Sokáig kutattam a múltamban, kerestem a hibákat, gondolatban kijavítom, megtalálom a boldogságot. Sokáig úgy éltem, hogy nem gondoltam a holnapra, nem érdekelt, hogy milyen lesz a jövőm, nem érdekelt, hogy mi történik velem, nem érdekelt, hogy hogy illeszkedek be egy közösségbe. Nem érdekelt, hogy boldog vagyok-e vagy sem. Mindent átfutottam, magányomba zárkóztam, úgy éltem, hogy szinte semmi sem érdekelt. Nagyon nehezen fedeztem fel, hogy lépnem kell előre, nyitnom kell embertársaim felé, nem élhetek önmegvédő burokban. Kezdek rájönni, hogy a boldogság itt van a közelemben, csak fel kell fedeznem. Lehet, hogy nem lesz könnyű, de meg kell próbálnom. Minden apró jelet fel kell ismernem, és kezdeti boldogságnak értelmezni. Rá kell hangolnom magam, hogy az engem ért jót a boldogság egy kis részének vegyem. Lehet, hogy a boldogság nem úgy érkezik, mint egy hatalmas egész, ami mindent beborít, hanem sok kicsi részből áll össze, amit meg kell tanulnom összerakni. A belső boldogság legnagyobb ellensége, hogy nem tudok magamnak megbocsátani az elkövetett hibákért. Ha sikerül tiszta lappal újra indulni az életbe, könnyebb rátalálni a boldogságra. A boldogság lehet hogy itt van körülöttem, csak fel kell ismernem még a legapróbb jeleit is.
Nagyon meg kell becsülnöm azokat, akik jók hozzám, bíznak bennem, és én is bízom bennük. Ők építenek, és tartanak fel bennem egy tökéletes belső BOLDOGSÁGOT.
Epi
2011
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése