Művészetbarátoknak – röviden Kultúra, szubkultúra, ellenkultúra IV. rész

Mi is az ellenkultúra tulajdonképpen? Hívei mindent elutasítanak, ami hagyományos, ami a polgársághoz, a hagyományokhoz köthető. Sokszor önpusztító életformát élnek, kábítószert használnak, a mértéktelen alkoholfogyasztás, dohányzás megszokott dolog. Kulturális vetülete a kortárs művészet egyes irányzataiban is megmutatkozik.

A performance (ejtsd: pörformensz) (előadás), mint művészeti műfaj, az ellenkultúra egyik szüleménye. Ezekben az előadásokban a művészek saját életük veszélyeztetésével próbálnak tabukat „döntögetni”, a közönséget provokálni. Az ellenkultúra mibenlétére példa Andy Warhol (ejtsd: Endi Vorhol) élete és halála: 59 évesen szívrohamban hunyt el.
Egyes szerzők ellenkultúrának tekintik például a punkok világát, avagy a hatvanas évekbeli hippik kommunáit is. Szerintem egyetlen hiteles kultúra sem épülhet tagadásra. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kulturális köntösbe búvó ellentétek. Ha pedig előfordul valódi kulturális ellentét, ott valami baj van. Szerintem nem helyes eleve elítélni mások kultúráját. Némely mű pedig ilyen hangot üt meg.
Szót kell ejteni azonban arról a művészeti folyamatról, amely a figurális ábrázolás elvetésével kezdődött. Tulajdonképpen így indult a művészet ellenkultúrája. Először csak a formák ábrázolásának módja alakult át. E folyamat az impresszionizmussal kezdődött az 1800-as években. Ma pedig eljutottunk a performance-ig. E két jelenség között számtalan stílus, életpálya és alkotás íve rajzolható meg. Nem mintha bármit is tehetnénk e kulturális folyamatokkal szemben, de amikor a művész értelmes formák nélküli világot épít, tudnunk kell, mi történt eddig, és hova vezetett mindez.

Gy. Gábor
2017