Már évek óta attól félek, hogy megcsúszom, elesek és összetöröm magamat. Szerencsére az elmúlt években megúsztam, mert ahogy jött, úgy másnapra el is olvadt a hó. Mindenki tudja a klubban, hogy ha esik, én nem megyek be, inkább otthon maradok, kivárom azt a pár napot.Anna párunknak ingyen lenyírja a hajunkat, lévén tanult szakmája fodrász. Megállapodtunk, hogy ezen a héten megnyír, de ez elmaradt, mert egy komoly mennyiségű hó hullott a városra, kb. 10-15 centi.
De csak tűnt, mert egy fóbiákkal küzdő, mániás ember sokszor mindent túlreagál. Ez történt velem is. Ez a kb. 20-25 perces út teljesen kikészített. A végeredmény az lett, hogy Erzsinek, hőn szeretett nevelőanyámnak a végső dologhoz kellett nyúlnia, felhívta Kosza Piroska főorvos asszonyt, hogy tanácsot kérjen tőle.
Ő felemelte az egyik gyógyszeradagomat, majd azt tanácsolta, maradjak a jövő héten otthon, időjárástól függetlenül, és kevesebbet olvassak és számítógépezzek. Az utóbbi időben egy kicsit túlzásba vittem, egy kicsit túlpörögtem, ez is közrejátszhatott ahhoz, hogy nem tudtam túllépni a havas élményeimen, és a hó csak olaj volt a tűzre. Ez egy pénteki nap volt, és azt beszéltük meg, hogy a következő hét utáni hétfőn, amikor egyébként is injekcióra kell mennem, megbeszéljük a további teendőket.
Ez így is lett. Én jókedvűen mentem a rendelőbe. A doktornő kitöltetett velem két tesztet. Az egyik kimondottan depressziósoknak volt elkészítve. Nagyon megörültem neki, hogy normálisnak, kiegyensúlyozottnak lát, és megengedte, hogy kezelés után ne haza menjek, hanem a klubba.
Ez is mutatja, hogy egy ilyen kis apróság is, mint pár centi hó, mekkora problémát jelenthet egy pszichiátriai beteg számára. A többiek is így vannak egy egyszerű csekk feladásával, vagy bármilyen hivatalos ügy elintézésével. Szerencsére ebben sokat tudnak segíteni a szociális munkások, s ezál-
tal minden probléma megoldódik. Amikor visszamentem a klubba, nagy örömmel fogadtak. Én sem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan visszatérek.
Anna a múlt héten nem tudott pontos időpontot mondani, így a haj és szakállnyírás elmaradt. Most hétvégén megpróbáltam telefonon utolérni, de nem sikerült. Pedig már nagy szükség lenne rá. Ha nem esik a hó hétfőn, magammal viszem a hajnyírógépet, és megbeszéltem Zolival, ha Anna nem jön, ő levágja a hajam és a szakállamat. Remélem Anna nem haragszik meg rám ezért.
Eljött a hétfő. Esőre ébredtem, és 10 órakor szakadni kezdett a hó. Úgy látszik, az időjárás nem akarja, hogy újra emberi kinézetem legyen.
Ez még nem lett volna probléma, de mivel hétfőn megbeszéltem a háziorvosom asszisztensével, hogy írjon fel apámnak egy háromhavi adagot, Ő megígérte, hogy szerdán mehetek érte, délelőtt 12 óráig. Ez nem okozott volna problémát normál esetben, csak ekkor esett le ez a ritka nagy mennyiségű hó. Rá voltam kényszerülve, hogy kimozduljak a kis kuckómból. Az Alkotás utcai útvonalat választottam, mert ott nagyobb esélye volt annak, hogy ellapátolják a havat. Csak részben volt szerencsém, mert nagyon latyakos, csúszós volt az út, és a mellékutcák még rosszabbak voltak. Párszor egy kicsit meg is csúsztam, de sikerült ép bőrrel eljutni az orvosi rendelőig. Hazafele menet azt választottam, hogy átvágok a MOM-Parkon, a szűz hó biztonságosabbnak tűnt.Ali
2019
