Táborozás Dömösön

 Eddig mindig kéretlenül írtam tudósításaimat a táborozásról. Most azonban Ali megkért, hogy írjak a Klubújságba a táborozásról. Íme, ahogyan én láttam a 2017-es táborozást.

 Ez alkalommal a táborozás Dömösön zajlott a Duna-kanyarban, egy kempingben. A táborozók minimális (az árakhoz képest) térítés ellenében, jelentkezés alapján, illetve a szociális munkásokkal konzultálva vehettek részt a táborozáson. A kempingben négy személyes kis apartmanokban kaptunk elhelyezést, két-két szobában lakhelyenként, tisztálkodási lehetőséggel, hűtőszekrénnyel, konyharésszel, kb. 100 csatornás kábeltévével, napi 3-szori étkezéssel a kemping büféjében, ahol bőséges reggeli után finom ebéddel és meleg vacsorával vártak minket. Minden kis csapat kapott minden nap ”rágcsálnivalót” és ásványvizet, kívánság szerint buborékosat vagy simát. Szokás szerint én külön utaztam a többiektől, mert előző nap délután még az „öreg ház” kéményét bűvölte a kőműves. Így én is csak kedden reggel indulhattam útnak Simontornyáról. Ez kb. 100 km-es hátrányt jelentett. Ezért csak délután 3 óra körül érkeztem Dömösre. A busz utastájékoztatója nem működött, de szerencsére volt némi helyismeretem, így rögtön megismertem a hajóállomást, és tudtam Zsuzsától, hogy a következő megállónál 3 kell leszállnom a buszról. A buszmegállónál már vártak a többiek, ami nagyon jól esett. A táborban a fogadtatáshoz hozzátartozott, hogy az ebédemet félretették, és érkezéskor rögtön melegen elfogyaszthattam, ami jól jött 6 óra utazás után. A kempingben, mely közel volt a Duna-parthoz, külön közösségi ház volt, ahol esténként csocsóval és activity-vel töltöttük az időt. Még Manuela is beállt játszani. Közel volt a Duna-part, így az egyik program az volt, hogy délután lementünk a partra körülnézni. Itt alkalmam volt köveket gyűjteni, ami nagy élmény volt számomra. Általában 9 órakor volt reggeli és utána szervezett nekünk a hét első felében Zsuzsa és Máté, a hét második felében Annamari és Fecó (Őrangyalaink) programot.

 Egy alkalommal elmentünk Esztergomba is. Itt nekem megint külön útjaim voltak: becserkésztem a városi könyvtárat, ahol vásároltam emlékül a – számomra titokzatos – múltról szóló könyveket, darabját 100 Ft-ért. A többiek ezalatt megnézték a Bazilikát és a Várat. Egy kicsit izgultam, hogy vajon megtalálom-e majd a könyvtárvadászat után a többieket, de végül minden simán ment. Másik nagyszerű programunk volt egy kirándulás a Rám-szakadék felé. Csak a Vadálló-kőig mentünk el, mert tovább haladni már veszélyes lett volna. Az erdő csodálatos volt. Az erdei út mellett patak csörgedezett, néhol kis vízeséseket produkálva. Amikor célunkat elértük, izgalmas átkelést éltünk át, ahogy a patak kövein lépkedtünk. Út közben pedig volt módunk állatsimogatásra is. Nemegyszer fagyiztunk, és volt, aki kávét vagy capuccino-t ivott. A kempingben volt medence is, így volt lehetőség többször is csobbanásra. Egy alkalommal sikerült rábírnom Marcit, hogy menjünk le a Duna-partra, ahol felbuzdulva az első alkalmon, újra köveket gyűjtöttem. A kemping mellett teniszpálya és minigolf is volt, amiket többen ki is próbáltak. Marcival pingpong-csatát vívtunk, aminek részemről derékfájás vetett véget. Egy alkalommal Dömösön tettünk sétát egy templomromhoz, ahol érdekes előadást hallhattunk a magyar történelem egy korai szakaszáról. Zsuzsa és Máté, illetve Annamari és Fecó más-más stílusban vezették a csoportot, de azt hiszem ez nem baj. Nekünk is kell alkalmazkodnunk a körülményekhez, azt hiszem. Mire összeszokott a társaság, hirtelen vége is lett a táborozásnak. Úgy gondolom, köszönettel tartozunk mindenkinek, aki lehetővé tette e táborozást, és persze Őrangyalainknak is, akik mindig a sarkunkban voltak és figyeltek ránk.

Gy. Gábor
2017