Mert hol is köt az ember barátságokat? Négy ilyen hely van. Az óvoda, az iskola, az egyetem és a munkahely. Hát nekem egyik helyen sem sikerült örökre szóló barátságokat kötnöm. Kötöttem azért persze néhányat, de egyik sem bizonyult tartósnak. Voltak idők, amikor rengeteg barátom volt, aztán mintha valami elvágta volna a dolgot. Előfordult, hogy én hibáztam persze, hívtak telefonon a barátaim és nem vettem fel, és ezt többször is eljátszottam, aztán egy idő után nem kerestek. De akármit is csinálok, valahogy nem maradnak meg mellettem a barátok, mintha taszítanám őket. Egyetlen olyan ember van, aki kitart mellettem már több éve, az a Csaba. Sok időt töltünk együtt és jól érezzük magunkat a közös programokon. Ha ezt is számba vesszük, azért van mellettem valaki, de ahhoz képest, hogy régen mennyi barátom volt, ez azért kevés. Nem mintha elégedetlen lennék. A Csabától rengeteg élményt kaptam. Lehet mondani, hogy inkább egy ilyen személy legyen mellettem, mint ötven olyan, akitől semmit nem kapok. Most egyébként nem tudom, hogy én vagyok furcsa, vagy mindenki más? Az nem lehet, hogy mindenki hülye, csak én nem. Biztos, hogy bennem van a hiba. Most jó egyébként a hangulatom, de egy kicsikét furcsán érzem magam. Lehet, hogy ezt sugárzom ki a külvilág felé, és ezért kerülnek el az emberek. Nem tudom pontosan körülírni ezt az érzést. Valahogy nem mennek olyan simán a dolgok, mint máskor,és az étvágyam is határtalan. A klubban is sok emberrel jóban vagyok, de csak egy barátom van. Másokkal is tartom a kapcsolatot e-mail-en, de mindig én keresem őket. Ők sose engem.
Valaki tudja a választ: Miért van ez így?
Miki
2018
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése