A bajnokságon két csapat tagjai mérték össze erejüket. Az 5 fős Matéria és a 8 fős Félsziget Klubház. A 13-as szám nekünk hozott szerencsét. hiszen az első és a harmadik helyet a Félsziget versenyzői nyerték meg. A mondás szerint mindenki nyert, aki részt vett a bajnokságon, hisz nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.Íme a győztessel készített interjú:
Ali: Jól tudom, hogy te kizárólag a pingpong miatt jársz a klubba?
Patrik: Amikor megtudtam, hogy itt van lehetőség pingpongozni, kaptam az alkalmon. Szeretek beszélgetni a klubtársakkal, de ami leginkább leköt, az a pingpong. Amikor megérkezem, az első dolgom, hogy felmérem, van-e színen pingpongos társam. Hála a barátságos közegnek, egyre többen vagyunk, így szinte mindig akad valaki, akivel tudok játszani.
Ali: Mióta játszol?
Patrik: Gyerekkorom óta. Apám mutatta meg az alapokat, aztán hattól tízéves koromig játszottam a Budapest Sport Egyesületben is, mint középhaladó. Itt nagyon sokat tanultam a helyes ütéstechnikáról, helyezkedésről, labda biztonságról, miegymásról.
Kisebb, házi versenyeken is részt vettem, de profi versenyzővé sohasem váltam.
Hosszabb kihagyás következett, amit csak az alkalmi játékok tarkítottak valamelyest – nyári táborok, nyaralások.
Majd úgy 2012-ben tudtam meg, hogy van lehetőség pingpongozni a Félsziget Klubházban, afféle esti pingpong keretében. Román Zsuzsával, Bánfai Karesszel játszottunk itt rendszeresen, hetente egy alkalommal.
Aztán ennek vége lett, és én ezt nagyon bántam, ugyanis mindketten képesek remek hangulatot teremteni, és emellett jól is játszanak. Innentől fogva inkább csak péntekenként járogattam be, és pár évig alig akadt pingpongos klubtag.
Aztán úgy két-három éve ismét megszaporodtunk, aminek én kimondhatatlanul örülök.
Az új klubhelyiséggel szabaddá vált a régi csoportszoba, ami így minden hétköznap teret enged a pingpongozásnak. Itt aztán gyakran játszunk, beszélgetünk, és persze sokat nevetünk viselt dolgainkon.
A leggyakrabban és a legtöbbet Margittal és Lacival játszom. A nyáron hétvégén is kijártunk játszani teljesen önszerveződő módon a Városmajorba vagy a Margaréta utcai játszótérre.
Ali: Ki volt a legnagyobb ellenfeled a versenyen?
Patrik: Artúr a Matériából. Azt hiszem, mi játszottunk harmadikként, és egy hosszú küzdelem során kikaptam tőle. Szabályosan a padlón voltam a csalódottságtól. Amikor aztán meghallottam, hogy onnantól egyenes kiesés szerint folytatódik a torna, tudtam,hogy nincs más esélyem, ha szép eredményt akarok elérni: minden soron következő meccsemet meg kell nyernem. Paradox módon ez inkább erőt adott, innen az erősségeimre koncentráltam, ami meghozta a gyümölcsét: egyszerűbb, letisztultabb játékkal lépkedtem előre. Csak amikor Green Ágival kerültem össze és nehéz küzdelem árán, de legyőztem, nyugodtam meg valamelyest.
Ezután következett a mindent eldöntő döntő korábbi ellenfelem, Artúr és köztem. Kemény ellenfél, mert rendkívül gyorsan és könnyedén mozog, a labdabiztonsága is jó, ezért vele szemben nem volt elég különösen állhatatosnak lenni, több a határaimat feszegető kombinációt, merész lecsapást is be kellett vetnem. Mindazonáltal remek játékosnak tartom. Továbbá nagyon tetszett a Matériásokban, hogy nagyon összetartók voltak, végig egymást biztatták a bajnokság alatt.
Összességében nagyon jól éreztem magam. Remélem, lesz még folytatása a pingpong-bajnokságnak.
Patrik és Ali
2018
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése