Csillogás - dokumentumfilm - halálközeli élmény

Az ismeretterjesztő csoportnál már hozzászoktunk, hogy olyan kérdésekről van szó, amelyek minket jobban érdekelnek, mint egy átlagos, egészséges embert. Ilyen kérdések, mint az alkohol, a dohányzás, a drog káros hatása, és nemek közti statisztikai adatok; vagy a viktimológia (hogy áldozatnak születni kell), kiből lehet áldozat, kik a veszélyeztettek; lásd a depressziósok, és így tovább…
Felvetettem Karesznak, hogy már hallottunk a kómáról, a halálközeli élményről, de egy film sem beszélt arról, hogy mit éreztek, mit tapasztaltak azok, akik ezen átestek, és mit mesélnek eme élményekről. Egyből felcsillant a szeme, lévén ő többek közt pszichológus is. „Ilyen dokumentumfilm létezik, ha gondoljátok, megszerzem” – mondta.
Én, meg a többiek gondoltuk is, mert még a wikipédia is csak orvosi, illetve tudományos szempontból taglalja a dolgot, illetve összefoglalja különböző szempontokból.Lévén, hogy az ismeretterjesztő csoport az, ahol a legnagyobb felkészültségre van szükség, mi kevesen vagyunk, már csak a témák miatt is.

Karesz a klubházgyűlésen is felvetette a témát, és azt, hogy egy filmvetítés is lesz Csillogás címmel. A megtekintésre sokan jelentkeztek. Eljött a nap. Karesz legnagyobb örömére tényleg legalább 10-en jöttünk össze. A dokumentumfilmben három ember a saját élményeit mesélte el. Az első egy fényképész férfi volt, aki úgy élte meg a halálközeli élményt, mintha egy barlang lenne és egy nyíláson keresztül csak a bejutó fény tárulna elő; másik hasonlata a szülőcsatorna volt. Nagyon kellemes érzést élt át, és szinte sajnálta, hogy vissza kell térnie az életre.

A másik férfi, aki egy autókarambol áldozata volt, kilépett a testéből. Először mindent kívülről látott, majd egy olyan helyre került, amit nyugodtan nevezhetünk túlvilágnak. Találkozott meghalt szüleivel, barátjával, aki öngyilkos lett, és ezért nem találta a helyét, és büntetésekért minden nap fel kellett akasztania magát; és még több „lélekkel”, akik mint ő is, jól érezték magukat. Ő is azt nyilatkozta: kár, hogy vissza kellett térnie az életbe, mert az az állapot, ahova került, bár nem mondta ki, maga volt a paradicsom. Ez engem egy kicsit egy vallásos ember túlvilági életére emlékeztetett. A harmadik egy nő volt, aki ha jól vettem ki, 12 éves korában egy baleset folytán elvérzett. Ő egy olyan történetet mesél el, ami egyben jövőbeli vágyait teljesítette be, és visszajövetelét annak köszönhette, hogy látta édesanyját, amint rohan a hírre, hogy mi történt vele, és nagyon el volt keseredve. Három teljesen különféle történetet hallhattunk, melyben voltak közös vonások. A legfőbb az, hogy mindnyájan egy olyan túlvilági életbe kerültek, ahol nagyon jól érezték magukat, és sajnálták, hogy vissza kell térni. A másik fő dolog az volt, hogy mindhárman megváltoztak visszatérésük után, és teljesen más kép alakult ki bennük a halálról. A film megrázó volt még számomra is, így nem csodálkoztam azon, hogy utána még egy páran a társalgóban is erről beszéltünk, kielemezve a három epizódot, és azok közös vonásait. Az is félreértődött, mit nevezünk „igazi” halálnak; a szív, vagy az agyhalált. Jutka, aki orvos volt, de nem ezen a területen, megígérte, hogy utána néz.
Így (is) zajlik nálunk egy ismeretterjesztő csoport.
Visszatérve a wikipédiára, megtudhatjuk, hogy különböző vallások: a buddhista, a keresztény, a katolikus egyház, az iszlám, hogyan képzeli el, és dolgozza fel ezt a kérdést, nem beszélve az egyiptomiakról is.

Ali