Helyére pályázatot írtak ki, három fő jelentkezett. Az egyik jelentkező – akkor még a nevét sem tudtam – egy kicsit megilletődve ült a kanapén, a társalgóban. Megtudtam Dalmától, aki a klub vezetője volt akkor, hogy az a fiatalember az egyik jelölt. Egyből melléültem, és elkezdtünk beszélgetni.
- Bánfai Károly vagyok – ezzel indult egy kb. egy órás „tesztelés”. Megtudtam, hogy pszichológus. Annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy a keddi főzőklubból is kimaradtam, pedig kedvemre való volt a kaja, de ez a fiatalember engem jobban érdekelt. Amikor befejeztük az ismerkedést, mondtam Dalmának, hogy bár a másik két embert nem ismerem, de szerintem ez a fiatalember kell nekünk. Dalma ezzel egyet is értett. Mint utóbb kiderült, Karesz – mert nagyon hamar így hívtuk, már csak azért is, mert nálunk mindenki tegezi egymást – lett az én mentorom Péter után. Sokban hasonlítottak egymásra, ő is bejött a mandalára, amit akkor még Zsuzsa is vezetett, és egyből kérte, hogy ő is had vezethesse. Tevékeny részese lett az ulti csoportnak is, majd egy idő után új csoporttal, az ismeretterjesztővel lopta be mintegy hat-nyolc ember szívébe magát. Vannak olyan klubtagok, akik csak ezért a két csoportért jönnek be heti rendszerességgel. Karesz mindenben szívesen részt vesz. Farsangkor egyik alkalommal takarítónőnek öltözött, és ebben a jelmezben ment ki az utcára, hogy a Csokifüggőben vásároljon. Másik alkalommal néger futballistának, vagy Fradis vízilabdásnak öltözött.Visszatérve az ismeretterjesztő csoportra először nekünk kellett felkészülni, előre megbeszélt témákból. A Csillogás című film után Popper Péter mesterkurzusa következett. Majd folytatódott a többi pszichológus és pszichiáter előadásaival. Révén, hogy Karesz is pszichológus, nagy élvezettel magyarázta el nekünk az előadásokban felmerülő kérdéseket. Keze alatt nemcsak az ismeretterjesztő, hanem a mandala csoport is megváltozott. Sokat beszélgettünk egymás problémáiról, igyekeztünk segíteni ezeket megoldani. Karesz nagyon komolyan vette a csoportfoglalkozásokat.
Az októberi utolsó mandalán tudtuk meg tőle, hogy az egyik utolsó csoportfoglalkozáson veszünk részt, mert ő is eltávozik tőlünk. Pedig nagyon megszeretett bennünket és az összes klubházi tevékenységet. Mondta, hogy lejárt az ötéves szerződése és bár szerette volna, de nem hosszabbították meg. Egy ideje már csak félállásban volt velünk, de már erre sincs keret. Engem ez kétszeresen is érint, mert mint már írtam, ő volt a mentorom is. Amikor kórházban voltam, mindig meglátogatott. Egyik alkalommal, amikor Pesthidegkúton voltam, még azt is vállalta, hogy a saját felelősségére egy csütörtöki napon kikért engem, és elvitt a klubházba. Ennek nagyon örültem és soha nem felejtem el neki, hiszen akkor már legalább négy hónapja nem hagyhattam el a kórház területét.
Sokszor mondjuk azt, hogy egy ember pótolhatatlan, ez Karesznál is beigazolódott, mert nem tudjuk mi lesz a legrégebbi csoportfoglalkozásokkal: a mandalával és az ismeretterjesztővel. Az vígasztal bennünket, hogy Karesz – aki még harminc évesen is tanul – sokrétű tudásával, meg fogja találni a neki való munkát. Mondta, hogy nagyon sokat köszönhet a kollégáinak és Zsuzsának, a főnökének, abban, hogy hagyták őt továbbtanulni. Jelenleg klinikai pszichológiát tanul. Remélem. ennek a sok tanulásnak meglesz az eredménye, és Karesz egyik vágya, hogy sportpszichológus legyen majd egy csapatnál, beteljesül.
Hajrá Fradi!!! Mindent bele!!!
Ali
2016
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése