Jó pár évvel ezelőtt egy ismerősöm azt mondta, hogy aki nem olvasta Jókai összes művét, kulturálatlan. Nagyon felháborodtam. 10-es, 20-as éveimben rengeteget olvastam és kulturáltnak éreztem magamat.
Elteltek az évek, és néha-néha felbukkant a kérdés bennem, hogy mit tudhatott az író, amivel ekkora hatást gyakorolt ismerősömre. Elhatároztam, hogy utánajárok. Diákkoromban kötelező olvasmányként átrágtam magamat néhány alapművön könyvben és filmen is. Nem tetszett.
Ezért elhatároztam, hogy régi bevált módszeremet használom. Először áttanulmányozom az író életrajzát, majd elolvasom a mű tartalmát. Aztán jöhet a könyv.
Az író 1825 és 1904 között élt. Egész életében el tudta tartani magát írásaival. Méghozzá nagyon jól. Egész slepp vonult utánuk, élősködve rajtuk. De ezt sem Jókai, sem felesége, Laborfalvi Róza színésznő nem bánta. Örömöt okozott nekik kis nyájuk társasága.
A kedvencem a 19. század. Vérbeli pacifistaként nem a politikai események, hanem a tudomány szárnyalása hatott rám nagymértékben. Ebben a században ha kivillant egy boka a szoknya alól, az nagyon erotikus dolognak számított. Azt a nőt, aki bugyogót hordott, romlott nőként kezelték. Láthatjuk, hogy nagyon szigorúak voltak az elvárások, Jókainak mégis mindig volt botrányszagú írnivalója. Annyira, hogy még saját magát is beleírta egyik-másik művébe.
Mondják rá, hogy romantikus és realista író. Én nem dugnám ilyen skatulyába. Egyes városi legendák szerint azért volt olyan termékeny író, mert a felesége bezárta a dolgozószobájába, és addig nem jöhetett ki, amíg a napi penzumot meg nem írta.
Ez elég nagy melléfogás, mert Jókai szeretett írni. Írás közben kifejthette véleményét a legkülönbözőbb dolgokról, kiadhatta magából a feszültséget.
Jókai tetőtől talpig becsületes volt. Bár novellái, regényei legtöbbször egy-egy botrányon alapultak, az író megnemesítette őket. Szisztematikusan kifejtette a cselekményt, majd egyenként elvarrt minden szálat a saját értékrendje szerint. Mindenhol, mindig az író van középpontban. És ez így jó, mert az ő értékrendje így 16 kötet után tévedhetetlen.
Direkt nem hozok példákat zsenialitása kibontakozására. El kell olvasni. Nálam az olvasási sorrend a következő volt:
1. Erdély aranykora
2. Egy magyar nábob
3. Kárpáthy Zoltán
4. Aranyember
Néha elsőre regényes csavarnak tűnik egy-egy szereplő sorsának alakulása. De ha alaposan megvizsgáljuk az előzményeket, kiviláglik az írói igazságszolgáltatás. Senki sem menekül. És éppen ettől olyan szép ez az egész, mert nemcsak a rosszaknak lesz nagyon rossz, hanem a jóknak is nagyon jó. De előfordul, hogy akit saját értékrendünk szerint jónak hittünk, arról Jókai bebizonyítja, az illető nagyon rossz. Hát így van ez. Kristálytiszta véleményalkotás lenyűgöző stílusban.
Amikor 50 éves írói pályafutását elérte, tiszteletére munkásságát 100 kötetbe összesítve kiadták. Meggyőződésem, hogy ez a tisztánlátás műveiben, amivel kivívta ezt a nagy megtiszteltetést.
Rohanó világunkban jó egy kicsit megpihenni. Jó, ha a fekete fekete és a fehér is fehér. És a stílus lenyűgöző. Igazi szellemi felüdülés sorait olvasni. Ajánlom mindenkinek ezt az időutazást a 19. században. A külcsín azóta megváltozott, de a lényeg ugyanaz maradt. Igazság, becsületesség, hazaszeretet, család.
Jó olvasást mindenkinek.
B. Mónika
2018
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése