Az első lépésektől…

Ali körülbelül egy éve megtanított a Facebook használatára a számítógépen. Eleinte nem nagyon érdekelt, de később kíváncsi lettem a régi ismerőseimre. Egyszer aztán a fiam által megtudtam a lányom hozzáférhetőségét. Sokáig csak nézegettem őt és a két unokámat.
Ahogy telt az idő egyre kíváncsibbá váltam. Elhatároztam, hogy felveszem velük a kapcsolatot a chat-en. Benne volt a pakliban, hogy el fog utasítani, mert már 10 éve
semmilyen kapcsolatunk nem volt, s haraggal váltunk el. Mint anyát, nem hagyott hidegen, hogyan alakult a lányom és az unokáim élete. Amikor először írtam a chat-en neki, beigazolódott a félelmem. Elutasított!
Én viszont nem hagytam annyiban, mert egyre jobban és egyre erősebben dúlt bennem az anyai vágy a lányom után. Újra írtam neki, egyre szívhez szólóbban, míg végre megenyhült. Szó szót követett és végül odáig jutottunk, hogy találkát ajánlott fel. Nagyon boldoggá tett ezzel a gesztussal.
Egy hétre rá végre újra láthattam őt és először az unokáimat. Két boldog órát töltöttünk együtt a KÖKI-ben. Búcsúzáskor már megbeszéltünk egy újabb találkozót.
Kapcsolatunk egyre szorosabbra fonódott. Nagyon szeretem őket, és úgy érzem, hogy ők is viszonozzák.
Rábeszéltem a fiamat és a lányomat, hogy találkozzanak. Ez meg is történt. Elbeszéléseik szerint nagyon jól sikerült a találka. Szeretetben váltak el. Hála istennek teljesült régi vágyam, újra egyesült családunk.
Augusztus végén, egy hétre kivittek a lányomék magukhoz Ausztriába. Egy hétig anya, nagymama és anyós lehettem.
Ez az igazi boldogság, amelyre régóta vágytam!

R. Anna
2018