Barcelonai utazás

Csütörtök este bepakoltam a cuccokat a barcelonai utazáshoz és korán lefeküdtem, már háromnegyed kilenckor, hogy fel tudjak kelni másnap negyed négykor. Bár felkelni sikerült, de azért sokat nem tudtam aludni. Igazság szerint el tudtam aludni, de fél 12-kor már néztem az órát és kettőig nem aludtam. Utána elszenderedtem egy órára, de aztán már rögtön kelni kellett. Elég korán volt még, és gurulós bőröndöm volt, megpróbáltam húzni az úton, de valami iszonyat hangja volt. Gondoltam, ha ezt most itt végighúzom ezen az úton, felébred az egész utca. Taxival mentem a Budapest szállóig. Itt elkövettem egy hibát. Mert nem a házamhoz rendeltem a taxit, hanem a Fő utcára, odáig pedig gyalogolnom kellett. Meg nem tudom mondani, hogy miért nem a házamhoz rendeltem! Talán azért, mert elég nehéz hozzám odatalálni, és gondoltam megkímélem a sofőrt a keresgéléstől. A kiállási díj így is, úgy is ugyanannyi lett volna, úgyhogy rendelhettem volna a lakásom elé is, de most már mindegy. Aztán odaértünk a Budapest szállóhoz, jött a Dusán is, ő a Csaba ismerőse, ő volt az egyik, akivel utaztam a másik pedig természetesen a Csaba volt. 4 óra 10-kor találkoztunk, de jóval előbb odaért mindenki és elindultunk a repülőtérre. Már háromnegyed 5 előtt kint voltunk a reptéren. Szépen bejelentkeztünk, volt még bőven időnk, elsők között álltunk az utolsó kapuknál. Amely kapu után már a gépre lehetett felszállni. Fontos volt, hogy idejében odaérjünk, mert a beszállás a gépbe érkezési sorrendben történt és szerettünk volna egymás mellett ülni. A repülés nem volt valami nagy élmény. A felszállás szörnyű volt, iszonyú érzés volt a fülemben. Na de ehhez képest milyen volt a leszállás! Mikor elkezdtük az ereszkedést, ismét iszonyú fájdalom jelentkezett a fülembe, azt hittem belebolondulok. De szerencsére 5-10 percig tartott csak, és utána elmúlt. Utána is rossz volt még, olyan érzés volt, mint mikor víz megy az ember fülébe, és nem akar kijönni. Szóval 6-kor szálltunk fel és már fél 9-kor Barcelona repterén voltunk. A hőmérséklet még nem volt magas, 8 fok lehetett. Az volt az első gondolatom, hogy Szent Földre léptem és meg kell csókolnom a talajt. Egy külön busz vitt minket a terminálra. Miután kijöttünk a terminálból is, szintén egy külön buszra kellett felszállni, ami elvitt minket Barcelona központjába a Placa de Catalunya-ra. Ez egy olyan tér, mint Budapesten a Széll Kálmán tér, központban van, mindenhez közel.

Placa de Catalunya

Innen a szállásunk 500 méterre volt. Tulajdon-képen azt mondhatnám, hogy a központban laktunk. A város híres sétálóutcája, a La Rambla, pár száz méterre volt a szállásunktól. Ez olyan sétálóutca, mint Budapesten a Váci utca. Az utca keresztülhalad a placa de Catalunya téren, ennél jobb szálláshelyet keresve se találhattunk volna. Tiszta volt, kulturált, volt főzési lehetőség is és viszonylag csendes is volt a szobánk.

La Rambla

De nem volt egyszerű megtalálni a szállást. Illetve könnyen megtaláltuk, de nem találtunk ott senkit, akitől elkérhettük volna a kulcsot. Sétafikáltunk föl le a házban, de nem volt ott senki, akitől meg lehetett volna kérdezni, hogy hogy lehet bejutni a szobába. Mert megtaláltuk a szállásunk recepcióját, ki volt írva egy ajtóra, hogy recepció, de a csöngetésünkre senki nem válaszolt. Aztán találtunk valakit, aki segített, ő igazított útba, hogy a recepció néhány 100 méterrel arrébb, egy másik helyen van. Odamentünk, odaadták a kulcsokat, letettük a bőröndünket, ott a recepción, miután a szállást csak délután 3 után lehetett csak elfoglalni. És kezdődhetett a program, a városnézés. Nagyon fejlett a közlekedés Barcelonában, mindenhova el lehet jutni metróval. Nem sokkal nagyobb, mint Budapest, 100 km2-rel, ez azt jelenti, hogy körülbelül 20%-kal nagyobb, de 11 metrója van. Metróval mindenhova el lehet jutni. Gondoltuk veszünk egy háromnapos bérletet és azzal mindenhova eljutunk. Gondoltuk mi. De nem volt valami egyszerű a bérletvásárlás. Hosszasan próbálkoztunk az automatánál, de nem akarta elfogadni a pénzt, amit bedobtunk. Kiderült, hogy 20 eurónál nagyobb pénzt nem fogad el. Ott álltunk tehetetlenül, tanakodtunk, hogy most mit csináljunk. Nekem jutott eszembe, hogy kéne venni valamit, akkor majd felváltják az 50 euróst. Ez sem ment olyan egyszerűen. Venni akartam egy vizet 1 euróért, és 50-essel szerettem volna fizetni. Hát az eladók nem örültek túlságosan neki, úgyhogy kénytelen voltam kisebb pénzzel fizetni. Szerencsére pont találtunk egy bankot, ahol fel tudták váltani a pénzt. Úgyhogy így sikerült felszállni a metróra. Had mondjam el azt is, hogy milyen fantasztikus a hálózat. Sehol nincs csillogás, a legszegényesebb módon építették meg, de ez nem ment a minőség rovására. Okosan építették a metrókat, nem fúrták túl mélyre se és tényleg mindenhova el lehet jutni velük.

