Nem mondom el, hogy pontosan mi a betegségem, hiszen ez a cikk nem erről szól. Csak szeretném leírni nektek, hogy mik történnek velem, hogy érzem magam, amikor rosszabb állapotban vagyok.
Sajnos nagyon gyakran változik az állapotom. És nem lehet tudni, hogy mikor hogy leszek, mert mindig máshogy változik a hangulatom. Mondhatni hol fenn vagyok, hol lenn. Vagy inkább úgy mondanám, hogy hol pörgök, hol nem pörgök. Rengeteg gyógyszert kell szednem. Szám szerint négyet. Az orvos próbálja beállítani a megfelelő mennyiséget, de valahogy nem sikerül neki. Pedig hiszem, hogy jót akar. Jelenleg három antipszichotikumot és egy nyugtatót szedek. Elképesztő, nem? És ez szerintem még nem is sok. És ha netán véletlenül hosszabb ideig jól vagyok, az orvos hozzányúl valamelyik gyógyszeremhez és már megint kész a baj. Ez a protokoll. Egészen pontosan az orvos azt szeretné, hogy ne szedjek annyi gyógyszert. De ebbe én lassan már bele fogok őrülni. De most akkor hagyjuk a hangulatot. Mert más kárt is okoznak a gyógyszerek. Az egyiktől fékezhetetlen az étvágyam. Annyit eszem, mint hat másik. Közben meg az orvos arra figyelmeztet, hogy hát fogyni kellene, mert nem egészséges ennyire kövérnek lenni. Ugye érzitek az ellentmondást? És valamelyik gyógyszertől este lefekvés előtt olyan szomjas vagyok, hogy az nem is lehet igaz. Ilyenkor persze iszom, aztán meg éjjel járok a wc-re és visszaaludni, na azt nem tudok, vagy csak nagyon nehezen, és azt is már csak hajnalban. Ráadásul minden nap 5-kor kelek, mert járok kocogni. De amúgy most jól vagyok, nem panaszkodom, csak az éjszakai alvással küzdök egy kicsikét. Hát tényleg nem egyszerű az én betegségem.
Viszont vannak nagyon furcsa dolgok, mikor jól vagyok. Inkább mondanám úgy, hogy túl jól vagyok. Úgy szoktam megfogalmazni, hogy össze-vissza beszélnek az emberek. Na de nem mindenki. Elég zavaros a kép. Vannak emberek, akik normálisan beszélnek, vannak akik furcsán, és van olyan is aki a kettőt váltogatja. Nem tudom pontosan megmondani, hogy mit értek furcsa alatt, de azért teszek egy kísérletet. Sokszor használnak bizonyos szavakat pl.: hát, meg, aha. Vagy sokszor fordulnak meg a szóhasználatukban az igekötők. Én meg ettől úgy érzem magam, mintha háború lenne, és mindjárt meg fogok őrülni. És ezen kívül van még egy dolog, ami meg szokott borítani. A találkozások az ismerőseimmel. Mindig megfogadom, hogy egy héten csak egy ismerősömmel találkozom, de valahogy mindig úgy alakul, hogy öttel jön össze a találka és ez is mindig megborít. De már tudom a védekezést. Ezentúl a kapcsolatot e-mail-ben és facebook-on tartom. És hazulról csak a munkahelyemre és a klubba járok el.
Hát ilyen az én betegségem.
Miki
2018
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése