Állatkerti séta

Már régóta terveztem, hogy ellátogatok az állatkertbe, végül unokahúgommal meg tudtunk állapodni az időpontban. Ez egy meleg, nyári nap volt, sok állatot nem is láttunk, gondoltuk a házaikba hűsölnek. Különösen azért szerettem volna elmenni, mert kíváncsi voltam, milyen lett, azáltal hogy hozzácsatolták a vidámparkot, mennyivel lett élhetőbb az állatok számára.
Jelenleg 8 hektáron vannak létesítmények. Barlangok, házak, kifutók, medencék, stb. Évente 1 millió ember látogatja. Vannak úgynevezett örökbefogadások is, amikor egy-egy személy támogatja az állatkertben lévő kiszemelt állatot, anyagilag vagy más módon. Az állatok bemutatásán kívül az intézmény foglalkozik szaporítással, természetvédelemmel, oktatással.
Először az állatkert történetéről szeretnék pár sort írni.
A Városligetben található, és 1866-os megnyitásától a vidéki állatkertek megalapításáig az ország egyetlen ilyen intézménye volt. A nagy átépítés ideje 1909-1912-re esik, majd 1912 májusában átadták a házakat, sokat erdélyi vagy szecessziós stílusban megépítve. Több neves építész mellett, Kós Károly is részt vett az építkezésben. Ekkor épült a Zsolnay cserepekkel díszített Főkapu, ami szimbóluma a kertnek, valamint az Elefántház, Pálmaház, Kis- és nagy szikla is stb.
A háborúk hatalmas károkat okoztak a kertben. Súlyos bombatámadások érték, ennek következtében az épületek java és az állatok elpusztultak. A második világháború előtt 2500 példány élt a kertben, a háború végére 15 maradt.
Az intézményt, összefogás eredményeképpen, 1945. május 1-én újra megnyitották. Vezetését Anghi Csabára bízták, aki ismeretterjesztő sorozatokat is indított, és az állatok beszerzését is tervszerűsítette. 1967-ben nyugdíjba vonult. 1994-től megszakításokkal Persányi Miklós lett az igazgató, aki ma is vezeti a kertet.

Most rátérek a sétánkra, ami nagyon kellemes volt, zöld sétányok között látogattuk meg az állatokat.

Láttunk 1-2 oroszlánt és egy tigrist kényelmesen heverészni.

Láttunk fókát úszkálni a medencéjében.

Megcsodáltunk 2 vízilovat, akik egy pár lehettek, mert egymás mellett úsztak. Időnként az egyik lemerült a vízbe, majd a másik felkelt, és kicammogott a szárazföldre. Hatalmasok voltak, és megtudtuk, hogy 5 tonna súlyúak is lehetnek.






Láttunk rózsaszínben ragyogó flamingókat is egy csoportban.

Láttunk 2 hatalmas elefántot is, akiknek a gondozók éppen pedikűrözést tartottak. Az elefánt engedelmesen emelte a lábát a művelethez. Megtudtuk, hogy erre azért van szükség, mert a természetben magától kopik a körmük és a patájuk, itt viszont ezt vágni, reszelni kell. Azután láttuk, amint egyikük békésen labdázik.
Orrszarvúakat is láttunk, ezek hatalmas, vastagbőrű állatok.




Látunk egy csapat zebrát, akik a házi ló és a szamár rokonai, és megtudtuk, hogy 3 különböző csíkozásúak lehetnek fajtájuk szerint.

Láttunk sok kicsi teknőst, köztük ékszerteknősöket.
A gorillák és orangutánok se maradtak ki. Láthatóan nyugodtak voltak, jól érezték magukat.
Tettünk egy sétát a japánkertbe, ami nagyon szép, ápolt környezet volt.

Nekem legjobban a pingvinek tetszettek. Nagyon vicces jelenet volt, hogy egyszer csak egyenként, szépen letotyogtak a lépcsőkön egy kis tóhoz, vízszintesen sorba álltak, és mi vártuk, mikor ugranak a vízbe. Ott álldogáltak egy darabig, ezután az összes elindult visszafelé. Nem tudtuk rögtön az okát, aztán tovább sétáltunk, és akkor megláttuk, hogy a gondozójuk eteti őket, egy vödörből halat osztogat. Tehát ők már tudták, hogy ez fog következni.

Láttunk zsiráfot, kicsiket és nagyokat.

Kellemes élmény volt a séta, jól éreztük magunkat, mert úgy láttuk, hogy az állatok is jól érzik itt magukat életterük megnövekedése miatt is.

Sz.-né Cs. Zsuzsa
2017