- Szervusz Miklós!
- Szia Ali!
- Azt tudod, hogy Te vagy a legújabb klubtagunk?
- Igen, tudom!
- Én nagyon örülök, hogy megismerkedhettem Veled! Mik az első benyomásaid?
- Hát nagyon jó volt részt venni a foglalkozásokon.
- Melyik foglalkozásokon vettél eddig részt?
- Eddig mindegyikre elmentem.
- Valamelyik különlegesen is megtetszett?
- A maga módján mindegyik tetszett, ha ki kell emelni néhányat, akkor a színjátszókört, a mandalát és az énekórát emelném ki.
- Haladjunk sorban! Mi tetszett a színjátszóban?
- Először is a tanár Mezsu, nagyon szimpatikus volt, szeretettel fogadott engem és nagyon barátságos volt.
- És ezen kívül még milyen benyomásaid voltak a csoporttal kapcsolatban?
- Nem vagyok egy beszédes ember, de a csoporton végre sikerült megnyílnom, önmagamhoz képest egész sokat beszéltem.
- Észrevettem, hogy a Mandala-csoportba is sikerült bekapcsolódnod.
- Igen, azon is részt vettem, nagyon tetszett, hogy mindig kiválasztunk egy témát, és rengeteget tudunk beszélni róla.
- Mellette azért sokszor eltérünk a tárgytól, ez téged zavar?
- Nem zavar, bár jobban szeretek egyszerre csak egy dologra koncentrálni.
- A dalkörön a jó hangodnak köszönhetően, vagy csak kíváncsiságból veszel részt?
- Is-is, régebben énekkaros voltam, azt mondják, hogy jó a hangom.
- Milyen szólamban énekelsz?
- Azt hiszem, bariton vagyok, bár ebben nem vagyok biztos, majd megkérdezem az énektanárt.
- Megfigyeltem, hogy az ulti iránt is fogékony vagy és érdeklődő, és meg szeretnél tanulni játszani.
- Igen, én eddig csak snapszert játszottam, ahhoz tudnám hasonlítani, bár sokkal bonyolultabb, rengeteg bemondás van benne, nem olyan unalmas, mint a snapszer.
- Hát igen, az ulti egy kicsit bonyolult játék, én körülbelül negyven éve játszom, és még mindig van mit tanulnom.
- A jó pap holtig tanul, azt mondják, nyitott vagyok az újdonságokra.
- Ez még szóviccnek is jó, mert a nevem „Papp”.
- Eddig nem tudtam a vezetékneved.
- Ez nem csoda, hisz legalább vagyunk itt a klubban 40-en, nem könnyű megjegyezni az arcokat és az új neveket.
- Hát igen, én is arra szoktam csak figyelni bemutatkozáskor, hogy a saját nevemet el ne rontsam, a másik nevére sosem figyelek, de idővel mindenkit meg fogok ismerni, és emlékezni a fogok a nevükre is.
- Te hogy kerültél ide, honnan tudtad meg, hogy ilyen klub működik itt?
- A János kórházban a pszichiáterem, Pásztor Péter javasolta, hogy létezik ez a klub és érdemes lenne látogatni rendszeresen, munka mellett is ide lehet járni.
- Érdekesek ezek a véletlenek, legutoljára mikor benn voltam, nekem is ő volt az orvosom.
- Én Budakeszi lakos vagyok, a kezelőorvosom viszont a II. kerületben kezel engem.
- Hát igen, itt is többen járnak kerületen kívüliek.
- Budakeszin nincs olyan orvos, akihez járhatnék.
- Sajnos nem csak orvosokból van hiány, hanem az ilyen helyekből is, mint a miénk.
- Szerencsés véletlen, hogy én is rátaláltam a klubra. Ha nem javasolja az orvos, nem is tudtam volna, hogy létezik.
- Különösen örülök, hogy a nehézségek ellenére mégis idekerültél hozzánk.
- Én is örülök neki. Egyre jobban érzem magam a klubban, egyre többet beszélek is, ez régen gond volt nálam, már úgy értem, hogy egyáltalán nem beszéltem semmiről, legtöbbször csak hallgattam.
- Szerencsére itt sikerült feloldódnod, ahogy észrevettem. Köszönöm szépen az interjút, és remélem, sok közös munkánk lesz még együtt.
- Én köszönöm!
( Miki és Ali )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése