Már több mint egy éve, hogy Karesz levetítette nekünk a Koma című filmet. Akkor megígértük magunknak, hogy több filmvetítést és annak megbeszélését fogjuk tartani.
Eltelt pár hónap, és beváltottuk ígéretünket. Először Popper Péter Mesterkurzusát néztük meg Karesz tanácsára. Megállapodtunk abban, hogy nem folyamatosan vetíti le a filmet, hanem megállíthatjuk bárhol, ha van valamilyen hozzáfűzendő gondolatunk.Előfordul, hogy egy vetítést két-három alkalommal tudunk csak végignézni, mert olyan sok a hozzászólás.
Most legutoljára dr. Várkonyi Zsuzsa előadását hallgattuk végig. Témája a „Gyors élet, lassú halál”.
Ebből csak az első részről beszélt, de az nagyon érdekes volt. A csoportfoglalkozás után még dohányzás közben is erről beszélgettünk. Az időt az előadónő több részre osztotta fel: zajló idő – amikor hétköznapi tevékenységeinket végezzük, intim idő – amikor számunkra fontos emberekkel vagyunk együtt, magán idő – amikor saját gondolatainkkal foglalkozunk, menekülő idő – amikor pótcselekvéseket végzünk… Ezek között az idők között átfedések is vannak, nehéz határvonalat húzni közöttük. Hisz minden bennünk játszódik le. Az ember magánidőben hallgathat zenét, de menekülhet is - ha rossz a kedve - a zenébe is. Nagy baj akkor van vagy lesz, ha valamelyik idő a többi kárára elhatalmasodik: például a depressziós alvásba menekül ahelyett, hogy értelmes elfoglaltságot keresne magának.( ez nem feltétlenül a munka: lehet zene vagy bármely más hasznos tevékenység).
Éva, Ali
2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése