Közös Pont megnyitó és Klubház 14. Szülinap

A Közös Pont hivatalos megnyitója novemberben volt, a klub szülinapjával összekötve, bár a helyiséget már augusztus végén birtokba vettük, és fokozatosan alakítottuk, szépítettük. Az alábbiakban a megnyitón elhangzott két beszédet olvashatjátok.

H. Margit:

Kedves meghívott vendégeink!

Nagy szeretettel és külön figyelemmel köszöntöm Fonti Krisztina Alpolgármester Asszonyt, Varga-Kovács Emese Asszonyt a Népjóléti Iroda új vezetőjét, Varga Mária munkatársat és Kosza Piroska doktornőt.
Elöljáróban szeretném elmondani, hogy nagy jelentőségű ünnepnapra jöttünk össze, ugyanis klubházunk 14. szülinapját ünnepeljük.

Ezenkívül ünnepélyesen is megnyitjuk és birtokba vesszük a Közös Pont szépen berendezett helyiségeit, amely által mozgásterünk nagyban kitágult és még szép kiállítást is tudunk rendezni. Köszönjük az önkormányzatnak ezt az ajándékot, ígérjük, méltó módon használjuk és vigyázunk épségére.

Most Emese Vezető Asszonyhoz fordulok: Bizonyára ismeri klubházunk 14 évvel ezelőtti indulását és életét. Mi biztosan állítjuk a létjogosultságát a klubnak, mert itt évek alatt sok erőfeszítés történt az arra rászoruló emberek érdekében. Szociális munkásaink szeretettel, szakértelemmel segítenek az ügyek intézésében és az előrehaladásban.
Itt sokszínű programok, kulturális események, foglalkozások zajlanak.
Tehát mondhatjuk második otthonnak is, mert a közösség ereje gyógyulást eredményez, megértést és elfogadást hoz.
Szeretettel és bizalommal fordulunk az új irodavezető asszony felé, és sok erőt, egészséget kívánunk munkájához.
Boldog szülinapot, Félsziget!

Román Zsuzsa:


Szeretettel köszöntöm vendégeinket, klubtagjainkat, munkatársaimat...
Minden év novemberében teremtünk alkalmat a Félsziget Klubház születésnapjának megünneplésére. Ennek az évnek külön ajándéka számunkra az a hely, ahol most állunk, a Közös Pont, melyet jelképesen épp ma veszünk birtokba, mintegy szülinapi ajándékként. Mai ünnepünk másik ajándéka, immár mindannyiunk számára, Süttő Bálint szoborkiállítása, melyet örömmel fogadtunk be és tárunk elétek, ez alkalomból...

Először egy kis történeti visszatekintés:A klubház 14 éve nyitotta meg kapuit, ám a gyökerei messzebbre nyúlnak vissza. A Családsegítő Központban, a közösségi ellátás keretében, már 2002-ben Filmklub, Főzőklub és Álláskereső klub működött Bíró Mari és Szűcs Anna vezetésével.
2004-ben alakult hivatalosan is pszichiátriai betegek nappali klubjává, amikor a Kékgolyó utcában megkaptuk az első klubhelyiséget, és ekkor lett Félsziget Klubház a neve. 2009-ben költözött jelenlegi helyére a Kiss János altábornagy utcába.

Szép szerda délután

Alkotó csoportot tartunk:
rajzolunk, festünk –
nem varrunk.

Eszter kitalál egy témát,
véleményt kér -
és nem némát.

Ceruza, zsírkréta, festék,
nem baj, ha van rajtad test-ék.
Művészként alkossál –
Tessék!

Eszter copfos, szemüveges,
az alakja tökéletes.
Pontozással: a hétből hetes,
gyönyörű és intelligens!

E. István
2018

Októberi kirándulás a Normafához

Elsétáltunk a 21-es autóbuszig a Turul madárig. A busz megállt a Normafánál.
Sétáltunk a libegőig és hogy megérdemeljük a lángost útközben szedtünk faleveleket, beszélgettünk mindenről, ami csak az eszünkbe jutott.Gyakran vagy legalábbis évente egyszer, amíg nem építik be, van egy elkerített rész, ahol tavaly ettük a lángost. Most sétálva elindult a társaság visszafelé, sokan voltunk, de végre visszajutott a csoport oda, ahol a lángost kaptuk.
Szeretek a szabadban sétálni, jó idő volt.

R.Magdi
2018

Múzeumlátogatás

R. Magdi élményei:

A Nemzeti Galériában a mexikói festőművésznő Frida Kahlo kiállítását néztük meg. A művésznőnek nehéz gyerekkora volt. Későbbiekben se v olt könnyű, a kamaszkor, az iskoláskor betegségben telt el. Egy buszbaleset miatt gerincsérülésen ment keresztül. Nehezen gyógyult és a család segítette a gyógyulásban. A pénzük fogytán azt Frida Kahlo a festészetbe menekül és így szerez pénzt. Családi fotózással kezdte és festészettel folytatta, ehhez állványt is kapott.Nekem annak ellenére tetszett, hogy képei szomorúak, mégis színes népies mexikói viselet motívumai voltak benne.

P. Laci élményei:

Engem az fogott meg, hogy annak ellenére, hogy milyen egészségügyi problémái voltak, minden fájdalma ellenére soha nem adta fel. (Kicsit el is szégyelltem magam, hiszen ép a kezem, és a lábam is gyógyul.) Nagyon érdekes képeket festett és a fotóin is csodás dolgok voltak. A tájat és az embereket is fényképezte, és azokon látszott, hogy még az egészséges embereknek is nehéz dolguk van.
A gerincsérüléséről készült kép nagyon megfogott, de a többi felirat is érdekes volt, csak nem győztem őket végigolvasni, ennek ellenére élvezhető volt a kiállítás. Helyzet képeket láttunk a mexikói emberek életéről. A helyes megértéshez még egyszer meg kellene néznem, de egyelőre megelégszem ennyivel.

R.Magdi
P.Laci
2018

Művészetbarátoknak – röviden! A látás iskolája 1. rész

A fény

Ahhoz, hogy megsejtsük, milyen csodálatos jelenség az ember, érdemes arról is néhány szót ejteni, hogy mi az a másik jelenség, (amely ugyanúgy része az univerzumnak, mint az ember), amit fénynek nevezünk. Ugyanis az emberi látás a fény érzékelésére épül. (Vannak élőlények, melyek a hősugarakat „látják” (pl. a szúnyog), mások ultrahang segítségével tájékozódnak a sötétben (pl. a denevér).

Mellékesen érdemes megjegyeznünk, hogy mindkét jelenség – fény és ember – ugyanazokból az elemekből épülnek fel, melyeket Mengyelejev foglalt periódusos rendszerbe és Bohr atommodelljében írta le (részben) kapcsolódásukat. Itt érdemes megjegyezni, hogy az emberi szervezetnek is van „elektromos” tevékenysége, és a fénynek is van „anyagi” természete. Mindez nem vonja kétségbe – szerintem – Isten létezését. A tudomány ugyanis a mai napig nem tud választ adni tér és idő –más néven fogalmazva: az anyag végtelenségére.
Erre a problémára valószínűleg ez az írás sem fog válaszolni. Így hát térjünk vissza fő témánkhoz. Mit is lát valójában az ember? A válasz látszólag pofonegyszerű: a fényt. De mi is tulajdonképpen a fény? Nos, a fény elektromágneses sugárzás. Az elektromágneses sugárzás hullámhossza széles skálán mozog. Az ember számára látható fény (elektromágneses sugárzás) a teljes skálának csak egy bizonyos része. A különböző színek különböző hullámhosszaknak felelnek meg. Elektromágneses sugárzás pl. a rádióhullám (ezt használják a mobiltelefonok); vagy a radioaktív sugárzás, mely a maghasadáskor keletkezik (az atombomba felrobbanása), más néven gammasugárzás. Ez súlyos betegséghez, végső soron halálhoz vezet az emberi szervezetnél. (Ugyanakkor léteznek olyan élőlények: extremofilok, melyek elviselik ezt.)
Azt hiszem, ilyen tömény ismerethalmaz után jó egy kicsit szünetet tartani. De úgy gondolom, nem árt tudnunk ezeket, ha sejteni akarjuk, milyen különleges az emberi lény és a természet világa. A művészek a tudás mezsgyéjén tevékenykednek, mivel a szemlélő ösztöneire próbálnak hatni, e törvényszerűségeket ők is felhasználják.

Gy. Gábor
2018

Még egyszer a Közös Pontról

Az önkormányzatnak köszönhetően klubunk kibővült egy új résszel, melyet Közös Pontnak neveztünk el. Májusra kész lett a helyiség, már csak az Ikeás bútorokat kellett összeszerelni. A szocmunkások vezetésével egy lelkes kis csapat állt össze: Anna, Magdus, Zoli, Lavi, Laci, Zsuzsi, Móni, Marci. Nekik köszönhetjük, hogy belakhattuk a tőlünk ötven méterre lévő galériás klubteret.
Már az amerikai vendégeinket is itt fogadhattuk. A hely funkciója, hogy itt tarthatjuk a Félsziget Klubház programjainak nagy részét.
Egyes csoportok már át is kerültek, és a programban a csoportok is úgy szerepelnek, hogy melyiket tartjuk a Közös Pontban.

A programok a következők:

hétfő:    14.30 – 15.30 Fanzin-csoport Fecóval,
szerda:  13.00 – 14.30 Mandalacsoport Gusztos Évával,
             16.15 – 17.30 Alkotócsoport Eszterrel
csütörtök: 15.00 – 16.00 Chikung Mezsuval
                 16.15 – 17.00 Életmód Mezsuval
péntek: 14.00 – 16.15 Alkotócsoport Román Zsuzsával
             16.00 – 17.30 Drámajátékok Annamarival

2018
Ali

Hanisch Erzsi búcsúztatója – Magdi szavaival

Kedves Erzsébet!
 
Sok évvel ezelőtt megismerkedtünk az önkormányzatnál a családsegítőn keresztül, felmerült, hogy szervezni lehet egy csoportot, ami lehetőséget biztosít a kulturált megismerkedésre.
Ebből a csoportból lett később a klub. A helyiség, amit megkaptunk valóban kulturált volt, de nekünk is tenni kellett érte, hogy jól érezzük magunkat.Elneveztük Félsziget Klubháznak. A csoportokon voltak beszélgetések, kirándulások, ismerkedések azokkal az emberekkel, akik rászorultak.
Remélem, nem bántad meg, hogy ilyen munkát választottál, és azt is, hogy nem végleg búcsúzol el és viszontlátjuk egymást!

Magdi
2018

Interjú Alberttel

- Légy szíves elsőnek mesélj arról, hogy milyen itt általában a Félsziget Klubházban?
Én szeretek idejárni a Félsziget Klubházba, mert nagyon jó csoportfoglalkozások vannak és vannak olyan emberek, akikkel szeretek elbeszélgetni is, úgyhogy, amikor nincs csoportfoglalkozás, akkor sem unatkozom, és majdnem minden foglalkozáson részt veszek. Főleg a beszélgetős csoportokat szeretem, de szeretem a rajzos meg az egyéb ilyen csoportokat is. Most Román Zsuzsinak (Román Zsuzsa, a Félsziget Klubház intézményvezetője) az alkotó csoportjából jöttem éppen. Itt is megbeszéljük, ki hogyan érzi magát, mi történt vele mostanában. Most zenére festettünk. Mikor befejezzük a művet, megbeszéljük, először a csoport, hogy mit lát abban a képben, amit az egyén készített, utána meg elmeséli az illető, hogy ő mire gondolt, amikor készült a kép. Most egy ilyen meditációs zene szólt, arra kellett festeni. Persze nem egyformán jól rajzolunk, meg festünk, én például nem tudok egyáltalán alakot festeni meg rajzolni, ezért én ilyen nonfiguratív képet csináltam.
- Következő kérdésem egyrészt, hogy miért kezdtél el ide járni, másrészt, hogy hol hallottál először a helyről?
A kezelő orvosnőm már régebben ajánlotta, hogy jöjjek el ide, mert én 20 éven keresztül nem mentem el otthonról, csak havonta egyszer gyógyszert felíratni, meg beszélgetni vele a kórházban. Én eleinte ódzkodtam attól, hogy eljöjjek ide. Az egyik akadály nekem az volt, hogy ide el kellett, hogy jussak, a másik ok az volt, hogy attól féltem, hogy itt semmi más nem lesz, csak ülünk, és mint a váróban maximum elbeszélgetünk, meg állandóan arról lesz szó, hogy kinek mi baja van. Kellemeset csalódtam, mert amikor idejöttem legelőször, az úgy történt, hogy akkor már gyalog egyedül közlekedtem és észrevettem itt a klubházat, bejöttem, és óriási nyüzsgés volt. Én világ életemben szerettem a nyüzsgést. Mind a három számítógép mellett ültek emberek és számítógépeztek (a klubház számítógépparkjánál). A többiek beszélgettek az előtérben és a klubtérben. Amikor bejöttem az egyik betegtársunk kérdezte, hogy kérek-e kávét és én nagy kávés vagyok, ezért természetesen elfogadtam, és ezek után valahogy itt ragadtam. Annyira jól sikerült ez az itt ragadás, hogy két hónap után körülbelül felkértek, hogy mi lenne, ha a klub újságot vezetném, illetve kézbe venném (a klubházban minden évszakban szerkesztenek saját újságot, a klubtagok írásaival). Ez annyira megtetszett nekem, hogy elkezdtem számítógéppel is foglalkozni és az újsággal is. Körülbelül egy évig tanultam itt a számítógépezést a többiektől, meg az önkéntes segítőktől, amikor megtanultam az alap dolgokat. Akkor vettem magamnak egy laptopot és otthon írtam a cikkeket. Sokat fotózok is, az újságban megjelenő fotók nagy részét én készítem. Úgy öt vagy hat éve, hogy itt voltam, amikor azt gondoltuk, hogy csinálunk egy blogot is (http://amifelszigetunk.blogspot.com/), hogy még jobban megismertessük magunkat a külvilággal, hogy nekünk is ugyanolyan problémáink vannak, mint egy egészséges embernek. Mi se vagyunk különbözőek egy egészséges embertől, pedig mindenki ilyen csodabogaraknak hisz minket, akiket jobb kerülni, mert félnek is egy kicsit tőlünk. A tájékoztatás nincs megfelelően elintézve, sem az újságokban, sem a filmekben, se a tévében, se semmilyen fórumon. Ezért a pszichiátriai betegektől félnek, meg ha valamilyen gyilkosság történik és az illetőnek valamilyen kis köze van a mentálhigiéniás problémákhoz, mondjuk skizofrén vagy ilyesmi, akkor egyből azt hangsúlyozzák ki, hogy ő ezt ezért csinálta. Az emberek nem tudják, hogy például milyen problémái vannak egy skizofrénnek, vagy milyen problémái vannak egy depressziósnak. Én egy statisztikai adatban hallottam, hogy minden negyedik ember mentálhigiénés problémától szenved, csak nagyon sokan vannak, akit nem kezelnek, mert nem megy el orvoshoz a problémájával, talán mert nem is tud róla, hogy ez valójában micsoda.
- Vagy fél az előítéletektől?

Szombicsopi - fotókiállítás

Szombati csoporton a World Press fotókiállításon voltunk. Szíriában történt események: 2018-ban Afrikában úszni tanultak a nők. Ennek érdekessége, hogy milyen módon tanulnak úszni. Flakon van a karjuk és a mellkasuk között, és így fekszenek a vízen.
Amszterdamban válogatta egy nemzetközi zsűri 125 országból 8 különböző kategóriában a fotókat. Nem a fotók voltak rosszak, hanem az események, ami néhány képen látható.

R. Magdi
2018

Az első lépésektől…

Ali körülbelül egy éve megtanított a Facebook használatára a számítógépen. Eleinte nem nagyon érdekelt, de később kíváncsi lettem a régi ismerőseimre. Egyszer aztán a fiam által megtudtam a lányom hozzáférhetőségét. Sokáig csak nézegettem őt és a két unokámat.
Ahogy telt az idő egyre kíváncsibbá váltam. Elhatároztam, hogy felveszem velük a kapcsolatot a chat-en. Benne volt a pakliban, hogy el fog utasítani, mert már 10 éve
semmilyen kapcsolatunk nem volt, s haraggal váltunk el. Mint anyát, nem hagyott hidegen, hogyan alakult a lányom és az unokáim élete. Amikor először írtam a chat-en neki, beigazolódott a félelmem. Elutasított!
Én viszont nem hagytam annyiban, mert egyre jobban és egyre erősebben dúlt bennem az anyai vágy a lányom után. Újra írtam neki, egyre szívhez szólóbban, míg végre megenyhült. Szó szót követett és végül odáig jutottunk, hogy találkát ajánlott fel. Nagyon boldoggá tett ezzel a gesztussal.
Egy hétre rá végre újra láthattam őt és először az unokáimat. Két boldog órát töltöttünk együtt a KÖKI-ben. Búcsúzáskor már megbeszéltünk egy újabb találkozót.
Kapcsolatunk egyre szorosabbra fonódott. Nagyon szeretem őket, és úgy érzem, hogy ők is viszonozzák.
Rábeszéltem a fiamat és a lányomat, hogy találkozzanak. Ez meg is történt. Elbeszéléseik szerint nagyon jól sikerült a találka. Szeretetben váltak el. Hála istennek teljesült régi vágyam, újra egyesült családunk.
Augusztus végén, egy hétre kivittek a lányomék magukhoz Ausztriába. Egy hétig anya, nagymama és anyós lehettem.
Ez az igazi boldogság, amelyre régóta vágytam!

