Mivel a művészek fennkölt dolgokkal foglalkoznak, valami „természetfölötti” képesség birtokában hozzák létre alkotásaikat, az átlagember azt gondolhatja, hogy ők maguk is természetfölöttiek. Nos, bármennyire is zseniálisat alkotnak, ugyanolyan hús-vér emberek, mint mi magunk.
Erről árulkodik például az is, hogy ugyanúgy, mint a hétköznapi emberek, riválisai egymásnak. Minden elképzelhető módon igyekeznek a konkurens művésznek „keresztbe tenni”. Amikor Michelangelo a Sixtus kápolna freskóját készítette, a pápai udvar freskó-festői nem megfelelő állványzatot készítettek elő Michelangelo-nak a munkához, hogy így járassák le a mestert. Michelangelo azonban időben észrevette a cselvetést, így a veszedelem elhárult.A másik történet szintén Michelangelo-hoz kötődik. Mint köztudott, a reneszánsz két nagy alakja, Michelangelo és Leonardo ki nem állhatták egymást. Egy alkalommal Michelangelo egy vastag vasrudat puszta kézzel meghajlított, és Leonardo elé dobta: „Ezt egyenesítsd ki, ha tudod!” Leonardo-t sem kellett félteni, így vágott vissza: „Miért hozzam én helyre azt, amit Te tönkretettél?”.
A művészek között is folyik „kenyérharc”. Így volt ez a korábbi századokban, és így van ma is. Ennek szinte intézményes módja alakult ki a XX. századra. De evvel majd a következő részben foglalkozunk.
G. Gábor
2017
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése