CSABA, MIKI ÉS A SZÍNHÁZ

Jó ideje nem voltam már színházban. Sajnos nem voltam túl jól mostanában. Nem mertem sehova se menni, főleg nem idegen emberek közé. De aztán a Csaba invitálására mégis elmentem újra színházba, hogy megnézzük a Szájon lőtt tigris című darabot.

Gyorsan el kellett eldönteni, hogy megyek-e, mert azonnal le kellett foglalni a jegyeket, különben elkapkodták volna pillanatok alatt. És nem nagyon szeretem az ilyet, de azért belementem a dologba. Mondhatni ez egy ilyen „last minute” jegy volt számunkra… Ráadásul jutányos áron jutottunk hozzá, végül is már a főszezonnak is vége. A Nemzeti Színházba mentünk, és láttam már rossz darabot ott, úgyhogy kicsikét féltem, de azért úrrá lettem a félelmemen. Megérkeztünk a darabra időben, majdnem egy órával a kezdés előtt. És akkor kezdődött a „Kanosszajárásunk”. Mondhatni elég nehéz volt megtalálni, hogy hol is lesz az előadás. Belépésnél azt mondták, hogy az 5. emeleten van a terem, ahova mennünk kell. A nézők egyébként csak a 3. emeletig mehetnek szabadon, onnan a személyzet engedi tovább őket. Elkezdtünk fölfele menni, és találkoztunk egy rakás emberrel, és láttuk, hogy sorba állnak. Hát beálltunk a sorba mi is. Nem kérdeztük őket, milyen előadásra várnak, gondoltuk kivárjuk a sorunkat. Várakoztunk, várakoztunk, kb. 45 perce már, mire a Csaba beszélgetésbe elegyedett a mögöttünk álló hölggyel, majd kiderült, hogy nem is jó helyen várakozunk. Mi minden ki nem derül, ha beszélget az ember, nem?! Elindultunk hát megkeresni a termet, néztük a feliratokat, hogy hol is a mi termünk. Erre korábban rá kellett volna jönni, hogy nézni kell a kiírást, de nem volt még késő, végül is még volt 10 perc kezdésig. Caplattunk fölfelé, és végül megtaláltuk keresett célunkat. Utólag egyébként kiderült, hogy olyan helyeken is végigmentünk, ahova idegeneknek belépni tilos. Majd visszatértünk oda, ahonnan elindultunk, de persze állhattunk újra sorba, hiszen korábban kiálltunk a sorból. Az előadás jó volt egyébként, nagyokat lehetett nevetni, de nem ez volt a lényeg, hanem az élmények, amiket szereztünk magunknak. Nagyon jól szórakoztunk mindketten Csabával. Végignevettük és viccelődtük az egész estét. Nem csak az előadáson nevettünk, hanem előtte is és utána is. Sosem fogom ezt az estét elfelejteni.

Miki
2017