Activity

Felmerült az ötlet a klubtagokban, hogy lehetne közösen Activity-t játszani. Össze is ültünk néhányan, név szerint Éva, Judit, Ali, Marci és én. Bár páratlan volt a résztvevők száma, mégis tudtunk két csapatot alkotni. Az Éva és az Ali volt együtt, én pedig a Judittal és a Marcival voltam egy csapatban. Meg volt beszélve a játékra egy időpont kedd délutánra, de aznap csak ketten gyűltünk össze. Másnap, szerdán elővettem a játékot, és spontán alakult egy 5 fős társaság.
Abban nincs megegyezés, hogyan is lenne jó játszani, hogy előre megbeszéljük, vagy csak úgy, ha összejövünk néhányan és elkezdünk játszani. Nagyon nehezen indult a játék, ugyanis a Judit nem tudta a játékszabályokat, én próbáltam elmagyarázni neki, de valaki mindig közbeszólt, hol Marci, hol Ali. Úgy kellett volna intézni (most már tudom, utólag mindig okos az ember), hogy most csöndet kérek, elmondom a szabályokat, aztán mindenki egymás után hozzáteheti a magáét. De nem így történt, bekiabálós rendszer volt, és eléggé össze is zavarodtam ebben, sokszor egymás után mondtam a „hülyeségeket”. Valahogy én így vagyok ezzel, ha koncentrálnom kell és közben zavarnak, akkor nem tudok odafigyelni semmire. De aztán végül csak elkezdtünk játszani.
A játéknak voltak érdekes részei, mert ha például valaki elkezdett mutogatni valamit, és a többiek egymás után kiabálták be a megfejtéseket, akkor még a mutogató is belezavarodott, még ha ki is mondta valaki a megfejtést, hogy az tényleg jó, és hogy most akkor tulajdonképpen ki is volt az, aki kimondta, vagy kimondta-e tényleg. Számomra a mutogatás a legnehezebb, de előfordult velem az is, hogy mikor körül kellett írni valamit, véletlenül kimondtam a megfejtést. Utóbbira a Szárszói táborban volt példa, sportrovatot kellett körülírnom, és azzal kezdtem, hogy. „vannak az újságban különböző rovatok”. Ezzel pedig már le is lőttem a poént.
De egyébként meg a lényeg az, hogy kellemesen eltöltöttünk együtt 90 percet, és már meg van beszélve a következő időpont!

Miki
2016