Látogatás a Petőfi Irodalmi Múzeumban

2010. október 19. du. 3-4 óráig

   Ha valaki manapság érdeklődik a múzeumok iránt, elsősorban festmények, szobrok, kerámiák jutnak eszembe, ritkábban népművészeti, iparművészeti, színészeti múzeumra gondol.
   Eszébe jut-e bárkinek, miközben éppen olvas egy jó könyvet vagy verssel foglalkozik, hogy van olyan múzeum, amely híres írók, költők életéről mutat be látványos tárlatot. Az irodalmi relikviákat az évek során begyűjtik és kiállításokká rendezik. Erre való az irodalmi múzeum.
   Nem is olyan régen a Félsziget Klubház Irodalmi csoportja látogatást tett a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
   Megnéztük az állandó Petőfi kiállítást és az akkor nyíló Mikszáth termeket. Kis csapatunkat Anna tárlatvezető vitte körbe. Színvonalas és szakszerű volt a tájékoztató. Életszerűen, sok humorral fűszerezte mondandóját. Nagy dicséretet kaptunk, amiért így felkészültünk Petőfi és Mikszáth munkásságából. Ajándékba mindenki kapott egy-egy lapot, amelyen a Nemzeti dal korabeli nyomdagéppel készített szövege állt.
   Lelkesen hagytuk el a múzeumot és mivel szépen sütött a nap, még sétáltunk egy kicsit a Károlyi kertben.

   Legközelebb az Ady Endre Múzeumba megyünk, amely a Veres Pálné utcában található. Mivel most újították fel, valószínűleg sok újat fogunk látni.

Budapest, 2010. december 12.
Juli

Alkotás utca – interjú egy klubtaggal ( Anna )

- Mit szoktatok csinálni?
- Rajzolunk grafittal, szénnel és tussal.
- Festeni is szoktatok?
- Igen, temperával és vízfestékkel. Tárgyakat rajzolunk, tanuljuk az árnyékolást. Azt is gyakoroljuk, hogyan kell portrét készíteni. Én a  Zoltánt rajzoltam le – mondta Anna – Hasonlít is rá.
- Anna miért szeretsz ide járni?
- Én gyerekkorom óta szeretek rajzolni, és örülök neki, hogy most újra alkalmam nyílik rá.
A klub születésnapjára ki is állítottunk néhány kiválogatott képet.
- Mikor van ez a foglalkozás?
- Hétfőnként délután fél öttől hatig. Aki kedvet érez hozzá, azt szeretettel várjuk.

Kóma – a halálközeli állapot

Mint már írtam, a filmvetítés után egy páran folytattuk a beszélgetést, és úgy döntöttünk, hogy utánanézünk pár dolognak. Én a vallási részét választottam, míg Judit az orvosi oldaláról közelítette meg a kérdést.

A vallási rész az egyiptomi, buddhista, tibeti, keresztény és az iszlám vallás felől közelítette meg a kóma, a halálközeli állapot élményeit. Érdekes, hogy vallástól, kortól függetlenül a visszatértek hasonló élményeket tapasztaltak meg. Az egyiptomiak már életükben felkészültek a halálra, ennek köszönhetők a piramisok, és az a tény, hogy előre felkészültek a túlvilági életre. A buddhisták és a tibeti buddhisták könyvekben jegyezték le a túlvilággal való találkozás élményeit. Voltak olyan túlvilágot megjárt emberek, akik fel is jegyezték és hirdették az ott tapasztaltakat. Ezt a többi vallás hívei is megtették, de ne hagyjuk ki az ateistákat sem.

A XX., XXI: század orvostudományának fejlettsége lehetővé tette, hogy a kómából visszahozzon embereket. Így egyre több adatot kapunk a halálközeli élményről és a tudomány is elfogadja annak létezését. Az orvosok közül is megélték páran, és be is számoltak róla.

Kómát mesterségesen is elő lehet állítani, ennek egészségügyi okai vannak. Az általam olvasott anyagok nagyon sokban fedték az a dokumentumfilm három szereplőjének beszámolóját, sok volt a párhuzam a több száz/több ezer éves beszámolókkal. Már örülök neki, hogy felvetettem a témát, mivel már a harmadik napnál tartunk a „kutatásokban”, melyeket nem csak nagy érdeklődéssel hallgatunk. Elhatároztuk, hogy más témákat is összekötünk dokumentumfilm-vetítéssel.

Ali

A boldogság ( Epi )

Sokáig kutattam a múltamban, kerestem a hibákat, gondolatban kijavítom, megtalálom a boldogságot. Sokáig úgy éltem, hogy nem gondoltam a holnapra, nem érdekelt, hogy milyen lesz a jövőm, nem érdekelt, hogy mi történik velem, nem érdekelt, hogy hogy illeszkedek be egy közösségbe. Nem érdekelt, hogy boldog vagyok-e vagy sem. Mindent átfutottam, magányomba zárkóztam, úgy éltem, hogy szinte semmi sem érdekelt. Nagyon nehezen fedeztem fel, hogy lépnem kell előre, nyitnom kell embertársaim felé, nem élhetek önmegvédő burokban. Kezdek rájönni, hogy a boldogság itt van a közelemben, csak fel kell fedeznem. Lehet, hogy nem lesz könnyű, de meg kell próbálnom. Minden apró jelet fel kell ismernem, és kezdeti boldogságnak értelmezni. Rá kell hangolnom magam, hogy az engem ért jót a boldogság egy kis részének vegyem. Lehet, hogy a boldogság nem úgy érkezik, mint egy hatalmas egész, ami mindent beborít, hanem sok kicsi részből áll össze, amit meg kell tanulnom összerakni. A belső boldogság legnagyobb ellensége, hogy nem tudok magamnak megbocsátani az elkövetett hibákért. Ha sikerül tiszta lappal újra indulni az életbe, könnyebb rátalálni a boldogságra. A boldogság lehet hogy itt van körülöttem, csak fel kell ismernem még a legapróbb jeleit is.
Nagyon meg kell becsülnöm azokat, akik jók hozzám, bíznak bennem, és én is bízom bennük. Ők építenek, és tartanak fel bennem egy tökéletes belső BOLDOGSÁGOT.

Epi
2011

Képzőművészettől az építészetig

Kappadókia

Chartres-i katedrális

      Elena csoportfoglalkozásain nemcsak festéssel, rajzolással, vagy a mandala-kifestésével, színezésével, hanem művészettörténettel is foglalkozunk. Eddig az ógörög, a római és a bizánci művészetek kerültek sorra: rajz, festészet, vetítés formájában. Sajnos ezekben a témákban nem volt ismeretterjesztő filmem, de most, az Iszlám művészet kerül sorra. Ehhez már van, az Iszlám építészet ékességei címmel.

  Ebben szó van a Sziklatemplomoktól a székesegyházakig például Chartres-i katedrálisról (Franciaország), Thessaloniki Bizánci műemlékeiről (Görögország), Kappadókia sziklatemplomairól (Törökország), Szent Szófia Katedrálisáról (Ukrajna), Mont-Saint Michelle-ről (Franciaország). Reneszánsz Templomok és híres templombelsőkről lesz vetítés.

Szent Szófia

Mont-Saint-Michelle

Én már 3-szor láttam a filmeket, remélem a többiek tetszését is el fogja nyerni.

Ali
2012

Mozgáscsoport - 2011

A mozgásstúdió előnyére 180 fokos fordulatot vett. Már nem csak mozgunk, az agyunkat is használni kell jó pár hónapja. Most legutóbb Kinga két fotót mutatott nekünk. Az egyik képen egy fiatal 3-4 éves kisfiú önfeledten, nagy élvezettel játszik egy kerek kosárban. Ez a kosár lehet az ő járókája. Ahogy megláttam, egyből megtetszett ez a nyugodt, kiegyensúlyozott, életvidám kissrác. Szívesen ott lettem volna én is, hogy együtt játsszunk. A másik képen is a kiskölyök volt látható, amint a járókában áll széttárt karokkal, nyitott tenyérrel, és az arcáról is tükröződik, hogy valaki bejöhetett a szobába, akinek nagyon örül, és esetleg még hozott is valamit neki. Szívesen lennék egy ilyen gyermek testvére, vagy barátja. A kissrác ruhájából és a fonott kosárból lehet következtetni, hogy nem gazdag a család, de talán ez is hozzájárul azokhoz a jellemvonásokhoz, amiket felsoroltam vele kapcsolatban.
A másik feladat az volt, hogy párokba rendeződtünk, és a pár egyik tagja becsukta a szemét, míg a másik karon fogva vezette. Utána megbeszéltük, hogy milyen volt vakon, kiszolgáltatottan mozogni, és annak, aki vezetett, milyen érzés volt. Annak ellenére, hogy régóta ismerjük egymást, volt, aki bizonytalannak érezte magát, míg más teljesen rábízta magát vezetőjére. Ilyen és hasonló gyakorlatokkal bővült a mozgáscsoport. Ezt még az is tetőzi, hogy a feladatokat Kinga találja ki, aki pszichológus is.

2011
Ali

Interjú egy új klubtaggal ( Miklós )

-    Szervusz Miklós!
-    Szia Ali!
-    Azt tudod, hogy Te vagy a legújabb klubtagunk?
-    Igen, tudom!
-    Én nagyon örülök, hogy megismerkedhettem Veled! Mik az első benyomásaid?
-    Hát nagyon jó volt részt venni a foglalkozásokon.
-    Melyik foglalkozásokon vettél eddig részt?
-    Eddig mindegyikre elmentem.
-    Valamelyik különlegesen is megtetszett?
-    A maga módján mindegyik tetszett, ha ki kell emelni néhányat, akkor a színjátszókört, a mandalát és az énekórát emelném ki.
-    Haladjunk sorban! Mi tetszett a színjátszóban?
-    Először is a tanár Mezsu, nagyon szimpatikus volt, szeretettel fogadott engem és nagyon barátságos volt.