Ki miért jár a klubba?

Zoli

- Szia, Zoli! Ha jól tudom, te a régi klubtagok közé tartozol. Mióta vagy klubtag?
- 2007 óta járok rendszeresen ide. Itt olyan jól érzem magam, hogy ez a második otthonom.
- Milyen változást hozott az életedbe, hogy ide jársz?
- Sok barátom lett.
- Ezt örömmel hallom, mert tudom, hogy nem könnyű a barátságodat elnyerni.
- Személyesen miben változtál meg, amióta felfedezted a klubot? Már három éve ismerlek, és azt figyeltem meg, hogy nyitottabb lettél.
- Én is észrevettem, ebben sokat köszönhetek ennek a kis közösségnek.
- Mik a kedvenc csoportfoglalkozásaid?
- A beszélgetős csoportok: a mandala, az ismeretterjesztő, mese csoport, a klubtaggyűlés és a hírek szerelmesei, meg az irodalomkör.
- Van-e olyan csoportfoglalkozás, amit szeretnél, ha lenne?
- Bármilyen beszélgetős foglalkozás, ami a hasznunkra válik. Az ulticsoportot is
szeretem, az is jó terápia.
- Majdnem elfelejtettem megkérdezni, hogyan kerültél ide?
- Már évek óta tudom, hogy megnyílt ez a klub. Még a Szigony utcai klubban hallottam róla. 2007-ben a barátnőm elhagyott, utána kerültem ide.
- Nagyon szépen köszönöm ezt az őszinte beszélgetést.

Ali

 Misi

- Szia Misi, mióta jársz a klubba?
- Két éve.
- Eleinte nagyon zárkózott voltál.
- Felszabadultam, megbarátkoztam a klubtagokkal, és megismertem őket.
- Ezek szerint előnyödre vált, hogy ide jársz… A közösség formálja az embert, és ez által változunk.
- Milyen foglalkozásokon szoktál részt venni?
- Mandala, Flowcsoport, életmódcsoport, Ismeretterjesztő csoport és a Hírek szerelmesei csoport, meg az Alkotás utca, és a néptánc. Szoktam még a hét végén a szombati csoportba járni.
Ali is, én is, Misi is sok foglalkozásra járunk. Így szemmel tudjuk kísérni egymás fejlődését. Ilyen a Miklós is, aki nagyon sokat változott előnyére. Miklós már az újságba is írt cikkeket.
- Ha egy mondatban kéne kifejezned, hogy mit jelent a klub, mit mondanál?
- A szocmunkások segítenek, a klubtagok bátorítanak. Nincs egyedül az ember a problémáival.
- Köszönjük, Misi az interjút. További jó klubozást kívánunk!

V. Éva , Ali

Miki

Lassan már egy éve, hogy elkezdtem járni a klubba, egészen pontosan január 13-án lesz egy éve. Úgy éreztem, hogy érdemes lenne írni arról, hogy mi minden történt velem, ez alatt a majdnem egy év alatt. Év elején még el sem tudtam volna képzelni, hogy 10 hónap alatt ennyi minden megváltozik az életemben. Az egyszer biztos, hogy tavaly decemberben nem éreztem magam valami jól. Nem volt kedvem semmit csinálni, vagy találkozni valakivel, a barátaimmal, a családommal, nagyon rossz kedvem volt. Mindennek a tetejébe jött a hír, hogy le fognak százalékolni, ettől aztán teljesen le voltam taglózva. Egy értéktelen senkinek éreztem magam, aki senkinek sem kell. Szavakkal nem is lehet leírni, milyen érzés volt. Aztán azt tanácsolták az orvosok és a családom is, hogy miután csak valószínűleg 4 vagy 6 órában fogok dolgozni, járjak el egy helyre, ahol hozzám hasonló beteg emberekkel lehetek együtt és ott töltsem a délutánokat munka után. Meg kell mondanom, hogy ennek sem örültem. De aztán január elején, mégiscsak el kezdtem járni erre a helyre, a klubba. Rendszeresen jártam, igyekeztem minden nap jönni, és egyre több emberrel megismerkedtem, egyre jobban éreztem magam. Most meg kell mondanom, hogy nem is találhattak volna jobb helyet számomra. Kijelenthetem, hogy szeretek járni a klubba. A velünk foglalkozó szociális munkások kedvesek, aranyosak, segítőkészek. Jobbnál jobb programok vannak a hét minden napján. Rengeteg minden tanultam, tényleg egyre jobban érzem magam. Igyekszem majdnem minden foglalkozásra eljárni. Tulajdonképpen mindegyiken voltam már, mindet kipróbáltam. A legjobban a Mandalát, a színjátszó-, az ismeretterjesztő-, és a hírek szerelmesei csoportot szeretem. Esténként, ha van rá lehetőség, elmegyünk bajnokok ligáját nézni, de erről majd egy másik cikkemben írok.

És a szocmunkások…

Amióta klubújságunk van (2010. óta ebben a formában) nagyon sok cikk szólt arról, hogy ki miért jár a klubba, milyen csoport-foglalkozáson vesz részt, és mit nyújt neki a klubélet. De nem volt arról szó, hogy ti szocmunkások hogyan élitek meg mindezt, mit jelent nektek a velünk való együttlét, munka, mi a sikerélmény számotokra. Milyen egyéb hétköznapi feladataitok vannak…

Mezsu: Igaz, hogy dolgozni járok ide a klubba, de szerencsére a legritkább esetben van olyan érzésem, hogy ez egy „munka”. Sokkal inkább egy családi, baráti közegbe érkezem, ahol vannak jobb és rosszabb napok, feldobó és lehangoló élmények, szomorúságok és örömök, de akárhogy is van, szeretek itt lenni. Az első pillanattól kezdve otthonosan érzem itt magam, olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást. Sikerélményt ad, hogy a csoportjaimra szívesen jártok, örülök, ha látom, hogy érdeklődtök a világ dolgai iránt. Nagyon szeretem a kollégáimat, igazi jó csapatban vagyunk, és ezt nagyon nagyra értékelem!

Ajándék: Mikor először idejöttem, egy nyári buliba, nagyon otthonosan éreztem magam. Nem volt az az érzésem, hogy egy mesterséges közegbe kerültem. Már akkor szerettem volna idejönni közétek. Azóta is nagyon jól érzem magam köztetek.

Bea: Én ugyan közösségi gondozó vagyok, de belelátok a klubéletbe és egy csoportom is volt, a főzőklub, amit időközben átadtam Annának. Én azt szeretem, hogy a klubtérben olyan, mintha egy nagy nappaliban lennék, ahol egyszerre lehet kártyázni, olvasgatni, de közben beszélgetni is és ezek nagyon otthonos hangulatot, teremtenek. Még a jó bulikat is szeretem, amikor mindenki táncol! Azt is szeretem, hogy vicces dolgok is történnek!

Tomi: Nekem azt jelenti a sikerélmény, hogy látom, hogy egy hangulatos közösség alakult ki, az egyéni esetvitelnél pedig azt látom, hogy egyre teljesebb lesz az emberek élete.

Ági: 2007 óta vagyok olyan szerencsés, hogy veletek élhetek, veletek oszthatom meg a hétköznapjaimat, néha a hétvégét is, bár azt Tomi és RanZsu a leggyakrabban.:) A szívem egy darabjai vagytok, a szívem egy darabja a klubház nekem. A család egy formája. A valóság, ahogy én szeretem. Éppen ezért nehéz egy ilyen jelentőségteljes dologgal kapcsolatban szavakká hámoznom a bennem kavargó érzésáradatot, de azt hiszem amit legjobban érzek, amikor klubra és rátok gondolok, hogy hálás vagyok. Hálás vagyok Nektek az évekért. Visszamenőleg, meg előre tekintve is. :) Olyan sokat tanultam és tanulok itt. Türelmet, az élet lényegét, a bennük és a rajtunk kívül levő univerzum (bár állítólag ilyen nincs :)) összetalálkozását, kavargását. Azt hiszem azért vagyok szerencsés, mert munka közben folyton arról gondolkodhatok itt, hogyan is jó élni. Ezzel kapcsolatban tanulok itt jó és rossz dolgokat tőletek, ezzel kapcsolatban tanultok itt jó és rossz dolgokat tőlem. A világ legjobb mondatait őrzöm a fejemben tőletek, a világ legklasszabb szituációiban vehetek részt együtt veletek. Együtt tanulhatok rólatok és magamról egyaránt. Hálás vagyok Nektek, a kollégáknak, azoknak, akik kitalálták a nappali és közösségi ellátást, az önkorinak meg annak, aki ezt az egészet pénzeli. Hálás vagyok azért, hogy minden nap egy új világot teremthetek veletek. Köszi mindent! Sok boldog szülinapot Neked Félsziget! 10-et, húszat, meg remélem majd valaki, valakik a 100-at is!

2014