A mozgásstúdió előnyére 180 fokos fordulatot vett. Már nem csak mozgunk, az agyunkat is használni kell jó pár hónapja. Most legutóbb Kinga két fotót mutatott nekünk. Az egyik képen egy fiatal 3-4 éves kisfiú önfeledten, nagy élvezettel játszik egy kerek kosárban. Ez a kosár lehet az ő járókája. Ahogy megláttam, egyből megtetszett ez a nyugodt, kiegyensúlyozott, életvidám kissrác. Szívesen ott lettem volna én is, hogy együtt játsszunk. A másik képen is a kiskölyök volt látható, amint a járókában áll széttárt karokkal, nyitott tenyérrel, és az arcáról is tükröződik, hogy valaki bejöhetett a szobába, akinek nagyon örül, és esetleg még hozott is valamit neki. Szívesen lennék egy ilyen gyermek testvére, vagy barátja. A kissrác ruhájából és a fonott kosárból lehet következtetni, hogy nem gazdag a család, de talán ez is hozzájárul azokhoz a jellemvonásokhoz, amiket felsoroltam vele kapcsolatban.
A másik feladat az volt, hogy párokba rendeződtünk, és a pár egyik tagja becsukta a szemét, míg a másik karon fogva vezette. Utána megbeszéltük, hogy milyen volt vakon, kiszolgáltatottan mozogni, és annak, aki vezetett, milyen érzés volt. Annak ellenére, hogy régóta ismerjük egymást, volt, aki bizonytalannak érezte magát, míg más teljesen rábízta magát vezetőjére. Ilyen és hasonló gyakorlatokkal bővült a mozgáscsoport. Ezt még az is tetőzi, hogy a feladatokat Kinga találja ki, aki pszichológus is.
2011
Ali
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése