A terápiás cicám

Mikor ez a pasas megjelent az életemben, meg a levegő is megállt körülöttem. Áramvonalas test, szívdöglesztő fej, hegyes, cseppet sem Mickey egér fülek. A férfias Belfi, azaz Belfegor nevet birtokolta, amit néhány napon belül Nyafira változtattam. Egy ilyen tündéri, nyugodt, kiegyensúlyozott, különleges egyéniség nem „Belfegor”. Nem „Belfi”, hanem „Nyafi”. „Nyafika”, „Nyaffancs”, stb.
Ez a cica jó. Sőt, még jobb. A barátom, a partnerem, a vigasztalóm és a kispárnám.
Most nagyon divatos téma az esélyegyenlőség. Rengeteg fórum foglalkozik embertársaink életének jobbításával, a készségek híján lemaradók felzárkóztatásával. Nyafi halmozottan hátrányos helyzetből indult.
1. Mint állatnak nincsenek emberi jogai, kiszolgáltatott istennek, embernek, időjárásnak.
2. Ő látássérült, gyakorlatilag vak. Képtelen önállóan ellátni magát, csak lakásban tartható.
3. Hosszan lehetne sorolni, hogy sérültségéből adódóan milyen korlátai vannak. Telesírhatnánk zsebkendőket tragikus sorsán. DE EZ EGY VIDÁM TÖRTÉNET.

Bemutatom közös életünket, ami következetesen dicséreten és szereteten alapul. Mert szeretni valakit jó. Sőt, nagyon jó. De ha ezt nem tudjuk kimutatni, éreztetni a másikkal, semmi és senki.

Nyafi a NAGY SZERELEM. A harmónia, a nyugalom, a megbékélés, a nagy motivátor. Az öröm, a béke, a társ. Nálunk nincs üvöltés, hangos szó. Véleményeltérés előfordul, de mindig megbeszéljük, kibeszéljük. Mert mi „beszélgetünk”. Bár üvöltés nincs, előfordul, hogy Nyafi kiabál. Ez nála nem az agresszivitás jele, hanem szókincse része. Egy átlagos macskához képest hatalmas szókinccsel rendelkezik, ez felöleli a halk szuszogástól kezdve a cincogó hangicsáláson át az erőteljes határozott nyávogást.
Hogy is mondhatta valaki, hogy ez a cica nem tud dorombolni? Ó, ő nagyon tud. Ha nem is olyan, mint egy traktor, kellemes, dallamos muzsika füleimnek ez a mélyről jövő vallomás.
Hogy ne érezzem magamat elhanyagoltnak részéről, már hajnali fél 4-kor gyengéden megpaskolja arcomat jobb mancsával (mert jobb kezes a drága), és fülembe dudorássza az ébresztőt.
Szeretem a cicámat, és bár tudom, hogy egy állatorvos a fejét csóválná módszeremre, örülök Nyafi kiegyensúlyozottságának, jó kondíciójának. Tudom, hogy kissé a fejemre nőtt, de legalább van, akit szerethetek. Nem szeretem a terápiás állat kifejezést. Mi viszont egymást terápiázzuk. Gyengédséget, kedvességet adunk és kapunk.
Állatot tartani jó dolog. Olyan, mintha egy kisgyermekkel élne együtt az ember. Szeretem a cicámat, mert mára szinte csak ő maradt nekem. Nem szeretném, hogy elmenjen, meghaljon, hogy lecseréljem egy másik rászoruló lélekre. Őt szeretem. Nyafika jelenleg 2 hete nincs velem, mert váratlanul kórházba kerültem. Azt sem tudom találkozunk-e még, vagy megismer-e ha újra találkozunk. Én akkor is szeretem a cicámat.
Kiakadt a tű. Eltelt egy csomó idő. A macskám 4 hét alatt elfelejtett. Aztán megint megszeretett.

B. Mónika
2018