A II. világháborúból az Egyesült Államok győztesként került ki. Ma már tudjuk, a XX. század második felében Amerika egyértelműen világhatalom volt. Azért használok múlt időt, mert ma már Kína is jelentős tényező, és ez a tendencia csak folytatódni fog. A mi szempontunkból a lényeg az, hogy a globalizálódó világ bölcsője Amerika volt.
Amerika mindenhová, ahová hatását kiterjesztette, egyúttal kultúráját is „exportálta”: a Coca Colát, a Hamburgert, és az „Amerikai Álmot”. Ez utóbbi alatt a mentalitást értem, hogy az egyén tűzön-vízen keresztül, harcolva, megvalósíthatja álmait, megvalósíthatja önmagát. Eközben a hagyományos értékrendek szinte elvesztették jelentőségüket, a fogyasztás vált az elsődleges „kultúrává”. A Max Weber által emlegetett protestáns etika már a múlté. A fogyasztásban megcsömörlött ifjúság pedig sok esetben az önpusztításhoz, a kábítószerhez, az alkoholhoz fordult. Mindeközben a társadalom szerkezete is megváltozott. Miután nincs domináns kultúra, csak egymással ütköző szubkultúrák (alkultúrák) vannak. Az ifjúsági lázadás XX. századi sajátossága, hogy az ifjúságot szubkultúrává emelte. Ez megmutatkozott az öltözködésben, a hajviseletben, a divatban, a szülők elveinek kritikájában, a hagyományos életpálya elvetésében. Ez az irány az egész Nyugati világra kiterjedt (és tegyük hozzá, ez érvényes Magyarországra is.)Ugyanakkor megjegyezhetjük: a fiatalok választásait jelentős mértékben befolyásolja anyagi helyzetük. Másképp „tiltakozik” a jómódú Y-generáció és másképp a nehéz anyagi helyzetben lévő, sokszor munkapiacképes végzettséggel sem rendelkező fiatal.
Ugyanakkor már az 1950-es évektől érvényesülő jelenség, hogy a művészet centruma is Európából Amerikába került át. A kortárs művészet alakulásában nagy szerepet játszottak az ifjúsági szubkultúrák. Részben e kettő egymásra hatásából jött létre az ellenkultúra. De erről már a következő részben lesz szó.
Gy. Gábor
2017
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése