Ági

Jó a kapcsolatom Ágival. Mindig is jó volt, az első pillanattól fogva szimpatikusak voltunk egymásnak. Mindig tudtunk miről beszélgetni, volt közös témánk. Ő valaha sportorvos volt és a sportról mindig nagyon jól elbeszélgettünk. De más témánk is volt egyébként. Ő ugye orvos és letette a hippokratészi esküt, én meg véletlenül ismertem egy részletét, amit most idéznék is: „Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra; Minden házba a betegek javára lépek be, s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól” Sajnos neki is sokat változik az állapota, és nagyon nehezen állítják be a gyógyszereit. Ági is sokszor került már kórházba. Rövid időn belül ráadásul kétszer is visszakerült. Legutoljára, mikor már hazajöhetett a szociális munkások feltették a kérdést, hogy nem lenne-e valaki, aki hazakísérné Ágit, mert segíteni kell neki a cuccait hazahozni. Önként jelentkeztem, hogy segítek neki és hazakísérem. Kicsikét féltem a dologtól, mivel legutóbb, mikor bennjártam a kórházban, majdnem ott tartottak. De nem volt egyébként semmi zűr, azt leszámítva, hogy végig, amíg a kórházban voltam, rossz érzésem volt, de nem uralkodott el rajtam. Ági nagyon örült nekem, és nem győzte megköszönni, hogy hazakísérem. Gyorsan összepakoltuk a cuccait és indultunk is. A hazafele vezető utat végigbeszéltünk. Ez egy bő 40 perces utazás volt. Minden egyes szavát tudtam követni, és nem beszélt összefüggéstelenül. Nagyon kellemesen eltöltöttük az időt. Útközben hazafele eszembe jutott, hogy biztos nincs neki otthon semmi kajája, és hogy elkísérem őt vásárolni. Természetesen vásárlás előtt hazavittük a cuccait, majd bevásároltunk és végül a lakása bejárati ajtajánál elváltunk.
Nem azért írtam ezt le, hogy dicsekedjek vele. Jót tenni egy másik emberrel jó dolog. És nem várom el Ágitól, hogy egyszer majd viszonozza. Majd egy másik embertől fogom visszakapni, és ezért érdemes jónak lenni és jót cselekedni.

Miki
2018