Nou Camp, az FC Barcelona focicsapat stadionja

Először az FC Barcelona focicsapat stadionjába mentünk be stadionbejárásra. Bemehettünk a múzeumba, az öltözőbe és felmehettünk a lelátóra. Fantasztikus élmény volt. A stadion be-fogadó képessége 99786, és általában teltházas. Ez nagyon magas szám, ha azt vesszük figyelembe, hogy Magyarországon összesen csak 8 olyan város van, amelynek ennél magasabb a lélekszáma. Hazánkban 10 forduló alatt sem látogat ki ennyi ember például Fradi meccsre.

Kilátás a Tibidabo hegyről

Aztán felmentünk a Tibidabo hegyre. Onnan be lehetett látni egész Barcelonát. Fantasztikus látvány tárult elénk. Láttuk az egész várost, és a végtelen tengert. A mi fogaskerekű vasutunkhoz hasonló járművel lehetett feljutni a hegy tetejére. Csodálatos idő volt, messzire el lehetett látni. El lehetett látni egészen a repülőtérig, de láttunk onnan fentről a Sagrada Família templomot és a Nou Camp stadiont is.

Güell Park

Aztán a Güell Parkot látogattuk meg, amelyben Gaudi, a híres spanyol építész épületeit tekinthettük meg. Ez egy 17 hektáros terület, nem kicsi, sok idő kellett hozzá, míg bejártuk, de minden épületén fel lehetett fedezni Gaudi keze nyomát. Az Unesco világörökség részét képezi a park. Voltak olyan részei, amelyek fizetősek voltak, ezekre nem mentünk be, de ezen kívül bejártuk az egész parkot, széltében, hosszában.

Aztán este végigsétáltunk a La Rambla déli részén. Annyit gyalogoltunk, hogy estére úgy éreztem leszakad a lábam. Vacsora után mentünk haza, mindenki fürdött aztán mindenki nyugovóra tért.

A Sagrada Família templom

Másnap néztük meg a Sagrada Família-t, hát az is csodálatos volt. Napfényes napunk volt, ez alkalommal is. Mikor odaértünk délelőtt 10 órakor, hét ágra sütött a Nap. Sokat nem kellett sorban állni a bejutáshoz, még éppen időben érkeztünk ahhoz, hogy megelőzzük a hatalmas tömeget. A templom még nem készült el teljesen, Gaudi tervei megvannak az építményről, de az építészek nehezen tudják követni Gaudi gondolatmenetét.
Aztán felültünk a városnéző buszra, körbementünk az egész városban, mindent megnéztünk, ami érdekes.

Joan Miró egyik képe

Elutaztunk a busszal az olimpiai városrészbe is. Barcelona 1992-ben olimpiának adott otthont. Megnéztünk egy kiállítást Jóan Miró-tól, aki egy katalán művész. Az is kifejezetten érdekes volt. Több mint három órát töltöttünk el a buszon. Valamennyi Gaudi által tervezett épület mellett elhaladtunk, minden épületre rá lehetett ismerni, lehetett látni rajtuk, hogy Gaudi tervezte őket.

Nemcsak festő volt, de grafikus, szobrász és keramikus is egyben.
Aztán este begyalogoltuk a La Ramla északi részét is. Másnap volt a legérdekesebb napunk, mentünk a meccsre. 87 ezer ember volt rá kíváncsi, ennyien voltak a helyszínen. De kulturáltabban viselkedtek, mint a hazai szurkolók. Itt footballkultúra van. Idősek és gyerekek is voltak a meccsen, nem úgy, mint nálunk otthon. És mindenki békésen mulatott, ha rosszul is döntött a bíró, hamar megnyugodtak.

Sitges város

Aztán elutaztunk vonattal Sitges-be. Ez olyan mint Budapestnek Szentendre. Egy vonattal lehetett eljutni a városba, egy HÉV-hez hasonló vonattal. Körülbelül 45 percig tartott az út, a város délre található Barcelonától. Még sütött a nap, mikor odaértünk, végigsétáltunk a homokos tengerparton. Hatalmas élet volt a városban mikor odaértünk, utcai árusok kínálták portékáikat a tengerparton. Ez is csodálatos élmény volt. Sosem felejtem el, az tuti biztos.
Aztán mentünk haza, másnap már csak felkeltünk és repültünk Magyarországra, aztán ahogy Budapestre értünk, máris vettem az irányt a klub felé. Bár az értelmi szerzője én voltam, hogy utazzunk el Barcelonába, de az utazás nem jöhetett volna létre a Csaba nélkül, aki továbbfejlesztette az ötletemet. Eszébe jutott, hogy valóban nem hülyeség, és tényleg elutazhatnánk Barcelonába így megkérte a Dusánt, hogy szervezze meg az egészet. Dusán felkészült volt mindenből, és végigvezetett minket a városban ebben a három napban, amit ott töltöttünk. Örökké hálás leszek mindkettőjüknek. Életre szóló élményeket szereztem! :-)

Miki
2015