R. Anna
2018

Pingpong-bajnokság – szeptember 12. szerda

A bajnokságon két csapat tagjai mérték össze erejüket. Az 5 fős Matéria és a 8 fős Félsziget Klubház. A 13-as szám nekünk hozott szerencsét. hiszen az első és a harmadik helyet a Félsziget versenyzői nyerték meg. A mondás szerint mindenki nyert, aki részt vett a bajnokságon, hisz nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.

Íme a győztessel készített interjú:

Ali: Jól tudom, hogy te kizárólag a pingpong miatt jársz a klubba?
Patrik: Amikor megtudtam, hogy itt van lehetőség pingpongozni, kaptam az alkalmon. Szeretek beszélgetni a klubtársakkal, de ami leginkább leköt, az a pingpong. Amikor megérkezem, az első dolgom, hogy felmérem, van-e színen pingpongos társam. Hála a barátságos közegnek, egyre többen vagyunk, így szinte mindig akad valaki, akivel tudok játszani.
Ali: Mióta játszol?
Patrik: Gyerekkorom óta. Apám mutatta meg az alapokat, aztán hattól tízéves koromig játszottam a Budapest Sport Egyesületben is, mint középhaladó. Itt nagyon sokat tanultam a helyes ütéstechnikáról, helyezkedésről, labda biztonságról, miegymásról.
Kisebb, házi versenyeken is részt vettem, de profi versenyzővé sohasem váltam.
Hosszabb kihagyás következett, amit csak az alkalmi játékok tarkítottak valamelyest – nyári táborok, nyaralások.
Majd úgy 2012-ben tudtam meg, hogy van lehetőség pingpongozni a Félsziget Klubházban, afféle esti pingpong keretében. Román Zsuzsával, Bánfai Karesszel játszottunk itt rendszeresen, hetente egy alkalommal.
Aztán ennek vége lett, és én ezt nagyon bántam, ugyanis mindketten képesek remek hangulatot teremteni, és emellett jól is játszanak. Innentől fogva inkább csak péntekenként járogattam be, és pár évig alig akadt pingpongos klubtag.
Aztán úgy két-három éve ismét megszaporodtunk, aminek én kimondhatatlanul örülök.
Az új klubhelyiséggel szabaddá vált a régi csoportszoba, ami így minden hétköznap teret enged a pingpongozásnak. Itt aztán gyakran játszunk, beszélgetünk, és persze sokat nevetünk viselt dolgainkon.
A leggyakrabban és a legtöbbet Margittal és Lacival játszom. A nyáron hétvégén is kijártunk játszani teljesen önszerveződő módon a Városmajorba vagy a Margaréta utcai játszótérre.
Ali: Ki volt a legnagyobb ellenfeled a versenyen?
Patrik: Artúr a Matériából. Azt hiszem, mi játszottunk harmadikként, és egy hosszú küzdelem során kikaptam tőle. Szabályosan a padlón voltam a csalódottságtól. Amikor aztán meghallottam, hogy onnantól egyenes kiesés szerint folytatódik a torna, tudtam,hogy nincs más esélyem, ha szép eredményt akarok elérni: minden soron következő meccsemet meg kell nyernem. Paradox módon ez inkább erőt adott, innen az erősségeimre koncentráltam, ami meghozta a gyümölcsét: egyszerűbb, letisztultabb játékkal lépkedtem előre. Csak amikor Green Ágival kerültem össze és nehéz küzdelem árán, de legyőztem, nyugodtam meg valamelyest.
Ezután következett a mindent eldöntő döntő korábbi ellenfelem, Artúr és köztem. Kemény ellenfél, mert rendkívül gyorsan és könnyedén mozog, a labdabiztonsága is jó, ezért vele szemben nem volt elég különösen állhatatosnak lenni, több a határaimat feszegető kombinációt, merész lecsapást is be kellett vetnem. Mindazonáltal remek játékosnak tartom. Továbbá nagyon tetszett a Matériásokban, hogy nagyon összetartók voltak, végig egymást biztatták a bajnokság alatt.
Összességében nagyon jól éreztem magam. Remélem, lesz még folytatása a pingpong-bajnokságnak.

Patrik és Ali
2018