan nagy létszámmal jöttek a diákok, hogy a csoportot kétfelé kellett osztani. Egyikük maradt a bázison, ahol Bödőcs Zoli a magyar táncház rejtelmeibe vezette be őket, míg a másik csoport az új helyiségbe lett kalauzolva művészetterápiára. Aztán félidőben cseréltek.

Zoliról már régóta tudjuk, hogy ő a magyar tánc nagymestere, mégis lenyűgöző volt látni, ahogyan a táncházról addig sosem hallott laikusokat bevezet ebbe a művészetbe. Emelte a műsor fényét, hogy Zoli angolul tudott kommunikálni tanítványaival. Ez a nap más klubtagoknak és a szociális munkásoknak is lehetőséget adott leporolni a rozsdát angol tudásáról.
De mi történt a másik helyszínen? Kérdezzük meg Annát, aki végig ott volt a foglalkozásokon!
„Nagy, közös rajzot készítettünk, melyben részt vettek az amerikai diákok és a klubtagok is. Eszter a művészetterapeuta jól beszél angolul, így hát zavartalan volt a kommunikáció.

Köröket kellett festeni, s mikor kész volt, akkor összekeveredtünk, és mindenki más körébe figurákat képzelt és rajzolt. Nagyon vidám kép kerekedett belőle, és oldott volt a hangulat.”
A fiatalok azóta már tovább mentek európai körútjukon, de az a jó érzés, melyet okoztak, megmaradt. És a közös alkotások, képek még sokáig eszünkbe fogja juttatni, hogy voltak itt amerikai diákok, akik „jöttek, láttak, győztek”.

Anna, Móni
2018

A harkányi kirándulás

A Csaba tervezett egy kétszemélyes utazást Harkányba, de az, akivel ment volna visszamondta az utolsó utáni pillanatban, így én lettem a beugró. Úgy értem, én utaztam el vele. Csütörtöki nap indultunk, de én már a hét elején elkezdtem a készülődést. Van egy google-drive-om, és azon van egy táblázat, amibe fel vannak írva, hogy mit kell magammal vinnem elutazáskor. Nagyon hasznos dolog ez, mert így soha semmi nem marad otthon. Nem is hiányzott semmi az utazás alatt. Vonattal akartunk utazni, mert az a leggyorsabb és a legolcsóbb, de mivel Kelenföld és Százhalombatta között vágányfelújítást végeznek, és így háromszor kellett volna átszállni, hogy lejussunk a célunkhoz. Így a buszt választottuk. Mind kiderült, olcsóbb is volt, és átszállni sem kellett, egyszer sem. 3 óra 20 perc volt az út, kora délután érkeztünk meg.

Első nap még semmi különöset nem csináltunk, csak felfedeztük a környéket, körülnéztünk, hogy mi merre van a városban. Második nap Villányba utaztunk el. Megnéztünk egy borkiállítást, illetve bormúzeumot, ami bemutatta, hogy évszázadokkal ezelőtt hogy készítették a borokat, és bemutatta a borelőállítás fejlődését. Természetesen villányi borokat is vettünk. Majd dél körül megebédeltünk, aztán indultunk vissza a szállásra. Délután a Harkányi fürdőbe látogattunk el.

Harmadik nap Siklós volt a cél. Megnéztük a siklósi várat, kávéztunk, sétáltunk a városban, majd bementünk a siklósi termálfürdőbe is. Negyedik nap a hotelban már csak a reggelinket fogyasztottuk el, aztán rögtön utána indulni kellett a buszhoz, mert viszonylag korán indult. Ez a busz jóval hosszabb ideig ment, 4 óra 20 perc volt az útja, minden fűszálnál megállt, mondhatni, de muszáj volt ezzel jönni, mert a Csabának délutánra már programja volt.
Az én részemről az étkezés sem volt egy egyszerű eset, mert ugye mindenre allergiás vagyok. Általában mindig magamnak szoktam főzni, vagy hideget eszem, de maximum 10 olyan felvágott van, amit meg tudok enni, ezeket viszont nem lehet mindenhol kapni. Úgyhogy készültem, vittem magammal 3 napra elegendő felvágottat és sütöttem rántott húst első napra, mert azt hidegen is lehet fogyasztani. El is fogyott ebédre és vacsorára. De egyébként a hideg élelmiszer felét haza kellett hoznom, mert majdnem minden nap volt olyan a kínálatban reggelire és vacsorára, amit meg tudtam enni.
Nagyon jól éreztem magam, gondolom, hogy Csaba is. Jó élményekkel lettünk gazdagabbak.

Miki
2018

Activity

Erről a témáról egyszer már írtam egy cikket, de ez nem ugyanolyan lesz. Most egész más csapat gyűlt össze játszani, és egész más élmények értek bennünket.

Az összegyűlt társaság 6 fős volt. Évi, Ági, Zsuzsi, Misi, Csaba és én játszottunk. Többféleképpen is beoszthattuk volna a csapatokat, de mivel három lány és három fiú volt, így három kétfős csapatot alkottunk. Három fordulót terveztünk játszani, így minden lány lett volna minden fiúval. A játékban három féle kártya van, 5 pontos, 4 pontos és 3 pontos. Ha társad kitalálja a feladványt, akkor a kártya pontszámának megfelelő mezőt léphetsz előre.


A kártyákon háromféle feladvány van, körülírás, mutogatás és rajzolás. Ezt mindig az határozza meg, hogy milyen mezőn áll a bábu. A játék elején kisorsoljuk a kezdés sorrendjét és már indulhat is a játék.

Olyan típusú Activity-nk van, amiben rabolni is lehet. Ha a feladvány a kártyán piros betűvel van írva, akkor az ellenfél csapat is megmondhatja a megfejtést, és ha ez megtörténik, akkor ő és a társa léphet előre. Nem is tudom megmondani, hogy számomra mi a nehezebb. Elvileg a mutogatás, bár mostanában az megy a legjobban. A körülírásban azt szoktam elrontani, hogy mindig kimondom a kártyán leírt szavak egyikét, és ezzel ugye már meg is buktunk a társammal. De sokszor a rajz esik nehezemre, mert kérdés, hogy a társam felismeri-e azt, hogy én mit jelenítek meg a papíron. Megjegyzem, hogy minden feladvány kitalálására egy perc áll rendelkezésre, ami rettenetesen kevés idő. Vannak egyszerűen kitalálhatatlan feladványok. Például azt elmutogatni, hogy univerzális ragasztó, nem egy könnyű feladat. Egy dologra viszont rájöttem. Nagyon fontos, hogy a társára hangolódjon az ember. Megismerje a gondolkodását, rájöjjön, hogy mit, hogy fejez ki. Ha ez megvan, könnyű a dolga az embernek. Én a Csabával és a Misivel teljesen egy hullámhosszon vagyok, ha együtt játszom bármelyikünkkel, nagyon kevés olyan feladvány van, amit nem tudunk megoldani. Ezért is szoktuk úgy intézni, hogy mi hárman mindig külön csapatban legyünk. Mert kinek élvezet az, ha mi mindent kitalálunk, elhúzunk, a többiek meg küszködnek és semmi izgalom nincs a játékban. Nem is olyan rég volt az a vasárnap, amikor játszottunk. Remek szórakozás volt. Mindenki élvezte érzésem szerint.
Hosszú idő után mentem újra társaságba. December óta nem nagyon mozdultam ki otthonról. Jól éreztem magam. Remélem, hamarosan újra megismételjük. Ez egy kiváló szórakozás mindenki számára.

Miki
2018