2012-ben kerültem be ebbe a különleges kis szigetbe. Sokáig kerestem egy olyan helyet, ahova el lehet menni és értelmesen, bátran el lehet tölteni az időt. Közben megismertem egy szerethető és nagyon szeretetetteljes társaságot. Itt mindenki saját maga dönti el, mikor és meddig akar ott lenni és milyen foglalkozáson szeretne részt venni. Személyes tapasztalataim szerint én nagyon jól érzem magamat ezen a kis szigeten, hiszen itt mindenki egyenlő, mindent meg lehet beszélni. Mindent megtesznek a szociális munkások azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Itt mindig vidámságot, szeretetet, összetartást, megértést, jó közérzetet találok és teljesen feltöltődöm az itt eltöltött idő alatt. Sajnos én csak heti 1-2 alkalommal tudok eljönni, mert van egy sérült férjem és két idős, beteg szülő, akiknek a gondozását nem tudom hosszabb ideig otthon hagyni. Segítségre szorulnak, és én nagyon szeretem őket és ők is engem.
Sajnos én nagyon sok helyen megfordultam, míg révbe értem. Nagyon sokat jelent, hogy itt befogadtak és mindig bizalommal fordulhatok a segítőmhöz, aki türelemmel és szeretettel terelget a jó irányba. Sokat jelent, hogy tudom. A társaimmal is jó a kapcsolatom. A szívemben olyan különös dolgot jelent az itt eltöltött idő. Hiszen alig várom, hogy mehessek és együtt lehessek az ott levők mindegyikével. Feltöltődöm és könnyebben veszem az otthoni dolgokat. Igaz, én egy nagyon szerető családba csöppentem bele, immár több évtizede. Lettek szüleim és szerető férjem, nekem ők jelentik az életet. A Félsziget klubházban pedig azt kapom, amit a családom nem tud megadni. Ők jelentik a kikapcsolódást, a barátokat, a pihenést. Remélem, még sokáig tagja lehetek ennek a kis közösségnek. Sokat fogok még tőlük tanulni és remélhetőleg tényleg a második családommal érezhetem magam velük együtt. Nagyon tetszik, hogy mindig mi dönthetjük el, mit szeretnénk csinálni, ez a szabadság teljes érzése.
G.Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése